I. Cím: Általános rendelkezések
1.1. A kötelem
1.1.1. A kötelem
6:1. § [A kötelem]
(1) A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.
(2) A kötelem valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat.
(3) A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.
Az új Ptk. (Ptk.) szerkezeti változása, hogy a kötelmek közös szabályai alatt foglalja össze azokat a szabályokat, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra, hanem a többi kötelemre is alkalmazandóak, függetlenül attól, hogy azok jogügyleti természetűek vagy más jogi tény alapján jönnek létre. Ennek célja, hogy az ebben a részben megjelenő rendelkezéseket ne kelljen megismételni az egyes kötelemfakasztó tényeknél.
A kötelemre vonatkozó közös szabályok ismertetésének kezdetén az új Ptk. meghatározza a kötelem fogalmát, kifejezésre juttatva, hogy a kötelem tágabb kategória, mint a szerződés.
Az új Ptk. kifejezetten rendelkezik – az eltérést nem engedő, illetve feltétlen érvényesülést igénylő (kógens) rendelkezések korlátai között – a szabályozás diszpozitív jellegéről. A szabályozás a kötelmek közös szabályaira vonatkozik, és nem terjed ki az egyes kötelmek normáira, mert azok diszpozitív jellegét a törvény az adott helyen mondja ki.
Megjegyzés
A kötelmet mint a kötelmi jogi jogviszony tárgyát képező szolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget és jogosultságot határozza meg, és szolgáltatások típusait (dare, facere, praestare) sorolja fel, a „más magatartás” kifejezéssel jelezve, hogy szolgáltatások kimerítő felsorolása nem lehetséges.
A kötelmek körében – függetlenül attól, hogy milyen kötelemkeletkeztető tényből fakad a kötelem – általánosságban is elfogadja a feleknek az a jogosultságát, hogy a törvényben rögzített szabályoktól eltérően szabályozzák jogviszonyaikat. Az eltérés feltétele, hogy a felek megegyezésre jussanak, és az eltérést jogszabály ne tiltsa.
1.1.2. Kötelemkeletkeztető tények
6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények]
(1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.
(2) Egyoldalú jognyilatkozatból jogszabályban meghatározott esetekben keletkezik kötelem. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) Kötelem jogszabályból, bírósági vagy hatósági határozatból akkor keletkezik, ha a jogszabály, a bírósági vagy a hatósági határozat így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást meghatározza. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az új Ptk. újítása, hogy példálózó jelleggel felsorolja azokat a leggyakoribb tényállásokat, amelyek kötelmet keletkeztethetnek. A szabályozás tartalma nem jelent változást a korábbi joghoz képest, kiemelésük célja a figyelemfelhívás és az esetleges viták elkerülése volt.
Fenntartja azt a szabályozást, hogy az egyoldalú nyilatkozatoknak nem tulajdonít általános kötelemkeletkeztető hatást. Azokból az egyoldalú nyilatkozatokból származik kötelem, amelyeknél a jogszabály kifejezetten rendelkezik [?] a nyilatkozat ilyen hatásáról. Az új szabályozás az egyoldalú nyilatkozatokat a szerződésektől elkülönítve tárgyalja, ugyanakkor kimondja, hogy az egyoldalú jognyilatkozatokból keletkező kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell alkalmazni.
1.1.3. A kötelem megszűnése
6:3. § [A kötelem megszűnése]
A kötelem megszűnik
a) a szolgáltatás teljesítésével;
b) abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, ha e törvény eltérően nem rendelkezik;
c) a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult;
d) a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél fogva - kifejezetten részére kellett nyújtani;
e) a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával;
f) jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.
A fennálló jogot kodifikálja az új Ptk. a kötelem megszűnését összefoglaló szabályaiban is, e szabályokat ugyanakkor a világosabb szerkezet és a könnyebb áttekinthetőség érdekében egy §-ban gyűjti össze. A korábbi szabályozáshoz képest tartalmazza a kötelem teljesítés esetén, illetve a jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból történő megszűnését.
Új szabállyal rendelkezik a megszűnés okainál a jogosult és a kötelezett jogutód nélküli megszűnéséről is.
Megjegyzés
A teljesítésen mint kötelemmegszüntető tényen a szabályszerű, a kötelem tartalmának megfelelő teljesítést érti (vö. 6:34.§).
Ha jogosulttá és kötelezetté ugyanaz a személy válik (confusio) a kötelemszüntető hatás csak abban a relációban és olyan mértékben érvényesül, ameddig a jogosult és a kötelezett személye azonossá válik. Az 1959. évi Ptk. kifejezetten rendelkezett arról a 322.§-ban, hogy a szerződés megszűnése harmadik személy jogait és kötelezettségeit nem érinti.
Bizonyos esetekben a confusio – speciális rendelkezések folytán – fentiek ellenére nem vezet a kötelem megszűnéséhez (pl. váltó).
Az új Ptk. szabályozása szerint, amennyiben a személyesen teljesítendő vagy személyes szükségletet szolgáló szolgáltatás kötelezettje vagy jogosultja nem természetes személy a kötelem megszűnésének feltétele a jogutód nélküli megszűnés, ebből következően, ha a jogi személy jogutóddal szűnik meg a személyéhez kötődő jogok és kötelezettségek átszállnak a jogutódjára.
A bíróságoknak nincs általánosságban kötelmet megszüntető jogköre. Ahhoz, hogy a bíróság ilyen tartalmú döntést hozhasson, jogszabályi felhatalmazásra van szüksége (pl. 6:495.§).
I. Cím: Általános rendelkezések
1.2. A jognyilatkozatok
1.2.1. A jognyilatkozat
6:4. § [A jognyilatkozat]
(1) A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat.
(2) Jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással tehető.
(3) Ha a fél jognyilatkozatát ráutaló magatartással fejezi ki, a jognyilatkozat megtételének a ráutaló magatartás tanúsítása minősül.
(4) A hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás a felek kifejezett rendelkezése alapján minősül jognyilatkozatnak.
Új elem, hogy az új Ptk. megfogalmazza a jognyilatkozat fogalmát, és a hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás (az 1959. évi Ptk. szerinti nyilatkozattétel elmulasztása) csak a felek kifejezett rendelkezése alapján minősül jognyilatkozatnak.
Mellőzi az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 216.§ (2) bekezdésében szereplő a jogszabályra történő utalást, azzal, hogy ez nem érinti a jogszabályok szabályozási lehetőségeit.
Megjegyzés
Az 1959. évi Ptk. is elismerte azt, hogy ráutaló magatartással ki lehet fejezni szerződéses akaratot, de az ilyen magatartást nem minősítette jognyilatkozatnak, hanem ezzel összefüggésben szerződéskötésről, illetve a szerződési akarat kifejezéséről beszélt (216.§ (1) bekezdés). Az új Ptk. arról nem nyújt további eligazítást, hogy milyen magatartások tekinthetők valamely akarat joghatás kiváltására alkalmas kifejeződésének, ennek tisztázása továbbra is a bírósági gyakorlatra marad.
Az új Ptk. az írásbeli nyilatkozatokról külön §-okban rendelkezik a kötelmek általános szabályai (6.7.§) részben és a szerződés szabályai között (6:70.§). A ráutaló magatartásról ebben a §-ban beszél a jogszabály.
BH2002. 436. Ha a tulajdonos az épületet birtokba veszi, és a fűtést sem ő, sem a szolgáltató nem kapcsolja ki, a közüzemi szerződés ráutaló magatartással a szolgáltatás igénybevételével is létrejöhet.
1.2.2. A jognyilatkozat hatályosulása
6:5. § [A jognyilatkozat hatályosulása]
(1) A jelenlevők között tett jognyilatkozat nyomban hatályossá válik. Jelenlévők között tett a jognyilatkozat abban az esetben, ha a jognyilatkozat tartalmáról a címzett annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez.
(2) A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá.
(3) A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett tudomásszerzésével válik hatályossá.
(4) A nem címzett jognyilatkozat megtételével válik hatályossá.
Az 1959. évi Ptk. 214. §-ában foglaltakkal szemben az új Ptk. a jognyilatkozatok hatályosulását nem azok megtételének eszközéhez, módjához köti, hanem ahhoz, hogy címzett vagy nem címzett nyilatkozatról van-e szó, illetve a címzett nyilatkozat esetén ahhoz, hogy a nyilatkozat megtételére jelenlévők vagy távollévők között kerül sor.
Az új Ptk. határozott célkitűzése volt, hogy „technológia-semleges” szabályozást alkosson, erre figyelemmel – felsorolás nélkül – meghatározta, hogy mi minősül jelenlévők között tett jognyilatkozatnak.
Új szabályozásnak minősül, hogy jelenlévők esetében a jognyilatkozat azonnal hatályossá válik.
Új elemként szabályozásra került a ráutaló magatartással tett jognyilatkozat és a nem címzett jognyilatkozat hatályosulásának meghatározása is.
Megjegyzés
A címzett nyilatkozatoknál a jelenlévők közötti nyilatkozattételt írja körül az új törvény. Ebből következően, minden olyan eset, ami nem fér bele ebbe a fogalomba, az távollévők közötti nyilatkozattételnek minősül.
A jelenlévők közötti nyilatkozat esetén a hatályosulás szempontjából a tudomásszerzésnek, és nem a tudomásszerzés lehetőségének van jelentősége.
A jelenlévők között tett jognyilatkozat meghatározására figyelemmel ide sorolhatóak a szóban vagy telefonon tett ajánlaton kívül például azok az internetes kommunikációs formák is, amelyek esetén biztosított, hogy a jognyilatkozat megtételével egyidejűleg a címzett a jognyilatkozat tartalmát megismerhesse.
1.2.3. Alakisághoz kötött jognyilatkozat
6:6. § [Alakisághoz kötött jognyilatkozat]
(1) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes.
(2) Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető meg érvényesen, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban érvényes.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 217.§-ában foglaltakhoz képest nem tesz különbséget a jogkövetkezmények szempontjából attól függően, hogy a jogszabály vagy a felek által meghatározott alakiságot sértették meg.
Kiegészítve a korábbi szabályozást az alakisághoz kötött jognyilatkozatoknál a jognyilatkozat módosításának megerősítésének, visszavonásának, megtámadásának, a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosításának és megszüntetésének az érvényességi feltételeként is előírja a meghatározott alakiságot.
1.2.4. Írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozat
6:7. § [Írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozat]
(1) Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták.
(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.
(3) Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.
(4) Írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata abban az esetben érvényes, ha azt közokirat vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, vagy amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy látta el kézjegyével, vagy az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját aláírásának vagy kézjegyének ismerte el. Az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta.
Az új Ptk. a jognyilatkozat írásba foglalásának feltételeként írja elő – ha másként nem rendelkezik – a jognyilatkozat aláírását.
Meghatározza, a jognyilatkozat írásba foglaltságának feltételeit; írásba foglaltnak tekinti a jognyilatkozatot a 6:7.§ (3) bekezdésében foglaltak fennállása esetén. Az új Ptk. a technológiasemlegesség elvének megfelelően nem határozza meg, hogy mi elégíti ki ezeket a követelményeket. A bírói gyakorlatnak kell majd kialakítania, hogy milyen jognyilatkozatok felelnek meg a jogszabályban foglalt követelményeknek.
A korábbi szabályokhoz képest a Pp. rendelkezéseire is figyelemmel pontosítja és részletezi az írni nem tudó vagy nem képes, a nyelvet nem értő személy írásbeli nyilatkozatának érvényességi feltételeit. Az írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozatánál további érvényességi feltételeket állapít meg.
Megjegyzés
Az írásba foglalt nyilatkozat tartalmát illetően az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 218.§ (1) bekezdésében megfogalmazott tételt a jognyilatkozatokra alkalmazza. Ez a szabályozás jogalkalmazási kérdéseket vethet fel, a bírósági gyakorlatra marad a jognyilatkozatok lényeges és nem lényeges elemeinek meghatározása.
Az ingatlanátruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. számú Polgári Elvi döntés I. pontja szerint az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez a tartalmi követelmények szempontjából szükséges - és egyben elegendő -, ha a szerződésről készült okirat tartalmából a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánításuk kitűnik, továbbá ha az okirat tartalmazza az ingatlannak és az ellenszolgáltatásnak a megjelölését, vagy ha az átruházás ingyenes, ez az okirat tartalmából megállapítható. Egyéb kérdésben létrejött megállapodás írásba foglalásának elmaradása a szerződés érvényességét nem érinti még akkor sem, ha az ebben való megállapodást bármelyik fél lényegesnek minősítette is.
BH2008.148. Joguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzését megelőzően a dologi és kötelmi jogi várományosok jogközösséget alkotnak, amelynek egymás közti viszonyaira az 1959. évi IV. törvény közös tulajdonra vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadók; a jogközösség tagja (részese) a többi tagtól igényelheti a közös használatú helyiségek birtokba adását (1959. évi IV. törvény 139-148. §).
1.2.5. A jognyilatkozat értelmezése
6:8. § [A jognyilatkozat értelmezése]
(1) A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
(2) A nem címzett jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kell.
(3) Jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet. Ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.
Az új Ptk. a jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályt a kötelmek általános szabályai között helyezi el, ezért meg kell különböztetni a címzett és nem címzett jognyilatkozatokat.
Fenntartja az 1959. évi Ptk. értelmezésre megállapított szabályait, kiegészítve azt a nem címzett jognyilatkozatok értelmezésére adott normával. Továbbra is ötvözi az akarati és nyilatkozati elvet.
Rögzíti, hogy a jogról lemondáshoz vagy az abból engedéshez kifejezett nyilatkozat szükséges.
A nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó kötelmi szabályok nem merülnek ki e §-ban. A szerződések értelmezésére külön szabályok találhatók a 6:86. és 6.87.§-ban. A kötelmi jog általános részében található értelmezési szabályokat a szerződések értelmezése esetén a szerződési jog értelmezési szabályaival együtt kell alkalmazni.
BH2004. 150. I. A felek nyilatkozatainak értelmezésére nemcsak a szerződés tartalmának megállapítása, hanem a szerződés létrejötte körében is sor kerülhet.
BH2004. 236. A joglemondó nyilatkozatot kiterjesztően értelmezni nem lehet, megállapítására kivételesen sor kerülhet akkor is, ha az ráutaló magatartással történt és a körülmények alapján kétségtelen a lemondás szándéka. Önmagában azonban valamely jog érvényesítésének a hiányából nem lehet a joglemondásra következtetni.
1.2.6. A szerződés szabályainak megfelelő alkalmazása
6:9. § [A szerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]
A jognyilatkozat hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az 1959. évi Ptk. 199. §-ában foglaltakkal szemben – ami utaló szabályként az egyoldalú jognyilatkozatokra a szerződésekre vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni – az utaló normát leszűkíti, és kimondja, hogy a jognyilatkozat hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára kell alkalmaznia a szerződés általános szabályait. E rendelkezés azzal a következménnyel is jár, hogy a szerződési szabályok ebben a körben a 6:10.§ közvetítésével a kötelmi jogon kívül is hatással lesznek.
1.2.7. A jognyilatkozatokra vonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazása
6:10. § [A jognyilatkozatra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása]
A jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a nem kötelmi jogi jognyilatkozatokra megfelelően alkalmazni kell.
Új szabályként rögzíti, hogy – amennyiben a Ptk. másként nem rendelkezik – a jognyilatkozatokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a dologi jogi, család jogi és öröklési jogi jognyilatkozatokra is.
I. Cím: Általános rendelkezések
1.3. A képviselet
1.3.1. A képviselet általános szabályai
1.3.1.1. Képviselet
6:11. § [Képviselet]
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi.
(2) A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. rendelkezéseitől eltérően kivételként a saját eltérő rendelkezésére utal.
Tételesen felsorolja, hogy a képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat.
Megjegyzés
A törvény általánosságban megengedi azt, hogy kötelmi jogi nyilatkozatokat (a 6.10.§ értelmében akár egyéb polgári jogi nyilatkozatokat is) képviselő útján lehessen megtenni. A kivételes esetek jelentős része a kötelmi jogon kívülre esik. Példaként említhető a 2.54.§ (1) bekezdése, mely szerint a személyhez fűződő jogok megsértése miatt csak személyesen lehet igényt érvényesíteni, a 4:5.§ (1) bekezdése alapján a házasságkötés csak személyesen történhet, a 7:11.§ értelmében a végrendeletet nem lehet képviselő útján megtenni.
1.3.1.2. A képviseleti jog korlátozása
6:12. § [A képviseleti jog korlátozása]
A képviselő jogkörének korlátozása jóhiszemű harmadik személlyel szemben hatálytalan, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
A forgalom biztonsága céljából került beépítésre az új Ptk.-ba a 6:12. §. Az 1959. évi Ptk. 220.§-ában foglaltakat – az alkalmazott és tag jogkörének korlátozásának szabályozását – e szakasz tartalmazza.
Megjegyzés
A korlátozás hatálytalansága csak jóhiszemű személyekkel szemben állapítható meg. Jóhiszeműnek kell tekinteni azt, aki a korlátozás tényéről nem tudott, és az adott helyzetben elvárható gondosság mellett nem is kellett arról tudnia.
1.3.1.3. Érdekellentét
6:13. § [Érdekellentét]
(1) Ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja.
(2) Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője.
(3) A képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott.
Az 1959-évi Ptk.-ba foglalt abszolút tilalommal szemben (221.§ (3) bekezdés) az új Ptk. érdekellentét esetén is lehetővé teszi a képviseletet azzal, hogy a képviselt részére – amennyiben a képviseleti jog alapításkor az érdekellentétről nem tudott – megtámadási jogot biztosít.
Nem tartalmaz külön szabályt arra az esetre, ha a képviselő jogi személy.
Megjegyzés
Az új Ptk. 6:9.§-a értelmében a jognyilatkozatok érvénytelenségére a szerződések általános szabályait kell alkalmazni, ezért megtámadás alatt a szerződések érvénytelensége körében a 6:89.§-ban szabályozott megtámadást kell érteni.
A megtámadás alapja a képviselő és képviselt belső jogviszonyában megjelenő érdekellentét lehet. Sikeres megtámadás esetén a képviselő által tett nyilatkozat válik érvénytelenné, nem maga a képviseleti jog kérdőjeleződik meg.
1.3.1.4. Álképviselet
6:14. § [Álképviselet]
(1) Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz, nyilatkozata a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást.
(2) Ha a képviselt a nevében tett jognyilatkozatot nem hagyja jóvá, a jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a jognyilatkozat megtételéből eredő kárát, a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személynek a teljes kárát köteles megtéríteni.
Az 1959. évi Ptk. szabályozásához hasonlóan a károk rendezéséről az új Ptk. aszerint rendelkezik, hogy az álképviselő jó – vagy rosszhiszemű volt-e.
Szigorúbb lett az álképviselő kártérítési felelőssége annyiban, hogy a bíróság nem menetesítheti a jóhiszemű álképviselőt a harmadik személynek járó negatív interessze megtérítése alól.
1.3.2. Képviselet – Ügyleti képviselet
1.3.2.1. Meghatalmazás
6:15. § [Meghatalmazás]
(1) A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat. A meghatalmazást a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz, bírósághoz vagy ahhoz a személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot jogosult tenni.
(2) A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír.
(3) A meghatalmazás visszavonásig érvényes.
(4) A meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás semmis. A meghatalmazás korlátozása és visszavonása harmadik személy irányában akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett.
(5) Meghatalmazás alapján cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy is képviselhet.
Az új Ptk. definiálja a meghatalmazást.
Továbbra is különbséget tesz a képviseleti jogot megalapozó egyoldalú jognyilatkozat, a meghatalmazás és a szerződéses jogviszony, a megbízási szerződés között. A Ptk. 6:274.§ alapján a felek maguk dönthetik el, hogy a megbízási szerződés magában foglaljon-e egy meghatalmazási nyilatkozatot is, vagy a két jogügylet elváljon egymástól.
Újításként rendelkezik a meghatalmazás korlátozásáról is.
Az új Ptk. módosított az 1959. évi Ptk. szabályain, ami szerint a meghatalmazás visszavonása jóhiszemű harmadik személy irányában csak akkor volt hatályos, ha azt vele közölték. Az új szabályozás szerint meghatalmazásnak a korlátozása és visszavonása harmadik személyek irányában akkor hatályos, ha arról a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett.
Mellőzésre került azon korábbi szabályozás, hogy bármely fél halálával megszűnik a meghatalmazás.
1.3.2.2. Általános meghatalmazás
6:16. § [Általános meghatalmazás]
Ügyek egyedileg meg nem határozott körére adott meghatalmazás akkor érvényes, ha teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták. A határozatlan vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás öt év elteltével hatályát veszti.
Az új Ptk. szigorítja az általános meghatalmazás alakszerűségi követelményeit azzal, hogy az csak akkor érvényes, ha teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták.
Az 1959. évi Ptk.-ban foglaltakkal szemben az általános meghatalmazás hatályát öt évre korlátozza.
Az általános meghatalmazás eltérő szabályozásánál a jogalkotó abból indult ki, hogy az általános meghatalmazás öt évenként meghosszabbításából adódó nehézségek, kényelmetlenségek kisebb hátránnyal járnak a meghatalmazó számára, mint amekkorát a hosszabb ideig vagy a határozatlan ideig szóló általános meghatalmazás kockázata jelent.
1.3.2.3. A képviselet terjedelme
6:17. § [A képviselet terjedelme]
A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek.
A Ptk. új rendelkezése, ezt az 1959. évi Ptk. nem tartalmazta.
Megjegyzés
Esetenként kell megítélni azt a kérdést, hogy a képviselettel elérni kívánt célhoz egy-egy jognyilatkozat megtételére feltétlenül szükség volt-e, ezért a meghatalmazás erre is kiterjedt, vagy kívül esett a cél által meghatározott körön.
A 6:12.§ alapján a képviselő képviseleti jogát korlátozástól mentesnek kell tekinteni, azaz ki kell terjednie a 6:17.§-ban meghatározott valamennyi jognyilatkozat megtételére, és harmadik személlyel szemben a meghatalmazás korlátozása csak akkor hatályos, ha erről a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett (6:15.§ (4) bekezdés).
1.3.3. A képviselet egyes sajátos esetei
1.3.3.1. Vélelmezett és látszaton alapuló képviselet
6:18. § [Vélelmezett és látszaton alapuló képviselet]
(1) Üzlethelyiségben vagy az ügyfélforgalom számára nyitva álló egyéb helyiségben képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről okkal feltételezhető, hogy az ott szokásos jognyilatkozatok megtételére jogosult. A képviselő jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról tudott.
(2) Képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy jogosultsággal rendelkezik a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni.
Az új Ptk. – a szabályozás szövegezésének pontosítása mellett – tartalmilag fenntartja az 1959. évi Ptk.-nak a vélelmezett képviseletre vonatkozó szabályait, és a bírói gyakorlat kiterjesztő értelmezésének megfelelően rögzíti a látszaton alapuló képviselet szabályait.
Elhagyja a magánszemély alkalmazottjára vonatkozó utaló szabályt.
Az 1959. évi Ptk. 220.§-ában foglaltakkal szemben rögzíti, hogy a képviselő jogkörének korlátozásának harmadik személyekkel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról harmadik személy tudott.
Megjegyzés
A törvény a látszaton alapuló képviselet szabályát absztrakt módon határozza meg, a bírósági gyakorlatra bízva, hogy egyes esetekben eldöntse, a képviselőként fellépő személlyel kapcsolatba kerülő fél a körülményekből okkal hihette képviselőnek azt, aki ekként eljárt.
BH1994. 96. I. A vélelmezett és a látszaton alapuló képviselet elhatárolása
1.3.3.2. Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete
6:19. § [Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete]
(1) A gyámhatóság kérelemre gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek vitelében akadályoznak. A gondnokrendelést bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van.
(2) A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.
(3) A gondnok kezeli a gondnokolt vagyonát. A távollevő gondnoka - a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával - minden olyan intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a gyámhatóság hozzájárulása nem szükséges, erről azonban a gyámhatóságnak késedelem nélkül be kell számolni.
Az ügyei vitelében akadályozott személy képviseletére vonatkozó szabályok érdemben nem változtak. Újításként szabályozásra került az is, hogy ki kezdeményezheti a képviselet e formáját.
A szabályozás mellőzi az 1959. évi Ptk. példálózó felsorolásait, a gyakorlatban a jövőben is elsősorban az ismeretlen helyen tartózkodó személyek esetén lesz indokolt a gondnokrendelés.
1.3.3.3. Eseti gondokság és eseti gyámság
6:20. § [Eseti gondnokság és eseti gyámság]
(1) A gyámhatóság eseti gondnokot rendel, ha a gondnok jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el.
(2) Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,
a) ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személynek nincs törvényes képviselője vagy annak személye nem állapítható meg; továbbá
b) ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges.
(3) Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gondnok.
(4) A gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek.
(5) A gyámhatóság az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetekben eseti gyámot rendel, ha kiskorú személy képviseletéről kell gondoskodni. Az eseti gyámra az eseti gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Az új Ptk. fenntartja az eseti gondnokságra vonatkozó korábbi szabályokat, azzal kiegészítve, hogy megkülönbözteti az eseti gyámot és az eseti gondnokot, és szabályozza az eseti gondnok és a gondnok jogkörének kapcsolatát.
I. Cím: Általános rendelkezések
1.4. Elévülés
1.4.1. Az időmúlás joghatása
6:21. § [Az időmúlás joghatása]
Jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.
Az új Ptk. új rendelkezésként rögzíti az időmúlás joghatásának a jogtudomány által kialakított és a gyakorlatban alkalmazott szabályát. A jogvesztés akkor következik be, ha az adott jogszabály kifejezetten előírja, hogy a határidő eredménytelen eltelte az alanyi jog megszűnését eredményezi. Ha a határidőhöz a jogszabály nem fűz jogvesztő következményt, akkor a határidőt elévülési határidőnek kell tekinteni.
Megjegyzés
Az új Ptk. az elévülés szabályait az 1959. évi Ptk.-tól eltérően nem a szerződési jogban, hanem a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között helyezi el. Ennek oka az, hogy nem csak a szerződésből eredő, hanem valamennyi kötelmi követelés esetében bekövetkezik az elévülés.
A jogvesztő határidőre vonatkozó tételt a Legfelsőbb Bíróság a 4/2003. PJE határozat indokolásában már rögzítette, az új Ptk.-ban ez jelenik meg tételes normaként.
A határidők számítására a részletszabályokat a 8:3.§ tartalmazza.
BDT2010. 2174. Az ingatlan-adásvételi szerződés semmissége esetén a tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló igényét önmagában az időmúlás nem szünteti meg. Amennyiben azonban az ingatlant ellenérték fejében jóhiszeműen eljáró harmadik személy részére továbbértékesítik, e személy tulajdonszerzését az ingatlan-nyilvántartási közhitelesség védi. Ilyen esetben a volt tulajdonos követelése kötelmi követeléssé fordul át, és az általános elévülési idő leteltével elévül.
1.4.2. Elévülés
6:22. § [Elévülés]
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el.
(2) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.
(3) Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni.
(4) Az elévülést kizáró megállapodás semmis.
Az új Ptk. az általános elévülési idő hosszán nem változtat, vagyis a kötelmi igények főszabály szerint továbbra is öt év alatt évülnek el. Az 1959. évi Ptk. szabályozásával szemben kimondja, hogy az ötéves elévülési határidő alóli kivételről csak az új Ptk. és nem bármely jogszabály engedhet eltérést. Lényeges változás, hogy a felek autonómiájának növelését előtérbe helyezve az 1959. évi Ptk. szabályaihoz képest a felek – írásban – akár hosszabb, akár rövidebb elévülési időt is meghatározhatnak, de a felek az elévülés kizárásáról érvényesen nem állapodhatnak meg.
Megjegyzés
A jogalkotó a mai kommunikációs és közlekedési viszonyokra is figyelemmel továbbra is elegendőnek tartotta az öt évet a bíróság előtti igényérvényesítésre. A Ptk. továbbra is tartalmaz az általánostól eltérő, különös elévülési időket. Pontosan meghatározza az elévülés, és ezzel összefüggésben a követelés esedékességének kezdetét. Figyelemmel a diszpozitív szabályozásra a jogviszony alanyai megállapodhatnak eltérő elévülési időben is.
Az 1/2007.PJE határozatól eltérő álláspont szerint a másodlagosan felelős személyekkel szemben az elévülés csak a követelésnek a főkötelezettel szemben igazolt behajthatatlanságával kezdődik.
Az új Ptk. - az 1/2007. PJE határozatban foglaltakkal szemben, miszerint a mögöttes felelősség alapján támaszható igény elévülése az alapkövetelés esedékességekor kezdődik, de nyugszik a követelés főkötelezettel szembeni behajthatatlanságának igazolt megállapíthatóságáig, nem az elévülésről szóló fejezetben, hanem - a kezesség szabályainál (6:422. § (1) bekezdés) egyértelműen rögzíti, hogy a kezes tartozása nem válik esedékessé a főkötelezett tartozásának esedékessé válásával, ehhez a jogosult kifejezett teljesítési felhívása szükséges.
A törvény az általános elévülési határidők mellett speciális elévülési határidőket is megszab
6:163.§ (1) kellékszavatosság, 6:163.§ (2) bekezdés – fogyasztói kellékszavatosság, 6:270.§ - fuvarozási szerződés, 6:306.§ - szállítmányozási szerződés, 6:533.§ (1) bűncselekménnyel okozott kár, 6:538.§ veszélyes üzemi felelősségből eredő kár.
EBH2007. 1697. Vagyonbiztosítási szerződésből eredő, a biztosítottat megillető követelés elévülése nem a biztosítási szabályzatban az alperes teljesítésére meghatározott határidőtől, hanem a káresemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől kezdődik
Forrás
Pomeisl András József: A kezesség és a gazdasági társaság tagja felelősségének (mögöttes felelősség) elévülése., Iustum, aequum, salutare, 2007/3., 191-200. oldal
1.4.3. Az elévülés joghatásai
6:23. § [Az elévülés joghatásai]
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni.
(2) Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet.
(3) A főkövetelés ével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A mellékkövetelések elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti.
(4) Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni.
Új szabály, hogy maga a törvény (új Ptk.) térhet el attól a főszabálytól, hogy az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni.
A joggyakorlatnak megfelelően rögzítésre került, hogy az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel nem lehet visszakövetelni.
Szintén a joggyakorlatnak megfelelően kimondja, hogy az elévülést nem lehet hivatalból figyelembe venni.
Nem változtat az új Ptk. azon a szabályozáson, hogy a főkövetelés elévülésével a mellékkövetelések is elévülnek.
Az új Ptk. a biztosítékok szabályai között rendelkezik arról, hogy az elévült követelésnek milyen hatása van a biztosítékra. Kimondja, hogy elévült követelésre zálogjog nem alapítható (5:97.§ (3) bekezdés), a zálogjog megszűnik, ha a zálogjoggal biztosított követelés elévült (5:142. § (1) bekezdés) e) pont), elévült követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni (6:417. § (3) bekezdés).
Megjegyzés
Az 1959. évi Ptk. alapján kialakult bírói gyakorlat is megengedte az elévült követelés perbeli megállapítását. A gyakorlat az új Ptk. rendelkezései alapján is fenntartható, azzal, hogy az ilyen per költségét a jogosultnak kell viselnie, ha a kötelezett az elévülési kifogás mellett a követelést elismerte.
A teljesített követelést elévülés miatt jogalap nélküli gazdagodás jogcímén nem lehet visszakövetelni, figyelemmel arra, hogy a kötelem változatlanul létezik. Ebből adódóan az elévült követelés jogosultja beszámítási kifogás útján hivatkozhat arra bírósági eljárásban.
A főköveteléstől függő mellékkövetelések – ha külön szabály folytán nem évülnek el korábban akkor – legkésőbb a főkövetelés elévülésével maguk is elévülnek. A főkövetelés elévülése a tőle függő mellékkövetelések elévülésének végső határideje. A kamatkövetelés a főköveteléssel együtt évül el.
BH2000. 314. A felek jogviszonyában bekövetkezett elévülés kihat a felszámolási eljárásra is, ezért az anyagi jogszabályok szerint már elévült követelés az adóssal szemben felszámolási eljárás keretében hitelezőként sem érvényesíthető .
1.4.4. Az elévülés nyugvása
6:24. § [Az elévülés nyugvása]
(1) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik.
(2) Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból.
Az új Ptk. kizárja az elévülés újbóli nyugvását az 6:24. § (2) bekezdésében meghatározott egyéves, illetve három hónapos határidő alatt.
Változás, hogy az új Ptk. ezen határidőknél is lehetővé teszi az elévülés megszakítását, azzal, hogy a nyugvás következtében beálló (egy éves vagy három hónapos) – és nem az eredeti elévülési – határidő számítása kezdődik újból. Erre figyelemmel a Kúrai korábbi gyakorlata, az 1/2007/PJE határozatban foglaltak – miszerint kizárt az elévülés megszakíthatósága a nyugvás következtében beálló határidő tekintetében – már nem irányadóak.
Mellőzi azon utaló szabályt, amely az elévülés nyugvására vonatkozó rendelkezések alkalmazását írta elő arra az esetre is, ha a jogosult a határidő lejárta után a teljesítésre halasztást adott, figyelemmel arra, hogy az inkább a felek követelés teljesítésére irányuló megállapodásának módosítása, amely megszakítja az elévülést.
Megjegyzés
Az új Ptk. előkészítése során mérlegelték, hogy a szabályozás visszatérjen-e az 1959. évi Ptk. előtti magánjogi szabályozáshoz. A jogalkotó a forgalombiztonság és a fennálló jogon történő szükségtelen változtatások elkerülésére figyelemmel az új Ptk.-ban követte az 1959. évi Ptk. szerinti szabályozási koncepciót, és az elévülés nyugvásra okot adó körülmény megszűnését követően, korlátozza az igény érvényesítésére nyitva álló időtartamot.
A bizonytalan jogi helyzet elhúzódását megelőzve, a korábbi szabályozással ellentétben kifejezetten kizárja az elévülés újbóli nyugvását az egy éves és három hónapos határidő alatt. Ez a szabályozás nem akadályozza meg azt, hogy az eredeti elévülési idő alatt több ízben sor kerüljön a nyugvásra.
A menthető ok fogalmának értelmezése – normatív szabályozás hiányában – továbbra is a bírói gyakorlatra marad, az lesz az irányadó.
A kodifikáció során felmerült, hogy az új Ptk. konkrétan szabályozza azt az 1/2007. PJE határozatban is megjelenő szabályt, miszerint az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a kötelezett a teljesítést megtagadhatja. Az új Ptk.-ba nem került ilyen norma, figyelemmel arra, hogy ameddig a kötelezett, mögöttes kötelezett megtagadhatja a teljesítést, a követelés vele szemben nem válik esedékessé, azaz az elévülés meg sem kezdődik.
Forrás
Gárdos István: A kezesség esedékessége és elévülése, Gazdaság és Jog, 2012/7-8. sz. 20.-27. oldal
1.4.5. Az elévülés megszakítása
6:25. § [Az elévülés megszakítása]
(1) Az elévülést megszakítja
a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;
c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy
d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
(2) Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Az elévülést megszakító jogi tények taxatív felsorolása egy helyen, az elévülés szabályai között kerültek feltüntetésre.
Változás az 1959. évi Ptk. rendelkezéseihez képest, hogy az elévülést megszakító okok között nem szerepel a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás.
Az új Ptk. mellőzi azon rendelkezést is, amely szerint a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.
Megszakítja viszont az elévülést a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
Új rendelkezés, hogy csak azon bírósági eljárás szakítja meg az elévülést, amely során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülés pedig a bírósági eljárás jogerős befejezésétől, jogerős határozattól kezdődik újra. A megváltozott szabályra figyelemmel nem tarthatóak fenn az EBH2012.P.7. számú elvi határozat I. pontjában foglaltak
Megjegyzés
Az elévülést megszakító perindítást követően az eljárás szünetelése esetén az elévülés a per szünetelés folytán történő megszűnésével kezdődik (1959. évi Ptk. 327. §).
A Ptk. új elemként rögzíti, hogy ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak az elévülést nemcsak a végrehajtási cselekmények, hanem a kötelem megegyezéssel történő módosítása is megszakítja.
Az új Ptk. mindvégig az elévülés megszakításról és nem megszakadásról rendelkezik, figyelemmel arra, hogy a joghatáshoz aktív cselekvésre van szükség.
Az írásbeli felszólítással a jogosult számára korlátlan ideig lehetővé válik az elévülés bekövetkezésének kitolása, ezért a jogbiztonság elősegítése céljából, a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, nem szakítja meg az elévülést.
Az engedményezés esetében bekövetkezett változások alapjául az szolgált, hogy a jogalkotó indokolatlannak tartotta, hogy a jogosult személyében történő alanycsere az elévülés megszakítását eredményezze.
Változatlanul irányadónak tekinthető a „tartozásnak a kötelezett által történő elismerésének” kiterjesztő értelmezése.
Az elévülést megszakító bírósági eljárásnak tekinthető a választottbírósági eljárás, fizetési meghagyás, viszontkereset, beszámítási kifogás előterjesztése is, de nem szakítja meg az elévülést az előzetes bizonyítás foganatosítására irányuló eljárás.
A kötelmeknek a felek által történő módosítása, a felek egyezsége estén az elévülés az megegyezés napján szakad meg, és egyidejűleg újra kezdődik. Amennyiben a felek a teljesítés időpontját módosították az elévülés a módosított teljesítési időponttal indul újra.
Az új Ptk. a korábbi jogi szabályozás pontosításával rendezte azt a kérdést, hogy olyan bírósági eljárás is megszakítja-e az elévülést, amely nem érdemi határozattal zárul. Egyértelművé tette, hogy csak olyan bírósági eljárás alkalmas az elévülés megszakítására, ami érdemi határozattal zárul. Érdemi határozat hiányában a kereset nem tekinthető egyébnek, mint írásbeli felszólításnak, ami a Ptk. alapján már nem alkalmas az elévülés megszakítására. A szabályozás a jogosultat sem hozza hátrányos helyzetbe, mivel a nem érdemben elbírált kereset anyagi jogi hatása az, hogy az eljárás alatt az elévülés nyugszik.
A 6:25. § (3) bekezdésében foglalt szabály első része új tételes norma, amelynek indoka, hogy a kötelem módosítása gyakorlatilag új jogviszonyból származó követelést hoz létre, amely indokolttá teszi új elévülési idő indulását. A jogosultat igénye érvényesítésére akarja ösztönözni, a korábbi szabályozással megegyező rendelkezés, miszerint a végrehajtási cselekmény szakítja még meg ezen esetben az elévülést. Végrehajtási cselekménynek minősül a végrehajtási kérelem előterjesztése, és a Vht.-ben meghatározott – nem ügyviteli jellegű – cselekmények, amely befejeződésével az elévülés újra indul.
1.5. Tartozáselismerés – Egyezség
1.5.1. Tartozáselismerés
6:26. § [Tartozáselismerés]
Ha a kötelezett a tartozását elismeri, a tartozás jogcíme nem változik meg, de a tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tartozása az elismerő jognyilatkozat megtételének időpontjában nem vagy alacsonyabb összegben állt fenn, bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult.
Az új Ptk. a bírói gyakorlatot követve, egyrészt a kötelem általános szabályai között helyezte el a jogintézményt, kifejezésre juttatva ezzel, hogy a tartozáselismerés bármely kötelem esetén értelmezhető és alkalmazható, másrészt az 1959. évi Ptk.-val szemben nem követeli meg a tartozáselismerő jognyilatkozat érvényességéhez az írásba foglalást.
Új elemként szabályozza, hogy a tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tartozás alacsonyabb összegben áll fenn.
1.5.2. Egyezség
6:27. § [Egyezség]
(1) A felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel úgy is rendezhetik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak, vagy valamelyik fél egyoldalúan enged követeléséből.
(2) Az egyezség érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak.
Szerkezeti változás, hogy az egyezséget nem speciálisan szerződési jogi rendelkezésként kezeli, hanem az 1959. évi Ptk.-ban a szerződésmódosítás körében szabályozott anyagi jogi egyezséget az új Ptk. a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között helyezi el.
Az új Ptk. a jogintézményen érdemben annyit változtatott, hogy az egyezségkötés korábbi fogalmi elemeként szolgáló kölcsönös engedés feltételét enyhítette. Egyezségnek minősül az is, amikor a megegyezés úgy jön létre, hogy csak az egyik fél enged eredeti követeléséből.
2.1. Több kötelezett a kötelemben
2.1.1. Osztott kötelezettség
6:28. § [Osztott kötelezettség]
(1) Ha többen tartoznak egy osztható szolgáltatással - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a jogosult minden kötelezettől a ráeső részt követelheti. Kétség esetén a kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek.
(2) Osztható a szolgáltatás, ha önállóan használható részekre bontható, kivéve, ha a megosztás a jogosult lényeges jogi érdekét sértené.
Az új Ptk. szerkezeti változásként a kötelmek közös szabályai közé helyezi e szabályozást. Külön szabályozza a több kötelezettre és több jogosultra vonatkozó rendelkezéseket.
Míg az 1959. évi Ptk. alapján bármely jogszabály, az új rendelkezések szerint csak e törvény zárhatja ki az oszthatóságot.
A korábbi szabályozástól eltérően, a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően meghatározza az osztható szolgáltatás fogalmát, és külön szabályozza a több kötelezettre és több jogosultra vonatkozó rendelkezéseket.
2.1.2. Egyetemleges kötelezettség
6:29. § [Egyetemleges kötelezettség]
(1) Ha többen tartoznak egy nem osztható szolgáltatással, a teljesítés bármelyik kötelezettől követelhető. Egyetemleges a kötelezettség abban az esetben is, ha többen úgy tartoznak egy osztható szolgáltatással, hogy a jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést.
(2) Egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig a többiek kötelezettsége is megszűnik. A kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek.
(3) A kötelezett a jogosult követelésével szemben a többi kötelezettet megillető, a jogosult kielégítésével kapcsolatos kifogásra is hivatkozhat, a többi kötelezett követelését azonban nem számíthatja be.
(4) A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll.
(5) A követelésnek egyik kötelezettel szembeni elévülése nem hat ki a többi kötelezettre.
Az új Ptk. rendelkezései annyiban térnek el az 1959. évi Ptk. szabályozásától, hogy kimondja, a követelésnek az egyik kötelezettel szembeni elévülése a többi kötelezettre nem hat ki.
2.1.3. Az egyetemleges kötelezzetek egymás közti viszonya
6:30. § [Az egyetemleges kötelezettek egymás közti viszonya]
(1) Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha a kötelezett kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosultnak, a többi kötelezettől a követelésnek őket terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését kérheti.
(2) A kötelezett nem hivatkozhat a többi kötelezettel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.
(3) Az a kötelezett, akivel szemben a jogosult követelése elévült, az elévülésre a többi kötelezettel szemben is hivatkozhat.
Az új Ptk. új rendelkezésként kimondja, hogy az elévülésre a többi kötelezettel szemben is hivatkozhat az a kötelezett, akivel szemben a jogosult követelése elévült. A Ptk. az egyetemleges kötelezettek egymás közötti viszonyának korábbi szabályain nem változtat.
2.2. Többalanyú kötelmek – Több jogosult a kötelemben
2.2.1. Több jogosult osztható szolgáltatás esetén
6:31. § [Több jogosult osztható szolgáltatás esetén]
Ha egy osztható szolgáltatást többen követelhetnek, minden jogosult az őt megillető részt követelheti. Kétség esetén a jogosultak egyenlő mértékű szolgáltatás követelésére jogosultak.
A szabályozásban tartalmát tekintve nem történt változás.
2.2.2. Jogosulti együttesség
6:32. § [Jogosulti együttesség]
Ha többen jogosultak nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni.
Megjegyzés
Az új Ptk. 6:53. §-a a bírósági letét útján történő teljesítés szabályainál tartalmazza az 1959. évi Ptk. 334.§ (3) bekezdése utolsó mondatának megfelelő rendelkezést.
6:53. § (1) A kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha
a) a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani;
b) a jogosult a teljesítés helyén nem található;
c) a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el; vagy
d) a jogosultak jogosulti együttesség esetén nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.
(2) A letéteményes kötelezettségeire a letéti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
2.2.3. A jogosultak egyetemlegessége
6:33. § [A jogosultak egyetemlegessége]
(1) Ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli, a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, ha bármelyik jogosult kielégítést kap.
(2) A jogosultak bármelyikének késedelme vagy az olyan jognyilatkozat, amely a követelés érvényesítésének vagy a kötelezettség teljesítésének feltétele, mindegyik jogosultra kihat.
(3) A követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek.
(4) Ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig a kötelezett - anélkül, hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezzel mentesülne - a többi jogosult irányában megtagadhatja a teljesítést.
(5) A jogosultakat - ha jogviszonyukból más nem következik - a követelés egymás között egyenlő arányban illeti meg.
Az új Ptk. annyiban ad új szabályozást, hogy a 6:33. § (2) bekezdéséből kimaradt a szolgáltatás lehetetlenné válására utalás és jognyilatkozatok példálózó felsorolása.
3.1. Általános rendelkezések
Az új Ptk. nemcsak a III. címben (VIII.-XI. Fejezet) a kötelem általános szabályai között, hanem a szerződések szabályai között (6:122.§-6:136.§) is szól a teljesítésről.
3.1.1. A teljesítés általános szabályai
6:34. § [A teljesítés általános szabálya]
A szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni.
A szabályozás tartalmilag azonos az 1959. évi Ptk.-ban foglaltakkal. Az új Ptk. ezen generálklauzula-jellegű tétele vitás esetekben irányadó lehet mind a felek, mind a bíróság részére. A felek rendelkezésének hiányában, amennyiben jogszabály sem ad kellő eligazítást, ezen elv figyelembevételével kell megállapítani a teljesítésre irányadó követelményeket.
Megjegyzés
Figyelni kell arra, hogy az új Ptk. ezen részében valamennyi kötelem teljesítésére vonatkozó diszpozitív szabályok találhatók, azaz a szerződések teljesítésére irányadó normákat két helyen kell keresni, ezen fejezetnél és a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések között.
Az 1959. évi Ptk. 277.§-a részletesen rögzítette, mit kell a szerződés tartalmának megfelelő teljesítésen érteni, az új Ptk.-ban a szerződés teljesítésénél a szolgáltatás minőségét tartalmazó 6:123.§ rendelkezik erről.
3.1.2. A teljesítés ideje
6:35. § [A teljesítés ideje]
(1) A teljesítés ideje meghatározható határnap vagy határidő tűzésével. Határnap tűzése esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.
(2) Ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban kell teljesíteni.
(3) Ha a teljesítés idejét az (1)-(2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.
Az új Ptk. szemléletbeli változásokat vezet be a teljesítés időpontjának szabályozásában, ennek keretében rendelkezik a teljesítés idejéről határnap és határidő tűzése esetén. Minden olyan esetben, amikor a teljesítés ideje konkrétan meghatározott, ez az időtűzés érvényesül.
Kitűzött határnap vagy határidő, azaz konkrét időmegjelölés hiánya esetén a szolgáltatás rendeltetéséből megállapítható teljesítést írja elő.
Amennyiben a konkrét időpont megjelölés hiányzik és a szolgáltatás rendeltetése alapján nem állapítható meg a teljesítés ideje, a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével kell teljesíteni.
3.1.3. Idő előtti teljesítés
6:36. § [Idő előtti teljesítés]
(1) A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha az lényeges jogi érdekét nem sérti, és a kötelezett az ezzel járó többletköltséget viseli.
(2) A teljesítési idő előtti teljesítés elfogadása nem érinti a másik fél szolgáltatása teljesítésének esedékességét.
Változás, hogy a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítés nem a jogosult beleegyezéséhez kötött, azt a jogosult köteles elfogadni, ha az nem sérti lényeges jogi érdekét és a kötelezett viseli az ezzel járó többletköltséget.
A jogosultnak az idő előtti teljesítést pénzkötelem esetén feltétel nélkül el kell fogadnia (6:43.§).
Rögzíti, hogy az idő előtti teljesítés elfogadása a másik fél számára nem idéz elő előteljesítési kötelezettséget.
Az új Ptk.-ban elmaradt a felelős őrzés intézményére történő utalás.
3.1.4. A teljesítés helye
6:37. § [A teljesítés helye]
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szolgáltatás teljesítésének helye a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.
(2) Ha a kötelezettnek több telephelye van, a teljesítés helyének azt a telephelyet kell tekinteni, amely a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll.
(3) Ha a kötelem keletkezését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről a kötelezett a jogosultat értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely, természetes személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely. A teljesítés helyének megváltozásából eredő többletköltséget a kötelezett előlegezi és viseli.
Az új Ptk. a korábbi szabályozástól eltérően egy egyszerűbb megoldást kínál a teljesítési hely meghatározására. A teljesítési hely szempontjából releváns időpontként az új Ptk. a kötelem keletkezésének időpontját jelöli meg.
A szolgáltatás teljesítésének helyét főszabályként – függetlenül attól, hogy gazdálkodó szervezetről van-e szó – a kötelezett telephelyét annak hiánya esetében székhelyét, természetes személy esetében lakóhelyét annak hiánya esetére szokásos tartózkodási helyét határozza meg.
Több telephely esetén meghatározza, hogy mi számít a teljesítés helyének.
Az 1959. évi Ptk.-val szemben nem jogszabály, hanem saját eltérő rendelkezésére utal, és elhagyja a 278.§ (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltakat
Megjegyzés
278. § (1) A teljesítés helye a kötelezett lakóhelye, illetőleg székhelye, kivéve ha
a) jogszabály eltérően rendelkezik,
b) a szolgáltatás tárgyából vagy rendeltetéséből más következik,
c) a szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.
Új elemként szabályozza, hogy a teljesítési hely megváltozásából eredő többletköltséget a kötelezett előlegezi meg és viseli.
Mellőzi az 1959. évi Ptk.-nak a helyközi teljesítésre, a teljesítési segédre, a saját szállítóeszközzel küldésre, a fogyasztói szerződésre vonatkozó rendelkezéseit.
Figyelni kell azonban arra, hogy pénztartozás megfizetése esetén (6:44.§) a teljesítés helye a jogosulthoz kötődik.
3.1.5. A teljesítés elismerése
6:38. § [A teljesítés elismerése]
(1) A jogosult a kötelezett kérelmére köteles a teljesítés tényének írásbeli elismerésére vagy a kötelezvény visszaadására.
(2) Azt, aki felmutatja a jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozatát, a teljesítés elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, kivéve, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy a teljesítés elfogadására nem jogosult.
Az új Ptk. szabályozása tartalmilag lényegében változatlan az 1959. évi Ptk. 284.§-ában foglaltakkal, mindössze abban tér el attól, hogy nem veszi át a Ptk. 284. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Megjegyzés
Az új Ptk. a 6:39. §-ban általánosan rögzített alapelvvel összhangban – miszerint a teljesítéssel járó költségek a kötelezettet terhelik – nem vette át az 1959. évi Ptk. 284. § (2) bekezdésének szabályát, miszerint a nyugta költségei a kötelezett terhelik, kivéve, ha a jogosult a kötelezvényt nem adta vissza.
A (2) bekezdés szabályaiban megjelenik a látszaton alapuló képviseletre vonatkozó szabály alapgondolata.
3.1.6. A teljesítési költségek viselése
6:39. § [A teljesítési költségek viselése]
A teljesítéssel járó költségek a kötelezettet terhelik.
A Ptk. új rendelkezése a teljesítéssel járó költségek viseléséről.
Megjegyzés
Figyelemmel arra, hogy a szabály diszpozitív, a felek a teljesítéssel járó költségeket megoszthatják egymás között.
Célszerű, különösen szerződések esetében a teljesítéssel összefüggésben felmerülő költségekről történő, minél precízebb megállapodás.
Fontos hangsúlyozni, hogy szerződések esetén a jogosultat terhelő megvizsgálási kötelezettség nem tekinthető teljesítésnek, ezért annak költségeit – eltérő megállapodás hiányában – a jogosultnak kell viselnie.
3.1.7. Fajlagos szolgáltatás elosztása
6:40. § [Fajlagos szolgáltatás elosztása]
(1) Ha valaki fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgokat ugyanannak a személynek különböző helyekre köteles küldeni, de az egész mennyiséget nem tudja szolgáltatni, a jogosult rendelkezése szerint köteles a rendelkezésre álló mennyiséget elosztani.
(2) Ha a jogosult felszólítás ellenére nem rendelkezik, a kötelezett az egyes helyekre járó mennyiséget arányosan köteles csökkenteni.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 291. § (2) bekezdés utolsó fordulatát (nemzetgazdasági érdek) mellőzte, mivel az sérti a polgári jogi jogalanyok rendelkezési jogát.
A teljesítési szabályok valamennyi kötelem tekintetében irányadóak, ezért indokolt volt a kötelmek közös szabályai között elhelyezni azokat.
A jogalkotó a magánautonómia követelményét követte a (2) bekezdésben rögzített normával.
3.1.8. Elszámolás több tartozás esetén
6:41. § [Elszámolás több tartozás esetén]
(1) Ha a kötelezettet a jogosulttal szemben több egynemű szolgáltatás terheli, és a felajánlott teljesítés nem fedezi valamennyi tartozását, a kötelezett a teljesítés időpontjában megjelölheti, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni.
(2) Ha a kötelezett a tartozások elszámolásának rendjéről nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel, a másik fél jogosult eldönteni, hogy az esedékes és nem vitás tartozások közül a teljesítést melyik tartozásra számolja el. A jogosult döntéséről a kötelezettet megfelelő határidőn belül értesíteni köteles.
(3) Ha egyik fél sem rendelkezett, vagy a jogosult döntéséről a kötelezettet nem értesítette, a teljesítést a régebben lejárt, azonos lejárat esetén a kevésbé biztosított, egyenlő mértékben biztosított követelések közül a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni.
(4) Ha a teljesítés a (3) bekezdés alapján nem számolható el, azt valamennyi tartozásra arányosan kell elszámolni.
Az új Ptk. figyelemmel arra, hogy a lehetséges tartozások közötti elszámolások csak így valósulhatnak meg, rögzíti, hogy a szabályozás egynemű szolgáltatásokra vonatkozik.
Új elem, hogy kötelezetti rendelkezés, felismerhető szándék hiánya esetén a jogosultat illeti meg az elszámolás választásának joga.
A törvényi sorrend az elszámolás során csak akkor jelentkezik, ha sem a kötelezett, sem a jogosult nem választott, vagy a jogosult nem értesítette döntéséről a kötelezettet.
Az elszámolás törvényi sorrendjében is változás figyelhető meg. A korábbi szabályozást felcserélve, – a felek érdekeinek arányos védelme céljából – előbb kell a kevésbé biztosított, majd a kötelezettre terhesebb tartozást elszámolni.
Megjegyzés
A felek érdekeinek arányosabb védelme indokolta azt, hogy az új Ptk. az elszámolhatóság sorrendjében felcserélte a „kevésbé biztosított” és a kötelezettre terhesebb” tartozás helyét.
3.2. A kötelem teljesítése – A pénztartozás teljesítése
A 1959. évi Ptk.-nak a 2013. évi XXXIV. törvény 14.§ (1) bekezdésével 2013. július 1-jétől hatályba lépett 292/A. § és 292/B. §-ában foglalt – a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban megalkotott – rendelkezései az új Ptk.-ban nem kerültek szabályozásra.
3.2.1. Fizetés
6:42. § [Fizetés]
(1) Pénztartozást pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása vagy a jogosult fizetési számlájára való befizetés vagy átutalás útján lehet teljesíteni.
(2) A pénztartozás készpénzfizetés esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb esetben abban az időpontban válik teljesítetté, amikor a pénzt a jogosult fizetési számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna írnia.
(3) Ezeket a rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni minden egyéb, pénz átadására irányuló kötelezettség teljesítésére is.
Az új Ptk. új szabályozása a fizetés fogalmának meghatározása. Az 1959. évi Ptk. nem tartalmazta a pénztartozás teljesítésének és a teljesítés idejének meghatározását.
Megjegyzés
Az új Ptk. meghatározza, hogy a pénztartozás teljesítése a fizetés; a fizetés mindig pénztartozást feltételez.
A törvény fizetésre vonatkozó főszabálya csak a felek eltérő megállapodása hiányában érvényesül. A fizetés módjának megválasztásában a felek nagyfokú szabadságot élveznek.
Figyelemmel a nem készpénzzel bonyolított pénzforgalom folyamatos bővülésére az új Ptk. szabályozza az átutalással történő teljesítést is. A fizetés időpontja tekintetében az „érkezési elv” a főszabály. Teljesítésként rögzítésre kerül az az eset, amikor a pénzösszeget a kötelezett közvetlenül átadja a jogosultnak, ez esetben a teljesítés a készpénz tulajdonjogának átruházásával valósul meg, az átadással válik teljesítetté, a pénztartozás a pénz átvételének időpontjában tekinthető teljesítettnek. Ezen kívül a Ptk. teljesítésként nevesíti az átutalást. Ebben az esetben akkor minősül a tartozás teljesítettnek, ha kötelezett által átutalt pénzt a jogosult számlavezető bankja a jogosult számláján jóváírta, vagy a jóváírást a jogosulti számlavezető bank mulasztotta el.
A (4) bekezdés a fizetés szabályát kiterjeszti minden egyéb, pénz átadására irányuló kötelezettség teljesítésére is (pl. óvadék, foglaló adása, letétbe helyezés).
3.2.2. Pénztartozás idő előtti teljesítése
6:43. § [Pénztartozás idő előtti teljesítése]
A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni.
Az új Ptk. e diszpozitív szabállyal kifejezetten és feltétel nélkül biztosítja az idő előtti teljesítést, a korábbi szabályozástól eltérően mellőzi a kamat és a kártalanítás felszámításának tilalmát. Figyelembe veszi, hogy az idő előtti teljesítés esetén a jogosultnak a tervezett kamatbevétele elmarad, azaz vesztesége és költségei keletkezhetnek. Erre figyelemmel lehetővé teszi ezen veszteségek, költségek kötelezettre történő hárítását.
Megjegyzés
Fontos megemlíteni, hogy a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések esetén (Ptk. 6:131.§) a fenti szabálytól eltérően rögzítésre került, hogy a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken kívül terhet ró semmis.
3.2.3. Pénztartozás teljesítésének helye
6:44. § [Pénztartozás teljesítésének helye]
(1) A pénztartozás teljesítésének helye készpénzfizetés esetén a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén a jogosult lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye. Ha a pénztartozást a kötelezett nem készpénzfizetéssel teljesíti, a pénztartozás teljesítésének helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját vezető bank telephelye, ennek hiányában székhelye. Ha a kötelem keletkezésének időpontjában a jogosultnak több fizetési számlája van, a kötelezettet a teljesítési hely tekintetében választási jog illeti meg.
(2) Ha a jogosultnak több telephelye van, a teljesítés helyének azt a telephelyet kell tekinteni, amely a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll.
(3) Ha a készpénztartozás keletkezését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről a jogosult a kötelezettet értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely, természetes személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely.
(4) A teljesítés helyének megváltozásából eredő többletköltséget a jogosult előlegezi és viseli.
Az új Ptk. a pénzkötelem készpénzfizetéssel történő teljesítését – a korábbi szabályozással megegyezően – a jogosulthoz köti. A teljesítés helyeként a jogosult telephelyét (székhelyét), természetes személyek esetében lakóhelyét (szokásos tartózkodási helyét) jelöli meg. A korábbi szabályozás a diszpozitivitást korlátozta, és csak jogszabály adta kivételt engedett.
Az új rendelkezések szerint a teljesítési hely pénzkötelmi szolgáltatás esetén is diszpozitív szabály. A főszabálytól történő eltéréshez azonban konszenzus szükséges.
A szabályozás új elemeként rendelkezéseket tartalmaz arra nézve is, ha a jogosultnak több telephelye van, valamint a telephelyváltozások költségeinek viseléséről.
A 6:42. §-ában foglaltakkal összhangban új szabályként, nem készpénzfizetéssel történő teljesítés esetére a teljesítést helyét a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját vezető bank telephelyében, ennek hiányában székhelyében határozza meg.
Rendelkezést tartalmaz továbbá arról, hogy amennyiben a jogosultnak több fizetési számlája van, a kötelezettet a teljesítési hely tekintetében választási jog illeti meg.
3.2.4. A pénztartozás teljesítésének módja
6:45. § [Pénztartozás teljesítésének módja]
(1) A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni.
(2) A más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott árfolyam - ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam - alapján kell átszámítani. Ha a pénztartozás külföldi pénznemben teljesítendő, és a teljesítés idején a tartozás a külföldi pénznemben nem teljesíthető, a pénztartozást az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell teljesíteni.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 231.§-ának (1) bekezdésében foglaltakat a teljesítés időpontjával pontosította, és mellőzte a szabályozás diszpozitív jellegéből adódóan szükségtelen „ellenkező kikötés hiányában” utalást. A rendelkezés a teljesítés helye mellett annak idejére is utal.
A más pénznemben meghatározott pénztartozások teljesítésének estére egyértelművé tette, hogy a jegybank által meghatározott árfolyamot, annak hiánya esetén a pénzpiaci árfolyamot kell alapul venni.
Szabályozza azt esetet is, ha a tartozás a megállapodás szerinti külföldi pénznemben nem teljesíthető.
Megjegyzés
A szakirodalom azt a pénznemet, amelyben a pénztartozást teljesíteni kell lerovó pénznemnek, míg a pénztartozást meghatározó pénznemet kirovó pénznemnek nevezi. Az új Ptk. diszpozitív szabályozással kimondja, hogy a tartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni. A lerovó pénznem meghatározása a felek megállapodásának a tárgya.
Effektivitási kikötés az, amennyiben a felek úgy rendelkeznek, hogy a tartozást a fizetés helyének pénznemétől eltérő pénznemben kell leróni. Amennyiben különbözik a kirovó és a lerovó pénznem, a lerovó pénznemben akkora összeget kell a kötelezettnek a jogosult számára fizetnie, amely a kirovó pénznemben meghatározott pénztartozásnak a teljesítés helyén és idején megfelel.
3.2.5. Elszámolás több tartozás esetén
6:46. § [Elszámolás több tartozás esetén]
Ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt - ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel - elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni.
Az új Ptk. elszámolásra vonatkozó szabályozása tartalmilag megegyezik az 1959. évi Ptk. 293. § rendelkezéseivel azzal a kiegészítéssel, hogy lehetővé teszi a jogosult eltérését.
Továbbra is irányadónak lehet tekinteni a baleseti kártérítés fejében történt elő- vagy részteljesítés elszámolása tekintetében az 1/2011.PJE határozatban kifejtetteket.
3.2.6. Kamat
6:47. § [Kamat]
(1) Pénztartozás után - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - kamat jár.
(2) A kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal.
(3) Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a pénzpiaci kamat.
(4) A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
Változás, hogy nemcsak a szerződéses kapcsolatokon alapuló pénzkövetelés esetén, hanem valamennyi kötelmi jogviszonyon alapuló pénzkövetelés után kamat jár.
Az 1959. évi Ptk. 232. § rendelkezéseivel szemben az új Ptk. a pénztartozás utáni kamatfizetési kötelezettségtől csak maga enged eltérést.
A kamat mértékére vonatkozó szabályozástól jogszabály és a felek megállapodása eltérhet, ugyanakkor ezt az új Ptk. külön nem fogalmazza meg.
Mellőzi azon rendelkezést, hogy a magánszemélyek egymás közötti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár, minden idegen pénzhasználatra kimondja a kamatfizetési kötelezettséget. Ezzel összefüggésben a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét meghaladó kikötés semmisségéről sem tartalmaz rendelkezést.
Nem rendelkezik az államháztartás alrendszereit terhelő fizetési kötelezettségről és a kamat mérséklésének lehetőségéről sem.
Új szabályként rendezi azon esetet, ha idegen pénznemben kell teljesíteni a pénztartozást.
Megjegyzés
Az új Ptk. a kamatot az idegen pénzhasználat árának tekinti, erre és az ezen alapuló megváltozott rendelkezésekre figyelemmel - ún. egyenértéki - kamatot kell fizetni az érvénytelen szerződéseknél az eredeti állapot visszaállításakor, a jogalap nélküli gazdálkodás visszatérítésekor is.
Az Európai Parlament és Tanács 2011/7/EU irányelve a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szabályával összhangban továbbra is az 1959. évi Ptk. a 2013. évi XXXIV. törvénnyel módosított rendelkezései az irányadóak a kamat számítására vonatkozóan, azaz, a kamat mértéke a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott jegybanki alapkamathoz igazodóan az érintett naptári félév első napján érvényes kamat (jegybanki alapkamat) az irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
3.2.7. Késedelmi kamat
6:48. § [Késedelmi kamat]
(1) Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal - idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal - megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt.
(2) Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összesen legalább az (1) bekezdésben meghatározott kamatot köteles fizetni.
(3) A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
(4) A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 301. § rendelkezéseivel szemben nem mondja ki külön, hogy a kamat mértékére vonatkozó szabályozástól jogszabály és a felek megállapodása eltérhet.
Mellőzi azon rendelkezést, hogy, hogy magánszemélyek egymás közötti szerződési viszonyában főszabályként a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét meghaladó kamatkikötés semmis.
Nem rendelkezik az államháztartás alrendszereit terhelő fizetési kötelezettségről.
Új szabályként rendezi azon esetet is, ha idegen pénznemben kell teljesíteni a pénztartozást.
Megjegyzés
A kötelezett bármilyen lejárt pénztartozása után késedelmi kamatfizetésre köteles. Késedelmi kamat jár a szerződésszegés miatti és a szerződésen kívüli kártérítés után is, ezt késedelmi kamatot kárkamatnak is nevezik.
Amennyiben a kötelezettnek a pénztartozása után ügyleti kamatot is kell fizetnie és a teljesítéssel késdelembe esik, akkor az ügyleti és a késedelmi kamatot magába foglaló „halmozott” kamatfizetésre köteles.
Az Európai Parlament és Tanács 2011/7/EU irányelve a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szabályával összhangban továbbra is az 1959. évi Ptk. 2013. évi XXXIV. törvénnyel módosított rendelkezései az irányadóak a kamat számítására vonatkozóan, azaz, hogy az érintett naptári félév első napján érvényes kamat az irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
A szerződésszegés szabályainál a pénzfizetésre speciális normákat ír elő a törvény (lsd. 6:154.§ (3) bekezdés, 6:155.§).
3.3. Beszámítás
3.3.1. Pénzkövetelések beszámítása
6:49. § [Pénzkövetelések beszámítása]
(1) A kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja.
(2) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 296.§-ában foglaltakkal szemben pénzkövetelések beszámításáról rendelkezik, majd a 6:52.§-ban kimondja, hogy a beszámítás szabályait kell alkalmazni az egynemű és lejárt más követelésekre is.
Nem mondja ki külön a szabályozás, hogy a beszámításnak bírósági eljárás során is helye van.
Megjegyzés
Az új Ptk. a szolgáltatás teljesítésének általános szabályai között foglalkozik a beszámítással mint a teljesítés speciális esetével. Mivel a teljesítés e formája túlnyomórészt a pénzügyi elszámolások során alkalmazott, ezért a törvény elsősorban a pénzkövetelések beszámításáról rendelkezik, a szabályozás azonban tartalmilag azonos az 1959. évi Ptk. 296.§ és 297.§-ában foglaltakkal.
3.3.2. Pénzkövetelések beszámításának korlátai
6:50. § [Pénzkövetelések beszámításának korlátai]
(1) Az elévült pénzkövetelést is be lehet számítani, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be.
(2) Végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.
(3) Végrehajtás alól mentes pénzköveteléssel szemben olyan pénztartozást lehet beszámítani, amely a pénzköveteléssel azonos jogalapból ered.
Az új Ptk. a pénzkövetelések beszámításának korlátairól rendelkezik, de a 6:52.§-ban foglaltakra figyelemmel a szabályozás tartalmilag azonos az 1959. évi Ptk. 297.§-ában foglaltakkal.
3.3.3. A beszámítás kizártsága
6:51. § [A beszámítás kizártsága]
(1) Beszámításnak nincs helye
a) tartásdíj- és járadékköveteléssel szemben, a túlfizetés esetét kivéve; és
b) a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló pénzköveteléssel szemben.
(2) A bírósági eljárásban nem érvényesíthető pénzkövetelés beszámításának nincs helye.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 297.§ (1) bekezdésében foglataktól eltérően mellőzi az olyan szolgáltatással szembeni beszámítás kizártságát, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani.
3.3.4. A beszámítás szabályainak alkalmazása nem pénzkövetelés esetén
6:52. § [A beszámítás szabályainak alkalmazása nem pénzkövetelés esetén]
A beszámítás szabályait megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a tartozásába beszámítja.
Az új Ptk. a pénzkövetelések beszámításáról rendelkezik, de ezen rendelkezésére is figyelemmel a szabályozás tartalmilag azonos az 1959. évi Ptk. 296.§-ában foglaltakkal.
3.4. A teljesítés sajátos esetei
3.4.1. Bírósági és közjegyzői letét
3.4.1.1. Bírósági letét útján való teljesítés
6:53. § [Bírósági letét útján való teljesítés]
(1) A kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha
a) a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani;
b) a jogosult a teljesítés helyén nem található;
c) a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el; vagy
d) a jogosultak jogosulti együttesség esetén nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.
(2) A letéteményes kötelezettségeire a letéti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az új Ptk. tartalmában nagyrészt átveszi az 1959. évi Ptk. 287.§-ában foglaltakat, és kiegészíti azokat a bírósági letétről szóló 27/2003. (VII.2.) IM rendeletnek a teljesítéshez kapcsolódó szabályaival. A letétbe helyezési eljárással kapcsolatos rendelkezéseket továbbra is a rendeleti szabályozásra hagyja. Egyértelművé teszi, hogy bírósági letét esetén is letéti szerződés jön létre, és a letéteményes kötelezettségeire a letéti szerződés szabályait kell alkalmazni.
Megszorítással, csak azzal tartja fenn a jogosult személyének bizonytalansága esetére a bírósági letét lehetőségét, ha a jogosult személyét a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani.
A jogosultak jogosulti együttessége esetén az 1959. évi Ptk. 334.§-ában foglaltakkal szemben a szabályozás annyiban szigorodott, nem teszi lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.
A törvény a bíróság kötelezettségeire a letéti szerződés (6:360.§-6:368.§) szabályait rendeli alkalmazni.
3.4.1.2. Visszakövetelés és elévülés
6:54. § [Visszakövetelés és elévülés]
(1) A kötelezett a letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a jogosult a letétbe helyezésről a bíróságtól értesítést nem kapott.
(2) A jogosult a letét kiadását a letétbe helyezésről szóló értesítés kézhezvételétől számított ötéves elévülési időn belül követelheti.
(3) Ha a jogosultnak a letét kiadására irányuló joga elévült, a kötelezett követelheti a letét visszaadását.
Az új Ptk. tartalmában fenntartja az 1959. évi Ptk. letétre vonatkozó szabályait és kiegészíti azokat a bírósági letétről szóló 27/2003. (VII.2.) IM rendeletnek a teljesítéshez kapcsolódó szabályaival.
A korábbi szabályozással szemben, ami öt év határidőt szabott a letevőnek a visszakövetelésre, amennyiben a jogosult öt éven belül nem veszi át a letett dolgot, az új Ptk. nem ír elő határidőt a visszakövetelésre, a kötelezett bármeddig követelheti a letét visszaadását.
A szabályozás változásának az oka, hogyha a jogosult nem veszi át a letett dolgot, gyakorlatilag nincs más, akinek joga lenne a letett dologra, mint az, aki azt letétbe helyezte.
3.4.1.3. A letét kiadása
6:55. § [A letét kiadása]
(1) A bíróság a letétet a jogosultnak adhatja ki.
(2) Ha a letétbe helyezésre amiatt került sor, mert a jogosult személye bizonytalan, a letétet a jogosult személyét igazoló jogerős határozat alapján lehet kiadni.
(3) A bíróság a letétet jogosulti együttesség esetén a jogosultak közös kérelmére vagy a jogosult személyét igazoló jogerős ítélet alapján adhatja ki.
(4) A kötelezett a letétbe helyezés alkalmával kikötheti, hogy a letétet a jogosultnak az őt terhelő szolgáltatás teljesítésének igazolása ellenében adják ki.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. szabályozását e körben szintén kiegészíti a bírósági letétről szóló 27/2003. ( VII.2.) IM rendeletnek a teljesítéshez kapcsolódó szabályaival.
3.4.1.4. Közjegyzői letét
6:56. § [Közjegyzői letét]
(1) A bírósági letét útján való teljesítés feltételeinek megvalósulása esetén a kötelezett kötelezettségét közjegyzőnél történő letétbe helyezés útján is teljesítheti.
(2) A közjegyzőnél történő letétre a bírósági letétre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az új Ptk. bevezeti a közjegyzői letét fogalmát, ami nem azonos a közjegyzői törvényben szabályozott bizalmi őrzés intézményével.[?]
Megjegyzés
A közjegyzői törvényben szabályozott bizalmi őrzésnek nem feltétele, hogy a kötelem teljesítése legyen az őrzésbe adás indoka, ezen felül az őrzésbe adható vagyontárgyak köre (pénz, értéktárgy, értékpapír) nem azonos a bírósági letétbe adható vagyontárgyak (pénz, értékpapír, más okirat) körével.
A közjegyzők – a jogszolgáltatásban betöltött szerepüknél fogva mint közbizalmat élvező, hiteles, és az érintettek számára könnyebben elérhető személyek – letéteményesi helyzetét a törvényi szabályozás a bírói letét jogállására emelte.
3.4.2. Harmadik személy részéről történő teljesítés
3.4.2.1. Harmadik személy részéről történő teljesítés
6:57. § [Harmadik személy részéről történő teljesítés]
(1) A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhez kötve és nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek lényeges jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta, vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni.
(2) Ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben.
(3) Ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor.
Az új Ptk. fenti rendelkezései az 1959. évi Ptk. 286.§-ában foglaltaknak felelnek meg. A korábbi szabály szövegezésének pontosítása mellett (ha harmadik személynek lényeges jogi érdeke fűződik hozzá) bővítette azon esetkört, amikor a kötelezett hozzájárulása nem szükséges a harmadik személy részéről felajánlott teljesítés elfogadásához. Az új Ptk. új szabályai szerint a kötelezett hozzájárulása nem szükséges azon esetekben sem, ha a kötelezett elmulasztotta kötelezettségét, vagy nyilvánvaló, hogy nem tud időben teljesíteni.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk.-val szemben egységesíti a terminológiát és egyértelművé teszi, hogy a harmadik személy általi teljesítéssel az eredeti kötelem megszűnik, a kötelezett és a teljesítő harmadik személy között megtérítési igény keletkezik és ezt a megszűnt követelés biztosítékai biztosítják.
Megjegyzés
Az új Ptk. a kötelmek közös szabályai között helyezi el a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályait. Az 1959. évi Ptk. különböző helyeken eltérő fogalmakkal (megtérítési igény, átszállás, engedményezés), dogmatikailag is kifogásolható módon rendelkezett a harmadik személy teljesítését követő helyzetről.
BH 2005.188.II.II. Amennyiben a hitelező követelését harmadik személy elégíti ki, meghatározhatja, hogy a személyes kötelezetten kívül melyik dologi kötelezett mentesítése érdekében kíván teljesíteni [1959. évi IV. törvény 286. § (1) bek., 266. § (1)-(2) bek.].
Forrás
§ Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2013
§ Az új Ptk. magyarázata V/VI., HVG-ORAC Lap -és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013 27.-93.oldal
§ Gadó Gábor - Németh Anita - Sáriné Simkó Ágnes: Ptk. Fordítókulcs HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013 275-288. oldal
§ Gárdos István: A kezesség esedékessége és elévülése, Gazdaság és Jog, 2012/7-8. sz., 20.-27. oldal
§ Pomeisl András József: A kezesség és a gazdasági társaság tagja felelősségének (mögöttes felelősség) elévülése, Iustum, aequum, salutare, 2007/3., 191-200. oldal
4.1. A szerződés
6:58. § [A szerződés]
A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
A szerződés fogalmi definíciója azonos az 1959. évi Ptk. (205.§) fogalmával.
Megjegyzés
Az új Ptk.-ban a szerződésre vonatkozó rendelkezések logikailag követik a szerződés egyes létszakaszait (szerződéskötés, érvénytelenség, teljesítés, szerződésszegés, megszűnés). A szerződési jog általános szabályait a szerződés definíciójával és a szerződési jog alapelveivel kezdi, melyeket csak a szerződési jog területén tekint irányadónak.
4.2. Szerződési szabadság
6:59. § [Szerződési szabadság]
(1) A felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet.
(2) A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.
Az új Ptk. a szerződési szabadság körében rögzíti, a már korábban is létező, de az 1959. évi Ptk.-ban tételesen nem rögzített elvet, hogy a felek szabadon dönthetnek arról is, hogy kötnek-e szerződést, és kivel.
A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal történő eltérést az 1959. évi Ptk. akkor tette lehetővé, ha azt jogszabály nem tiltja, ezzel szemben az új Ptk. kizárólag a saját tilalmára utal.
4.3. Jogszabály által meghatározott szerződési tilalom
6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom]
(1) Ha jogszabály a szerződés valamely tartalmi elemét kötelezően meghatározza, a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre.
(2) Ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat.
Az új Ptk. mellőzi az 1959. évi Ptk. 226.§ (2) bekezdésének első mondatát (jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg), valamint a (3) bekezdését (hatósági ár megállapítására külön törvény szerint kerülhet sor).
Megjegyzés
A szerződéses viszonyokba történő jogszabályi beavatkozásra kivételesen, és csak olyan esetekben van lehetőség, ahol a szerződő felek között valamilyen egyensúly hiánya állapítható meg. Az ún. „gyengébb fél” védelmének eseteit az új Ptk. külön meghatározza (fogyasztói jogviszonyok, általános szerződési feltételekkel kötött ügyletek).
Garanciális rendelkezéseket tartalmaznak a (2) bekezdésben foglaltak.
4.4. Visszterhesség vélelme
6:61. § [Visszterhesség vélelme]
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár.
Az új Ptk. szabályozása tartalmilag azonos az 1959. évi Ptk. 201.§-ában foglaltakkal.
4.5. Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség
6:62. § [Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség]
(1) A felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.
(2) A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.
(3) Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.
(4) A szerződés létrejöttének elmaradásáért a feleket kártérítési kötelezettség nem terheli.
(5) Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 205.§ (3) bekezdésében foglaltakat részletesebben szabályozza. Egyértelművé teszi, hogy az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a feleket a szerződéskötést megelőzően és minden létszakaszában – a tárgyalások során, a szerződés megkötésénél és fennállása alatt – egyaránt terheli.
Emellett rendelkezik arról is, hogy a szerződő fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismer, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.
A tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megsértőjét kártérítési felelősség terheli a szerződéssel okozott, vagy – a szerződés létre nem jötte esetén – a szerződésen kívül károkért való felelősség szabályai szerint. Elmaradt szerződéskötésért viszont a felek nem tartoznak egymásnak kártérítéssel.
Megjegyzés
Az új Ptk. nem tartalmazza az 1959. évi Ptk. 205.§ (3) bekezdésének azon fordulatát, miszerint az együttműködés mellett a feleknek „egymás jogos érdekeire” is figyelemmel kell lenniük. A piacgazdaság követelményeinek szem előtt tartása mellett a jogalkotó abból indult ki, hogy a szerződő feleknek elsősorban maguknak kell érdekeiket megvédeniük.
Az együttműködési elv és tájékoztatási kötelezettség mellett fontos hangsúlyozni, hogy ezen kötelezettség nem mentesíti a másik felet azon kötelezettsége alól, hogy maga is tájékozódjon releváns körülményekről. Egyes szerződéstípusoknál követendők az új Ptk.-án kívüli normák részletező előírásai (pl. biztosítási, bank-, orvosi megbízási, utazási szerződés).
A törvény kifejezetten rögzíti azt az elvet, melyet az 1959. évi Ptk. alkalmazása során a bírósági gyakorlat is követett, miszerint fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.
A culpa in contrahendo elv [?] megsértése esetére az új Ptk. az új alapokra helyezett kártérítési szabályokkal összhangban kártérítési kötelezettséget ír elő.
Ha a szerződés létrejött, de az együttműködési kötelezettség megsértése kárt okozott, a kárt szenvedett a szerződésszegési kártérítési szabályok szerint jogosult kártérítést követelni, az együttműködési kötelezettség megsértője pedig a szerződésszegésekre vonatkozó szigorúbb szabályok szerint mentheti ki magát. Abban az esetben, ha a felek a szerződéskötési tárgyalásokba a szerződéskötési szándékkal bocsátkoznak, de nincs a szerződés megkötésére kötelezettségük, akkor a szerződéskötés elmaradásáért nem tartoznak egymásnak felelősséggel; mindegyik fél maga viseli azt a kárát, ami a szerződéskötés elmaradása miatt keletkezett. De az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megszegéséből keletkezett károkért a feleknek a szerződéskötés elmaradása esetén is felelnie kell, amennyiben a felelősség feltételei fennállnak.
Érvénytelen szerződés esetén – a Ptk. 6:115.§ (2) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel – a deliktuális felelősség szabályait kell alkalmazni.
BH2007.48. A szerződés megkötése előtti tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megszegése - a szerződéskötés elmaradása esetén - alapul szolgálhat a szerződésen kívüli károkozás szabályainak alkalmazására (1959. évi IV. törvény 205. §, 339. §, 536. §; 1995. évi XCVI. tv. 102. §).
BDT.2004.912. I. A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően tájékoztatniuk kell egymást a szerződést érintő minden lényeges körülményről. A fél által aláírt szerződésből egyértelműen megállapítható körülményekről azonban a másik fél nem köteles külön tájékoztatást adni erre irányuló kifejezett szerződési kikötés hiányában.
5.1. A szerződés létrejötte
5.1.1. A szerződés létrejötte és tartalma
6:63. § [A szerződés létrejötte és tartalma]
(1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.
(3) Ha a szerződés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni.
(4) Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyet jogszabály rendez.
(5) A szerződés tartalmává válik minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek korábbi üzleti kapcsolatukban megegyeztek, és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak. A szerződés tartalmává válik továbbá minden, az adott üzletágban a hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott szokás, kivéve, ha annak alkalmazása a felek között - korábbi kapcsolatukra is figyelemmel - indokolatlan volna.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 205.§ (1)-(2) bekezdésében foglaltakat kiegészíti azzal, hogy – a GK 5. sz. állásfoglalás rendelkezéseit általánosítva – meghatározza, mikor feltétele a szerződés létrejöttének az egyik fél által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodás, ezzel leszűkítve azon kérdések körét, amelyekben való megállapodás hiányában a szerződés nem jön létre.
Egy új diszpozitív szabállyal segíti az ellenszolgáltatás utólagos meghatározását, akként, hogy meghatározza az árat arra az esetre, ha a felek ezt nem tették, vagy piaci árat kötöttek ki. Rendelkezik továbbá, a szerződő felek által ismert és alkalmazott szokások és gyakorlatok szerződési tartalommá válásáról.
Megjegyzés
Az új Ptk. új szerkezetben szabályozza a szerződés létrejöttét, az akarati hibákat az érvénytelenség szabályai között helyezi el. Előbb a szerződés létrejöttének általános sémáját fogalmazza meg, ezt követően rendelkezik a szerződéskötés speciális szabályairól.
Az új Ptk. is a konszenzuál-szerződések elvi alapján áll.
Az ellenszolgáltatás meghatározására vonatkozó szabály célja a szerződések létrejöttének előmozdítása volt.
A kialakult bírói gyakorlatot vette át a felek által alkalmazott „szokások” és „gyakorlatok” szabályozása során. Szokásnak minősül az, amit a felektől függetlenül az adott piacon széles körben és rendszeresen alkalmaznak, gyakorlatnak pedig azok a feltételek minősülnek, melyeket a felek alakítottak ki.
BH2003.409. A valódi vételár feltüntetésének hiánya az adásvételi szerződést nem teszi érvénytelenné. A szerződés létrejöttéhez azonban szükséges a feleknek a vételár tárgyában való megállapodása. Ennek hiányában a szerződés nem érvénytelen, hanem létre sem jöttnek minősül. [1959. évi IV. törvény 205. § (2) bekezdés].
BH2003.410. Lakásingatlan vétele esetén mindazok a körülmények befolyásolják a szerződési akaratot, amelyek az ingatlan rendeltetésszerű használatát érintik; e körben a közüzemi szolgáltatások zavartalansága lényeges körülménynek minősül [1959. évi IV. törvény 205. §, 210. § (3) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, 237. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 221. § (1) bekezdés].
EBH1999.98. Végleges adásvételi szerződésnek minősül a felek olyan tartalmú megállapodása, amellyel az eladó az általa kárpótlási jeggyel megvásárolandó földrészlet tulajdonjogát ruházza át a vevőre. E szerződés érvényességéhez elégséges, ha a vétel tárgya a felek által ismert, és a szerződésben foglaltak alapján egyértelműen beazonosítható (Ptk. 205. §, 365. §, XXV. számú Polgári Elvi Döntés).
BDT.2005.1281.I. A szerződés tartalmát a felek megállapodása, továbbá - eltérő megállapodásuk hiányában - a diszpozitív törvényi rendelkezések határozzák meg. A szerződés tartalmává válnak azonban - külön kikötés nélkül, hallgatólagosan is - mindazon kötelezettségek, amelyek az adott szerződés természetéből és céljából, a felek közötti korábbi gyakorlatból, valamint a kialakított szakmai szokásokból szükségszerűen következnek.
5.1.2. Ajánlati kötöttség
6:64. § [Ajánlati kötöttség]
(1) Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozatot tesz, nyilatkozatához kötve marad. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja.
(2) Az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét.
Az új. Ptk. az 1959. évi Ptk. 211.§-ában foglaltakat pontosítja, és meghatározza az ajánlat fogalmát. Mellőzi azon rendelkezést, hogy az ajánlattevő az ajánlati kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárhatja, de a szabályozás nem tiltja az ajánlati kötöttség kizárását.
Megjegyzés
Az ajánlati kötöttség kizárását mellőző szabály mögött azon elvi meggondolás húzódott, hogy egy jogi kötelező erővel nem rendelkező jognyilatkozat valójában nem tekinthető ajánlatnak, hiszen elfogadása nem eredményezhetné szerződés létrejöttét.
5.1.3. Az ajánlati kötöttség megszűnése
6:65. § [Az ajánlati kötöttség megszűnése]
(1) Ha az ajánlattevő kötöttségének idejét nem határozza meg, az ajánlati kötöttség megszűnik
a) jelenlevők között tett ajánlat esetén, ha a másik fél az ajánlatot késedelem nélkül el nem fogadja;
b) távollevők között tett ajánlat esetén annak az időnek az elteltével, amelyen belül az ajánlattevő - az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének módjára tekintettel - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta;
c) a másik fél általi visszautasítással.
(2) Megszűnik az ajánlati kötöttség, ha az ajánlattevő ajánlatát a másik fél elfogadó jognyilatkozatának elküldését megelőzően a másik félhez intézett jognyilatkozatával visszavonja.
(3) Az írásbeli ajánlat írásban vonható vissza.
(4) A hatályossá vált ajánlat nem vonható vissza, ha az ajánlat tartalmazza, hogy visszavonhatatlan, vagy az ajánlat az elfogadásra határidőt állapít meg.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. 211.§ és 214.§-ában foglaltakat kiegészíti azzal, hogy kimondja megszűnik az ajánlati kötöttség, ha a másik fél visszautasítja, valamint, ha az ajánlatot az ajánlattevő a másik fél elfogadó nyilatkozatának elküldése előtt a másik félhez intézett nyilatkozattal visszavonja.
Rögzíti, hogy az írásbeli ajánlat írásban vonható vissza, szabályozza a hatályossá vált ajánlat visszavonásának feltételeit.
A gazdálkodó szervezetek nyilatkozataira nem tartalmaz eltérő szabályozást.
Az ajánlat hatályossá válásának szabályaira a kötelmek közös jognyilatkozati szabályait (6:5.§) kell alkalmazni.
5.1.4. Az ajánlat elfogadása
6:66. § [Az ajánlat elfogadása]
Az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni.
Az új Ptk. szerint is az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni, az ajánlat elfogadásának időpontjáról külön rendelkezik.
5.1.5. Új ajánlat, módosított elfogadás
6:67. § [Új ajánlat, módosított elfogadás]
(1) Az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni.
(2) Az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz. A kiegészítő vagy eltérő feltételek ebben az esetben a szerződés részévé válnak, kivéve, ha
a) az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta; vagy
b) az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. rendelkezéseitől eltérően – mely az ajánlattól bármely kérdésben történő eltérést új ajánlatnak tekintette – akként rendelkezik, hogy a szerződés akkor is létrejön, ha az ajánlat és az elfogadás csak a lényeges kérdésekben egyezik meg, lényegesnek minősülő kérdésekben pedig csak kiegészítő vagy eltérő feltételeket tartalmaz..
Meghatározza a kiegészítő vagy eltérő feltételek szerződés részévé válásának feltételeit.
Megjegyzés
Az új Ptk. a gazdasági élet szerződéskötési szokásait figyelembe véve szakít azon korábbi merev megközelítéssel, hogy az ajánlattól bármely kérdésben eltérő elfogadás új ajánlatnak minősül. Az új szabályozás – miszerint a szerződés akkor is létrejön, ha a felek a szerződés nem lényeges kérdéseiben ellentétes nyilatkozatot tettek, de az ajánlat és az elfogadás a lényeges kérdésekben megegyezik – összhangban van azzal, hogy a Ptk. a lényeges kérdésekben való megegyezést szabja a szerződés létrejöttének feltétléül.
A felek az ajánlat és az elfogadás megtétele előtt úgy gátolhatják meg a módosított tartalmú szerződés létrejöttét, hogy már az ajánlatban kikötik: csak az ajánlat változatlan tartalmú elfogadása esetén tekintik a szerződést létrejöttnek, azaz a az ajánlat valamennyi kikötését lényeges kikötésnek minősítik. A fél ilyen nyilatkozatot meghatározott szerződési feltételek vonatkozásában is tehet. Az elfogadó jognyilatkozat tudomásul vétele után pedig késedelem nélkül tiltakozhat a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben.
Az új Ptk. venire contra factum proprium elvével (1:3. § (2) bekezdés) összhangban a mulasztó félre telepíti annak következményét, ha a szóbeli megállapodást követően az egyik fél nem lényeges feltételekkel kiegészítve vagy módosítva írásba foglalja a szerződést, de annak tartalmát az írásbeli visszaigazolást kapó fél nem sérelmezi.
5.1.6. Késedelmes elfogadás
6:68. § [Késedelmes elfogadás]
(1) Késedelmesen megtett elfogadó jognyilatkozat esetén a szerződés nem jön létre.
(2) Az elfogadó jognyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha az ajánlattevő erről késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet.
(3) Az időben elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó jognyilatkozat esetén létrejön a szerződés, ha a jognyilatkozatot olyan módon tették, hogy rendes körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az ajánlattevőhöz, kivéve, ha az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet arról, hogy jognyilatkozata késve érkezett, és ezért azt nem tekinti hatályosnak. A szerződés ebben az esetben akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat rendes körülmények szerinti továbbítás esetén megérkezett volna az ajánlattevőhöz.
Az új Ptk. pontosított formában tartja fenn az 1959. évi Ptk. szabályait. Főszabályként rögzíti, hogy a késedelmesen megtett elfogadó nyilatkozat esetén a szerződés nem jön létre, ez alól kivétel, ha az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet a szerződés létrejöttéről.
Az 1959. évi Ptk. szabályaitól eltérően az időben elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadónyilatkozat esetén a szerződés létrejöttének további követelményeként szabályozza, hogy a jognyilatkozatot olyan módon tették, hogy rendes körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az ajánlattevőhöz.
Szabályozza azt az esetet is, hogy az időben elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó jognyilatkozat esetén mikor jön létre a szerződés.
5.1.7. A szerződés létrejöttének időpontja és helye
6:69. § [A szerződés létrejöttének időpontja és helye]
(1) A szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik.
(2) Ha az ajánlat megtételére és az elfogadásra ugyanazon a helyen kerül sor, a szerződéskötés helye a jognyilatkozatok megtételének helye. A szerződéskötés helye egyebekben az ajánlattevő székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.
Az új Ptk. az illetékességi kérdésekre figyelemmel az 1959. évi Ptk. rendelkezéseitől részletesebben szabályozza a szerződéskötés helyét.
A szerződés létrejötte idejének szabályozása – figyelemmel az ajánlat elfogadására vonatkozó szabályra – tartalmilag azonos az 1959. évi Ptk. rendelkezéseivel.
5.1.8. Írásbeli alakhoz kötött szerződés
6:70. § [Írásbeli alakhoz kötött szerződés]
(1) Írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot írásban lehet tenni.
(2) A szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél jognyilatkozatát, hanem a szerződő felek külön okiratba foglalt jognyilatkozatai együttesen tartalmazzák a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítását.
(3) A szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha a több példányban kiállított okiratok közül mindegyik fél a másik félnek szánt példányt írja alá.
Az új Ptk. új rendelkezése, mely a Polgári törvénykönyv hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 38. §-ában, valamint az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. Polgári Elvi Döntés néhány tételét tartalmazza, amelyek elsősorban a favor negotii elvét kívánják érvényre juttatni.
5.2. Szerződéskötési kötelezettség
5.2.1. Szerződéskötési kötelezettség jogszabály alapján
6:71. § [Szerződéskötési kötelezettség jogszabály alapján]
(1) Ha jogszabály szerződéskötési kötelezettséget ír elő, és a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát meghatározhatja.
(2) A jogosult a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel. A kötelezettnek a felhívás hatályossá válásától számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie.
(3) Ha az ajánlattételi felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat vagy okiratokat, a kötelezett a felhívás hatályossá válásától számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától kezdődik.
(4) A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.
Az új Ptk. az 1959. évi Ptk. rendelkezéseitől eltérően mellőzi a nemzetgazdasági érdekre történő hivatkozást, erre figyelemmel ezen az alapon a bíróságot nem illeti meg a szerződés módosításának, megszüntetésének, felbontásának és hatályban fenntartásának joga, erre az okra hivatkozva a szerződés megkötése sem tagadható meg.
Mellőzi továbbá jogszabály eltérő rendelkezésére, illetve – ha a jogszabály lehetővé tesz – a felek megállapodására, valamint egyeztetési kötelezettségükre történő utalást, figyelemmel arra, hogy ezek egyéb rendelkezésekből következnek.
Kimondja, hogy a szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy teljesítésre nem lenne képes, vagy elállásnak, felmondásnak lenne helye.
Megjegyzés
A felek szerződéskötési szabadságának alapelvét biztosítva, a piacgazdasági viszonyok között szerződéskötési kötelezettség előírására olyan esetekben van szükség, ahol a gazdasági szektorban monopolhelyzet alakult ki, vagy azt egyéb közérdekű célok indokolják (kártelepítés biztosítási úton).
5.2.2. Elzárkózás szerződéskötéstől gazdasági erőfölénnyel visszaélve
6:72. § [Elzárkózás szerződéskötéstől gazdasági erőfölénnyel visszaélve]
Azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre.
Az új Ptk. új rendelkezése, a szabályozás a magyar jogban már korábban is jelen volt, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 21. § c) pontja [?]a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma kapcsán nevesítette az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától történő elzárkózást.
5.2.3. Előszerződés
6:73. § [Előszerződés]
(1) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek, és megállapítják e szerződés lényeges feltételeit, a bíróság e feltételek szerint a szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja.
(2) Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződés szabályai megfelelően irányadóak.
(3) A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy
a) az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az előszerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené;
b) a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;
c) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
d) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
Az új Ptk. a piacgazdaság működésére figyelemmel lényegesen módosította az előszerződésre vonatkozó korábbi szabályozást. Nem tarja fenn az 1959. évi Ptk. 208.§ (3)-(4) bekezdésében foglalt, piacgazdaságtól idegen rendelkezéseket, erre figyelemmel a jövőben a bíróságot nem illeti meg a szerződés tartalma alakításának joga.
A bíróság beavatkozását szűkíti azon új szabály is, miszerint ahhoz, hogy a bíróság a szerződést létrehozhassa, megkívánja, hogy az előszerződés a létrehozni kívánt szerződés lényeges feltételeit határozza meg.
Az új Ptk. szabályaival szigorodnak a szerződés megkötése megtagadásának szabályai. Mellőzésre került a nemzetgazdasági érdekre, az elállás, felmondás lehetőségére hivatkozás, az új a szerződéskötéskor nem látható, nem a fél által előidézett, a rendes üzleti kockázat körébe nem tartozó változásra hivatkozás, amely mellett a változatlan teljesítés lényeges jogi érdekét sértené.
Mellőzésre került azon rendelkezés is, miszerint a jogszabály az előszerződés kötését kötelezővé tehette.
Fontos megjegyezni, hogy ez természetesen nem érinti a külön jogszabályok szabályozási lehetőségeit.
5.3. Szerződés versenyeztetési eljárás során
6:74. § [Felhívás ajánlattételre versenyeztetési eljárásban]
(1) Ha a fél olyan ajánlati felhívást tesz, amelyben több személytől kéri ajánlat benyújtását, azzal, hogy a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést, a felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli.
(2) A felhívást tevő fél a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szemben a szerződés megkötését akkor tagadhatja meg, ha a felhívásban ezt a jogot kikötötte.
(3) A felhívást tevő fél a felhívásban megjelölt határidő lejártáig felhívását visszavonhatja.
6:75. § [Ajánlati kötöttség versenyeztetési eljárásban]
(1) Az ajánlati kötöttség a felhívásban megjelölt határidő lejártával kezdődik. Az ajánlattevő ajánlatát e határidő lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja.
(2) Az ajánlattevő a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő harminc napig marad kötve ajánlatához.
(3) Ha az ajánlattevő az ajánlattétel során biztosítékot adott, és ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja, a letett biztosítékot elveszti; egyébként a biztosíték a versenyeztetés lezárása után visszajár.
6:76. § [Árra vonatkozó versenyeztetési eljárás]
(1) Ha a versenyeztetési eljárás kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik és az ajánlattevők egymás ajánlatát ismerve tesznek ajánlatot, a szerződés a nyertes kihirdetésével az elért áron létrejön.
(2) Az ajánlat hatálya megszűnik, ha más ajánlattevő kedvezőbb árat ajánl, vagy ha a versenyeztetési eljárás nyertes kihirdetése nélkül fejeződik be.
Az új Ptk. új rendelkezései a versenyeztetési eljárás során alkalmazandó sajátos szerződéskötési szabályokat állapítanak meg. A közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá nem tartozó személyeknek is módjuk van arra, hogy saját „beszerzéseik” során versenyeztetéssel válasszák ki szerződő partnerüket. A felhívást tevő ezen esetekben a – kógens szabályok által behatároltan – szabadon határozhatja meg a verseny szabályait. A szerződéskötés sajátos szabályait tartalmazza a XIV. fejezet. Itt kerül szabályozásra (6:76.§) az árverés intézménye is.
Az új Ptk. árverésnek azt az eljárást tekinti, amelyben a verseny kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik, és az ajánlattévők egymás ajánlatát ismerve tesznek ajánlatot.
5.4. Szerződéskötés általános szerződési feltételekkel
5.4.1. Általános szerződési feltétel
6:77. § [Általános szerződési feltétel]
(1) Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.
(2) Az általános szerződési feltételt alkalmazó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.
Az új Ptk. mellőzi az 1959. évi Ptk. 205/A. § (3) bekezdésében foglalt, technikai szabályokat.
Megjegyzés
A különös szerződési formák közül a legelterjedtebb az általános szerződési feltételek alkalmazása. A jogalkotó a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv átvétele kapcsán a korábbi szabályokat úgy alakította át, hogy azok választ adjanak a nem fogyasztóval kötött szerződéskötéseknél alkalmazott általános szerződési feltételek kérdéseire is.
5.4.2. Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válása
6:78. § [Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válása]
(1) Az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően megismerje, és ha azt a másik fél elfogadta.
(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, kivéve, ha megfelel a felek között kialakult gyakorlatnak. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről is, amely eltér a felek között korábban alkalmazott feltételtől.
(3) A (2) bekezdésben leírt feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél a külön tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta.
Az új Ptk. rendelkezése az 1959. évi Ptk. 205/B.§-ának felel meg, melynek szövegezését pontosítva annak szabályozásától eltérően nem követeli meg a másik fél külön tájékoztatását arról az általános szerződési feltételről, amely ugyan lényegesen eltér a jogszabálytól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, de megfelel a felek kialakított gyakorlatának.
5.4.3. Fogyasztóval szembeni többletkövetelés szerződéses tartalommá válása
6:79. § [Fogyasztóval szembeni többletkövetelés szerződéses tartalommá válása]
Az a feltétel, amely a vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felül további pénzbeli követelésre jogosítja, akkor válik a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó - külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta.
Az új Ptk. új rendelkezése, amely a fogyasztók jogairól szóló 93/13//EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv követelményének tesz eleget.
5.4.4. Szerződési feltételek ütközése
6:80. § [Szerződési feltételek ütközése]
Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.
Az új Ptk. fenntartja az 1959. évi Ptk. 205/C. §-ában foglaltakat.
5.4.5. Általános szerződési feltételek ütközése
6:81. § [Általános szerződési feltételek ütközése]
(1) Ha az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél saját általános szerződési feltételeivel fogadja el, és az általános szerződési feltételek egymással nem ellentétesek, mindkét fél általános szerződési feltételei a szerződés részévé válnak.
(2) Ha az általános szerződési feltételek nem lényeges kérdésben eltérnek egymástól, a szerződés létrejön, és az egymással ellent nem mondó általános szerződési feltételek válnak a szerződés részévé.
(3) Ha az általános szerződési feltételek között a szerződés lényeges kérdésében van eltérés, a szerződés nem jön létre.
Az új Ptk. új rendelkezése, amely az általános szerződési feltételekről szóló GK. 37. állásfoglalás III. pontjában foglaltak és a külföldi szabályozások alapján szabályozza azt a helyzetet, ha mindkét szerződést kötő fél általános szerződési feltételeket alkalmaz.
5.5. Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai
6:82. § [Tájékoztatás elektronikus úton történő szerződéskötés esetén]
(1) Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén az elektronikus utat biztosító fél köteles a szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozatának megtételét megelőzően a másik felet tájékoztatni
a) a szerződéskötés technikai lépéseiről;
b) arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, az elektronikus utat biztosító fél rögzíti-e a szerződést, továbbá, hogy a szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e;
c) azokról az eszközökről, amelyek az adatok elektronikus rögzítése során felmerülő hibák azonosítását és kijavítását a szerződési jognyilatkozat megtételét megelőzően biztosítják;
d) a szerződés nyelvéről; és
e) ha ilyen létezik, arról a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó magatartási kódexről és annak elektronikus hozzáférhetőségéről, amelyet az elektronikus utat biztosító fél magára nézve kötelezőnek ismer el.
(2) Az elektronikus utat biztosító fél köteles az általános szerződési feltételeit olyan módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi a másik fél számára, hogy tárolja és előhívja azokat.
6:83. § [Az adatbeviteli hibák javítása]
Az elektronikus utat biztosító fél köteles megfelelő eszközökkel biztosítani, hogy a másik fél az adatok elektronikus rögzítése során felmerülő hibákat szerződési jognyilatkozatának megtételét megelőzően kijavíthassa. Ha az elektronikus utat biztosító fél e kötelezettségének nem tesz eleget, a másik fél szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.
6:84. § [Elektronikus szerződési jognyilatkozat és annak visszaigazolása]
(1) Az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az a másik fél számára hozzáférhetővé válik.
(2) Az elektronikus utat biztosító fél köteles a másik fél szerződési jognyilatkozatának megérkezését elektronikus úton késedelem nélkül visszaigazolni. A fél mentesül az ajánlati kötöttség alól és a szerződés teljesítésére nem kötelezhető, ha a visszaigazolás a másik félhez nem érkezik meg késedelem nélkül.
6:85. § [Az elektronikus szerződéskötési szabályok hatálya és kógenciája]
(1) E fejezet rendelkezéseit - az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat hatályossá válására vonatkozó rendelkezés kivételével - elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződés esetén nem kell alkalmazni.
(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződéskötés esetén az e fejezet rendelkezéseitől eltérő megállapodás semmis.
Az új Ptk. új rendelkezései, amelyek átemelik az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvénynek a szerződéskötésre vonatkozó szabályait, figyelemmel a 2000/31/EK irányelvben foglaltakra. A fejezet rendelkezései az irányelvvel összhangban részben kógensek.
Fontos hangsúlyozni, hogy az új Ptk. e szabályai kizárólag az online módon („kattintások útján”) kötött szerződésekre kell alkalmazni, a fejezetben meghatározott szabályok csak ebben a körben értelmezhetők. Az egyéb elektronikus úton kötött szerződések megkötésére az általános szabályok az irányadóak. Az új Ptk. kifejezetten rögzíti, hogy a rendelkezések az e-mail útján kötött szerződésekre nem kell alkalmazni.
A szerződés értelmezése
5.6.1. A szerződés értelmezése
6:86. § [A szerződés értelmezése]
(1) Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.
(2) Ha az általános szerződési feltétel tartalma vagy a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó rendelkezések és az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén ezt a szabályt kell alkalmazni a szerződés bármely feltételének értelmezésére.
(3) A (2) bekezdés nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján indult eljárásban.
Az új Ptk. 6:8.§-ában a kötelmek közös szabályai között található – az 1959. évi Ptk. 207. § (1) és (4) bekezdésében foglaltak tartalmát pontosító – rendelkezései valamennyi jognyilatkozat értelmezésére irányadóak, erre figyelemmel azok nem kerülnek megismétlésre jelen fejezetnél.
Az új Ptk. új értelmezési elvet fogalmaz meg, amikor kimondja, hogy az egyes szerződési feltételeket, nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.
Az általános szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél, és a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés szabályát kiterjeszti az egyedileg meg nem tárgyalt feltételekre is.
5.6.2. Teljességi záradék
6:87. § [Teljességi záradék]
(1) Ha az írásbeli szerződés olyan kikötést tartalmaz, amely szerint az a felek közötti megállapodás valamennyi feltételét tartalmazza, az írásbeli szerződésbe nem foglalt korábbi megállapodások hatályukat vesztik.
(2) A felek korábbi jognyilatkozatai a szerződés értelmezésénél figyelembe vehetők.
Az új Ptk. új intézményként szabályozza az üzleti életben gyakran alkalmazott és a bírói gyakorlatban elismert ún. teljességi záradék (merger clause) intézményét, amely a szerződés tartalmának és terjedelmének meghatározásához nyújt segítséget azzal, hogy kimondja, az írásba nem foglalt kikötések nem válnak a szerződés részévé még abban az esetben sem, ha az adott kikötésről korábban konszenzus volt a felek között.
Az új Ptk. a nemzetközi gyakorlattal összhangban rögzíti, hogy a szerződéses kikötések értelmezésekor teljességi záradék esetén is van lehetőség a felek közötti korábbi levelezés, ajánlatok, nyilatkozatok, stb. figyelembevételére.
Forrás
§ Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2013
§ Az új Ptk. magyarázata V/VI., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013 27-93.oldal
§ Gadó Gábor - Németh Anita - Sáriné Simkó Ágnes: Ptk. Fordítókulcs HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013 275-288. oldal
§ Wellmann György: A szerződések egyes általános szabályai az új Ptk.-ban, Gazdaság és jog, 2013. 21. évf. 1.szám, 3-7. oldal
VI. Cím: Az érvénytelenség
Az új Ptk. „A szerződések általános szabályai” között helyezte el az érvénytelenség szabályait, ezzel meghatározva, hogy e szabályok kizárólag a szerződések és - az új Ptk. 6:9. § szabálya[?]. miatt – az egyoldalú jognyilatkozatok érvénytelenségére vonatkoznak. Az új Ptk. újítása, hogy az érvénytelenségi okokat rendszerbe foglalva tartalmazza, szemben a régi Ptk-val, melyben az érvénytelenségi okok elszórva, rendszertelenül voltak megtalálhatók. Az érvénytelenségi okok csoportosítása nem semmisségi és megtámadhatósági okok szerint történik, hanem annak alapja az, hogy a szerződés érvénytelenségét mi okozza:
§ a szerződési akarat hibája,
§ a szerződési jognyilatkozat hibája,
§ a célzott joghatás hibája.
Megjegyzés
A korábbi szabályokhoz hasonlóan az új Ptk. sem tartalmaz szabályt a nemlétező szerződésre, és az érvénytelenség fogalmát sem adja meg. Az új Ptk. 6:63. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, ebből következően akkor beszélhetünk létrejött szerződésről, ha a felek között a lényeges kérdésekben megállapodás (konszenzus) van. Ennek hiányában (disszenzus) nemlétező szerződésről van szó.
Az érvénytelenség kérdése csak létrejött szerződés esetén merül fel. Az érvénytelenség fogalma az új Ptk. 6:108. § (1) bekezdés első mondata [?]
alapján meghatározható: az érvénytelen szerződés nem alkalmas a felek által célzott joghatás elérésére.
Meg kell jegyezni, hogy az új Ptk. Hatodik Könyvének „Semmisség és megtámadhatóság” című XVIII. fejezete nem tartalmazza teljes körűen az érvénytelenségi okokat. Érvénytelenségi okok az új Ptk. más rendelkezései között (pl. új Ptk. 2:14. § (1) bekezdés a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozatáról), továbbá más törvényekben (pl. Cstv. 40. §) is találhatóak.
BH2013. 64. A bíróságnak először azt kell vizsgálnia, hogy a szerződés létrejött-e, volt-e feleknek szerződési akarata, ezt követően vizsgálandók a semmisségi, illetve megtámadási okok [1959. évi IV. törvény 205. §, 234. §, 236. §, 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés a) pontja, 63. §].
6.1. Semmisség és megtámadhatóság
6:88. § [Semmisség]
(1) A semmis szerződés megkötésének időpontjától érvénytelen. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli.
(2) Ha a semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellentétes.
(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít.
(4) Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében és uzsorás szerződés esetén az ügyész keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása vagy a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt.
Az új Ptk. tartalmazza azt a bírói gyakorlat által már hosszú ideje alkalmazott tételt, hogy a semmis szerződés ex tunc hatállyal, annak megkötése időpontjától, a törvény erejénél fogva érvénytelen.
Beépítésre került a normaszövegbe az a bírói gyakorlat által már szintén alkalmazott tétel, mely szerint a szerződés semmisségét a bíróságnak eljárása során hivatalból észlelnie kell.
Nem tartalmazza a jogszabály azt – a már egyébként is meghaladott – tételt, mely szerint a szerződés semmisségére határidő nélkül lehet hivatkozni.
Nem tartalmazza azt a tételt, hogy a semmisségre bárki hivatkozhat.
Az új Ptk. beemelte szövegébe azt a Pp. alapján a bíróságok által a gyakorlatban követett elvet, mely szerint a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít.
A közérdekben okozott sérelem megszüntetése és uzsorás szerződés esetén a semmisség megállapítása vagy annak jogkövetkezményei alkalmazása iránti ügyészi keresetindítás lehetősége beépítésre került az új Ptk. rendelkezéseibe (korábban ezt a Ptké. 36/A. § szabályozta).
Megjegyzés
Az új Ptk. érvénytelenség körében bevezetett változásai főleg a semmisség szabályait érintették, beépítésre kerültek a normaszövegbe a bírói gyakorlat által kialakított jogalkalmazási elvek (1/2005. (VI.15.) PK vélemény, 1/2010. VI.28.) PK vélemény, 2/2010. (VI.28.) PK vélemény).
Lényeges annak jogszabályban történő kimondása, hogy a szerződés semmisségét a bíróságnak – mivel megállapításához külön eljárásra nincs szükség – bármilyen eljárásban hivatalból észlelnie kell. Ebből az következik, hogy a semmis szerződés alapján a bíróság teljesítésre akkor sem kötelezhet, ha a semmisségi okra a felek egyike sem hivatkozik, sőt abban az esetben sem, ha a felek mindegyike a semmisségi ok figyelmen kívül hagyását kéri. Ilyen esetben a bíróságnak a semmis szerződés alapján előterjesztett igényt mint alaptalan keresetet el kell utasítania. A semmisség hivatalból történő észlelése azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy a bíróság a semmisség miatti érvénytelenség jogkövetkezményeit is hivatalból alkalmazza, ehhez külön kereseti (viszontkereseti) kérelem előterjesztése szükséges.
Az új Ptk. nem tartalmazza a régi Ptk. azon rendelkezését, amely szerint a szerződés semmisségére határidő nélkül lehet hivatkozni. Így – a jogirodalom álláspontja és az évtizedek óta kialakult bírói gyakorlat alapján – egyértelmű, hogy az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei csak az elévülés és elbirtoklás korlátai között érvényesíthetők. Kizárólag az a jogkövetkezmény vonható le határidő nélkül, hogy a semmis szerződés alapján teljesítést nem lehet követelni.
A kialakult bírói gyakorlat törvényi szintre emelése történt meg azzal, hogy az új Ptk. 6:88. § (3) bekezdés szerint a szerződés semmisségével kapcsolatos perbeli legitimáció alapja a jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot biztosító kifejezett törvényi felhatalmazás (ilyen pl.: új Ptk. 6:105. § közérdekű kereset indítása tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatban). Az új Ptk. mind a semmisségre hivatkozás, mind a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárás indításának alapvető feltételéül szabja a jogi érdekeltséget vagy a külön törvény felhatalmazását.
Az új Ptk. egyértelműen szabályozza, hogy az ügyész keresete mind a semmisség megállapítására, mind a jogkövetkezmények alkalmazására irányulhat.
BH2011. 340. Az eljáró bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, a felperesnek jogi érdeke fűződik-e a perindításhoz, és csak ennek megléte esetén vizsgálandó, hogy fennállnak-e a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei. A jogi érdeknek a per során végig fenn kell állnia [1959. évi IV. törvény 234. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 3. § (1) bekezdés és 123. §].
BH2007. 191. A bíróság a szerződés semmisségét olyan okból is megállapíthatja, melyre a felek nem hivatkoztak, ha a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a semmisségi ok fennállása megállapítható (1952. évi III. törvény 3. § és 215. §; 1959. évi IV. törvény 234. §).
6:89. § [Megtámadás]
(1) A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától érvénytelenné válik.
(2) Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik.
(3) A megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen volt.
(4) A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.
(5) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási ok ismeretében, a megtámadási határidő megnyílása után a szerződési akaratát megerősíti, vagy a megtámadás jogáról lemond.
Az új Ptk. a már kialakult bírói gyakorlattal egyezően kimondja, hogy csak az eredményes megtámadás folytán válik a szerződés érvénytelenné.
A megtámadásra jogosultak körében az új Ptk. nem hoz változást.
Az új Ptk. - a régi Ptk-tól eltérően - a megtámadási jog gyakorlására nem ír elő írásbeli formát.
A már kialakult bírói gyakorlattal egyezően az új Ptk. nem írja elő a perindítás előtt a másik félhez intézett jognyilatkozat megtételét, azaz nem állít fel sorrendet a megtámadás módozatai között. A lényeg az, hogy a megtámadási határidőn belül a keresetlevél – akár a másik félhez intézett jognyilatkozat eredménytelenségét követően, akár előzetes jognyilatkozat intézése nélkül - benyújtásra kerüljön a bírósághoz.
A megtámadásra az új Ptk. szerint is egy éves határidőn belül van lehetőség. A jogszabályszöveg már nem mondja ki tételesen a határidő elévülési jellegét, de az egyértelműen következik az új Ptk. 6:21. §-ának [?] rendelkezéséből.
Lényeges változást jelent a megtámadási határidő számítására vonatkozó új szabály, mely szerint a megtámadási határidő minden esetben a szerződés megkötésének időpontjával kezdődik, szemben a régi Ptk. rendelkezéseivel, mely az egyes megtámadási okoknál eltérően szabályozta a megtámadási határidő kezdetét.
A megtámadás jogának az elévülés bekövetkezése utáni, kifogásként történő érvényesíthetőségével kapcsolatos szabály nem változott.
Az új Ptk. pontosította a megtámadási jog megszűnésére vonatkozó szabályt: az jogosult csak a megtámadási ok ismeretében erősítheti meg szerződési akaratát vagy mondhat le megtámadási jogáról.
Az új Ptk., hasonlóan a megtámadási jog gyakorlásának szabályához, a szerződési akarat megerősítéséhez és a megtámadási jogról való lemondáshoz – a korábbi szabályoktól eltérően – sem írja elő az írásbeli formát.
Megjegyzés
A megtámadás eredményessége azt jelenti, hogy a megtámadást a másik fél elfogadja, illetve a bíróság a megtámadási okot alaposnak találja. Önmagában a megtámadás másik féllel való közlése, illetve a keresetlevél benyújtása nyilvánvalóan nem vezethet a szerződés érvénytelenségéhez. ezt hangsúlyozza a 6:89. § címe is (nem „megtámadhatóság”, hanem „megtámadás”).
Bár az új Ptk. a korábbi szabályoktól eltérve nem köti írásbeliséghez a megtámadási jog gyakorlását, sem a szerződési akarat megerősítését vagy a megtámadás jogáról való lemondást, az új Ptk. 6:6. § (2) bekezdésének rendelkezésére [?] figyelemmel például ingatlan adásvételi szerződés megtámadásához továbbra is írásbeli jognyilatkozat szükséges.
A megtámadási határidő kezdő időpontja egységes – és ezáltal egyszerűbb - szabályozásának indoka, hogy az egy éves megtámadási határidő elévülési jellegű, így alkalmazandóak rá az elévülés nyugvásának szabályai (új Ptk. 6:24. §), azaz menthető ok esetén a megtámadási határidő a menthető ok megszűnésével (tévedés, megtévesztés felismerésével, jogellenes fenyegetés esetén a fenyegetettség megszűntekor) kezdődik. Fontos, hogy e változás az említett esetekben az új Ptk. 6:24. § (2) bekezdése miatt a megtámadási határidő három hónapra történő lerövidülését eredményezi.
6.1.1. A szerződési akarat hibája
6:90. § [Tévedés]
(1) Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést.
(2) Ha a felek a szerződéskötéskor lényeges kérdésben ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.
(3) Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését felismerhette vagy a tévedés kockázatát vállalta.
A tévedés miatti megtámadás lehetőségének feltételeit a régi Ptk-val azonosan szabályozza.
A már kialakult bírói gyakorlatot emeli normaszintre annak meghatározásával, hogy a tévedés mikor vonatkozik lényeges körülményre.
Az új Ptk. nem tartalmazza a régi Ptk-nak a jogi kérdésben való tévedésre vonatkozó szabályát.
A közös téves feltevésre vonatkozó szabály annyiban változott, hogy a közös téves feltevésnek lényeges kérdésben kell fennállnia.
Új rendelkezésként került be az új Ptk-ba az a szabály, hogy nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését felismerhette vagy a tévedés kockázatát vállalta.
Megjegyzés
Az új Ptk. 6:63. § (2) bekezdése előírja, hogy a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Erre figyelemmel szükséges annak tételes jogi kimondása, hogy lényegesnek is csak az olyan tévedés minősülhessen, amely ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést.
Az új Ptk. nem szabályozza külön a jogi kérdésben való tévedés esetét, így arra a tévedés miatti megtámadás általános szabályait kell alkalmazni. A szabály elhagyásának indoka annak szükségtelen bonyolult szabályozása, továbbá titka előfordulása.
A bírói gyakorlat a közös téves feltevés miatti megtámadás eredményességéhez eddig is megkívánta, hogy a közös téves feltevés lényeges kérdésre vonatkozzon, az új Ptk-ban e követelmény normaszintre emelése megtörtént.
Az új Ptk. előírja, hogy az eredményes megtámadáshoz a tévedésnek menthetőnek kell lennie (nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését kellő gondosság mellett felismerhette). Az új Ptk. kizárja a tévedés miatti megtámadás jogát abban az esetben is, ha a tévedésben lévő fél a tévedés kockázatát maga vállalta (pl.: tőzsdei ügylet, szerencseelemet tartalmazó szerződések).
6:91. § [Megtévesztés és jogellenes fenyegetés]
(1) Akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, a megtévesztés hatására tett szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.
(2) Akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.
A régi Ptk. a megtévesztés definícióját nem tartalmazta. Az új Ptk. 6.91. § (1) bekezdésében meghatározza a megtévesztés fogalmát.
A megtévesztés és jogellenes fenyegetés szabályai lényegében nem változtak.
Megjegyzés
A megtévesztés fogalmának meghatározása elősegíti az egységes jogalkalmazást, egyértelművé teszi a tévedéstől való elhatárolást.
6:92. § [Titkos fenntartás, színlelt szerződés]
(1) A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényességét nem érinti.
(2) A színlelt szerződés semmis; ha az más szerződést leplez, a felek jogait és kötelezettségeit a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
Az új Ptk. szabálya a régi Ptk. szabályával tartalmilag azonos.
6:93. § [Akarathiba ingyenes szerződés esetén]
Ingyenes szerződés esetén tévedés, téves feltevés vagy harmadik személy részéről történő jogellenes fenyegetés vagy megtévesztés címén a szerződést akkor is meg lehet támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel.
Az új Ptk. szabálya a régi Ptk. szabályával tartalmilag lényegében azonos, a szerződés ingyenességére figyelemmel szélesebb körű megtámadást tesz lehetővé. Továbbá az alapos megtámadás alapjául szolgáló okokat némileg eltérően szabályozza.
Megjegyzés
Ingyenes szerződés esetén a régi Ptk. szerint- egyéb feltételek fennállása mellett - tévedés, megtévesztés, fenyegetés adott alapot megtámadásra, az új Ptk. téves feltevés esetén is lehetővé teszi ezt, továbbá pontosítja, hogy fenyegetésnél csak harmadik személy részéről történő jogellenes fenyegetés lehet alapos megtámadási ok.
6.1. Semmisség és megtámadhatóság
6.1.2. A szerződési jognyilatkozat hibája
6:94. § [A szerződés alaki hibájának orvoslása]
(1) Az alakiság megsértése miatt semmis szerződés a teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik. Ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a teljesítés a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja.
(2) A szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. Ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása abban az esetben is semmis, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
Az új Ptk. újdonsága, hogy főszabályként mondja ki: alaki hiba miatti érvénytelenség esetén a szerződés a teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik.
Új szabály annak meghatározása, mely esetekben nem orvosolja a kötelező alakiság miatti érvénytelenséget a teljesítés elfogadása. Ezen esetek a következők:
§ jogszabály a szerződés közokiratba foglalását írja elő,
§ jogszabály a szerződés teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalását ír elő,
§ a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul.
Szintén új szabály annak meghatározása, mely – a fentiekkel egyébként azonos - esetekben nem orvosolja a kötelező alakiság miatti érvénytelenséget a felek egyező akaratából létrejött tényleges állapot.
Az új Ptk. pontosítása, hogy a kötelező alakiság mellőzésével történő szerződés-felbontás és -megszüntetés mellett a módosításról is rendelkezik.
Megjegyzés
E §-ban a jogalkotó az új Ptk. 6:6. § (1) bekezdése alapján [?] abból indul ki, hogy az alakiság megsértésével kötött szerződés érvénytelen.
A régi Ptk. főszabálya az volt, hogy a teljesítés csak a felek által kikötött alakiság esetén orvosolja az érvénytelenséget; jogszabály által előírt alakiság hiányát azonban a teljesítés csak akkor orvosolja, ha azt maga a törvény előírja (pl. mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, régi Ptk. 418. § (2) bekezdés). Az új Ptk. ettől eltérően főszabályként azt mondja ki, hogy a teljesítés elfogadása bármilyen szerződésnél orvosolja az alaki követelmények megsértését. Ez az orvoslás azt jelenti, hogy az alaki hibás szerződés csak a teljesített rész tekintetében válik érvényessé, és arra nincs lehetőség, hogy a másik fél követelje a nem teljesített rész teljesítését is.
Fontos, hogy a teljesítés vagy a felek egyező akaratának megfelelő állapot létrejötte csak az egyszerű írásba foglalás követelményének megsértését orvosolja. Közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat, továbbá ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés esetén ez a szabály nem alkalmazható.
Semmisség és megtámadhatóság
6.1.3. A célzott joghatás hibája
6:95. § [Tilos szerződés]
Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása.
Az új Ptk. bevezeti a „tilos szerződés” fogalmát a jogszabályba ütköző, valamint a jogszabály megkerülésével kötött szerződésekre.
A jogszabályba ütköző, valamint a jogszabály megkerülésével kötött szerződések semmisségére vonatkozó szabály nem változott.
A régi Ptk-tól eltérően az új Ptk. azt is szabályozza, ha a tilos szerződéshez jogszabály más jogkövetkezményt fűz, akkor mely esetekben semmis a szerződés e jogkövetkezmények mellett is.
Megjegyzés
A jogszabályba ütköző és a jogszabály megkerülésével kötött szerződéseknél fontos, hogy az új Ptk. már nem tartalmazza a jogszabály fogalmát (a régi Ptk. ezt a 685. § a.) pontjában meghatározta). Az új Ptk. vonatkozásában a jogszabály fogalmát az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése [?] és az új Ptk. 8:1. § (2) bekezdése [?] határozza meg.
A régi Ptk-val egyezően továbbra is főszabály az, hogy jogszabályba ütköző / jogszabály megkerülésével kötött szerződés nem érvénytelen akkor, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz (pl. új Ptk. 6:60. § (1) bekezdése [?] alkalmazásával tiltott kikötés esetén a szerződés kötelező tartalmi elemét meghatározó kogens rendelkezés válik a szerződés részévé).
Ezen főszabály alóli kivételek az új Ptk. új rendelkezései:
§ A jogszabályban kimondott jogkövetkezmények mellett a jogszabályba ütközés miatt a szerződés akkor semmis, ha azt a jogszabály kifejezetten kimondja (pl. a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. § (3) bekezdés[?]).
§ A jogszabályban kimondott jogkövetkezmények mellett a jogszabályba ütközés miatt a szerződés akkor is semmis, ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása. E rendelkezésnél kiemelten fontos szerepe van az adott jogszabály értelmezésének, melynek során azt kell megállapítani, hogy a jogalkotó szándéka kiterjedt-e a szerződés ügyleti hatásának megszüntetésére is; ilyen például, amikor a szerződés tárgya bűncselekmény elkövetése (pl. festmény ellopására adott megbízás). Nem ilyen azonban, ha a más jogági szabályok előírásainak megsértése esetén elegendő a más jogág által előírt szankció alkalmazása, de nincs szükség a polgári jog semmisségi szankciójára (pl. BDT2012. 2826., BDT2000. 97.).
Nem könnyíti meg a jogalkalmazást az új Ptk. 6:95. § második mondatának második fordulata, mely szerint „Más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, […] ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása.” A bírói gyakorlatban a jogosulatlan pénzintézeti tevékenység keretében kötött szerződésekkel kapcsolatban eddig is kétféle álláspont alakult ki: az egyik szerint a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekménye miatti elítélés sem eredményezi szükségképpen a szerződés polgári jogi semmisségét, mert a polgári bíróság a bűnösség kérdésétől függetlenül szabadon dönt arról, hogy az ügylet polgári jogi szempontból érvényes vagy sem (BDT2006. 1450.), míg az másik álláspont szerint ilyen esetben a kölcsönszerződés semmisségét kell megállapítani (BH2009. 46.). Az új Ptk. mérlegelést engedő szabálya az egységes jogalkalmazást nem segíti elő.
BDT2012. 2826. A vezető tisztségviselőre vonatkozó, a Gt. 25. §-ában szabályozott összeférhetetlenségi szabályok megsértése speciális jogkövetkezményként a gazdasági társaságnak okozott kár megtérítésére irányuló igény érvényesíthetőségét teszi lehetővé. Ezért az összeférhetetlenségi szabály megsértésével kötött szerződés semmisségére nem lehet hivatkozni.
BDT2011. 2423. I. Az elővásárlási jogosultsága alapján termőföld tulajdonjoga megszerzése iránt pályázónak joga van ahhoz, hogy pályázatát a jogszabályok, illetve a pályázati felhívásban közöltek alapján szabályszerűen bírálják el. Ha a pályázat elbírálása és a szerződéskötés során jogszabályba ütköző módon járnak el, a pályázónak jogi érdekeltsége keletkezik a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye iránt.
BDT2000. 97. A pénzintézeti tevékenységről szóló törvénybe ütköző jogosulatlan tevékenység - pénz- és kölcsönügyletek közvetítése - a polgári jogi megbízási szerződés érvénytelenségét, semmisségét önmagában nem eredményezi, mivel a más jogági külön törvény az adott jogsérelemhez más jogkövetkezményt fűz. A hatósági engedély hiánya önmagában az ügylet polgári jogi érvényességét nem érinti, csak akkor, ha megállapítható, hogy a jogalkotó felismerhetően a szerződés érvényességét sem kívánta megengedni.
BH2012. 220. A szerződés önkormányzati rendelet polgári jogi jogviszonyt szabályozó olyan kötelező rendelkezésébe való ütközése esetén, amely lényegi módon szabályozza a jogviszony létrejöttével kapcsolatos eljárást, a képviseleti jogosultságot, a szerződés tartalmát vagy egyéb lényeges körülményeket, anélkül is lelhetőség van az érvénytelenségének a megállapítására, hogy maga a jogszabály ezt a szankciót fűzné a megsértéséhez. Az értékesítés lefolytatásához szükséges értékhatár megállapításának alapjául szolgáló értékbecslés hibás volta, az abban megállapított és a valós forgalmi érték közti jelentős és nyilvánvaló eltérés esetén nincs akadálya eltérő értékhatár megállapításának és az ebből eredő jogkövetkezmények levonásának [1959. évi IV. törvény 200. § (2) bekezdés, 201. § (2) bekezdés].
BH2009. 46. Ha a büntetőbíróság jogerős ítéletében azt állapítja meg, hogy a kölcsönadók jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet folytattak, a kölcsönszerződés semmisségét kell megállapítani. Ennek következtében a kölcsönszerződés biztosítására kötött adásvételi szerződés is semmis (1959. évi IV. törvény 200. §).
Forrás
§ Kemenes István: A szerződés érvénytelenségének egyes kérdései a gazdasági szerződéses gyakorlatban című tanulmány
§ [Polgári Jogi Kodifikáció 2002. évi 2. szám]
§ Darázs Lénárd: A jogszabályba ütköző (tilos) szerződések semmissége című tanulmány
§ [Polgári Jogi Kodifikáció 2008. évi 5-6. szám]
6:96. § [Jóerkölcsbe ütköző szerződés]
Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
A jó erkölcsbe ütköző szerződés szabályozásában változás nem történt.
6:97. § [Uzsorás szerződés]
Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis.
Az uzsorás szerződés szabályozásában változás nem történt.
6:98. § [Feltűnő értékaránytalanság]
(1) Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.
(2) A felek az (1) bekezdésben megállapított megtámadási jogot - fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével - a szerződésben kizárhatják.
Az új Ptk. a feltűnően nagy értékkülönbség helyett a feltűnően nagy aránytalanság fogalmat használja.
Változást jelent az is, hogy az új Ptk. ajándékozási szándék helyett ingyenes juttatás szándékáról beszél.
Új tételes jogi rendelkezés, hogy nem illeti meg a megtámadás joga a sérelmet szenvedett felet akkor, ha a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.
Lényeges újítás, hogy a szerződéskötéskor a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási jogot a felek kizárhatják. A feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási jog fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben azonban érvényesen nem zárható ki.
Megjegyzés
A korábbi Ptk. is szabályozta ezen objektív természetű megtámadási okot, az új Ptk. a megnevezést pontosítja: feltűnően nagy értékkülönbség helyett feltűnően nagy értékaránytalanságról beszél (a terminológiai pontosításhoz meg kell jegyezni, hogy a régi Ptk. 237. § (2) bekezdése és a PK 267. számú állásfoglalása is használja az értékaránytalanság fogalmát). Az aránytalanság számítása továbbra is az eddigi módon történik, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékkülönbözetének a forgalmi értékhez viszonyított, százalékos formában kifejezett arányát kell alapul venni, ehhez képest kell megítélni, hogy az így számított aránytalanság feltűnően nagy-e (pl. BDT2006. 1472.). A jogalkotó továbbra sem ad támpontot abban, hogy az aránytalanság mely esetekben „feltűnően nagy”, e körben továbbra is irányadó a PK 267. számú állásfoglalás.
Megfogalmazásbeli különbséget jelent az is, hogy az új Ptk. ajándékozási szándék helyett ingyenes juttatás szándékáról beszél, mely továbbra is kizárja a megtámadás lehetőségét. Megjegyzendő, hogy a régi Ptk. alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat is tágabban, az ingyenes ügyletekre vonatkozóan is alkalmazta a megtámadás tilalmát (BDT2008. 1831., BH2003. 205.).
Új tételes jogi szabály a megtámadás kizártsága annak a részéről, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta, egyébként a bírói gyakorlat már korábban is ennek mentén alakult ki (pl. BH2012. 225., BH2011. 343., BH1990. 57.).
Változatlan maradt a szabályozás abban a körben, hogy eredményes megtámadáshoz a feltűnő értékaránytalanságnak a szerződéskötés időpontjában kell fennállnia, ebből következően változatlanul nem lehet ezen címen megtámadni azokat a szerződéseket, amelyeknél a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránya a szerződéskötéskor nem állapítható meg (pl. tartási, életjáradéki szerződések).
Fontos változás, hogy az új Ptk. - a korábbi szabályozástól eltérően - kifejezetten megengedi a felek számára, hogy a szerződéskötéskor kizárják a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás jogát. A törvényjavaslat indokolása szerint „A szerződéses szolgáltatások értékegyensúlyának mérése és megállapítása piaci viszonyok között sok bizonytalanságot és értékelési elemet hordozó mérlegeléssel jár. A piac szereplőinek indokolt ezért nagyobb szabadságot biztosítani.” Nem lehet kizárni azonban a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási jogot fogyasztó és vállalkozás szerződésében.
BDT2008. 1831. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága esetén az ajándékozási szándék az üzletszerű kapcsolatokban rendszerint nem a természetes személyek egymás közötti, hozzátartozói vagy baráti ismeretségen alapuló, gyakran alkalomhoz kötött, szívességi juttatás-adományozást, annak köznapi értelmét jelenti, hanem annak van jelentősége, hogy a gazdálkodó szervezet üzleti megfontolásból - akár részben - ingyenes, azaz tudottan ellenérték nélküli vagyoni juttatásban kívánta-e részesíteni üzleti partnerét.
BDT2006. 1472. I. Ha a felek építési vállalkozási szerződésben a vállalkozói díjat tételes felmérésre utalással határozzák meg, azonban az egyes, később felmérésre kerülő munkafázisokra vonatkozó egységárakat átalányár formájában előre rögzítik, az elszámolás során alkalmazott egységárak csak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága címén támadhatók. A feltűnő aránytalanság szempontjából a szerződésben meghatározott díj és a reálisan felszámítható díj közötti értékkülönbséget kell bizonyítani, majd az értékkülönbség összegét a reális, valós díj összegével kell aránypárba állítani, és az így számított százalékos aránytalanság értékelhető.
BH2012. 225. A szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadására nem ad okot az, hogy az alperesnek nem váltak be a számításai, a szerződésből nem származott olyan haszna, mint amivel a szerződéskötéskor kalkulált [1959. évi IV. törvény 201. § (2) bekezdés].
BH2011. 343. A feltűnő értékaránytalanságra való hivatkozás akkor minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha arról a sérelmet szenvedett fél a szerződés megkötésekor tudott, vagy tudnia kellett, mert ennek ismeretét úgy kell értékelni, hogy az értékkülönbségből adódó kockázatot vállalta [1959. évi IV. törvény 4. §, 201. § (2) bekezdés].
BH2003. 205. III. Bérleti jog ingyenes átengedése esetén a szerződés feltűnő értékaránytalanságon alapuló megtámadása kizárt.
BH1990. 57. Csak kirívó értékkülönbség esetén van helye a feltűnő értékaránytalanság megállapításának, ha az eladó a forgalmi érték ismeretében az áralku során tudatosan engedve fogadta el a vevő vételi ajánlatát [Ptk. 201. § (2) bek.].
6:99. § [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége]
Semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével - pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.
A fiduciárius hitelbiztosítékokkal kapcsolatos rendelkezés új, azt a régi Ptk. nem tartalmazza.
Az új Ptk. nem határozza meg a „fiduciárius” kifejezés fogalmát. A „fiducia” latin szó, jelentése: bizalom. A fiduciárius biztosíték olyan jogügyletet jelent, melyben a tulajdonjog, tulajdonjog megszerzésére vonatkozó jog (opció) biztosítéki szerepet tölt be. Az ilyen ügyletek mind a pénzintézetek hitelezési gyakorlatában, mind magánszemélyek kölcsönszerződéseihez kapcsolódva egyre gyakoribbá váltak, azonban azok jogi megítélése – tételes jogi rendelkezés hiányában - a bírói gyakorlatban igen problémás volt.
Az új Ptk. elsősorban adósvédelmi megfontolásból az ilyen ügyleteket - bizonyos kivételek mellett – tilalmazza.
A fiduciárius hitelbiztosítékok tilalma alól uniós kötelezettségünkre tekintettel kivételként szabályozza az új Ptk. a 2002/47/EK irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodásokat, mely irányelvvel kapcsolatban említést érdemel, hogy a természetes személyek nem tartoznak annak hatálya alá.
Megjegyzés
A törvényjavaslat indokolása szerint „a fiduciárius biztosítékokat azért tekinti érvénytelennek, mert azokkal a hitelező az adós rovására több jogot – a legteljesebb jogi hatalmat jelentő tulajdonjogot – szerez, mint amennyi a követelésének biztosításához valójában szükséges és jogilag indokolt. Emellett a fiduciárius biztosítékok az adós és az adós többi hitelezője érdekeinek védelmét szolgáló szabályok megkerülésével járnak. Kiegyensúlyozott zálogjogi szabályozás mellett az ilyen kerülő megoldások jogi elismerése nem indokolt. ” A Javaslat akként fogalmaz, hogy az új Ptk. a zálogjogot tekinti az alapvető dologi hitelbiztosítéknak, mert az nem fosztja meg az adóst a tulajdonától, az érintettek érdekét kiegyensúlyozottan figyelembe veszi, és a hitelező számára megfelelő, rendezett elsőbbségi kielégítési jogot biztosít.
A Javaslat kifejezetten hangsúlyozza, hogy ezen biztosítéki kikötések csak a pénzkövetelések biztosítása körében semmisek, „nem kívánja tehát érvényteleníteni az összetett jellegű, például egy projektfinanszírozás sikeres megvalósítását biztosító vételi jog-kikötéseket”.
Forrás
Gárdos Péter: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből (HVG-ORAC, Budapest, 2010.)
6:100. § [Fogyasztói jogot csorbító feltétel]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e törvénynek a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér.
A fogyasztói jogot csorbító feltétel a Ptk. új rendelkezése.
A fogyasztói jogot csorbító feltétel a fogyasztó hátrányára való eltérést jelenti.
Ki kell emelni, hogy e szabály kizárólag az új Ptk.-nak és kizárólag a fogyasztói jogként megfogalmazott normáitól a fogyasztó hátrányára való eltérést minősíti semmisnek. Nem semmis tehát az új Ptk-nak a nem fogyasztói jogként megfogalmazott szabályaitól való eltérés (fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén sem), sem pedig az új Ptk-n kívüli jogszabályok fogyasztói jogot megállapító rendelkezéseitől való eltérés.
Megjegyzés
A régi Ptk. 685. § e.) pontjának („fogyasztói szerződés”) fogalma helyett az új Ptk. a „fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés” fogalmat használja, mely nem jelent önálló szerződéstípust, hanem azt kívánja kifejezni, hogy amikor szerződéses kapcsolatban a fogyasztó vállalkozással áll szemben, bizonyos esetekben indokolt lehet a fogyasztót védelemben részesíteni.
A szabály egyoldalúan kogens.
E szabály konkrétan megjelenik az új Ptk. 6:157. § (2) bekezdésében[?]
6:101. § [Fogyasztó joglemondó nyilatkozata]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozata.
A fogyasztó joglemondó nyilatkozata a Ptk. új rendelkezése.
Megjegyzés
Az új Ptk. 6:100. §-ban írtaktól (ahol az „e törvény” az új Ptk-t jelenti) eltérően e § a fogyasztónak a bármely jogszabályban megállapított jogáról való lemondó nyilatkozata semmisségéről rendelkezik.
A szabály – az új Ptk. 6:100. §-hoz hasonlóan - egyoldalúan kogens.
6:102. § [Tisztességtelen általános szerződési feltétel]
(1) Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg.
(2) Az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, a kikötött szolgáltatás rendeltetését, továbbá az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.
(3) A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési feltételekre, ha azok világosak és érthetőek.
(4) Nem minősül tisztességtelennek az általános szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.
(5) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé vált tisztességtelen szerződési feltételt a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.
Az új Ptk. külön §-ban tárgyalja a tisztességtelen általános szerződési feltétel (6:102. §) és a tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztói szerződésben (6:103. §) esetkörét. Ezzel a jogalkotó azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy különböző alanyi kör esetén más a jogi védelem terjedelme.
Elmarad az arra való utalás, hogy külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításig tisztességtelennek kell tekinteni, mivel az úgynevezett „szürke és fekete listát” az új Ptk. a 6:104. §-ban maga tartalmazza.
Elhagyja a régi Ptk-nak azt a rendelkezését, amely szerint a feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető [ezen rendelkezés a fogyasztói szerződésre vonatkozóan az új Ptk. 6:103. § (2) bekezdésben található meg].
Megjegyzés
A tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségének szabályai az új Ptk-ban alapvetően nem változtak.
Fennmarad az a fontos különbség, hogy az általános szerződési feltétel tisztességtelensége nem fogyasztói szerződés esetén megtámadási ok [új Ptk. 6:102. § (5) bekezdés], fogyasztói szerződés esetén azonban (relatív) semmisségi ok [új Ptk. 6:103. § (4) bekezdés].
6:103. § [Tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztói szerződésben]
(1) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre vonatkozó rendelkezéseket - az e §-ban foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is. A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.
(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.
(3) A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis. A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
Lényeges annak tételes jogi rögzítése, hogy a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a feltételt egyedileg megtárgyalták.
Kimondja, hogy a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.
6:104. § [Egyes tisztességtelen kikötések fogyasztói szerződésben]
(1) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a kikötés, amely
a) a szerződés bármely feltételének értelmezésére a vállalkozást egyoldalúan jogosítja;
b) kizárólagosan a vállalkozást jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e;
c) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a vállalkozás nem teljesíti a szerződést;
d) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult;
e) kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés megszűnésekor visszakövetelje a már teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve azt az esetet, amikor a szerződés megszűnésére szerződésszegés következtében kerül sor;
f) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetőségét arra, hogy szerződéses kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg;
g) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása nélkül átvállalja;
h) kizárja vagy korlátozza a vállalkozásnak az általa igénybe vett közreműködőért való felelősségét;
i) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségeit, különösen, ha - anélkül, hogy azt jogszabály előírná - kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót, jogellenesen leszűkíti bizonyítási lehetőségeit vagy olyan bizonyítási terhet ró rá, amelyet az irányadó jogi rendelkezések szerint a másik félnek kell viselnie;
j) a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.
(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a kikötést, amely
a) a fogyasztó meghatározott magatartását szerződési nyilatkozata megtételének vagy elmulasztásának minősíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidő indokolatlanul rövid;
b) a fogyasztó nyilatkozatának megtételére indokolatlan alaki követelményeket támaszt;
c) meghosszabbítja a határozott időre kötött szerződést, ha a fogyasztó másként nem nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő indokolatlanul rövid;
d) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől elállni vagy azt felmondani;
e) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás egyoldalúan, alapos ok nélkül a szerződésben meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérően teljesítsen;
f) a vállalkozás teljesítését olyan feltételtől teszi függővé, amelynek bekövetkezte kizárólag a vállalkozás akaratán múlik, kivéve, ha a fogyasztó jogosult a szerződéstől elállni, vagy azt felmondani;
g) a vállalkozásnak pénztartozás teljesítésére negyvenöt napnál hosszabb határidőt biztosít vagy egyébként nem megfelelően meghatározott határidőt ír elő szolgáltatása teljesítésére, valamint a fogyasztó szerződési nyilatkozatainak elfogadására;
h) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a vállalkozás szerződésszegése esetén;
i) kizárja, hogy a fogyasztónak visszajárjon a szerződés szerint általa kifizetett összeg, ha a fogyasztó nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít, ha hasonló kikötés a vállalkozást nem terheli;
j) a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem szerződésszerűen teljesít.
Lényeges változás, hogy az új Ptk. példálózóan felsorolja a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben feltétlenül, illetőleg az ellenkező bizonyításig (vélelmezetten) tisztességtelennek minősülő szerződési feltételeket, vagyis átveszi a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendeletben szabályozott fekete és szürke listát. Mindkét listában szereplő kikötések semmisek, a két lista abban különbözik egymástól, hogy fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a fekete listás kikötések - az (1) bekezdés – feltétlenül tisztességtelenek, ezáltal semmisek, míg a szürke listás kikötések – a (2) bekezdés – esetén a feltételt alkalmazó vállalkozásnak lehetősége van a vélelemmel szemben bizonyítani, hogy a kikötés nem tisztességtelen.
Megjegyzés
Korábban ezen listákat nem a régi Ptk. tartalmazta, hanem a régi Ptk. 209. § (3) bekezdésének felhatalmazása alapján a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet. A törvényi szintű szabályozás az egységes jogalkalmazás elősegítését célozza.
Az új Ptk-beli szabályozás nagyrészt azonos a korábbi rendeleti szabályozástól csak a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés i.) pontja [?] és az új Ptk. 6:104. § (1) bekezdés i.) pontja között van eltérés.
6:105. § [Tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű kereset]
(1) A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat
a) az ügyész;
b) a miniszter, az autonóm államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal vezetője;
c) a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője,
d) a gazdasági és szakmai kamara vagy érdekképviseleti szervezet; és
e) az általa védett fogyasztói érdekek körében a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület, és az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezet.
(2) Közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.
(3) Közérdekű keresetben kérhető az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása is, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.
(4) A (3) bekezdés szerinti per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötés céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja az általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlót az alkalmazásra ajánlástól.
(5) A (2) bekezdés közzétételre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság szerződésben még nem alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg. A közzétételről az érintett általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozójának, illetve alkalmazásra ajánlójának kell saját költségére gondoskodnia.
A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (Ptké. II.) 5. § és 5/D. § tartalmazza a közérdekű keresetindításra jogosultak körét, a közérdekű keresetre vonatkozó rendelkezéseket, az 5/B. § a közzétételre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.
Az új Ptk. - pontosítva, kiegészítve - beépíti a kódexbe ezen rendelkezéseket.
6:106. § [Vállalkozások közötti szerződéssel, valamint szerződő hatóság szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződésével kapcsolatos közérdekű kereset]
(1) Vállalkozások közötti szerződés részévé általános szerződési feltételként váló, a pénztartozás teljesítésének idejét, a késedelmi kamat mértékét, esedékességét a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító kikötést - mint tisztességtelen kikötést - a vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet is megtámadhatja.
(2) A szerződő hatóság és a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás közötti szerződés részévé általános szerződési feltételként váló, a pénztartozás teljesítésének idejét
a) hatvan napnál hosszabb határidőben meghatározó szerződési kikötés hatvan napot meghaladó része semmisségének megállapítását; vagy
b) az e törvényben a szerződő hatóságra vonatkozóan meghatározottaktól eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás hátrányára meghatározó, hatvan napot meg nem haladó határidőre vonatkozó kikötés - mint tisztességtelen kikötés - megtámadásával a kikötés érvénytelenségének megállapítását
a vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet is kérheti.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti kérelem alapossága esetén a bíróság a kikötés semmisségét, illetve érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja. A semmisség, illetve az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket már teljesítettek.
(4) A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet kérheti az (1) és a (2) bekezdés szerinti olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítását, amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, abban az esetben is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.
(5) Az (1)-(2) és a (4) bekezdés szerinti eljárásban a bíróság az igény érvényesítőjének kérelmére elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság határoz. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket.
(6) A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet kérheti az olyan általános szerződési feltétel semmisségének megállapítását, amely
a) vállalkozások közötti szerződésben kizárja a késedelmi kamatfizetési, illetve kizárja vagy korlátozza a követelés behajtásával kapcsolatos költségek megfizetésére vonatkozó kötelezettséget;
b) a szerződő hatóság és a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás közötti szerződésben a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére az e törvény által meghatározott fizetési határidőt követő naptól eltérően határozza meg, illetve kizárja vagy korlátozza a késedelmi kamatfizetési, illetve a követelés behajtásával kapcsolatos költségek megfizetésére vonatkozó kötelezettséget.
Ezen rendelkezés a vállalkozások közötti szerződésekben szereplő tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó közérdekű keresetindítási jog és a pénztartozás fizetésére köteles hatóságokra vonatkozó közérdekű keresetindítási jog vonatkozásában a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanács irányelv (a továbbiakban: 2011/7/EU irányelv) 3., 4., 6., 7. cikkeknek való megfelelést szolgálja.
6:107. § [Lehetetlen szolgáltatás. Érthetetlen, ellentmondó kikötés]
(1) A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A szolgáltatás nem lehetetlen azért, mert a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával.
(2) Az érthetetlen kikötés vagy az egymásnak ellentmondó kikötések semmisek.
Az új Ptk. a kialakult bírói gyakorlattal egyezően új rendelkezésként rögzíti, hogy a szolgáltatás abból az okból nem lehetetlen, mert a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával.
A régi Ptk. az új Ptk. „érthetetlen feltétel” fogalma helyett az „érthetetlen kikötés” fogalmat használja.
Az új Ptk. e helyen külön nem mondja ki a jogellenes és lehetetlen feltételek semmisségét.
Az új Ptk. e helyen elhagyja a részleges érvénytelenség szabályára való utalást.
Megjegyzés
Az új Ptk. a tételes jogba emelte a bírói gyakorlatban már kialakult megoldást. Ennek alapján a kötelezettnek lehetősége nyílik arra, hogy a szerződéskötéskor fizikai vagy jogi okból fennálló lehetetlenséget a teljesítési határidőig orvosolja, a dolgot beszerezze, a jogot megszerezze vagy a szerződésszerű teljesítés feltételeit más módon biztosítsa (pl. BDT2004. 1055., EBH1999. 96.). Ha erre valamely okból mégsem kerül sor, az szerződésszegésnek minősül.
Azonban abban az esetben, ha a szerződés teljesítése már eleve teljes bizonyossággal kizárt (pl. a nem tulajdonos eladó az adásvételi szerződés megkötésekor olyan ingatlan tulajdonjogának átruházását vállalja, amely tulajdonjog megszerzése számára a későbbiekben is - akár fizikai, akár jogi okból - kizárt), a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés az új Ptk. 6:107. § (1) bekezdés alapján semmis (pl. EBH2003. 867.).
A régi Ptk. szabályaitól eltérően az új Ptk. - mivel szükségtelen is lenne - e helyen nem rendelkezik a jogellenes és lehetetlen feltételek semmisségéről, hiszen a jogellenes feltétel semmisségéről az új Ptk. 6:95. §, a lehetetlen feltétel semmisségéről az új Ptk. 6:107. § (1) bekezdése rendelkezik.
Indokolt e helyen a régi Ptk-nak a részleges érvénytelenségről rendelkező szabálya elhagyása[?], mivel előfordulhat, hogy az érthetetlen vagy ellentmondó kikötés a teljes szerződés semmisségéhez vezet.
Fontos megjegyezni, hogy tisztességtelenség címén, az új Ptk. 6:103. § (2) és (3) bekezdése alapján is semmis a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés nem egyértelmű feltétele.
Megjegyzés
BDT2004. 1055. Az a körülmény, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor az eladó nem tulajdonosa az ingatlannak, a tulajdonjog hiánya a szerződéskötést nem teszi érvénytelenné, az ilyen szerződés nem ütközik jogszabályba. Az ingatlan tulajdonjogát ugyanis nem a szerződés megkötésekor, hanem a szerződés teljesítésekor kell átruházni, a szerződés érvénytelenségét pedig a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni, a teljesítés elmaradása viszont szerződésszegést jelent. Ha a nem tulajdonos eladó az adásvételi szerződésben - annak megkötésekor - olyan ingatlan tulajdonjogának átruházását vállalja, amely tulajdonjog megszerzése számára a későbbiekben is - akár fizikai, akár jogi okból - kizárt, akkor a szerződés lehetetlen célra irányul, ezért semmis.
EBH2003. 867 Jogszabály nem tiltja, hogy az eladó olyan dologra kössön adásvételi szerződést, ami a szerződés időpontjában még nem áll tulajdonában. Ilyen esetben az eladó köteles a dolog tulajdonjogát megszerezni annak érdekében, hogy azt a vevőre átruházhassa. Az átruházásért jogszavatosság terheli [Ptk. 117. § (3) bek., 365. § (1) bek., 367. § (2) bek., 375. § (1) bek., 1972. évi 31. tvr. 30. § (1) bek. a) pont, 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 86. §, Pp. 51. § a) pont, 213. § (2) bek., 215. §].
EBH1999. 96. I. Önmagában az a körülmény, ha a fél olyan dolog tulajdonjogának az átruházására vállal kötelezettséget, amelynek még nem tulajdonosa, nem eredményezi a szerződés semmisségét [Ptk. 117. § (1) bek., 227. § (2) bek., 365. § (1) bek.].
6.2. Az érvénytelenség jogkövetkezményei
E területen az új Ptk. jelentős változást hozott a régi Ptk. szabályaihoz képest, mely új szabályok egy része már az 1/2010. (VI.28.) PK véleményben is megjelent. Az új Ptk. szabályozási rendszere a régi Ptk-hoz képest eltérő dogmatikai alapon áll: míg a régi Ptk. szerint az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, és az érvénytelen szerződés következtében történt vagyonmozgások visszarendezését tartja szem előtt, az új Ptk. érvénytelen szerződés esetén a felek jogviszonyát a jogalap nélküli gazdagodás elve alapján kívánja rendezni.
A főbb változások a következők:
§ az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezménye az érvénytelen szerződés ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítása (új Ptk. 6:110. §), vagy – meghatározott feltételek esetén – az eredeti állapot helyreállítása (új Ptk. 6:112. §);
§ az új Ptk. kimondja, hogy az érvényessé nyilvánításra akkor is van lehetőség, ha az érvénytelenség oka utóbb megszűnt [új Ptk. 6:110. § (1) bekezdés b) pont];
§ új intézmény a szerződés érvényessé válása a felek akaratából (új Ptk. 6:111. §);
§ az eredeti állapot helyreállítására csak természetben kerülhet sor [új Ptk. 6:112. § (1) bekezdés];
§ ha nincs lehetőség sem érvényessé nyilvánításra, sem érvényessé válásra, sem az eredeti állapot helyreállítására, akkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését (új Ptk. 6:113. §);
§ az érvénytelen szerződés esetén felmerülő járulékos igények tárgyában a jogszabály külön rendelkezést tartalmaz (új Ptk. 6:115. §);
§ az új Ptk. nem tartja fenn a határozathozatalig történő időre hatályossá nyilvánítás lehetőségét;
§ az új Ptk. nem tartja fenn az állam javára marasztalás jogintézményét.
Az érvénytelenség kérdése továbbra is csak létrejött szerződés esetén merül fel (BH2013. 64.).
Lényeges, hogy a nem létező szerződés jogkövetkezményének levonása esetén is a jogalap nélküli gazdagodás / jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni (EBH2004. 1146.).
Megjegyzés
EBH2004. 1146 II. Nem létező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni (1959. évi IV. törvény 112-113. §, 193. §).
BH2013. 64. A bíróságnak először azt kell vizsgálnia, hogy a szerződés létrejött-e, volt-e feleknek szerződési akarata, ezt követően vizsgálandók a semmisségi, illetve megtámadási okok [1959. évi IV. törvény 205. §, 234. §, 236. §, 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés a) pontja, 63. §].
6:108. § [Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása]
(1) Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló kérelme alapján - az elévülés és az elbirtoklás határai között - alkalmazza.
(2) A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását kérné.
(3) A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
Az új Ptk. tételesen is kimondja azt a jogelmélet és joggyakorlat által már kimunkált és évek óta következetesen alkalmazott elvet, hogy érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenségnek ezen jogkövetkezményét a bíróság hivatalból vonja le.
Az érvénytelenség egyéb (további) jogkövetkezményeit a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján – az elévülés és az elbirtoklás határai között – alkalmazhatja.
A régi Ptk. szabályával egyezően [?] az új Ptk. szerint is kérheti a felek bármelyike a szerződés érvénytelensége megállapítását az érvénytelenség következményeinek alkalmazása nélkül, de az erre vonatkozó szabályok közül elhagyja az ügyészre és a külön jogszabályban feljogosított más személy általi perindításra vonatkozó rendelkezést [?]
Nem érvényesül teljes körűen a kereseti kérelemhez kötöttség elve: az alkalmazásra kerülő jogkövetkezmények meghatározása során a bíróság nincs kötve a fél kereseti kérelméhez, más megoldást is választhat, kivéve azt, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
Az új Ptk. nem tartalmazza az állam javára marasztalás jogintézményét.
Megjegyzés
Fontos megjegyezni, hogy az új Ptk. 108. § (1) bekezdésének első mondatában írt jogkövetkezmény hivatalból csak semmisség esetén alkalmazható, megtámadhatóság esetén e joghatás kiváltásához szükséges a szerződés eredményes megtámadása. Az új Ptk. tételesen is kimondja azt a már évek óta alkalmazott elvet, hogy az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság nem hivatalból alkalmazza, tehát nincs lehetőség a felek jogviszonyának hivatalból történő rendezésére.
Az új Ptk-ba is bekerült a régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdésének szabálya, mely az érvénytelenség megállapítására irányuló önálló kereset indítását teszi lehetővé. Lényeges, hogy ez esetben a megállapítási kereset Pp. 123. §-ban írt feltételeinek fennállását nem kell vizsgálni, azaz a fél e jogszabályhely alapján előterjeszthet megállapítási keresetet akkor is, ha egyébként teljesítést is követelhetne.
A kereseti kérelemhez kötöttség alóli kivétel elvét eddig a tételes jog nem tartalmazta, de a bírói gyakorlat már kialakította [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5/a. pont].
Az új Ptk. nem tartalmazza az állam javára való marasztalás lehetőségét, egyébként az utóbbi években nem is került alkalmazásra ezen büntető jellegű szankció.
BDT2012. 2821. I. Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye, hogy az ilyen ügyletekre jogot alapítani nem lehet, az érvénytelen szerződésen alapuló igények bíróság előtt eredményesen nem követelhetők. Ez az a jogkövetkezmény, amelyet semmisség esetén a bíróságnak hivatalból, határidő nélkül kell alkalmaznia; az érvénytelenség további jogkövetkezményeit azonban a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján, és az elévülés korlátai között alkalmazza.
BH2009. 55. Nincs helye az ítélet kiegészítésével az eredeti állapot helyreállításának, ha a felperes a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetében nem kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását [1959. évi IV. törvény 237. § (1) bek.; 1952. évi III. törvény 215. §, 224. §].
BDT2007. 1553. I. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását a bíróság csak kérelemre (kereset, viszontkereset alapján) teheti meg, hivatalból a jogkövetkezményeket illetően döntést nem hozhat.
Forrás
Vékás Lajos: Érvénytelen szerződés és jogalap nélküli gazdagodás (Magyar Jog, 2003/7. szám)
6:109. § [A kárveszély átszállása]
Az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át.
Az új Ptk. új rendelkezése a kárveszély átszállására vonatkozó rendelkezés.
Az új Ptk. a 6:122. §-ban [?] tartalmazza az általános kárviselési szabályt. Mivel érvénytelen szerződés alapján teljesítésről nem beszélhetünk, az előbbi szabály nem alkalmazható az érvénytelen szerződés alapján esetlegesen bekövetkezett vagyonmozgások esetén. Az új Ptk. az általános kárviselési szabálytól eltér érvénytelen szerződés alapján történt dologszolgáltatás esetén: ilyen esetben a kárveszély – a szerződés érvénytelensége ellenére – a szolgáltatás nyújtásával átszáll a másik félre, azaz ő viseli a dologban bekövetkezett olyan károkat, amelyek viselésére mást nem lehet kötelezni.
Megjegyzés
Ezen szabály megalkotására azért volt szükség, mert a kárveszélyviselés általános szabályának alkalmazása a felek egyenlőtlen helyzetét eredményezné. Az általános szabályok alapján – mivel a szerződés joghatályos teljesítése nem történt meg - az érvénytelen szerződést kötő felek közül a dolgot szolgáltató félről nem szállna át a másik félre a kárveszély, így a dologban bekövetkezett bármilyen kár az ő terhére esne. Az új Ptk. ezen új szabálya alapján azonban amennyiben a dologszolgáltatás átvevője a dolgot az abban bekövetkezett kár miatt nem tudja visszaszolgáltatni, a dologszolgáltatást nyújtó fél nem köteles visszatéríteni a kapott pénzszolgáltatást.
6:110. § [Bírósági érvényessé nyilvánítás visszamenő hatállyal]
(1) Az érvénytelen szerződést a bíróság a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja, ha
a) az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető; vagy
b) az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.
(2) Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni, és az érvényessé nyilvánítást követő szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna.
Az új Ptk. lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy az eredeti állapot helyreállításának elrendelése helyett a szerződést megkötésének időpontjára visszamenőleges (ex tunc) hatállyal érvényessé nyilvánítsa, azon esetekben, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem szerződésmódosítással kiküszöbölhető, vagy az érvénytelenségi ok már megszűnt.
Az új Ptk. ezen jogkövetkezményt tekinti az elsődlegesen alkalmazandó jogkövetkezménynek, amennyiben alkalmazásának törvényi feltételei fennállnak. Ezen jogalkotói szándékot az is jelzi, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei között első helyen szabályozza az érvényessé nyilvánítást.
Amennyiben elviekben mind az érvényessé nyilvánítása, mind az eredeti állapot helyreállítására van lehetőség, továbbra is irányadó a PK 267. számú állásfoglalás indokolásában írt következő okfejtés: „Annak eldöntésénél, hogy a bíróság melyik jogkövetkezményt alkalmazza, jelentősége van annak, hogy a felek a szerződést milyen mértékben teljesítették, a teljesítést követően mi lett a szolgáltatások sorsa, a szerződés folytán milyen változások következtek be a felek helyzetében, nem utolsósorban pedig a felek perbeli nyilatkozatainak.”
Megjegyzés
Az érvényessé nyilvánításra tehát csak akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.
A régi Ptk. rendelkezése szerint [?] érvényessé nyilvánításra akkor van lehetőség, ha az érvénytelenség oka megszüntethető. Ezen szabály pontosítása történt meg az új Ptk-ban, mivel sok esetben az érvénytelenségi ok nem szüntethető meg, de az érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető. Az érdeksérelem kiküszöbölésére példa lehet a régi Ptk. előbb idézett 237. § (2) bekezdése (uzsorás szerződés, feltűnő értékaránytalanság esetén az aránytalan előny kiküszöbölése).
Kérdéses, hogy ezen „megfelelő módosítás” meddig terjedhet, mi a módosítás korlátja; a bírói gyakorlatra vár ennek tartalommal kitöltése
Az új Ptk. a 6:110. § (1) bekezdés b) pontjában tartalmazza az „érvényessé válás” [?] egyik esetét, amikor az érvénytelenség oka magától hárul el (pl. jogszabályba ütközésnél az adott jogszabály hatályon kívül helyezése, lásd: BH2012. 35.). Ezen szabály alapján – erre irányuló kereseti / viszontkereseti kérelem nélkül - nem válik minden egyes érintett szerződés érvényessé.
Az érvényessé válás másik esetét (a szerződés érvényessé válása a felek akaratából) az újPtk. 6:111. § szabályozza.
Az érvényessé nyilvánítás a bíróság konstitutív aktusa, az erre vonatkozó döntés az ítélet rendelkező részére tartozik.
BH2012. 35. Az ingatlan tartós használatára (haszonbérletére) kötött szerződés időtartamára vonatkozó semmis kikötés nem válik feltétlenül érvényessé az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás folytán. Az érvényessé válás szempontjából alapvetően a jogszabály változás okát kell a bíróságnak vizsgálni (1959. évi IV. törvény 237. §, 239. §).
6:111. § [A szerződés érvényessé válása a felek akaratából]
(1) A szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik.
(2) Az érvénytelen szerződés érvényessé válása esetén a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni és az érvényessé válást követő szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna.
(3) Ha a felek az érvénytelenségi okot utólag kiküszöbölik, és abban állapodnak meg, hogy a szerződés a jövőre nézve válik érvényessé, az addigi teljesítéseket az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kell rendezni.
Az új Ptk. új rendelkezése a szerződés érvényessé válása a felek akaratából. Ennek alapján lehetősége van a feleknek arra, hogy maguk – az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével - orvosolják az érvénytelenségi okot (pl. hiányzó alakiság pótlása), vagy amennyiben az érvénytelenségi ok más okból megszűnik, a szerződési akaratukat megerősítik.
Az új Ptk. főszabálya szerint a szerződés érvényessé válása ex tunc hatályú. Erre az esetre a szintén ex tunc hatályú, bíróság általi érvényessé nyilvánítás.
A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a felek megállapodása alapján az ex tunc hatály főszabálya helyett a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) váljék érvényessé a szerződés.
Megjegyzés
A régi Ptk. nem szabályozza a felek akaratából történő érvényessé nyilvánítás esetét. Az új Ptk-ban már általános jelleggel van arra lehetőség, hogy a felek maguk orvosolják az érvénytelenségi okot. Ez az orvoslás a felek részéről aktív magatartást igényel, és célja a szerződés „megmentése”.
Az érvénytelenség okának megszűnése esetén az új Ptk. szerint két lehetőség van:
§ a felek az érvénytelenségi ok megszűnése esetén szerződési akaratukat megerősítik [új Ptk. 6:111. § (1) bekezdés], vagy
§ a bíróság a fél keresete alapján az érvénytelen szerződést érvényessé nyilvánítja [új Ptk. 6:110. § (1) bekezdés b) pont].
Az új Ptk. 6:111. § (2) bekezdés a 6:110. § (2) bekezdés szabályával egyező tartalmú az érvényessé nyilvánított / érvényessé vált szerződés teljesítésével és a szerződésszegéssel kapcsolatban.
Az új Ptk. 6:111. § (3) bekezdés az ex nunc hatályú érvényessé válás esetére az érvényessé válásig történt „teljesítésre” az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását rendeli. Dogmatikailag nem tűnik helyesnek az érvénytelen szerződés alapján történt szolgáltatásra a „teljesítés” fogalmának használata.
Forrás
Darázs Lénárd: Az „érvényessé válás” jogintézményének szükségességéről a polgári jogban, Magyar Jog 2009/8. szám
6:112. § [Eredeti állapot helyreállítása]
(1) Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a nyújtott szolgáltatás természetbeni visszatérítését, ha maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet.
(2) Az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról.
Az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy kizárólag a természetben történő in integrum restitutiót tekinti az eredeti állapot helyreállításának. Rögzíti a normaszöveg azt is, hogy az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról.
Szolgáltatás természetbeni visszatérítését az követelheti, aki maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott szolgáltatást.
Lényeges szabály, hogy a visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet. E rendelkezés beiktatásának szükségessége azért merült fel, mert in integrum restitutio lehetősége esetén többnyire dologszolgáltatás áll szemben pénzszolgáltatással, és a dolog visszakövetelése iránti – tulajdoni – igény nem évül el (annak csak az elbirtoklás szab határt), míg a másik fél pénzkövetelése kötelmi igény, mely elévül.
Megjegyzés
A régi Ptk. 237. § (1) bekezdésének rendelkezése [?] szerint az érvénytelenség alapvető jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitutio). A régi Ptk. fenti szabályából a természetben történő in integrum restitutio következik, a bírói gyakorlat (PK 32. számú állásfoglalás) azonban tágabban értelmezte az eredeti állapot helyreállításának fogalmát: lehetőséget látott az eredeti állapot értékben (pénzben) történő helyreállítására, illetve ezt olyan esetekben is lehetővé tette, amikor a dologszolgáltatás utólagosan vált irreverzibilissé.
A PK 32. számú állásfoglalást meghaladottnak nyilvánító 1/2010.(VI.28.) PK véleményében már megjelent az az álláspont, hogy in integrum restitutióra csak természetben kerülhet sor, a kölcsönösen teljesített szolgáltatások egyidejű visszatérítésével (azaz a bíróság csak akkor rendeli el az eredeti állapot helyreállítását, ha az mindkét fél részéről természetben lehetséges). Érdemes idézni ezen PK vélemény 3. pontját: „Az eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet. Nem minősül az eredeti állapot helyreállításának az, ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudná visszaszolgáltatni.”, továbbá 4. pontját: „Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást és erre képes is.”
Az eredeti állapot helyreállítására tehát csak tisztán tulajdonátruházó szerződések esetén van lehetőség, és a visszatérítésnek a felek között kölcsönösen kell történnie.
A felek pozíciójának kiegyenlítését szolgálja a visszatérítési kötelezettség határidejével kapcsolatos új szabály beiktatása. Például ha a fél az eredeti állapot helyreállítása körében az általa nyújtott dologszolgáltatást visszaköveteli, alappal az elévülési idő eltelte esetén sem hivatkozhat elévülésre az általa visszatérítendő pénzszolgáltatással kapcsolatban.
Kérdéses lehet, hogy abban az esetben, ha perben a felperes az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását kéri és az alperes sem ellenkérelemben, se viszontkeresetben nem terjeszt elő igényt a neki visszajáró szolgáltatással kapcsolatban, az új Ptk. 6:108. § (1) bekezdésében [?] írtakra figyelemmel van-e helye hivatalbóli döntésnek az alperesnek az eredeti állapot helyreállítása esetén visszajáró szolgáltatással kapcsolatban.]. Ezzel kapcsolatban az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 7. pontja azt mondja ki, hogy „Az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelem esetében a bíróság - kifejezett joglemondás hiányában - az alperes viszontkeresetének, illetve ellenkérelmének előterjesztése nélkül is köteles dönteni az alperesnek visszajáró szolgáltatásról.”, mely iránymutatás változatlanul követhető.
Kivételesként említendők meg azon esetek, amikor nem kerülhet sor teljes körűen az eredeti állapot helyreállítására (pl. felszámoló által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben, lásd: BH2009. 156.).
Az új Ptk. előírja, hogy a szolgáltatások értékegyensúlyát az eredeti állapot helyreállítása során is biztosítani kell, meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Az 1/2010.(VI.28.) PK vélemény 8. pontja már kimondta, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.
Ez a kérdés főleg akkor kerül előtérbe, amikor a szerződéskötés és az eredeti állapot helyreállítása között hosszabb idő telik el, mely alatt a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti, korábban fennállt értékegyensúly felbomlik. Ilyen esetekben, bár elvileg van lehetőség az eredeti állapot helyreállítására, de az – az időközbeni értékegyensúly-felbomlás miatt - valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené. Ilyen esetekben a jogviszony rendezésekor, az elszámolás során a bíróságnak kell arról gondoskodnia, hogy fennálljon az értékegyensúly a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között.
BH2009. 156. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet képviseletében a felszámoló által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a felszámoló az eredeti állapot helyreállítására nem kötelezhető [1959. évi IV. törvény 219. § (2) bek., 237. §; 1991. évi XLIX. törvény 34. § (2) bek.].
6:113. § [Az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítése]
(1) Ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, és a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti.
(2) A fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a neki teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a másik fél felelős.
(3) Uzsorás szerződés esetén a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná; a sérelmet okozó fél a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.
A régi Ptk. 237. § (2) bekezdés [?] alapján ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása - akár eredeti, akár utólagos irreverzibilitás folytán - nem lehetséges vagy nem célszerű és a szerződés érvényessé sem nyilvánítható, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről [1/2010. (VI.28.) PK vélemény 6. pont]. Ezen esetekben a bíróság a hatályossá nyilvánítással lényegében elismeri a bekövetkezett tényhelyzetet, és a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) rendezi a felek jogviszonyát: rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás ellenértékének az elszámolásáról.
Az új Ptk. az érvénytelenség jogkövetkezményei között nem tartalmazza az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánításának lehetőségét.
Azokban az esetekben, amikor a szerződés érvényessé nyilvánítására és a szerződéskötést megelőző állapot természetbeni helyreállítására nem kerülhet sor, vagy az eredeti állapot visszaállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, akkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Lényegében a jogalap nélküli gazdagodás elvének alkalmazásáról van szó, azonban nem a jogalap nélküli gazdagodás tételes jogi szabályainak alkalmazását írja elő a törvény, hanem önálló, sui generis tényállást kreál.
Az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítése főként akkor merül fel, ha az egyik fél már teljesített, a másik fél részéről pedig még nem történt meg az ellenszolgáltatás nyújtása. Ha sem az érvényessé nyilvánítás, sem az eredeti állapot helyreállítása nem alkalmazható jogkövetkezmény, az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítésére kell kötelezni a többletszolgáltatáshoz jutott felet.
Az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítésének másik esete az, amikor a fél a megkapott szolgáltatástól a másik félnek felróható módon elesett, ilyenkor
§ ha még saját szolgáltatását nem teljesítette (de a szolgáltatást már megkapta), az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére nem köteles [új Ptk. 6:113. § (2) bekezdés első mondat];
§ ha már saját szolgáltatását is teljesítette, kérheti annak visszatérítését [új Ptk. 6:113. § (2) bekezdés második mondat].
Az új Ptk. uzsorás szerződés esetén is megszünteti állam javára marasztalás lehetőségét.
Megjegyzés
Az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére vonatkozó szabály a jogalap nélküli gazdagodáshoz hasonló tényállás, a részletszabályok azonban attól eltérőek.
A régi Ptk. szabályával azonosan az új Ptk. is külön rendelkezik az uzsorás szerződés alapján történő visszatérítésről.
6:114. § [Részleges érvénytelenség]
(1) Ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés akkor dől meg, ha feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.
(2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.
Az új Ptk. meghatározza a részleges érvénytelenség fogalmát (ha az érvénytelenségi ok nem az egész szerződést, hanem annak csak egy meghatározott részét érinti). Főszabályként továbbra is csak az érvénytelenségi ok által érintett rész dől meg. Kivétel ez alól, ha feltehető, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg (ilyen esetben az egész szerződés érvénytelen).
A régi Ptk. szabályához képest csak annyi az eltérés, hogy az új Ptk-ba beillesztették a „feltehető” kifejezést, mellyel szélesebb körű lehetőség nyílt a bírói mérlegelésre. A törvény indokolása szerint „a felek közötti szerződéses kapcsolat összes körülményének objektív mérlegelésére ad lehetőséget a bíró számára”.
A fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenségére vonatkozó szabály nem változott.
Megjegyzés
Fontos megjegyezni, hogy amennyiben az érvénytelenségi ok nem az egész szerződést, de annak lényeges tartalmi elemét (elemeit) érinti, a szerződés létre sem jött, így ez esetben nem lehet szó részleges érvénytelenségről.
BDT2010. 2351. I. Annak eldöntésénél, hogy a részbeni érvénytelenség miatt a szerződés egésze megdől-e, nem annak van jelentősége, hogy a felek e kérdésben milyen perbeli nyilatkozatot tettek, hanem azt kell vizsgálni, hogy az ésszerűen eljáró, a gazdasági racionalitásokat mérlegelő szerződő fél a szerződéskötés időpontjában az utóbb semmisnek bizonyult időhatározás nélkül kötött volna-e szerződést.
6:115. § [Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén]
(1) A felek az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolt hasznok és kamatok kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kötelesek. Az a fél, aki a maga szolgáltatását nem teljesítette, vagy ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, a hasznokat vagy a kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a másik félnek megtéríteni.
(2) Az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek okozott károkat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni. Ha a szerződés érvénytelenségét okozó fél magatartását kimenti, a másik félnek a szerződéskötésből eredő kárát köteles megtéríteni.
(3) Az érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízó harmadik személy a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti attól a szerződő féltől, akinek a magatartása az érvénytelenséget okozta. A kártérítési kötelezettség a szerződő feleket egyenlő arányban terheli, ha az érvénytelenséget együtt okozták.
(4) Az a szerződő fél, aki a jóhiszemű harmadik személlyel szemben felróhatóan járt el, teljes kártérítéssel tartozik, függetlenül attól, hogy kinek a magatartása okozta az érvénytelenséget.
Az érvénytelen szerződéshez kapcsolódhatnak olyan többlettényállási elemek, járulékos igények, melyeket rendezni kell, mégpedig a jogalap nélküli birtoklásra vagy a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok alkalmazásával. Erre vonatkozóan korábban a régi Ptk. 238. § (2) bekezdése [?] rendelkezett, illetve a bírói gyakorlat alakított ki szabályokat [PK 32., majd 1/2010. (VI.28.) PK vélemény]. Az új Ptk. - a bírói gyakorlatnak megfelelően - a jogalap nélküli birtoklásra vagy a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő.
Az új Ptk. külön szabályozza a kárfelelősséget az érvénytelen szerződést kötő felek egymás közötti jogviszonyában [új Ptk. 6:115. § (2) bekezdés], valamint az érvénytelen szerződés megkötésével jóhiszemű harmadik személyeknek okozott károkért való felelősség [új Ptk. 6:115. § (3)-(4) bekezdés] tekintetében.
Az érvénytelen szerződés megkötéséből eredő kárigény tekintetében – mivel a felek között érvényes szerződés nem jött létre - a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Az érvénytelenséget okozó fél teljes kártérítéssel tartozik, de ha kimenti magát, csak a szerződéskötésből eredő kár (negatív interesse) megtérítésére köteles.
Az új Ptk. részben módosítja az érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízó harmadik személy kárának megtérítését:
§ az érvénytelenséget okozó fél e harmadik személynek teljes kártérítési felelősséggel tartozik;
§ a harmadik személlyel szemben felróhatóan eljárt szerződő fél teljes kártérítéssel tartozik, függetlenül attól, hogy az érvénytelenséget kinek a magatartása okozta;
§ ha a szerződő felek együtt okozták az érvénytelenséget, a kártérítési kötelezettség a szerződő feleket egyenlő arányban terheli.
Megjegyzés
Előfordul, hogy az érvénytelen szerződés alapján a szerződés tárgyát képező dolgot felújítják, abba beruháznak stb. Többlettényállási elemnek tekinthetők például a következő elemek: használat ellenértéke (használati díj), hasznok, költségek, károk felmerülése.
BH1998. 138. II. Ha az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, és az eredeti állapot sem állítható helyre (pl. a gazdasági társaság, amelyért a kezességvállalás történt, jogutód nélkül megszűnt), de az érvénytelenségi okot bűncselekmény hozta létre, az ezért felelős (jogerősen elítélt) személy által képviselt cég kártérítési felelőssége megállapítható [Ptk. 234. § (1) bek., 237. § (1)-(2) bek., 238. § (1)-(2) bek., Pp. 9. § (1) bek., 106/1989. (X. 29.) MT r. ].
VII. cím: A szerződés hatálya. hatálytalanság
6:116. § [Feltétel és időhatározás]
(1) Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé, a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be.
(2) Ha a felek a szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé, a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatályát veszti.
(3) A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.
Az új Ptk-ban a feltétel és időhatározás szabályai tartalmilag azonosak a korábbi szabályokkal.
Megjegyzés
A feltétel és az időhatározás csak létrejött, érvényes szerződéseknél értelmezhetőek, és a szerződés időbeli hatályához kapcsolódnak. Az új Ptk. 6:116. § (1) bekezdése a felfüggesztő, a 6:116. § (2) bekezdése a bontó feltételt tárgyalja.
A régi Ptk. 228. § (3) bekezdésében, a feltétel és időhatározás fogalmánál,rendelkezik[?]. az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmisségéről; az új Ptk. ezekről a 6:95. §-ban, a 6:107. § (1) és (2) bekezdésben rendelkezik, abból kiindulva, hogy nemcsak a felfüggesztő és bontó feltételnél, hanem bármilyen szerződési kikötés esetén alkalmazni kell ezen jogkövetkezményt.
6:117. § [Függőben lévő feltétel]
(1) Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a másik fél jogát a feltétel bekövetkezése vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
(2) A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő.
Az új Ptk-ban a függőben lévő feltétel szabályai tartalmilag azonosak a korábbi szabályokkal.
Megjegyzés
A Ptk. nem változtat a függőben lévő feltétel jogkövetkezményein.
6:118. § [Beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés]
(1) Ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá.
(2) A beleegyezésről vagy jóváhagyásról történő nyilatkozattételig, valamint a nyilatkozattételre megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai szerint kell megítélni.
(3) A szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a jóváhagyást nem adja meg vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.
Jelentős változást vezet be az új Ptk. azzal, hogy – a jogtudomány álláspontját magáévá téve - a harmadik személy jogszabály által megkívánt beleegyezésének vagy a jogszabály által előírt hatósági jóváhagyásnak a megléte és a hiánya nem a szerződés létrejöttét, hanem hatályosságát érinti.
Az új Ptk. - a régi Ptk szabályához hasonlóan – akként szabályoz, hogy a beleegyezés, illetve a jóváhagyás esetén a szerződés megkötésének az időpontjára visszamenőleg (ex tunc) válik hatályossá.
A bírói gyakorlatból a normaszöveg szintjére emeli azt a tételt, hogy a felek jogaira és kötelezettségeire a függőben lévő feltétel szabályait kell alkalmazni a nyilatkozattételig, illetve a határidő leteltéig.
Lényeges, hogy ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a jóváhagyást nem adja meg, vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik, a szerződés nem válik hatályossá.
Megjegyzés
A jogtudomány álláspontját elfogadva módosult a Ptk., a korábbi jogtól eltérően úgy foglal állást, hogy harmadik személy jogszabály által megkívánt beleegyezésének vagy jogszabály által előírt hatósági jóváhagyásnak a hiánya nem a szerződés létrejöttét, hanem hatályosságát érinti. A változás indoka, hogy a szerződő felek között a konszenzus megvan, emiatt a jogalkotó a szerződést létrejöttnek tekinti, de jogszabály a szerződő feleken kívüli harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását írja elő, ami viszont a szerződés hatályossá válásához szükséges.
A beleegyezés, illetve a jóváhagyás hiánya, a határidő eredménytelen eltelte azt eredményezi, hogy a szerződés nem válik hatályossá.
Az új Ptk. ezen §-ban azt az esetet szabályozza, amikor jogszabály köti harmadik személy beleegyezéséhez vagy hatóság jóváhagyásához a szerződés hatályosságát. Amennyiben nem jogszabály, hanem a felek szerződése ír elő ilyen beleegyezést vagy jóváhagyást, azt az új Ptk. 6:116. § alapján kell megítélni (a feltételre vonatkozó szabályok).
6:119. § [A hatálytalan szerződés joghatása]
(1) Ha a szerződés hatálya nem állt be, vagy a szerződés hatályát vesztette - ideértve azt az esetet is, ha a szerződéshez a harmadik személy beleegyezése vagy a hatóság jóváhagyása hiányzik, vagy azt megtagadták - a szerződés teljesítése nem követelhető.
(2) A hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.
A hatálytalan szerződés joghatása az új Ptk. új rendelkezése. A szabályozás a hatálytalanság valamennyi esetére rögzíti, hogy hatálytalan szerződés alapján a szerződés teljesítését nem lehet követelni.
Arra az esetre, ha a hatálytalan szerződés alapján teljesítés is történt, az új Ptk. az érvénytelenség megfelelő jogkövetkezményeinek alkalmazását írja elő.
Megjegyzés
A Ptk. a szerződés hatálytalanságának valamennyi esetére rögzíti azt az általános tételt, hogy mivel hatálytalan szerződés a felek által célzott joghatásokat nem képes kiváltani, a hatálytalan szerződés alapján teljesítés nem követelhető.
Egységes jogkövetkezményként írja elő ezentúl a törvény a hatálytalan szerződést kötő felek viszonylatában az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását. A jogalkotó a „megfelelő” szó használatával tágabb teret ad a mérlegelésnek, ezen belül szóba jöhet például a jogalap nélküli birtoklás (új Ptk. 5:9-12.§), a jogalap nélküli gazdagodás (új Ptk. 6:579-582. §) szabályainak alkalmazása.
6:120. § [Fedezetelvonó szerződés]
(1) Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
(2) Ha valaki a fedezetelvonó szerződést hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel köti, amelyben többségi befolyással rendelkezik, továbbá ha jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, vagy annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.
(3) A harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles.
(4) Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen átruházta vagy attól rosszhiszeműen elesett, a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig helytállni köteles.
(5) A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő személynél jelentkezik.
Az új Ptk. fenntartja a fedezetelvonó szerződés fogalmát, ahhoz a régi Ptk-val egyezően a relatív hatálytalanság szankcióját fűzi. A fedezetelvonó szerződés vonatkozásában a relatív hatálytalanság azt jelenti, hogy az ilyen ügylet a szerződést kötő felek között érvényes, csak a követelés jogosultja irányában hatálytalan. A szerződés fedezetelvonó jellege továbbra is csak létrejött és érvényes szerződés esetén merülhet fel.
Fontos, hogy a fedezetelvonó szerződésre a hatálytalan szerződés joghatásáról szóló új Ptk. 6:119. § rendelkezései nem alkalmazandók, mivel az a hatálytalan szerződést kötő felek egymás közötti viszonyait rendezi, míg a relatív hatálytalanság lényege éppen az, hogy az ilyen szerződés csak a követelésének kielégítési alapját részben vagy egészben elvesztő harmadik személy irányában hatálytalan.
Változatlan szabály, hogy a törvény a rosszhiszeműségre, illetve ingyenességre vonatkozó vélelmet állít fel azokra az esetekre, amikor a fedezetelvonó szerződést
§ valaki a hozzátartozójával[?] köti,
§ valaki olyan jogi személlyel köti, amelyben többségi befolyással rendelkezik,
Megjegyzés
új Ptk. 8:2. § (1) Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy
b) a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek.
(3) A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)-(2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.]
§ jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, vagy annak hozzátartozójával köti
§ azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymással kötik (akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn).
A régi Ptk. - a relatív hatálytalanság kimondásán túlmenően - nem tartalmazott szabályt a fedezetelvonó szerződés jogkövetkezményére vonatkozóan. Az új Ptk. a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK véleményben rögíztett bírói gyakorlattal egyezően rögzíti, hogy a harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és az arra vezetett végrehajtást tűrni köteles. Sikeres perlés esetén a bíróság ítéletében a szerződés relatív hatálytalanságát megállapítja, és a szerző felet annak tűrésére kötelezi, hogy a jogosult harmadik személy követelését a megszerzett vagyontárgyból kielégítse (BDT2011. 2479.).
A régi Ptk. szabályához képest másként fogalmaz az új Ptk. a szerző fél helytállási kötelezettségéről arra az esetre, ha a megszerzett vagyontárgy már nincs meg. Az új Ptk. szabálya szerint amennyiben a szerző fél rosszhiszeműen ruházta át a megszerzett vagyontárgyat, illetve attól rosszhiszeműen elesett, a vagyontárgy értékéig saját vagyonából köteles helytállni a harmadik személlyel szemben. A régi Ptk. ehhez képest szigorúbban szabályoz: csak az a fél nem tartozik felelősséggel a harmadik személy irányában, aki a szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett. A régi Ptk-hoz képest az is különbséget jelent, hogy az új Ptk. a rosszhiszeműséghez kötődő helytállási kötelezettséget állapít meg, míg a régi Ptk. felelősségi tényállást kreált a szerző fél és a követelés jogosultja között.
Az új Ptk. új tételes jogi szabálya, hogy a fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő személynél, hanem másnál jelentkezik. A törvény megfogalmazása alapján kérdéses, hogy e rendelkezés arra – a régi Ptk. által nem szabályozott és a bírói gyakorlatban egyébként vitás – kérdésre vonatkozik-e, amikor a fedezetül szolgáló vagyontárgyat a perindításig annak megszerzője átruházza. Az új Ptk. miniszteri indokolásának ide vonatkozó része [?]arra enged következtetni, hogy a 6:120. § (5) bekezdése e problémás kérdést kívánja rendezni. Korábban – erre vonatkozó tételes jogi rendelkezés hiányában – az volt vitás a bírói gyakorlatban, hogy a további szerzővel / szerzőkkel szemben a jogosult érvényesítheti-e igényét. Az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 9. pontjában írtak [?]e kérdésre nyújtottak választ, mely álláspont az új Ptk. alapján is fenntartható.
Megjegyzés
A fedezetelvonó szerződésre vonatkozó tételes jogi szabályok kibővültek a bírói gyakorlat nyomán alakult jogfejlődéssel, és a szabályok egyes helyeken módosításra, pontosításra is kerültek.
Nem érintette a változás, hogy a harmadik személy követelésének már a fedezetelvonó szerződés létrejöttekor léteznie kell (BDT2013. 2873., BDT2011. 2485.). A fedezetét elvesztő harmadaik személy a relatív hatálytalanság megállapítására és a jogkövetkezmények megállapítására csak akkor indíthat pert a fedezetelvonó ügylet szerződő feleivel szemben, ha a követelése esedékessé is vált (azaz az igény állapotába került és kikényszeríthető). A hitelező a szerződés vele szembeni hatálytalanságára - annak fedezetelvonó jellege miatt - akkor hivatkozhat megalapozottan, ha a szerződés megkötésének időpontjában fennálló igényének kielégítésére a szerződés tárgya fedezetül szolgált volna, és ennek elvonása az átruházóval szembeni követelés teljesítését objektíve lehetetlenné tette (BDT2010. 2270.). A keresetindításnak továbbra sem feltétele, hogy a harmadik személy igényét előbb érvényesítse az eredeti kötelezettel szemben.
Az új Ptk. alapján is helytálló az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 10. pontja az érvénytelenség és a fedezetelvonó jelleg kapcsolatát illetően
1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 10. A jogosultak a keresetüket gyakran kizárólag a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés érvénytelenségére alapítják, az érvénytelenségi ok ténybeli alapját azonban a fedezetelvonás tényében jelölik meg A fedezetelvonás tényére alapítottan a mások által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása nem kérhető.
Ha a jogosult a keresetében az érvénytelenség mellett a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés fedezetelvonó jellegére is hivatkozik, de az érvénytelenségi ok ténybeli alapját a fedezetelvonásban jelöli meg, a bíróság az érvénytelenségi kereset érdemi elutasítása mellett a szerződés relatív hatálytalanságára vonatkozó kereseti kérelem tárgyában folytatja le a pert.
Természetesen a jogosult más ténybeli alapon álló érvénytelenségi okra alapítottan előterjeszthet érvénytelenségi keresetet a fedezetelvonásra alapított kereseti kérelemmel együtt is. A jogosultnak, mint a szerződést kötő feleken kívül álló harmadik személynek az érvénytelenségi kereset előterjeszthetősége körében - a 2/2010. (VI. 28.) PK véleményben foglaltak szerint - a jogi érdekét igazolnia kell. Ebben az esetben a bíróság először a szerződés érvényességének kérdését vizsgálja, mivel a Ptk. 203. §-ában foglaltak csak érvényes szerződés esetében alkalmazhatók.
Említést érdemel, hogy a relatív hatálytalanság másik esete az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés (új Ptk. 6:223. §).
BDT2013. 2873. I. A készfizető kezesek nem hivatkozhatnak arra, hogy az ajándékozási szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló kereset idő előtti, mert a fedezetelvonó jellege csupán a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás jogerős befejezését követően, a hitelező kielégítésének hiányában lenne megállapítható. A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához ugyanis elegendő, ha a szerződés megkötésekor a követelés már létezik és legkésőbb a perindításkor az igény állapotába került.
BDT2011. 2485. A fedezetelvonó szerződés törvényi tényállási eleme, hogy a harmadik személyt megillető alanyi jognak a fedezetelvonó ügylet megkötésének az időpontjában már léteznie kell, és a perindításkor - nem pedig a fedezetelvonó szerződés megkötésekor - kell az igény (bíróság előtti érvényesíthetőség) szakában lennie.
BDT2011. 2479. Ha a jogosult követelése elől elvonták a fedezetet, keresetében azt kérheti: a bíróság állapítsa meg a jogügylet relatív - vele szembeni - hatálytalanságát, és mindezek jogkövetkezményeként kötelezze a vagyontárgyat érvényesen megszerző felet annak tűrésére, hogy az összegszerűen megjelölt követelését végrehajtás útján a vagyontárgyból kielégítse. A kielégítés tűrésére irányuló marasztalási kereset hiányában, a megállapítási per törvényi feltételei nélkül a megállapításra irányuló keresetet eljárásjogi okokból kell elutasítani.
BDT2010. 2270. A hitelező a szerződés vele szembeni hatálytalanságára - annak fedezetelvonó jellege miatt - akkor hivatkozhat megalapozottan, ha a szerződés megkötésének időpontjában fennálló igényének kielégítésére a szerződés tárgya fedezetül szolgált volna, és ennek elvonása az átruházóval szembeni követelés teljesítését objektíve lehetetlenné tette.
BH2013. 121. Ha a felperes a keresetében az érvénytelenség mellett a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés fedezetelvonó jellegére is hivatkozik, de az érvénytelenségi ok ténybeli alapját is a fedezetelvonásban jelöli meg, a bíróságnak az érvénytelenségi keresetet érdemben el kell utasítania és a pert a szerződés relatív hatálytalanságára vonatkozó kereseti kérelem tárgyában kell lefolytatnia [1959. évi IV. törvény 203. §, 207. § (6) bekezdés].
EBH2012. P.2. A szerződés fedezetelvonó jellege miatt nem érvénytelenségi, hanem relatív hatálytalansági kereset terjeszthető elő. Ha a fél csak az érvénytelenség iránti keresetét tartja fenn, azt el kell utasítani [1952. évi III. tv. 275. § (4) bek., 1959. évi IV. tv. 200. és 203. §].
VIII. cím: Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés
6:121. § [Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés]
(1) Bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni
a) a játékból vagy fogadásból eredő követelést, kivéve, ha a játékot vagy fogadást hatósági engedély alapján bonyolítják le;
b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelést;
c) azokat a követeléseket, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten kizárja;
d) az a)-c) pontokban meghatározott követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződésből vagy kikötésből eredő követelést.
(2) Azt a tényt, hogy a követelés az (1) bekezdésben felsorolt okból bírósági eljárásban nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni.
(3) A bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés önkéntes teljesítését nem lehet visszakövetelni.
Az új Ptk. szabálya a régi Ptk. szabályával nagyrészt azonos.
Az új Ptk. a „bírósági eljárásban” nem érvényesíthető követelések, a régi Ptk. a „bírósági úton nem érvényesíthető követelések” fogalmat használja
Eltérést az jelent, hogy a bírósági eljárásban nem érvényesíthető követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződéshez nem a semmisség jogkövetkezményét fűzi, hanem az ilyen szerződésből eredő követelés az alapköveteléssel azonosan, bírósági úton nem érvényesíthető.
Megjegyzés
A régi Ptk-hoz képest érdemi változtatást jelent, hogy a bírósági úton nem érvényesíthető követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződés nem semmis, hanem az ilyen szerződésből eredő követelés ugyanúgy, mint az alapkövetelés, bírósági úton nem érvényesíthető.
Az új Ptk. a régi Ptk-val egyezően mondja ki, hogy hivatalból kell figyelembe venni azt, hogy a követelés az itt felsorolt okokból bírósági eljárásban nem érvényesíthető. A régi Ptk. itt említette meg, hogy – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a követelések elévülését nem lehet hivatalból figyelembe venni, az új Ptk. ezt – az új Ptk. 6:23. § (4) bekezdésének [?] szabályára figyelemmel - e helyütt nem ismétli meg.
Forrás
§ Bíró György – Farkas Attila László – Fuglinszky Ádám – Kisfaludi András – Molnár Ambrus – Petrik Béla – Vékás Lajos – Wellmann György: POLGÁRI JOG, Kötelmi jog Első és Második Rész (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2013)
§ A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2013.)
§ Gadó Gábor – Németh Anita – Sáriné Simkó Ágnes: Ptk. Fordítókulcs (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2013)
§ Princzinger Márta: A szerződések érvénytelensége (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2010.)
§ Kemenes István: A szerződés érvénytelenségének egyes kérdései a gazdasági szerződéses gyakorlatban című tanulmány (Polgári Jogi Kodifikáció 2002. évi 2. szám)
§ Darázs Lénárd: A jogszabályba ütköző (tilos) szerződések semmissége című tanulmány (Polgári Jogi Kodifikáció 2008. évi 5-6. szám)
§ Gárdos Péter: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből (HVG-ORAC, Budapest, 2010.)
§ Vékás Lajos: Érvénytelen szerződés és jogalap nélküli gazdagodás (Magyar Jog, 2003/7. szám)
IX. Cím: A szerződés teljesítése
A szerződés teljesítésére vonatkozó szabályok az új Ptk-ban két helyen találhatók: a kötelmek közös szabályai között a kötelem teljesítésével kapcsolatos általános rendelkezések (6:34-41. §) és a pénztartozás teljesítéséről (6:42-48. §) szóló rendelkezések, továbbá a szerződés általános szabályai között a szerződés teljesítéséről szóló rendelkezések (6:122-136. §). A szerződés a kötelemkeletkeztető tények közé tartozik, a kötelem egyik fajtája, így a kötelem teljesítésére vonatkozó szabályokat a szerződésre alkalmazni kell, melyek mellett alkalmazandóak a szerződés teljesítéséről szóló rendelkezések is. A kötelem teljesítéséről, illetve a szerződés teljesítéséről szóló szabályok között az általános és különös viszonya érvényesül. Ezen túlmenően a szerződés teljesítésének szabályait általános és különös rendelkezésekre bontotta a jogalkotó.
Megjegyzés
A szerződésekre vonatkozóan is alaptétel az új Ptk. 6:34. §-ban [?] megfogalmazott „pacta sunt servanda” elve, mely azt jelenti, hogy az érvényesen létrejött és hatályos szerződéseket tartalmuknak megfelelően teljesíteni kell.
9.1. Általános rendelkezések
6:122. § [A kárveszély átszállása]
A teljesítéssel a kárveszély - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik félre száll át.
A szerződés teljesítésének szabályai körében az új Ptk. nem szól általánosságban a teljesítés joghatásairól, mivel ezt a kötelem teljesítésével kapcsolatos szabályok tartalmazzák.
A kárveszély átszállásának szabálya egyébként tartalmilag azonos.
Megjegyzés
A kárveszélyről az új Ptk. az 5:22. §-ban [?]a tulajdonjog tartalma körében tartalmaz rendelkezést, mely szabály a „casus nocet domini” elvét [?] fogalmazza meg. Ebből következően a kárveszély átszállása dologszolgáltatással kapcsolatos szerződéseknél merül fel.
Az új Ptk. több helyen maga fogalmaz meg kivételeket a 6:122. § főszabálya alól:
§ a jogosult átvételi késedelme esetén a kárveszély átszáll a jogosultra (6:156. § (3) bekezdés);
§ ingatlan adásvétel esetén ha az eladó az ingatlan birtokát a vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vevőre átruházza, a vevőre a birtokátruházás napján átszáll a kárveszély (6:217. §);
§ fogyasztói adásvétel esetén ha az eladó vállalja a dolog vevőhöz történő eljuttatását, a vevő általi birtokbavétellel száll át a kárveszély (6:219. §);
§ lízingszerződés esetén a lízingbevevőre a szerződés megkötésekor, dolog esetén a birtokátruházáskor száll át a a kárveszély (6:412. § (1) bekezdés).
6:123. § [A szolgáltatás minősége]
(1) A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, így
a) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta;
b) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak.
c) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a kötelezettnek vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését;
d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és
e) meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek.
(2) A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie a (2) bekezdés c) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy
a) a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie;
b) a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették; vagy
c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a szolgáltatás előállítójának minősül a gyártó, a szolgáltatás importálója és forgalmazója, valamint az a személy is, aki a dolgon nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését feltünteti.
(4) A szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából a minőségi előírásokat is figyelembe kell venni.
(5) Ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell teljesítenie.
Az új Ptk. e §-ban csak a szolgáltatás minőségével foglalkozik, a régi Ptk. szabályaihoz képest nincs utalás a szerződés tartalmának megfelelő, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség és választék szerinti teljesítésre.
Az új Ptk. 6:62. § (1) bekezdésben [?] foglalt együttműködési és tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályára tekintettel annak megismétlése – a régi Ptk-tól eltérően – itt nem történik meg.
Az új Ptk. a minőséggel kapcsolatban arra is utal, hogy a szolgáltatásnak – a szerződésben kikötött követelmények, valamint a szolgáltatás céljának, rendeltetésének való megfeleléséhez szükséges tulajdonságok mellett - meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek is (a régi Ptk. ez utóbbit külön nem tartalmazza).
Az új Ptk. - a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI.21.) PK véleményben kifejtett bírói gyakorlatot törvénybe emelve – új tételes jogi szabályként rögzíti, hogy a minőségi előírásokat is figyelembe kell venni a szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából.
A régi Ptk-tól eltér abban, hogy nem írja elő a dolog azonosításra alkalmas jelzéssel való ellátását és gazdálkodó szervezeteknél a dolog minőségének tanúsítását.
Megjegyzés
Az új Ptk. 6:123. § (4) bekezdésének értelmezéséhez az 1/2012. (VI.21.) PK vélemény indokolását kell segítségül hívni: a szolgáltatás minőségi követelményeinek meghatározásakor a nem kötelező jellegű előírásokat is figyelembe kell venni (ezektől a felek egyébként a szerződési szabadság elve alapján egyező akarattal eltérhetnek).
6:124. § [Dokumentáció átadása]
A kötelezett köteles a jogosultnak átadni a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és egyéb dokumentumokat.
A dokumentáció átadására vonatkozó általános kötelezettség az új Ptk. új előírása, e körben a régi Ptk. 277. § (6) bekezdésében [?]és a régi Ptk. 396. § (3) bekezdésében [?] tartalmaz rendelkezést.
6:125. § [Többletszolgáltatás]
Ha a kötelezett a szerződésben előírtnál nagyobb mennyiség szolgáltatását ajánlja fel, a többletszolgáltatást a jogosult visszautasíthatja. Ha a jogosult a többletszolgáltatást elfogadja, a többletteljesítéssel arányosan növelt ellenszolgáltatást köteles teljesíteni a szerződésben kikötött ellenérték teljesítésére vonatkozó szabályoknak megfelelő időben és módon.
A többletszolgáltatásra vonatkozó szabály az új Ptk. új rendelkezése, a régi Ptk. nem tartalmazza e szabályt.
A többletszolgáltatás elfogadása a felek szerződésének módosítását jelenti (új Ptk. 6:191. §), megváltozik a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás mennyisége, a szerződés egyéb rendelkezései – más megállapodás hiányában – érintetlenül maradnak.
Megjegyzés
Az új Ptk. 6:34. § kimondja, hogy a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Az új Ptk. ezen szabálya a többletszolgáltatás felajánlása visszautasításának lehetőségéről, továbbá annak elfogadása esetén az ellenszolgáltatás teljesítéséről szól.
6:126. § [Akadályközlési kötelezettség]
(1) A felek kötelesek egymást értesíteni, ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett.
(2) Az akadályközlési kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a mulasztó fél a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint felelős.
Az akadályközlési kötelezettség az új Ptk. új rendelkezése, azt a régi Ptk. általános jelleggel nem tartalmazza.
Az új Ptk. ezen szabályában megfogalmazott akadályközlési kötelezettség levezethető az új Ptk-ban a szerződési jog alapelvei között szabályozott együttműködési és tájékoztatási kötelezettségből. Az akadályközlési kötelezettség megfelelő teljesítésével lehetővé válik, hogy a másik fél az érdeksérelmét (kárát) elhárítsa vagy enyhítse.
6:127. § [A szolgáltatás megvizsgálásának kötelezettsége]
(1) A jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége megfelelő-e.
(2) A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik.
(3) A szolgáltatás minőségének és mennyiségének megvizsgálásával járó költségek a jogosultat terhelik.
A régi Ptk. szabályához hasonlóan az új Ptk. is a jogosult kötelezettségévé teszi a teljesítést követően a szolgáltatás mielőbbi megvizsgálását.
Az új Ptk. a szolgáltatás minőségének és mennyiségének megvizsgálásával járó költségek jogosult általi viselését írja elő, a költségek típusait – eltérően a régi Ptk. 283. § (3) bekezdésének szabályától [?] – nem részletezi.
Megjegyzés
Az új Ptk. nem tartalmaz konkrét határidőt a megvizsgálásra, de annak késedelem nélküli (a régi Ptk. 283. § (1) bekezdésének szövegezése: „ a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül”) megtételét írja elő.
6:128. § [Egyidejű teljesítés]
A teljesítési idő beálltával bármelyik fél követelheti a másik fél esedékessé vált szolgáltatásának teljesítését, ha saját szolgáltatása egyidejű teljesítését felajánlja.
Az új Ptk. - eltérően a régi Ptk-tól – az egyidejű teljesítés elvét tekinti főszabálynak. Fontos változás, hogy a régi Ptk. 281. § (1) bekezdése szerint [?] a fél mindaddig nem köteles a szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél nem teljesít, míg az új Ptk. a szerződés teljesítése körében a feleket aktivitásra készteti: a másik féltől mindaddig nem lehet teljesítést követelni, amíg a fél a saját szolgáltatását nem teljesíti vagy azt nem ajánlja fel.
6:129. § [Közreműködő igénybevétele]
(1) A felek kötelezettségük teljesítéséhez vagy joguk gyakorlásához más személy közreműködését vehetik igénybe.
(2) Ha a kötelezett a szolgáltatás jellege, jogszabály rendelkezése vagy a felek megállapodása szerint személyesen köteles eljárni, más személy közreműködését akkor veheti igénybe, ha a jogosultnak károsodástól való megóvása érdekében szükséges.
Az új Ptk. általános szabályként tartalmazza, hogy a felek más személy – közreműködő – igénybevételélével jogosultak a szerződésből eredő kötelezettségüket teljesíteni vagy jogukat gyakorolni. A közreműködő igénybevételének általános rendelkezéssé tétele a Ptk. új rendelkezése, a régi Ptk. az egyes szerződéstípusoknál külön szabályozta a közreműködő igénybevételének lehetőségét (vállalkozás, megbízás, letét).
6:130. § [Pénztartozás teljesítésének ideje]
(1) Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. Ha a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóság, a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén pénztartozását a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles teljesíteni, ebben az esetben a számla kézhezvételének napja nem képezheti a felek között érvényes megállapodás tárgyát.
(2) A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a pénztartozást, ha
a) a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult teljesítését (vállalkozási szerződés esetén az átadás-átvételi eljárás befejezését) megelőzte;
b) nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlája kézhezvételének időpontja; vagy
c) a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét.
(3) Vállalkozások közötti szerződés esetén az e § rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő az (1)-(2) bekezdésben meghatározott határidőket csak akkor haladhatja meg, ha a szerződésben a felek a pénztartozás halasztott teljesítésében állapodtak meg, feltéve hogy a szerződés jellege miatt ez tényszerűen indokolt; a pénztartozás teljesítésére kikötött idő ebben az esetben sem haladhatja meg a hatvan napot. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő a hatvan napot meghaladó részében semmis.
(4) Vállalkozások közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig tisztességtelen kikötésnek kell tekinteni a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő olyan szerződési feltételt, amely a pénztartozás teljesítésére az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő, hatvan napnál hosszabb határidőt határoz meg. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára kikötött olyan határidőt, amely a hatvan napot nem haladja meg - mint tisztességtelen kikötést -, a jogosult megtámadhatja.
Ezen rendelkezés a 2011/7/EU irányelv 3., 4. cikkének való megfelelést szolgálja, meghatározza a pénztartozás teljesítésének idejét, a vállalkozások egymás közötti szerződései, valamint a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak a vállalkozással kötött szerződései tekintetében is.
6:131. § [Pénztartozás idő előtti teljesítése fogyasztói szerződés esetén]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró.
[?] minden szerződéses kapcsolatra alkalmazandó, míg az új Ptk. szabálya csak fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben továbbra sem zárható ki a pénztartozás idő előtti teljesítése (az új Ptk. az ilyen kizáró kikötéshez a semmisség jogkövetkezményét fűzi).
A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben kizárólag a pénztartozás idő előtti teljesítésének közvetlen költségeit lehet felszámítani, minden egyéb teher előírása semmis.
Az új Ptk. „A kötelem teljesítése” cím alatt a 6:36. §-ban rendelkezik az idő előtti teljesítésről, a 6:43. §-ban a pénztartozás idő előtti teljesítésével kapcsolatban a korábbiakhoz hasonlóan szabályozza, hogy a jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni. (E szabályok – mivel azokhoz tiltó rendelkezés nem kapcsolódik – diszpozitívak, így a felek eltérő megállapodása nem tiltott.)
Fontos változás a korábbi szabályhoz képest, hogy a régi Ptk. 292. § (2) bekezdésétől [?] eltérően a törvény általánosságban nem tiltja, hogy a jogosult a szerződésben a teljesítés és a lejárat közötti időre kamatot, kártalanítást, díjat kössön ki arra az esetre, ha a kötelezett a tartozását a lejárat előtt megfizetné. E szabály indoka a megváltozott pénzpiaci helyzet.
Főszabály szerint tehát a kötelezett jogosult idő előtti teljesítésre, azt a jogosult köteles elfogadni, és nem jogosult az idő előtti teljesítés miatt a kötelezettel szemben igényt érvényesíteni. A felek azonban szerződésükben az idő előtti teljesítés esetére megállapodhatnak díj, kártalanítás fizetésében, sőt akár abban is, hogy a jogosult nem köteles elfogadni a teljesítési idő előtt felajánlott pénztartozást.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekre azonban a törvény eltérő és kogens rendelkezést fogalmaz meg: ilyen szerződéseknél nem lehet érvényesen kizárni a pénztartozás idő előtti teljesítését, és a fogyasztó terhére nem lehet érvényesen kikötni az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségen kívüli terhet (pl. előtörlesztési díjat, kártalanítást). Az idő előtti teljesítés magasabb összegű költségtérítéshez való kötése alkalmas ugyanis a fogyasztó előtörlesztéstől való visszatartására.
Az előtörlesztéssel kapcsolatos szabály a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 24. §-ában már megjelent [?]
6:132. § [A kikötött kamat mérséklése]
A túlzott mértékű kamatot a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
Lényeges változás, hogy az új Ptk. alapján a kikötött kamat mérséklésére csak a kötelezett kérelmére kerülhet sor.
Megjegyzés
Az új Ptk-ban – hasonlóan a régi Ptk. szabályához – a kamat mértékére vonatkozó rendelkezések diszpozitívak, így a felek szerződésükben a törvényben írt mértéktől eltérő, akár magasabb kamatot is kiköthetnek. A diszpozitivitás korlátját jelenti, hogy a túlzott mértékű kamat bírósági mérséklésére továbbra is lehetőség van.
Lényeges változás, hogy a felek által kikötött kamat az új Ptk alapján már hivatalból nem, csak a kötelezett kérelmére mérsékelhető. A felek által kikötött kamat – mivel a szabályozás e körben megszorítást nem tartalmaz – valamennyi kamattípusra (ügyleti, késedelmi, egyenértéki kamat) vonatkozik.
A mérséklés körében az új Ptk. sem ad iránymutatást, mely meghatározná, milyen szempontok alapján állapítható meg a kamat túlzott mértéke. Ezért – a korábbi bírói gyakorlattal egyezően – az adott ügylet sajátosságai, a szerződéskötés körülményei alapján, mérlegeléssel kell arról dönteni, hogy a szerződésben kikötött kamat túlzott mértékű-e, és ha igen, annak milyen mértékű mérséklése indokolt.
6:133. § [Költség]
Az ellenszolgáltatás magában foglalja a szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó költségeket.
Ez a § az új Ptk. új rendelkezése.
Ezen új szabály következtében a szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó költségeket – az ellenszolgáltatást meghaladóan - a kötelezett külön megállapodás hiányában akkor sem lesz jogosult követelni, ha azok ténylegesen és indokoltan felmerültek. A kötelezettnek így az ellenszolgáltatás meghatározásakor kellő gondossággal fel kell mérnie, hogy a szerződés teljesítésével kapcsolatban milyen költségei fognak felmerülni.
A szabály – fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések esetében - egyoldalúan kogens.
Megjegyzés
Tág teret ad a mérlegelésnek a „szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó költségek” fogalma, melyet tartalmát a bírói gyakorlat fogja kitölteni.
A régi Ptk hasonló szabályt tartalmaz a letéttel kapcsolatban[?].
IX. Cím: A szerződés teljesítése
9.2. A teljesítés különös esetei
6:134. § [Teljesítés vagylagos szolgáltatás esetén]
(1) Ha a kötelezettség több szolgáltatás közül bármelyikkel teljesíthető, a választás joga a kötelezettet illeti.
(2) Ha a jogosultat illeti meg a választás joga, és a választással késedelembe esik, a választás joga a kötelezettre száll át.
Változatlan az a szabály, hogy amennyiben a kötelezettség több szolgáltatás közül bármelyikkel teljesíthető, a választás joga a kötelezettet illeti meg.
Az új Ptk. elhagyja a régi Ptk-nak azt a rendelkezését, hogy a kötelezett választási joga a bírósági határozattal kitűzött teljesítési határidő elteltével a jogosultra száll át [régi Ptk. 230. § (1) bekezdés].
Az új Ptk-ban változatlan a szabályozás arra az esetre, ha a felek megállapodása alapján a választás joga a jogosultat illeti meg.
6:135. § [Teljesítés osztható szolgáltatás esetén]
Osztható szolgáltatás esetén a jogosult részteljesítést is köteles elfogadni.
Továbbra is fenntartja az új Ptk., hogy osztható szolgáltatás esetén a jogosult köteles elfogadni a részteljesítést.
Az új Ptk. nem tartalmazza a régi Ptk-nak azt a szabályát, mely kimondja, hogy mely esetekben nem köteles elfogadni a jogosult a részteljesítést (ha azt a szerződésben kizárta, vagy az lényeges érdekét sérti).
Megjegyzés
A régi Ptk-val egyezően főszabály, hogy az osztható szolgáltatást részletben is lehet teljesíteni. Az új Ptk. sem határozza meg azonban az osztható szolgáltatás fogalmát. A kialakult bírói gyakorlat alapján fizikai és jogi oszthatatlanság különböztethető meg. Természetben nem osztható a szolgáltatás, és így kizárt a részteljesítés a fizikailag / természetben oszthatatlan szolgáltatás esetén (fizikai oszthatatlanság). A jogi oszthatatlanság szempontjából az alapkérdés az, hogy a kötelezett részéről felajánlott részteljesítés a szerződési érdek – legalább részbeli - kielégítésére alkalmas-e, mely körben a felek megállapodását kell alapul venni. A felek e szerződésben a természetben osztható szolgáltatásra vonatkozóan megállapodhatnak, hogy annak valamennyi részét a kötelezett együttesen köteles szolgáltatni (pl. kivitelezési szerződés), emellett ugyancsak jogi oszthatatlanságot jelent, ha a részteljesítés a jogosult lényeges érdekét sérti (pl. BH1987. 133., BH1980. 435.).
Az új Ptk. azért nem tartalmazza a régi Ptk-nak a részteljesítés visszautasítása lehetőségéről szóló szabályát, mert ilyen esetekben (ha a jogosult a részteljesítést a szerződésben kizárta vagy az lényeges érdekét sérti) eleve nincs szó osztható szolgáltatásról.
A bírói gyakorlatból – mivel továbbra is alkalmazandó – említést érdemel a GK. 65. számú állásfoglalás[?], valamint kártérítés iránti perben a kötelezettnek a kár bekövetkezése utáni elő- vagy részteljesítései bíróság általi elszámolásának szabályairól szóló 1/2011. (VII. 5.) Polgári jogegységi határozat.
BH1987. 133. I. A vállalkozói díj kifizetésének és egyes részfeladatoknak az ütemezése oszthatatlan szolgáltatásnál önmagában nem jelenti a részteljesítés kikötését is [Ptk. 317. § (2) bek., 285. §].
BH1980. 435. Darupálya acélszerkezetére kötött szerződés esetén a szolgáltatást oszthatatlannak kell tekinteni, részletekben való szállítás esetén ellenszolgáltatás a részletek után nem követelhető [6/1968. (I. 20.) PM sz. r. 9. § (2) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 17. § (2) bek., Ptk. 285. § ].
6:136. § [Harmadik személy javára szóló szerződés teljesítése]
(1) Ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, a harmadik személy akkor követelheti közvetlenül a szolgáltatás teljesítését, ha
a) ezt a jogát a felek kifejezetten kikötötték; vagy
b) ez a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből egyértelműen következik.
(2) A harmadik személy a javára kikötött szolgáltatás teljesítését attól kezdve követelheti, hogy őt valamelyik fél értesíti arról, hogy a javára szóló szerződést kötöttek. Ha a harmadik személy a szolgáltatás teljesítésének követeléséről lemond, a szolgáltatást a javára szerződött fél követelheti.
(3) A kötelezett a szerződésből folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is érvényesítheti.
E jogintézmény szabályai megmaradtak, kisebb kiegészítésekkel és pontosításokkal.
A régi Ptk. szabályához képest változást jelent, hogy a harmadik személy akkor is követelheti közvetlenül a szolgáltatást, ha ez a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből egyértelműen következik [új Ptk. 6:136. § (1) bekezdés b) pont].
A „jogosulttá válás”, „joggal való rendelkezés” fogalma helyett az új Ptk. a szolgáltatás teljesítésének követelése jogáról beszél.
Megjegyzés
A jogalkotó az új Ptk-ban – a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően – kifejezésre juttatja, hogy a harmadik személy javára szóló szerződés esetén a harmadik személy a teljesítést közvetlenül követelheti.
BH1989. 28. A jogosított harmadik személy a javára kötött letéti szerződés megszegése esetén közvetlenül érvényesítheti a szerződésszegésből származó igényét a letéteményessel szemben [Ptk. 233. § (1)-(2) bek., 462. § (1) bek., 466. § (1) és (4) bek.].
Forrás
§ Bíró György – Farkas Attila László – Fuglinszky Ádám – Kisfaludi András – Molnár Ambrus – Petrik Béla – Vékás Lajos – Wellmann György: POLGÁRI JOG, Kötelmi jog Első és Második Rész (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2013)
§ A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2013.)
§ Gadó Gábor – Németh Anita – Sáriné Simkó Ágnes: Ptk. Fordítókulcs (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2013)
X. Cím: A szerződésszegés
Alapvetés: A Ptk. szakít a régi Ptk. szerkezeti elvével, és a szerződésszegés általános szabályai a szerződésszegésről szóló részletes szabályokat megelőzően kerültek a X. címben elhelyezésre, és több rendelkezéssel ki is egészültek.
Szerződésszegés szabályai így a kötelmi jogi könyv Második Könyvében a szerződés általános szabályai között a teljesítésre vonatkozó szabályok után kerültek szabályozásra.
A rendszertani elhelyezés jól reprezentálja a Kódex azon célját, hogy előbb az általános, generális szabályok kerüljenek leírásra, és azt kövessék a speciális rendelkezések.
A X. cím így először az általános szabályokat tartalmazza, majd a szerződésszegés egyes eseteit részletezi, így a kötelezett késedelmét, a jogosult átvételi késedelmét, a hibás teljesítést, a teljesítés lehetetlenné válását, a teljesítés megtagadását, valamint a jognyilatkozat tételének az elmulasztását.
10.1. A szerződésszegés általános szabályai
6:137. § [Szerződésszegés]
A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása.
A régi Ptk-hoz képest változás, hogy bármely (és nem csak a törvényben nevesített) magatartás megvalósíthat szerződésszegést.
A szerződésszegés új törvényi rendelkezései körében a legfontosabb változás, hogy elválik a deliktuális felelősség jogkövetkezményeitől a szerződésszegésért fennálló felelősség jogkövetkezménye.
A szerződésszegés ténye független attól, hogy a szerződésszegő fél kimentette-e magát (kimentésnek a szankciónál van jelentősége)
A szerződésszegés fogalmát meghatározó rendelkezés a Ptk. 6:34. §-ával [6:34] mutat szoros összefüggést, mely előírja, hogy a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni.
A szerződésszegés egy objektív tény, és bármely magatartás, körülmény szerződésszegést eredményezhet, - amennyiben a fél nem jut hozzá a szerződés tartalma szerinti szolgáltatáshoz, függetlenül attól, hogy ez a kötelezett magatartásán kívül eső tényezők, vagy a kötelezett ellenőrzési körén kívüli objektív, vagy szubjektív körülmények miatt mutatkozik-e.
Ide sorolandó minden fogyatékosság, amely miatt a szolgáltatás nem felel meg a szerződésben, vagy egyéb jogszabályban meghatározott követelményeknek. Az általános szabályok a törvényben nevesített szerződésszegések esetén mögöttes szabályok, míg a törvényben nem nevesített szerződésszegés esetén közvetlenül érvényesülnek.
A szerződésszerű teljesítés megállapításának alapjául szolgáló jogszabályok rendszere a Ptk-ban többszintű
a./ általános alapelvek Ptk. [1:3. § - 1:5. §] (jóhiszeműség, tisztesség, joggal való visszaélés tilalma, elvárható magatartás) A törvény alapelvei között elhelyezkedő és valamennyi polgári jogi jogviszonyra alkalmazandó, így a szerződés teljesítésére is irányadó rendelkezések megsértése azonban önmagában nem alapoz meg szerződésszegést – az alapelvek a részletszabályokon keresztül érvényesülnek.
b./ általános kötelmi szabályok (Ptk. Hatodik Könyv Első és Második Rész)
c./ speciális szerződések, speciális szabályok a külön nevesített szerződéseknél (Ptk. Hatodik Könyv Második Rész)
A Ptk. Hatodik Könyv Második Rész X. címében részletezett, nevesített szerződésszegések kb. a szerződésszegést megvalósító tényállások 80%-át fedik le.
Általános szerződésszegési jogkövetkezmények a Ptk-ban:
§ teljesítés követelése;
§ visszatartási jog gyakorlása;
§ elállás-felmondás;
§ kártérítés
6:138. § [A teljesítés követeléséhez való jog]
Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére.
A régi Ptk-ban ez a rendelkezés ilyen formában ismeretlen volt, - a Ptk. új rendelkezése a szerződésszegés miatt sérelmet szenvedett fél teljesítés követeléséhez való jogának a szerződésszegés általános szabályként történő kimondása.
A szerződési kötelezettségek jogi jellemzője, hogy bírói úton kikényszeríthetőek.
Gyakorlatilag bármilyen típusú, így személyhez kötött szerződéseknél bekövetkező szerződésszegés esetén is helye van, kivéve
§ fizikai, vagy jogilag lehetetlenült szerződésnél
§ jogellenes teljesítésnél, illetve fedezeti ügyletnél – azaz alkalmazása nem korlátlan – (összefügg az arányosság elvével).
Póthatáridő is adható – melynek következménye, hogy annak elmulasztása még az enyhébb szerződésszegést is súlyosabbá teszi.
A jogintézmény összefügg a Ptk. 6:58. §-ban [6:58. §] szabályozott rendelkezéssel, mely szerint az érvényesen létrejött szerződés természetes jogkövetkezménye, hogy jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a szolgáltatás teljesítésére, illetve annak követelésére.
6:139. § [Visszatartási jog]
(1) Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig, vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatarthatja.
(2) A teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, vagy ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, jogosult azt felmondani, ha megfelelő határidőt szabott, és ezalatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy teljesítésre megfelelő biztosítékot nyújtott.
(3) Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a teljesítés visszatartására jogosult, egyebekben a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók.
A régi Ptk. 281. §-a, mint szolgáltatás megtagadása nevű jogintézményként ismerte a Ptk-ban visszatartási jogként nevesített jogintézményt.
Változás:
a szolgáltatás megtagadása helyett a visszatartási jogot szabályozza;
a teljesítés visszatartására jogosult fél elállása mellett a felmondást is nevesíti;
az esedékes szolgáltatás visszatartását a kötelezett teljesítéséig, illetve biztosíték adásáig teszi lehetővé;
felelős őrzés helyett megbízás nélküli ügyvitel szabályaira utal.
A visszatartás joga összefügg az egyidejű teljesítés Ptk. 6:128. §-ban [6:128] rögzített elvével, és a teljesítési határidő jogintézményével.
Gyakorlásának terjedelmére az arányosság elve irányadó, azaz összhangban kell, hogy álljon a szerződésszegés súlyosságával.
A szolgáltatás teljesítésének visszatartása nem végleges, hanem átmeneti állapot – addig jogszerű, amíg a szerződésszegés fennáll, vagy a másik fél megfelelő biztosítékot nem ad.
6:140. § [Elállás, felmondás]
(1) Ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, felmondhatja azt, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
(2) A jogosult jognyilatkozata érvényességéhez köteles megjelölni az elállás, vagy a felmondás okát, ha ez a jog több okból megilleti. A jogosult a megjelölt elállási, vagy felmondási okról másikra térhet át.
(3) A kötelezett nem követelheti az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését, ha a jogosult bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a kötelezett felelős. Ha a jogosult a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a kötelezett felelős.
A Ptk. új rendelkezése a jogosult elállási- és felmondási jogának a szerződésszegés általános szabályaként történő kimondása.
Mindkettő címzett jognyilatkozat, hatályosulásához feltétel, hogy az ellenérdekű félhez megérkezzen.
Az elállás- és felmondás joga oszthatatlan, csak egységesen gyakorolható – akkor is, ha bármelyik oldalon több szerződő fél szerepel.
Az elállási jog gyakorlása következménye: A szerződés a szerződéskötés idejére visszaható hatállyal felbontásra kerül, azzal, hogy az addig teljesített szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 6:213. § (1)] .
(Ennek következménye, hogy a pénzt szolgáltató fél a teljesítéstől számítottan kamatra is jogosult.)
Felmondásnak akkor van helye, ha az eredeti állapot helyreállítására már nincs lehetőség – ez a felek jogviszonyát a jövőre nézve szünteti meg – az addig teljesített szolgáltatások elszámolására az érvénytelenséghez hasonló módon kerül sor.
Megjegyzés
A bírói gyakorlat fog választ adni arra, hogy a Ptk. 6:140. § (1) bekezdésében rögzített teljesítéshez fűződő érdek megszűnése milyen esetben állapítható meg.
Az arányosság általános elvéből következően azonban a szerződéses kapcsolat egyoldalúan csak akkor szakítható meg, ha a másik fél súlyos szerződésszegést követ el, és ennek súlyossága, valamint a szerződés jellege miatt a jogosultnál érdekmúlás következik be, olyan, amely miatt a teljesítés elfogadása a jogosulttól többé nem várható el.
A nevesített szerződésszegéseknél az elállás feltételeit a Ptk. külön is meghatározza. (Kötelezetti késedelem egyik jogkövetkezménye [6:154. §], illetve hibás teljesítés esetén [6:159. § (2)].
A szerződés egyoldalú megszüntetése esetén a visszajáró szolgáltatásról a bíróságnak az esetben is rendelkeznie kell, amennyiben a fél ilyen kérelmet nem terjeszt elő (BH. 2012/94.)
Ptk. 6:140. § (3) – a kimentést szabályozza. Itt kell utalni arra, hogy Ptk. új elvi alapokra helyezte a szerződésszegésért fennálló felelősség alóli kimentés szabályait – magyarázata a Ptk. [6:142. §]-nál található.
6:141. § [Fedezeti szerződés]
A jogosult – elállása, vagy felmondása esetén – a szerződéssel elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas szerződést köthet, és – a kártérítés szabályai szerint – követelheti a kötelezettől a szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenértékek közötti különbség, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségek megtérítését.
A 6:141. § egy új rendelkezés a Ptk-ban, a bírói joggyakorlatban azonban nem volt ismeretlen – a Ptk. így normaszöveg szintjére emelte az üzleti kapcsolatokban eddig is alkalmazott fedezeti szerződés szabályozását. A jogintézmény rendeltetése: az egyik fél gazdasági érdekeinek biztosítása a másik fél szerződésszegése esetére.
Lényege:
csak elállás, vagy felmondás esetén lehet fedezeti szerződést kötni;
„harmadik személytől” is beszerezhető és harmadik személynek is értékesíthető a szerződés tárgya;
különbözeti ellenérték a kártérítés szabályai szerint követelhető [6:142. §].
Két típusa van:
§ fedezeti vétel;
§ fedezeti eladás – és a megkülönböztetés alapja az, hogy melyik fél érdeke szorult védelemre.
10.2. Kontraktuális (szerződésszegéssel okozott kárért fennálló) felelősség
6:142. § [Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért]
„Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.
A Ptk. kötelmi jogában az egyik legjelentősebb változás, hogy szakít a régi Ptk. szerinti egységes kártérítési rendszerrel (mint ismert a régi Ptk. 318. §-a utaló normáján keresztül deliktuális és kontraktuális felelősség szabályai azonosak voltak).
Különbség a deliktuális és kontraktuális felelősségnél két ponton jelentkezik
a./ a kimentésnél
addig, amíg a szerződésen kívüli károkozásnál maradt a felróhatósági elv – addig a szerződéses felelősségnél a kimentés elszakadt a felróhatósági elvtől, és a kimentés megszigorodott (lásd. alább a kimentési feltételek részletezését)
b./ a megtérítendő kár feltételeinél – így amíg a deliktuális felelősségnél teljes kártérítés elve érvényesül, addig szerződéses károkozásnál az előrelátható károkra korlátozódik, a következménykárok és az elmaradt haszon körében.
Megjegyzés
A változás jogpolitikai indoka
§ szerződéses károkozásnál már a károkozást megelőzően fennáll egy relatív szerkezetű jogviszony (azaz a szerződés)
§ szerződésnél egy önként vállalt kötelezettség megszegése alapozza meg a felelősségét – míg a deliktuális felelősségnél a károkozás általános tilalma szenved sérelmet
§ az új szabályozással érvényesülhet a kockázatok helyes eloszlása a szerződések jogosultja és kötelezettje között
§ az önkéntes, szerződésben vállalt kötelezettség nem szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegű fél igyekezetének függvénye – azaz a fél kártérítésre tarthat igényt akkor is, ha a szerződésszegő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A Ptk. 6:142. §-a a bírói gyakorlatban már megjelent és a leginkább üzleti viszonyokra alkalmazott szigorúbb kimentést öntötte normatív formába – azaz a bírói gyakorlat a vagyoni forgalom professzionális szereplőinél szinte objektív módon értelmezte a felróhatóságot.
A kimentésnek három konjunktív feltétele van:
a./ a károkozó körülmény a szerződésszegű fél ellenőrzési körén kívül merüljön fel;
b./ ne legyen a szerződéskötéskor előre látható;
c./ nem elvárható, hogy a fél elkerülje a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt.
Ad.a./ Ellenőrzési körön kívüliség fogalma – A bíróság az eset összes körülményei mérlegelése eredményeként juthat arra a következtetésre, hogy mi minősül ennek, általában azok a körülmények, amelyekre a fél nem képes befolyást gyakorolni, például vis-maior esetei (a törvényjavaslat néhány esetet nevesít, például természeti katasztrófák, földrengés, politikai-társadalmi események, behozatali-kiviteli tilalmak)
Ad.b./ Előreláthatóság szerződéskötéskor – A szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével kell a bírói gyakorlatnak előreláthatóság kérdésében állást foglalnia – egy észszerűen eljáró személy nem látta és nem is láthatta volna előre. Az előreláthatóságot vagy annak hiányát a szerződéskötés időpontjára vetítve kell vizsgálni.
Ad.c./ E mentesülési feltételt a szerződésszegés (és nem a szerződéskötés) időpontjára vetítetten kell vizsgálni.
Bizonyítási teher
a./ a károsult oldalán: károkozó magatartás; kár; okozati összefüggés fennállta (bírói gyakorlat mérlegelhet: az észszerűség szerint, a szerződésszegés szokásos, rendszerinti, életszerű következménye-e a kár, mely következményeket a társadalom tagjai rendes körülmények között is felismerhettek.
b./ károkozó oldalán: a fent megjelölt három konjunktív kimentési feltétel léte.
A Ptk. 6:142. § rendelkezése diszpozitív (oka, Ptk. [6:59. § (2)]), azaz a szerződő felek a szabályozástól eltérhetnek.
Megjegyzés
A 6:142. § minden olyan esetben alkalmazandó, amikor a Ptk. valamely rendelkezése a szerződésszegéssel kapcsolatos helyzetből adódó kockázat megosztást attól függően rendezi, hogy melyik szerződő fél volt a felelős, vagy amely a szerződésszegű fél szerződésszegésért való felelősséghez valamely jogkövetkezményt kapcsol.
Akkor is alkalmazandó, ha a szerződés érvénytelen, de azt a bíróság érvényessé nyilvánítja (Ptk. 6:110. § (2) bekezdés, 6:111. § (2) bekezdés)
Maga a Ptk. is állapít meg a szerződésszegésért való felelősség körében a Ptk. 6:142. §-ához képest eltérő szabályokat
a./ szigorúbb felelősséget ír elő, például a 6:148. § (2) bekezdésében a közreműködőért fennálló felelősségnél, vagy a használati kötelmeknél (például a bérlő másnak amennyiben átengedi a bérleményt, engedély nélkül (6:334. § (3) bekezdés);
b./ vagy enyhébb felelősségi szabályokat, például az ingyenes kötelezettség vállalásnál.
A Ptk. 6:142. §-a kiemelt jelentőséget kell, hogy élvezzen hiszen gyakorlatilag a régi Ptk. 339. §-a szerinti szerződésen kívül okozott kártérítés általános klauzulája kontraktruális szerződésszegésre átírt szabályával állunk szemben.
Az új kimentési klauzula nemzetközi jogban nem ismeretlen, lásd. Bécsi Nemzetközi Adásvételi Egyezmény 79. cikkét, vagy az UNIT-DROIT Alapelvek 7.1.7. cikkét.
Forrás
§ Bárdos Péter: Az új Ptk. kárfelelősségi fejezete – Polgári jogi kodifikáció, 2004/5-6. szám)
§ Sándor Tamás, Vékás Lajos: Nemzetközi adásvétel – HVG-ORAC 2005. Budapest
§ Joggyakorlat: [BH.2007/124.] - okozati összefüggés bizonyítása ügyvédi szerződés megszegése esetén.
6:143. § [A kártérítés mértéke]
(1) A kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt
(2) A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt
(3) Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.
Változás:
a szabályozás szakít a teljes kártérítés elvével az ún. következménykárok és elmaradt vagyoni előny esetén (Lucrum cessans)
bevezeti az előreláthatósági klauzulát.
A Ptk. akkor, amikor kár fogalmáról beszél, az a vagyoni károkat fogja át (lásd. Ptk. [6:522.] §-hoz írt magyarázatot) – a nem vagyoni kár helyébe a sérelemdíj lépett – mely a személyi jogok megsértéséhez kapcsolódik [Ptk. 2:52. §].
A Ptk. 6:143. § (1) bekezdése, az ún. tapadó károknál (damnum emegens) a teljes kártérítés elvéből indul ki.
A tényleges kár azonos a szerződés tárgyában bekövetkezett, vagy annak szűk értelemben vett orvoslása kapcsán felmerült kárral (pl. javítási költség) a károsult valamely dolgában bekövetkezett értékcsökkenéssel (a dolog megsérül, elpusztul, megrongálódik, vagy elvész)
A bírói gyakolat kétféle választ ad arra a kérdésre, hogy mikori értékviszonyok figyelembevételével kell meghatározni a tényleges kárt:
a./ a kár bekövetkezésekori értéke szerint – ettől az időponttól jár késedelmi kamat,
b./ ítélethozatali érték szerint – ez esetben ítélethozataltól jár a késedelmi kamat
Ptk. 6:143. § (2) bekezdés szakít a teljes kártérítés elvével, az egyéb károk és az elmaradt vagyoni előny esetében.
Egyéb kár: a jogosult egyéb vagyonát ért sérelmek, kárelhárítás költségei az ún. felelősségi kár, stb. - olyan költségek, melyek nem a károkozó magatartással oksági kapcsolatban keletkeztek, hanem a káresemény bekövetkezte után, de azzal összefüggésben.
Elmaradt vagyoni előny: pl. keresetveszteség, vagy jövedelemveszteség.
Megjegyzés
A bírói gyakorlat eddig is korlátokat állított az elmaradt jövedelem- és következménykárok körében a teljes kártérítés elve elé, alapvetően az okozati összefüggés hiányára utalással.
Az előreláthatósági klauzula bevezetésének a célja az volt,
az előre nem látható rendkívüli, és ezért nem is kalkulálható károk kizárása megtörténjen,
az elmaradt haszon összege ne haladja meg azt a veszteséget, melyet a szerződéstszegő fél előre látott a szerződéskötéskor,
a kötelezett által vállalt kockázat és az ellenszolgáltatás egyensúlya a jogviszony teljes ideje alatt fennmaradjon
Az előreláthatóság:
§ objektív fogalom – hasonló helyzetben lévő személyre vonatkoztatva kell értelmezni, hiányának bizonyítottsága esetén a fokozatosság elve érvényesül – következménye: a károsult az előrelátható mértékig követelheti a kárt
§ szerződéskötés időpontja mérvadó az értékelésénél;
§ nem kell kiterjednie a kár bekövetkezésének teljes okfolyamatára;
§ a károsultat terheli a bizonyítás, mennyiben láthatta előre a kár következményeket (hiszen a jogosult eldöntheti szerződés kötéskor felhívja-e a figyelmét a kötelezettnek a szerződés szegés kockázataira);
§ nem általánosságban valamilyen kárt kell előre látni, hanem adott ügy jellegétől függően a bekövetkezhető kár típusát és lehetséges nagyságrendjét együttesen;
§ diszpozitív szabály – a felek egyező akarattal eltérhetnek, azaz a kötelezett felelősségét kiterjeszthetik minden kárra.
Figyelem: szerződésszegés miatti felelősségnél is valamennyi kárra a teljes kártérítés elve érvényesül a szándékos szerződésszegés esetén.
Megjegyzés
Az itt szabályozott előreláthatóság nem azonos a felelősség alóli kimentés egyik feltételeként megjelölt előreláthatósággal – mert míg a kimentésnél tárgyalt előreláthatóság a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményre vonatkozik – addig a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése a jogosult szerződésszegés miatti jövedelemkiesésére vonatkozik, azaz a megtérítendő kárra.
Az előreláthatósági klauzula főként a common law országaiban ismert, de ismert nemzetközi egyezményekben is (pl. Bécsi Nemzetközi Adásvételi Egyezmény 74. cikke), illetve ismert ún. modell törvényekben (UNIT-DROIT Alapelvek 7.4.4. cikke).
Mivel az előreláthatósági klauzula – Ptk. új jogintézménye, a régi Ptk. jogalkalmazása során, ehhez kapcsolódóan felmerült esetjoggal nem találkozunk.
A jogalkalmazás számára egyfajta iránymutatást adhat a Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikkéhez kapcsolódó bírói gyakorlat áttekintése. (Sándor Tamás – Vékás Lajos: Nemzetközi adásvétel – HVG-ORAC 2005. Budapest)
6:144. § [A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazása]
(1) A károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére, továbbá a közös károkozók felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni.
(2) A kár fogalmára és a kártérítés módjára – az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben – a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye.
A Ptk. 6:144. § a régi Ptk. 318. §-a utaló szabályához hasonló, de tartalmában eltérő rendelkezést fogalmaz meg.
Kármegelőzés, kárelhárítás, kárenyhítés és közös károkozók felelőssége vonatkozásában a deliktuális felelősség szabályai alkalmazását írja elő (lásd. Ptk. 6:525. §-ához írottakat [6:525. §])
A szabályozás lényege, hogy a Ptk. 6:144. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben változatlanul a felróhatósági elv érvényesül a kimentésnél.
A Ptk. 6:144. § (2) bekezdése csak a szerződésszegés szabályai körében nem szabályozott esetekre írja elő a deliktuális felelősségi szabályok alkalmazását a kár fogalmára, illetve a kártérítés módjára (azonban további kivétel, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye).
A 6:144. § (2) bekezdése mivel utal a [6:521.-522. §]-ra és [6:527.-6:534. §]-okra – lásd az ott írtakat.
Tekintettel arra, hogy a felsorolt esetek vonatkozásában nincs különbség a régi Ptk. és az új Ptk. szabályozása között, a korábbi, ehhez kapcsolódó eseti döntések változatlanul alkalmazandóak.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BDT.2013/2843.]; [BDT.2013/2929.]; [BDT.2008/1916.]; [BDT.2011/2538.] (PK. 37. - közös károkozás – egyetemleges felelősség mellőzése.)
6:145. § [Párhuzamos kártérítési igények kizárása]
A jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti, ha a kár a kötelezett szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét is megalapozza.
A Ptk. 6:145. § új rendelkezés, jogelmélet ún. „non cumul” klauzulaként emlegeti.
Lényege: kizárja, hogy a jogosult a kötelezettel szemben ugyanazért a kárért deliktuális alapon is érvényesíthessen kártérítési igényt.
A bírói gyakorlat eddig azt a problémát, ha a szerződésszegés szerződésen kívüli felelősségi tényállást is megvalósított, - főként úgy oldotta meg, hogy a deliktuális felelősségi szabályokat alkalmazta.
A Ptk. immár normatív módon rendezi, hogy a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni, amennyiben egy szerződésszegés egyben deliktuális felelősségi tényállást is megvalósít.
Megjegyzés
Az ún. non cumul elv várható következménye lehet:
a felelősség kizáró és korlátozó kikötések súlyának növekedését;
az elévülési idő szerződéses lerövidítésének a lehetősége (a Ptk. [6:22. § (3)] bekezdése erre lehetőséget ad).
(Az elévülési idő lerövidítése egyfajta felelősségkorlátozásként tekinthető, így arra csak a később tárgyalt Ptk. [6:152. §] korlátai között van lehetőség.)
A szabályozás vélhető célja, hogy „a jogosult ne bújhasson ki a kockázatelosztás jegyében megfogalmazott, a szolgáltatás, ellenszolgáltatás és a kötelezett által vállalt kockázat egyensúlyának a felróhatóságtól független felelősség és az előreláthatósági klauzula útján történő kialakítását és megőrzését a középpontba állító kontraktuális felelősségi szabályok alól oly módon, hogy kártérítési igényét a kötelezettel szemben deliktuális alapon terjeszti elő.” (Lásd az új Ptk. magyarázata V/6.HVG-ORAC.2013.-254. oldal)
Kérdésként merülhet fel, hogy az Európai Unió Termékfelelősségi Irányelve fogyasztó számára kedvezőbb szabályai, illetve a jogosult számára az általános Ptk-ban szabályozott szerződésszegésért fennálló felelősségi szabályokhoz képest szigorúbb szabályai és az igényérvényesítés módját meghatározó Termékfelelősségi Irányelvben rögzített jogorvoslati út kizárható-e, vagy sem.
Mint ismert az Európai Unió joga szerint az Irányelv tagállamok számára állapít meg kötelezettségeket, és az Irányelvben foglalt szabályoktól nem lehet szigorúbb kimentési szabályokat megállapítani. A termékfelelősség lényege a szerződéses jogviszony áttörésével az, hogy a károsult közvetlenül a gyártóhoz fordulhat kártérítési igényével. A kérdésre választ szintén a bírói gyakorlat fogja megadni, az egyik elképzelhető megoldás az, hogy a károsult választhat, hogy kártérítési igényét a termék gyártójával, vagy importálójával szemben érvényesíti-e a termékfelelősség szabályai szerint, vagy szerződésszegési kárigényt érvényesít a szerződő partnerével szemben.
6:146. § [Felelősség a teljesítés során okozott károkért]
A jogosult a vagyonában a szerződés teljesítése során a kötelezett által okozott kár megtérítését a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti.
A jogszabályi rendelkezés tovább pontosítja a párhuzamos kártérítési szabályok kizárását – és egyértelművé teszi, hogy teljesítés során a jogosult vagyonában kötelezett által okozott kár csak a kontraktuális felelősség szabályai szerint érvényesíthető.
A rendelkezés a Ptk. új – a régi Ptk-ban nem szereplő - rendelkezése és a jogosult szolgáltatáson kívüli vagyonában a szerződésszegés miatt bekövetkezett kár kérdésére vonatkozik.
A Ptk. ezzel a szerződés részévé teszi a jogosult vagyonának megóvására irányuló kötelezettséget.
Forrás
Eörsi Gyula: Elhatárolási problémák az anyagi felelősség körében – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1962. oldal.
6:147. § [Kártérítési felelősség ingyenes szerződéseknél]
(1) Aki szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárért akkor felel, ha a jogosult bizonyítja, hogy a kötelezett a kárt szándékos szerződésszegéssel okozta, vagy elmulasztotta a tájékoztatást a szolgáltatás olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a jogosult nem ismert.
(2) Aki a szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, köteles a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.
A Ptk-nak ez a rendelkezése szintén új rendelkezés a régi Ptk-hoz képest.
Ingyenes szerződésnél az ingyenesség ténye indokolja a felelősség enyhítését – tekintve, hogy a Ptk. a kontraktuális kártérítési felelősség szabályait szigorította.
Szándékos szerződésszegésnél, valamint szolgáltatással kapcsolatos, lényeges információ visszatartása esetén amennyiben ezek kárt okoznak, a felelősség az általános szabályokhoz igazodó.
A jogosult vagyonában okozott kárért való felelősség mércéje tehát enyhébb, e körben a felróhatósági elv érvényesül. [lásd. [1:4. §] és [6:519. §]-hoz fűzött magyarázatokat.
Az ingyenes szerződéseknél a szerződésszegésért való felelősség azonban csak a kimentés szempontjából speciális, a következménykároknál az előreláthatósági korlát általános szabályai érvényesülnek (következik ez abból, hogy a 6:147. § (2) bekezdése kár fogalmáról beszél, és nem elmaradt haszonról).
Megjegyzés
Kérdésként merülhet fel, hogy miként kell az ún. vegyes szerződések esetében (például ajándékozással vegyes adásvételnél) a szerződésszegésért fennálló felelősség kérdését rendezni. Mint ismert a vegyes szerződések értékelése a bírói gyakorlatban általában három módon történik
abszorpciós elv: melyik a domináns szerződés
kombinációs elv – ha elhatárolható szerződési részletek vannak
kreációs elv-kötelmi jog általános szabályai alkalmazásával.
A jelen rendelkezés vonatkozásánál vegyes szerződésnél alkalmazandó felelősségi szabályok szempontjából kizárólag az ún. abszorpciós elmélet alkalmazása jöhet szóba, hiszen a jogalkalmazásnak egyértelmű választ kell adni arra a kérdésre, hogy a szerződésszegésért való felelősségre a 6:142. §, vagy a 6:147. § szabályai alkalmazandóak-e, azaz egyértelmű állásfoglalás szükséges abban a kérdésben, hogy a szerződés ingyenes, vagy visszterhes-e.
6:148. § [A közreműködőért való felelősség]
(1) Aki kötelezettségek teljesítéséhez, vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe, az igénybe vett személy magatartásáért úgy felel, mint ha maga járt volna el
(2) Ha a kötelezettnek más személy igénybevételére nem volt joga, felelős mindazokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be
(3) A kötelezett a közreműködővel szemben – annak szerződésszegése miatt – mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a jogosulttal szemben helytállni tartozik
A Ptk. a szerződésszegés általános szabályai között elhelyezett közreműködőért való felelősséget érintő szabályozás tartalmában a régi Ptk. 315. §-a rendelkezéseit veszi át, azt részben kiegészítve.
Változás – az is megjelent a normaszöveg szintjén, ha a kötelezettnek nem volt joga más igénybevételére, akkor felelősséggel tartozik mindazon kárért, amely a közreműködő bevonása nélkül nem következett volna be (ezzel általánosítja a régi Ptk. egyes szerződéstípusoknál alkalmazott rendelkezéseit).
A más személy igénybevétele történhet a vállalt kötelezettség egészére, vagy egy részére is.
A Ptk. [6:129. § (1)] bekezdéséből következően a kötelezett maga döntheti el, akar-e közreműködőt igénybe venni, és személyét is ő jogosult kiválasztani (a kötelezett és a jogosult közötti szerződés azonban kizárhatja a közreműködő igénybevételének a lehetőségét).
A közreműködő személyének a kiválasztása a felelősség alóli kimentés vonatkozásában – a kötelezett ellenőrzési köréhez tartozó magatartásaként értékelhető.
A szerződési láncolat távolabbi szereplőivel, mivel a jogosultnak nincs szerződéses kapcsolata – helytállási kötelezettsége sincs a kötelezettnek a távolabbi közreműködők felelősségéért – de amennyiben a közreműködő magatartása a szerződéses jogviszonytól függetlenül, önállóan is megvalósítja a deliktuális felelősség elemeit – azaz önállóan is jogellenes károkozásnak minősül – a jogosult közvetlenül a közreműködőtől kérhet kártérítést.
A felelősség terjedelme eltér attól függően, hogy jogszerűen, vagy nem jogszerűen vette-e igénybe a közreműködőt a kötelezett.
a./ jogszerűen igénybe vett közreműködő esetén a felelősség: mintha maga járt volna el – kimentésre a Ptk. [6:142. §-a] szabályai alkalmazandóak;
b./ amennyiben nem volt jogosult közreműködő igénybevételére: minden kárért felel, amely a közreműködés nélkül nem következett volna be – kimentése: a kötelezettnek azt kell bizonyítania, hogy a kár bekövetkezett volna személyes eljárása esetén is.
6:148. § (3) bekezdés szabályozza a regressz igényt.
Itt a kártérítés mértéke meghatározására a Ptk. [6:143. § (2)] bekezdése szerinti előreláthatósági klauzulát kell figyelembe venni – a kárt csak olyan mértékben köteles megtéríteni a közreműködő, amilyen mértékben a kötelezett bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye előre látható volt a szerződés megkötésekor is. (pl. a túlzott mértékű késedelmi kötbérről a közreműködőt előre tájékoztatták.)
Megjegyzés
(Joggyakorlat: [BDT.2011/195.]; [BDT.2011/212.]; [BH.2004/191.]; [BDT.2003/89.])
6:149. § [Részleges szerződésszegés]
Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés jogkövetkezményei erre a részre következnek be, kivéve, ha a jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sértené.
A szabályozás nem új – a régi Ptk. 317. §-a szabályozta az osztható szolgáltatásra vonatkozó szerződésszegés esetét, tartalmilag azonos módon.
Változás: A régi Ptk. 317. § (2) bekezdése az oszthatatlan szolgáltatás egy részét érintő szerződésszegésre kimondta, hogy a szerződésszegés az egész szerződésre kihat ez a Ptk-ban elmaradt – melynek oka, hogy a jogalkotó egyértelműnek tekintette ezt a jogkövetkezményt, ezért a normaszövegben feleslegesnek vélte ennek külön kimondását.
Az osztható szolgáltatás fogalmát a Ptk. [6:28. § (2)] bekezdése fogalmazza (dolog szolgáltatások többnyire oszthatatlanok – a pénztartozás pedig mindig osztható – de mindig az eset összes körülménye alapján állapítható meg a szolgáltatás oszthatóságának a kérdése.
A 6:149. § is diszpozitív szabály – ebből következően a felek szerződésükben abban a kérdésben is eltérhetnek, hogy egy egyebekben osztható szolgáltatásként értékelhető szolgáltatás vonatkozásában kimondják, hogy szerződésszegés esetén az oszthatatlanság szabályai alkalmazandóak (jogi oszthatatlanság esete).
Megjegyzés
A korábbi bírói gyakorlat a szerződésszegés szempontjából akkor minősített egy szolgáltatást oszthatatlannak, amennyiben a szolgáltatott rész a többi, nem szolgáltatott rész nélkül a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan volt.
Változatlanul alkalmazható a LB. [GK.65. sz.] kollégiumi állásfoglalása
(Joggyakorlat: [BH.93/632.]; [EBH.2006/1404.]; [BH.2006/358.]; [BDT.2012/2616.]; [BH.2011/110.])
6:150. § [Közbenső szerződésszegés]
(1) A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket, vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse.
(2) Az egyik felet terhelő intézkedés, vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a másik fél olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés, vagy nyilatkozat elmulasztása megakadályozza.
A közbenső szerződésszegésről való rendelkezés annyiban új a régi Ptk-hoz képest, hogy a szerződésszegés általános szabályaiban jelenik meg, de a régi Ptk-ban sem volt ismeretlen, így a jogosulti késedelem régi Ptk. 302. §-a és 303. §-a szabályait ismétli. A jogosulti késedelem leggyakoribb esete a számlaadási kötelezettség elmulasztása volt.
Lényege:
valami akadályozza a másik fél szerződésszerű teljesítését;
teljesítést – az egymozzanatú szolgáltatásokat leszámítva – egy időben elhúzódó folyamatként értékeli. (Az elhúzódó folyamatban a feleket a szerződésszerű teljesítéssel összefüggésben terhelhetik bizonyos kötelezettségek, amelyeket elviekben meg is szeghetnek. Ilyen kötelezettséget maga a Ptk. is szabályoz, pl. [6:38. §] - nyugta és elismervény adási kötelezettség, vagy [6:62. §] - tájékoztatási és együttműködési kötelezettség, de a felek is kiköthetnek ilyen közbenső, a szerződés teljesítéséhez mindenképpen indokolt szerződési kötelezettséget.)
Megjegyzés
A számlaadási kötelezettséggel kapcsolatos a régi Ptk-ra épülő, bírói gyakorlatban kimunkált elvi tételek változatlanul irányadóak.
A bírói gyakorlat a biztosítási díjfizetéssel kapcsolatban is több elvi jelentőségű döntés hozott, amelyek változatlanul alkalmazandóak ([BH.2010/246.]; [BH.95/296.]; [BDT.2010/2262.]; [BDT.2004/983.]).
6:151. § [Előzetes szerződésszegés]
(1) Ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelezett a szolgáltatását az esedékességkor nem tudja teljesíteni és a teljesítés emiatt a jogosultnak már nem áll érdekében, a jogosult gyakorolhatja a késedelemből eredő jogokat.
(2) Ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, ha a teljesítés hibás lesz, a jogosult a hiba kijavítására, vagy kicserélésére tűzött határidő eredménytelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat.
Az előzetes szerződésszegés általános szabályok között történő szabályozása a Ptk. új rendelkezése – amely a régi Ptk-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályait teszi általános szabállyá.
Ebből következően a jogintézmény csak megfogalmazásában és rendszertani elhelyezkedésében új.
Alkalmazásának két konjunktív feltétele van:
a./ teljesítési határidő lejárta előtt bekövetkező nyilvánvaló és előre látható teljesítőképtelenség;
b./ jogosultnak már nem áll érdekében a teljesítés.
E két feltétel teljesülése esetén a jogosultnak megnyílik a joga a késedelemből eredő jogok gyakorlására
Megjegyzés
A késedelemből eredő jogok gyakorlása lehetősége kikötésének indoka: az előzetes szerződésszegés egyik konjunktív feltétele valójában egy késedelemszerű helyzet.
A bírói gyakorlatra vár annak megválaszolása, hogy mikor tekinthető a teljesítés a jogosultnak nem érdekében állónak.
6:152. § [A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása és kizárása]
A szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget, vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó, vagy kizáró szerződési kikötés semmis.
Az új szabályozás a régi Ptk. 314. § felelősség korlátozására vonatkozó szabályozástól több ponton tér el.
Változás:
kimaradt a semmisség hatálya alól a súlyos gondatlansággal és bűncselekménnyel okozott szerződésszegésért fennálló felelősség kizárásának a tilalma,
nem feltétele a rendelkezés alkalmazásának az, hogy az ellenszolgáltatás csökkentése, vagy egyéb előny biztosítása kiegyenlítse a szerződésszegésért való felelősség csökkentését, vagy kizárását,
elmaradt a külkereskedelmi szerződést érintő szabályozás.
A változás indoka: a Ptk. alapvetése a szerződéses szabadság Ptk. [6:59. § (1) és (2)] bekezdésében szabályozott elve, a jogalanyok magánautonómiájának az érvényesülése – ez azonban nem lehet korlátlan.
A diszpozitivitás tehát a szerződésszegésre is kiterjed, a felek a szerződésszegés jogkövetkezményeit kizárhatják, vagy korlátozhatják, illetve más jogkövetkezményeket is megállapíthatnak – ennek korlátját jelenti a 6:152. §-ban leírt esetkör.
Megjegyzés
Arra az esetre azonban, amennyiben a szerződésszegés következményeit a felek a szerződésükben akként szabályozzák, hogy az nem ütközik a 6:152. §-ban megjelölt esetek körébe – a károsult oldalán segítségül hívható a Ptk. általános szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozó [6:102. §]-ban rögzített szabálya, vagy a jó erkölcsbe ütközés [6:96. §]-ában rögzített szabálya is.
10.3. Késedelem
A Ptk. szerződésszegés egyes eseteit (kötelezetti késedelmet, jogosult átvételi késedelmét, hibás teljesítést, teljesítés lehetetlenné válását, teljesítés megtagadását és a vállalt jognyilatkozat megtételének elmulasztását) külön fejezetekben (a XXIII., XXIV. és XXV. Fejezetben) tárgyalja.
10.3.1. A kötelezett késedelme
6:153. § [A kötelezett késedelme]
A kötelezett késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti.
6:154. § [A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei]
(1) Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult követelheti a teljesítést, vagy ha a késedelem következtében a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől.
(2) A jogosult elállásához nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha
a./ a szerződést a felek megállapodása szerint, vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben – és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy
b./ a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzött, és a póthatáridő eredménytelenül telt el.
(3) A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő, pénztartozás esetén a késedelmi kamatot meghaladó kárát, kivéve, ha a késedelmét kimenti.
A kötelezett késedelme 6:153. §-ában rögzített jogszabály szerinti fogalma tartalmilag azonos a régi Ptk. 298. §-ban rögzített kötelezetti késedelem fogalmával.
A kötelezetti késedelem jellemzője:
§ a kikötött szolgáltatás teljesítésének folyamata megakad átmenetileg, de
§ a teljesítés befejezésének nincs se fizikai, se jogi, se a kötelezett akaratában rejlő hibája.
A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei 6:154. §-ában rögzített szabályai a régi Ptk. 300. és 299. §-ában nyertek szabályozást.
Változás:
a Ptk. - a régi Ptk-val ellentétben - egyértelművé teszi, hogy a jogosultnak a késedelmi kamatot meghaladó kárát kell megtéríteni pénztartozás esetén;
nem tartalmazza azt a korábbi Ptk. 299. § (2) bekezdésében rögzített szabályt, mely szerint kötelezetti késedelem kimentése esetén a szolgáltatás tárgyában, késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért felelős a kötelezett, kivéve, ha kimenti magát.
A kötelezetti késedelmet el kell határolni a teljesítés megtagadása [6:183. §], és a lehetetlenülés [6:179. §]-ában rögzített szabályaitól. Lényeges eltérés: késedelemnél a kötelezett teljesítési szándéka fennmarad (ezzel szemben a teljesítés megtagadása, vagy lehetetlenülésnél a teljesítési szándék szűnik meg, illetve végleges ok miatt nem kerülhet sor a kötelezett akaratától függetlenül a teljesítésre).
A kötelezetti késedelemre irányadó szabályok összefüggenek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó Hatodik Könyv Első Rész III. Címben, illetve Második Rész IX. Címben foglalt rendelkezésekkel - a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően;
a szerződésben meghatározott teljesítési idő beálltával kell teljesíteni;
szerződésben rögzített teljesítési határidőnek egyértelműnek és kifejezettnek kell lennie.
A szerződés szabályaira irányadó akarati elv és a diszpozitivitás elve miatt a felek a teljesítési határidő mellett a késedelem jogkövetkezményeiben is megállapodhatnak.
A kötelezetti késedelem lehetséges jogkövetkezménye
§ jogosult teljesítést követelhet, vagy
§ a jogosult elállhat, ha érdekmúlás van.
A késedelem esetére lehetővé tett elállás jogkövetkezménye, hogy a szerződés annak megkötése idejére visszaható hatállyal megszűnik – azzal, hogy az addig teljesített szolgáltatások kölcsönösen visszajárnak [6:212. § (3) bekezdés].
A késedelem miatti elállási jog gyakorlásának feltételei:
jogosult érdekmúlása, vagy
szerződésben meghatározott fix határidő, vagy utólagos teljesítésre tűzött póthatáridő eredménytelen eltelte és
szerződéskötést megelőző állapot helyreállíthatósága [6:141. § (1) bekezdés];
a kapott szolgáltatás visszaadása azonnal felajánlott legyen [6:213. §].
Bár az elállási jog gyakorlása ideje nincs szabályozva – a korábbi bírói gyakorlat szerint ez addig gyakorolható, amíg a szerződésszerű teljesítés meg nem történik (az elállásnak a teljesítés megkezdése, és befejezése közötti időben nincs akadálya).
A szerződéstől való elállás egyfajta címzett jognyilatkozat, a jogkövetkezmények kiváltására való alkalmasságának, illetve címzettel szembeni hatályosulásának feltétele, hogy egyértelmű legyen, hogy azt a címzett megismerte [6:5. § (1)], [6:5. § (2)].
Az érdekmúlást a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint az elállási jogát gyakorolni kívánó jogosultnak kell bizonyítania.
A fix határidő kikötésével a felek olyan speciális teljesítési határidőben állapodnak meg, amely egyértelművé teszi, hogy a teljesítésnek csak a szerződésben rögzített határidőben, és nem máskor kell megtörténnie.
A fix határidő nemcsak a felek szerződésén alapulhat, hanem a szolgáltatás természetéből is következhet például: családi, vagy társadalmi eseményekhez kapcsolódó szolgáltatások).
Megjegyzés
A késedelmi kamat egyik funkciója, hogy a késedelemmel okozott kár oldaláról vizsgálva, egyfajta kártérítési átalány.
A teljesítési késedelembe esett kötelezett azonban a jogosultnak a késedelemmel akár a szolgáltatás tárgyában, akár a jogosult vagyonában nagyobb kárt is okozhat, mint a késedelmi kamat mértéke. Erre mondja ki a Ptk. 6:154. § (3) bekezdése, hogy a késedelmi kamatot meghaladó kár megtérítésére is köteles a kötelezett.
A rendelkezés, mivel a szerződésszegéssel okozott kárért fennálló felelősség általános szabályaira utal – következik, hogy a károkozó kimentésére a [6:142. §]-a vonatkozik.
A 6:154. § (3) bekezdésében is rögzített késedelmi kamat tulajdonsága, hogy ez a késedelem olyan objektív jogkövetkezménye, mely alól a kötelezett nem mentheti ki magát.
A késedelmi kamatot meghaladó kártérítésre pedig az általános szabályok szerint van helye kimentésnek.
Érdekmúlás fogalmának meghatározása során a kiindulás minden szerződés mögött jellemző módon a jogosult valamely szükséglete kielégítésére irányuló gazdasági érdek húzódik – az érdekmúlás pedig olyan jogi tény, amely gazdasági érdek kielégítésére már nem alkalmas a kötelezett késedelmére visszavezethető ok miatt.
Az érdekmúláshoz fűződő jogkövetkezmények kiváltása szempontjából a kötelezett felróhatóságának nincs jelentősége, az érdekmúlásnak objektív tényeken kell alapulnia, bekövetkezése független attól, hogy a kötelezett tudott-e róla, vagy sem.
Joggyakorlat: [BDT.2009/82.]; [BDT.2011/2590.]; [BH.2000/9.]; [BH.1996/49.]; [BH.2004/501.]; [BDT.2008/1721.]; [BH.2012/263.]
6:155. § [Fizetési késedelem vállalkozások közötti szerződésben, valamint pénztartozás fizetésére kötelezett hatóság szerződése esetén]
„(1) Vállalkozások közötti szerződés, valamint pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - nyolc százalékponttal növelt értéke. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
(2) Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.
(3) Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamat mértékét az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére az e törvény által meghatározott fizetési határidőt követő naptól eltérően a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja. Szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére e törvény által meghatározott fizetési határidőt követő naptól eltérően megállapító szerződési feltétel semmis.
(4) Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamatot kizáró szerződési feltétel, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a késedelmi kamatot kizáró vagy azt az (1) bekezdésben meghatározott mértékhez képest alacsonyabb értékben meghatározó szerződési feltétel semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles.”
A vállalkozások egymás közötti szerződéseire vonatkozó késedelemre alkalmazandó szabályozás, illetve a pénztartozás fizetésére kötelezett hatóság szerződése esetén a késedelmes teljesítésre alkalmazandó szabályozással a jogalkotásunk „A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről” szóló, az Európai Parlament és Tanács 2011. február 16-ai [211/7/EU.] Irányelvből következő jogharmonizációs kötelezettségének tett eleget.
A 2013. évi CCLII. törvény 188. § (3) bekezdése módosította az irányelvnek való pontosabb megfelelés érdekében a 2013. évi V. törvény 6:155. §-át, a normaszöveg már a kiegészített szövegezéssel lépett hatályba.
A módosítás után már nem csak a vállalkozások egymás közötti szerződései, hanem a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak a vállalkozással kötött szerződései vonatkozásában is meghatározza
§ a késedelmi kamat mértékét;
§ esedékességét;
§ a pénztartozás késedelmes teljesítés esetére a jogosultnak a késedelmi kamaton felül járó behajtási költségátalány összegét;
§ a szabályok megsértésének jogkövetkezményeit.
A rendelkezések koogensek – a felek egyező akarattal sem térhetnek el.
Változás a régi Ptk. szabályaihoz képest:
§ rendelkezik az idegen pénznemben történő teljesítésről;
§ mellőzi a külön jogszabályban meghatározott szervezet keresetindítási jogát a késedelmi kamat kikötés megtámadása esetére.
Azonos módon a régi Ptk. 2013. július 01-jétől módosuló szabályaival – nem a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon – hanem a késedelemmel érintett félév első napján érvényes Jegybanki alapkamatot veszi figyelembe a kamatszámításnál.
Megjegyzés
A régi Ptk. 301/A. §-át a 2013. évi XXXIV. törvény 14. § (3) bekezdése módosította – a hatálybalépés időpontja 2013. július 01. Az ezt megelőzően hatályos régi Ptk. 301/A. § is jogharmonizációs kötelezettséget teljesített – a 2000/35/EK. Irányelvet ültette át.
A 2011/7/EU. Irányelv szabályozásának célja, hogy amennyiben a teljesítés és a pénzbeli ellenszolgáltatás időben elválik egymástól – az a hitelezők likviditását és versenyképességét veszélyeztetheti – ezért a tagállamokban a jogalkotás eszközeivel olyan jogi környezetet kell kialakítani, amely arra ösztönöz, hogy a kötelezettek a számlákat az áruk és szolgáltatások ellenében, egy hónapon belül egyenlítsék ki.
Ennek egyfajta jogi eszköze a hitelezőt megillető késedelmi kamat, valamint a kötelezettnek legalább 40 Euró összegű behajtási költségátalány megfizetésére való kötelezettsége.
A 6:155. § (2) bekezdésében megjelölt behajtási költségátalány egyfajta átalánykártérítésként is szolgál.
10.3.2. A jogosult átvételi késedelme
6:156. § [A jogosult átvételi késedelme]
(1) A jogosult késedelembe esik, ha a felajánlott teljesítést nem fogadja el.
(2) A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
(3) Átvételi késedelem esetén a kötelezett a dolog őrzésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra átszáll.
(4) Ha a felek a szolgáltatás fajta és mennyiség szerint határozták meg, a (3) bekezdés rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték, vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették.
A Ptk. ezen szabályozása a régi Ptk. jogosult késedelmére vonatkozó 302., 303., és 304. § rendelkezéseit veszi át, kisebb eltérésekkel.
Változás:
nem ismétli meg azokat a szabályokat, amelyek a közbenső szerződésszegés [6:150. §] rendelkezéseiből következnek,
kimondja, hogy az át nem vett dolog őrzésére a kötelezett a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles eljárni – (a felelős őrzés jogintézményének a megszűnése miatt is).
Mivel a Ptk. a szolgáltatás átvételével kapcsolatos előkészítő intézkedések (például nyugta kiállítása) elmulasztását a szerződésszegés általános szabályai között, a közbenső szerződésszegés cím alatt [6:150. §] rendezi – a jogosulti késedelem szabályairól szóló rendelkezések gyakorlatilag arra szorítkoznak, hogy a jogosult a felajánlott teljesítést nem fogadja el.
A [6:34. §]-ból, mely a kötelezettség tartalom szerinti teljesítését írja elő – azonban okszerűen következik, hogy a jogosultat csak a szerződésszerűen felajánlott teljesítés vonatkozásában terheli átvételi kötelezettség.
Megjegyzés
A jogosult átvételi késedelmének jogkövetkezménye a kötelezett egyidejű késedelmének kizárása – ennek következménye, hogy a jogosult késedelme ideje alatt a kötelezettet pénztartozás után késedelmi kamatfizetési kötelezettség nem terheli.
A megbízás nélküli ügyvitel a [6:583. §]-nál kerül szabályozásra.
Kiemelendő, hogy mivel a [6:53. § (1) bekezdés c./] pontja lehetővé teszi a pénz fizetésére értékpapír, vagy más okirat átadására irányuló kötelezettség bírói letétbe helyezés útján történő teljesítését – mivel a szabályozás feltételes módban került megfogalmazásra, ez a kötelezett számára csak lehetőség, azaz nem esik késedelembe, hogy ha a bírói letétbe helyezés útját nem választja.
Joggyakorlat: [BDT.2011/2455.]; [BDT.2008/1747.]; [EBH.2000/310.]
10.4. Hibás teljesítés
10.4.1. A hibás teljesítés általános szabályai
A Ptk. külön fejezetben rendelkezik a szerződésszegés egyik nevesített esetéről, a hibás teljesítésről.
A régi Ptk-hoz képest szerkezeti változás több ponton történt.
a jótállás szabályai a régi Ptk. szerződést biztosító mellékkötelezettségekre vonatkozó rendelkezései köréből kikerültek, és ahogy azt a bírói gyakorlat kezelte a hibás teljesítés jogkövetkezményei között került szabályozásra.
a Ptk-ba került beépítésre a termékszavatosság jogintézménye, melyet korábban Európai Uniós jogharmonizációs kötelezettségünkből kifolyólag a 2000. évi X. törvény külön szabályozott;
a jogszavatosság szabályai is itt kerültek elhelyezésre – melyek a régi Ptk-ban a kötelmi jog különös részében, az adásvételre és bérletre vonatkozó rendelkezéseknél voltak találhatóak.
6:157. § [Hibás teljesítés]
(1) A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben, vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Nem teljesít hibásan a kötelezett, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett.
(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e fejezetnek a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el.
A hibás teljesítés fogalomrendszere a régi Ptk. 305. §-a és 305/A. §-a és 306. §-a rendelkezéseitől több ponton tér el.
Változás az anyagi jogban:
A 6:157. § (1) bekezdése második mondata „nem teljesít hibásan a kötelezett” nyelvtani értelmezéséből következően – szemben a régi Ptk. rendelkezéseivel („ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól”) – aki a hibát a szerződéskötéskor ismerte, vagy azt ismernie kellett – nemcsak kellékszavatossági, de kártérítési igényérvényesítési jogát is elveszíti. (Más kérdés, hogy ezt a régi Ptk. szabályainak alkalmazása során a jelenlegi bírói gyakorlat is így tekinti, tehát abban az esetben, ha a jogosult a szerződéskötéskor a hibát ismerte, vagy fel kellett ismernie, e hiba miatt sem a régi, sem az új Ptk. szabályai alapján nem lehet semmilyen hibás teljesítésből eredő igényt érvényesíteni.)
A Ptk-ban nem szerepel a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelésére vonatkozó szabályozás, illetve nem szerepel a szavatossági felelősség alóli mentesülés azon esete, amennyiben a hiba a jogosult által adott anyag hibája miatt következett be – hiszen a [6:177. § (2)] bekezdése ezt a kérdést szabályozza.
Általános szabályként került rögzítésre, hogy a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a kellékszavatosságra és jótállásra vonatkozó rendelkezések kógensek (az egyes fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK. Irányelv rendelkezéseinek való megfelelés).
Figyelem: a kártérítési szabályokra az egyoldalú kógencia nem vonatkozik – hiszen ezt a területet az irányelv nem érinti.
A szolgáltatás minőségét a hivatkozott rendelkezés szerint mind a felek szerződése, mind jogszabály rendezheti.
Amennyiben azonban a szolgáltatás minőségével kapcsolatban sem a felek szerződése, sem külön jogszabály nem fogalmaz meg elvárásokat – a [6:123. § (1)] bekezdése általános követelményeit kell figyelembe venni, azaz a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie rendeltetése szerinti, azaz általánosan megszokott célja betöltésére, és rendelkeznie kell az azonos fajtájú szolgáltatások szokásos, elvárható minőségével.
Ebből következően a szolgáltatás hibás akkor, ha bármely okból nem alkalmas rendeltetésének megfelelő felhasználásra, vagy nem rendelkezik, az ilyen szolgáltatások szokásos, a jogosult által elvárható minőségével.
Megjegyzés
Nem kizárt a hibás teljesítés használt dolog, vagy csökkentett áron értékesített termék szolgáltatása esetén sem.
Nem hibás teljesítés esete áll fenn, ha a kötelezett a szerződésben rögzített szolgáltatás helyett más szolgáltatást nyújt (alliud szolgáltatás) – ilyenkor ugyanis a kötelezett nem teljesít.
A minőségi követelményeknek való megfelelőséget a szerződés teljesítése időpontjára vetítetten kell vizsgálni.
A Ptk. nem írja elő a jogosult számára a szerződés tárgyát képező szolgáltatás szerződéskori megvizsgálásának a kötelezettségét – ebből következően a szerződéskötés körülményei, illetve a szolgáltatás természete alapján dönthető el, hogy a jogosult milyen hibát észlelhetett, illetve mely hibát ismerhetett fel.
Használt dolog szolgáltatása esetén jellemző módon azok a fogyatékosságok alapozhatják meg a hibás teljesítés megállapítását, amelyeket sem a kötelezett tájékoztatása alapján, sem a dolog életkorára és használtsági fokára tekintettel nem kellett a szerződéskötéskor a jogosultnak számításba vennie. A mindezen körülményekre tekintettel felismerhető hibák miatt viszont, hibás teljesítés megállapításának nincs helye.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BH.2012/172.]; [BH.2012/36.]; [BH.2012/152.]; [BH.2011/308.]; [BDT.2012/2636.]; [BDT.2013/2926.]; [BDT.2009/2101.]
A [Kúria 1/2012. (VI.21.) PK véleménye] a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről.
Figyelem: az [1/2004. (XII.02.) PK vélemény] mely a hibás teljesítés egyes jogértelmezési kérdéseivel foglalkozik azzal a fenntartással vehető figyelembe, hogy a szavatossági igényérvényesítésnél a határidők egyrészt változtak, másrészt megszűntek a jogvesztő határidők.
Forrás
§ Wellmann György (szerk.) Polgári Jog Kötelmi Jog Első és Második Rész (HVG-ORAC 2013.)
§ Vékás Lajos (szerk.) A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (Complex Jogtár, 2013.)
§ Vékás Lajos: A fogyasztói adásvételről szóló EK Irányelv és átültetése a magyar polgári jogba (Magyar Jog 11/2000. 646-660. oldal)
§ Kemenes István: A gazdasági szerződések követelményei és az új Ptk. - a hibás teljesítés jogi természetéről és jogkövetkezményeiről – Polgári Jogi Kodifikáció: 2001/1.- (13-25. oldal)
6:158. § [Hibás teljesítési vélelem]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba, már a teljesítés időpontjában meg volt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével, vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.
A szabályozás a régi Ptk. 305/A. § (2) bekezdése rendelkezéseit vette át, tartalmilag azonos módon.
A rendelkezés lényege, hogy a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések esetében bizonyítási teher megfordul a teljesítést követő 6 hónapon belül jelentkező hibák tekintetében.
A vélelem megdönthető.
A szabályozás gyakorlatilag a jótállás jogosultjáéhoz hasonló helyzetbe helyezi a fogyasztót.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BDT.2010/2173.]; [BH.2013/123].
10.4.2. Kellékszavatosság
6:159. § [Kellékszavatossági jogok]
(1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossággal tartozik.
(2) Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint
a./ kijavítást, vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek – másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva – aránytalan többlet költséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott érdeksérelmet; vagy
b./ az ellenszolgáltatás arányos leszállítását igényelheti, a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja, vagy mással kijavíttathatja, vagy a szerződéstől elállhat, ha a kötelezett a kijavítást, vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének a (4) bekezdés szerinti feltételekkel nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz, vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
(3) Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye
(4) A kijavítást, vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni.
A kellékszavatossági jogok a Ptk-ban a régi Ptk. 306. §-ban szabályozottakkal azonos módon kerültek szabályozásra, ezért az ahhoz írt magyarázatok, illetve a régi Ptk. 306. §-ához kapcsolódó eseti döntések változatlanul irányadóak lesznek.
A kellékszavatosság tartalmában egy helytállási kötelezettség, azért, hogy a szolgáltatás megfeleljen a szerződésben, vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek a teljesítés időpontjában.
A kellékszavatossági helytállás objektív jellegű – független kötelezett tudati állapotától – ezért a kötelezett nem mentheti ki magát annak bizonyításával sem, hogy a hibás teljesítést az ellenőrzési körén kívül eső, illetve a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta. (Azaz a 6:142. § (2) bekezdés kimentési szabálya nem alkalmazható.)
A kellékszavatossági helytállás csak visszterhes szerződéshez kapcsolódhat.
Bizonyítási teher: az igényt érvényesítő jogosultnak kell bizonyítani azt, hogy a szolgáltatás a teljesítés időpontjában is hibás volt.
kivéve: fogyasztó és vállalkozás közötti szerződéseknél: a 6:158. §-a szerint megdönthető vélelem, hogy a teljesítést követő 6 hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában is megvolt.
Megjegyzés
A Ptk-ban és a régi Ptk-ban is azonos módon szereplő kellékszavatossági jogok szabályai az Európai Unió Parlament és Tanács 1999. május 25-i fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK. Irányelv átültetéséhez kapcsolódó jogharmonizációs kötelezettségünk eredményeként kerültek meghatározásra.
A Ptk. a szavatossági jogokban rangsort állít fel:
első lépcső: a hiba természetbeni helyreállítását biztosító jogok: kijavítás és kicserélés.
második lépcső: árleszállítás, a kötelezett költségére történő kijavítás, illetve kijavíttatás, vagy elállás.
Az arányosságot mindkét lépcsőben található, a hibás teljesítés orvoslására alkalmas szavatossági jognál figyelembe kell venni – a Ptk. maga is meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket az arányosság során értékelni kell (a dolog hibátlan állapotban képviselt értéke, a szerződésszegés súlya, szavatossági jog teljesítésével jogosultnak okozott kellemetlenség).
Elállás esetén a jogszabály szövege kifejezetten előírja az arányosság elvének figyelembevételét azzal, hogy kimondja, hogy jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.
A 6:159. § (2) bekezdés b./ pontja utolsó fordulatában rögzített érdekmúlásnak csak a szerződés kötelezettjével szemben kell bekövetkeznie – és nem a természetbeni helyreállításhoz kapcsolódó érdek objektív megszűnését jelenti (a jogosultnak gyakorlatilag megrendül a bizalma a kötelezettben).
A második lépcsőbe tartozó, a 6:159. § (2) bekezdés b./ pontjában rögzített szavatossági igény választásának három, vagylagos feltétele van:
a kötelezett a kijavítást, vagy kicserélést nem vállalta;
a kötelezettségének a (4) bekezdés szerinti feltételekkel nem tud eleget tenni;
a jogosultnak a kijavításhoz, vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
Megjegyzés
A bírói gyakorlat szerint a kellékszavatossági jogok közül az elállás abban az esetben nem gyakorolható, amennyiben a dolgot a jogosult nem hajlandó, vagy nem tudja visszaszolgáltatni. Ellenben amennyiben a dolgot a hibás teljesítés miatt (vagy egyéb olyan okból amelyért a kötelezett felelős), csak lényegesen értékcsökkent állapotban, vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni – nem zárja ki, hogy a jogosult a kellékszavatosság szabályai szerint a jogviszony felbontását követelje. Ez esetben a Ptk. [6:212. § (2)] bekezdése szerint megfelelő elszámolásra kerülhet sor (irreverzibilis szolgáltatások esetén).
Az elszámolás során irányadó [6:140. § (3)] bekezdése – azaz a kötelezett nem követelheti az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését, amennyiben a jogosult bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást olyan okból nem tudja visszatéríteni, amelyért a kötelezett felelős.
A Kúria útmutatása és a bírói gyakorlat szerint a bíróságnak külön viszontkereset, vagy ellenkérelem hiányában is el kell végeznie az elszámolást, illetve a jogszerű elállás esetén kötelezni kell a jogosultat a részére nyújtott szolgáltatás visszaadására.
Az elállás jogszerűségét a bíróságnak az ítélete rendelkező részében kimondani külön nem kell, csupán a visszajáró szolgáltatásokról kell rendelkeznie – a bíróság az ítélete indokolásában kell, hogy kitérjen az elállás jogszerűsége kérdésére.
Joggyakorlat: [EBH.2008/1783.]; [BH.2005/283.]; [BH.2006/261.]; [BH.2010/2014.]; [BH.2013/188.]; [BDT.2005/1201.]; [BH.2013/122.]; [BH.2010/214.]
6:160. § [Áttérés más kellékszavatossági jogra]
A jogosult a választott kellékszavatossági jogról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.
A törvényi rendelkezés a régi Ptk. 306/A. §-ával tartalmilag azonos rendelkezést tartalmaz.
A ius variandi szabálya szerint lehetőség van arra, hogy a jogosult az általa választott szavatossági jogról áttérjen egy másikra.
Az áttéréssel kötelezettnek okozott költséget azonban a jogosult megtéríteni köteles – mely alól két kivételt fogalmaz meg a törvény
a./ az áttérés indokolt volt: minden olyan esetben indokoltnak tekinthető az áttérés, amikor az eredeti szavatossági igény szerinti teljesítés lehetetlenné vált (például a dolog javíthatatlan);
b./ az áttérésre a kötelezett adott okot.
Kiemelendő, hogy a szavatossági jogok sorrendjére vonatkozó szabályoknak a más szavatossági jogra történő áttérés során is érvényesülnie kell.
Megjegyzés
Kérdésként merült fel a bírói gyakorlatban, hogy amennyiben már szavatossági igény érvényesítése tárgyában per van folyamatban, áttérhet-e másik szavatossági jogra a jogosult, vagy sem. A kérdésre a Kúria az 1/2012. (VI.21.) PK vélemény 5. pontja válaszolt akként, hogy mivel a másik szavatossági jogra történő áttérés a kereset jogalapját, tartalmát változtatja meg, ez keresetváltoztatásnak minősül, ezért a Pp. 146. § (1) bekezdése szabályai szerint csak az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van helye (figyelembe veendő azonban, hogy a Pp. 146. § (5) bekezdése a./-d./ pontjai mely eseteket nem tekintik keresetmódosításként).
Megjegyzés
Joggyakorlat:
[Kúria 1/2012. (VI.21.) PK véleménye] a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről;
Figyelem: a [Kúria 2/2012. polgári jogegységi határozata] LB [GK. 11. számú állásfoglalását] – mely a gazdálkodó szervezetek közötti szerződés hibás teljesítése esetén a választott szavatossági jogról való áttérést értelmezte – nem tartotta fenn;
[BH. 1996/268.]
6:161. § [Eltérés a jogosult által megjelölt kellékszavatossági jogtól]
A bíróság a jogosult kérelméhez nincs kötve, de nem kötelezhet olyan kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
A rendelkezés új, a régi Ptk-ban nem volt ismert.
A kereseti kérelemhez kötöttség elve alól enged meg kivételt, azaz a Pp. 215. §-a alóli kivételt fogalmaz meg.
Egyetlen korlátja: a bíróság nem ítélhet meg olyan kellékszavatossági jogot, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
6:162. § [A hiba közlése]
(1) A jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel közölni.
(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított 2 hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni.
(3) A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.
A törvényi rendelkezés a régi Ptk. 307. §-ának szabályát tartalmilag azonos módon vette át.
A törvény sem a hiba közlésének határidejét, sem a közlés alakját, sem annak tartalmát nem rendezi.
A közlés alakjára a Ptk. [6:4. §-a (2)] bekezdésére tekintettel szóban, írásban és ráutaló magatartással kerülhet sor.
A hiba késedelem nélküli közlése határideje
általában: a hiba felfedezése után
fogyasztói szerződések esetén: a hiba felfedezésétől számított 2 hónapon belül.
A hiba közlésének késedelme sem elévüléssel, sem jogvesztéssel önmagában nem jár, következménye azonban, hogy a közlés késedelmével okozati összefüggésben felmerülő kárt és többletköltséget a jogosultnak kell viselnie (így a kijavíttatás költségeinek időközi áremelkedése miatti megemelkedése, vagy az időközi állagromlás, illetve a javítás terjedelmének megnövekedése, amely a késedelmes igény érvényesítés következménye lehet a kötelezettre nem hárítható át).
Megjegyzés
A késedelmes közlés egyfajta jogosulti késedelem is – amely kötelezett egyidejű késedelmét kizárja, ebből következően a jogosult a pénzfizetésre irányuló szavatossági igény érvényesítés során a késedelmi kamatot csak a késedelmes közlés időpontjától számíthat fel, és nem a hibás teljesítés időpontjától.
Joggyakorlat: [BDT.2010/9.]; [BDT.2008/81.].
6:163. § [A kellékszavatossági igény elévülése]
(1) A jogosult kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el.
(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el. Ha a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak; egy évnél rövidebb elévülési határidő ebben az esetben sem köthető ki érvényesen.
(3) Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el.
(4) Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni.
(5) A dolognak a kicseréléssel, vagy kijavítással érintett részére a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.
A kellékszavatossági igény elévülésére megállapított Ptk-beli szabályok, a régi Ptk. 308. és 308/A. §-ában rögzítettekhez képest több ponton tartalmaznak eltérést.
Változás a régi szabályozáshoz képest:
a kellékszavatossági igény jogszabály szerint a teljesítéstől számított egy év alatt évül el (szemben a régi Ptk. hat hónapos határidejével);
(a változtatás indoka, hogy főként tartós fogyasztási cikkek esetében az alapvetően kiskereskedelmi adásvételi modellre épülő hat hónapos, általános elévülési határidő rövidnek bizonyult – és a jogalkalmazás szavatossági határidők kereteit átlépve, lényegében a kártérítés jogintézményét segítségül hívva valósította meg a szavatosság helyreállító funkcióit is;)
ingatlan esetében a teljesítéstől számított öt év alatt évül el a kellékszavatossági igény – szemben a régi Ptk-ban ingatlanokhoz kapcsolódó kellékszavatossági igény elévülése egyáltalán nem volt rendezve;
megszűnt az állatszavatossági igény érvényesítésére vonatkozó külön határidő – indoka, hogy az állatbetegségek lappangási idejét vette alapul, amely bizonyítási kérdés, és nem indokol eltérő kellékszavatossági határidőt;
megszűntek a Ptk-ban a kellékszavatossági igényhez kapcsolódóan a jogvesztő határidők.
(Régi Ptk-ban a kellékszavatossági igény érvényesítésére szabályozott jogvesztés dogmatikai következetlenségnek volt tekinthető, hiszen a jogvesztő határidők rögzítése mellett kifogásként biztosított volt a szavatossági igény érvényesíthetősége, holott egy elenyészett alanyi jog, kifogásként történő érvényesítése fogalmilag kizárt.)
A kellékszavatossági igénynél a szavatossági határidők elévülési természetűek – melynek következménye, hogy alkalmazni kell az elévülés nyugvására és félbeszakadására vonatkozó, a kötelmi jog erre vonatkozó rendelkezéseit.
A 6:163 § (4) bekezdése maga is rögzíti, hogy nem számít be az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni.
Az elévülés lényege a Ptk. [6:123. § (1)] bekezdéséből következően, hogy bár a kellékszavatossági jogok meg nem szűnnek, az igény azonban bírósági eljárásban nem érvényesíthető.
Irányadó az a szabály is, hogy az elévülést a bíróság hivatalból nem veszi figyelembe [6:23. § (4) bekezdés].
Az igényérvényesítés elévülési természete miatt a kellékszavatossági igények elévülése a [6:24. § (1)] bekezdése szerint nyugszik, ha a jogosult a követelését menthető okból nem tudja érvényesíteni. Ennek leggyakoribb esete a bírói gyakorlatban eddig is az volt, hogy a jogosult a hibát nem ismerte fel.
Megjegyzés
A Kúria, már többször hivatkozott 1/2012. (VI.21.) PK vélemény változatlanul iránymutató rendelkezései 11. pontja és ahhoz fűzött indokolás szerint, elévülés nyugvását megszüntető hiba felismerés időpontja akkor következik be, ha a jogosult tudomást szerez a hibával kapcsolatos tényekről – amelyek egy része mindenféle további vizsgálódás nélkül is felismerhetőek, más részük viszont különös vizsgálatot, például szakértői vizsgálatot igényel. (Ez utóbbi esetben az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a szavatossági igény érvényesítéséhez szükséges információkat szakértői vélemény alapján a jogosult nem ismeri meg.)
Amennyiben azonban a jogosult a hiba felismerésével azért késlekedett, mert nem tett eleget a [6:127. § (1)] bekezdése szerinti megvizsgálási kötelezettségének, az elévülés nyugvására nem hivatkozhat.
A Kúria 1/2012. (VI.21.) számú irányadó PK vélemény 12. pontja szerint az elévülés nyugvását eredményezheti az is, hogy a szerződő felek a hibás teljesítés peren kívüli megoldása érdekében egyezségi tárgyalásokat folytatnak, a kötelezett olyan magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a jogosult okkal bízhat abban, hogy a követelését teljesíteni fogják.
Alkalmazandó a kellékszavatossági igények elévülésére is a Ptk. [6:24. § (2)] bekezdése azon rendelkezése, mely szerint az akadály megszűnésétől számított egy éves – egy éves, vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül akkor is érvényesíthető az igény, ha az elévülési idő már eltelt, vagy egy évnél – egy éves, vagy ennél rövidebb elévülési határidő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra.
Alkalmazandó a [6:25. § (1)] bekezdés a./-d./ pontjaiban, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezés is.
A [6:25. § (2)] bekezdés szerint az elévülés megszakításának jogkövetkezménye – hogy az elévülés újból kezdődik az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől.
Megjegyzés
A 6:163. § (5) bekezdés az elévülés megszakításának speciális esetét szabályozza – mely szerint kicserélés, vagy kijavítás esetén a dolognak érintett részére a szavatosság elévülési ideje újból kezdődik.
A bírói gyakorlat szerint azonban a szavatossági határidő nem az egész dologra, hanem csak a kijavítással (kicseréléssel) érintett jelentősebb dologrészre kezdődik újra, ha a dolog egyébként működőképes [BDT.2011/63.].
A régi Ptk. csak a dolog, vagy jelentősebb rész kicserélése esetén tette lehetővé az elévülés megszakítására vonatkozó szabályok alkalmazását – a bírói gyakorlat azonban a [BDT.2011/63.] számú jogesetben pontosította a régi Ptk. 308. § (3) bekezdésének rendelkezését.
Az új Ptk. 6:163. § (5) bekezdése ezt a bírói gyakorlatban már jelentkező áttörést norma szintjén is szabályozza.
Joggyakorlat:
Kúria 1/2012. (VI.21.) PK véleménye – a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről – a jogvesztést érintő megállapítások figyelmen kívül hagyásával
[BDT.2011/2446.]; [BDT.2010/2234.]
6:164. § [Szavatossági jogok érvényesítése kifogásként]
A jogosult kellékszavatossági jogait az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kellékszavatossági igény elévült.
A rendelkezés a régi Ptk. 308/C. §-ában rögzített rendelkezéssel tartalmilag azonos.
A kifogás a kereseti kérelemmel szembeni védekezést szolgálja – a felperessel szemben azonban marasztalásra nem vezethet – a bíróság csak a kereseti kérelem korlátai között dönthet a kifogás során érvényesített szavatossági igényről.
Amennyiben a jogosult szavatossági jogait kifogás útján érvényesíti - a szavatossági jogok érvényesítése sorrendjére vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell [LB.1/2012. (VI.21.) PK vélemény 6. pont].
6:165. § [Az érvényesített szavatossági igény terjedelme]
(1) A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt hibát előidézte.
(2) Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.
A rendelkezés a régi Ptk. 308/B. §-ával azonos tartalmú szabályozást tartalmaz.
Amennyiben a jogosult bár megjelölt egy konkrét hibát – később azonban az állított hiba helyett egyéb hibát állapítanak meg – amely azonban a megjelölt kellékhiánynak előidézője lehetett – nem lehet a szavatossági igény érvényesítését elkésettnek tekinteni, az utóbb felfedezett hibák tekintetében sem.
Megjegyzés
Joggyakorlat - jogértelmezés
LB. I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntése – a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítése határidejéről – [I. számú PED-GED]
Figyelem: az itt szereplő jogértelmezés annak fenntartásával vehető figyelembe, hogy a Ptk-ban a szavatossági igényérvényesítési határidők változtak, és megszűnt azok jogvesztő jellege.
6:166. § [Költségviselés]
(1) A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik.
(2) Ha a dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott, a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket közrehatása arányában, a jogosult köteles viselni, ha a dolog karbantartására vonatkozó ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a kötelezett e tekintetben tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.
A költségekre vonatkozó rendelkezés a régi Ptk. 309. § (1) bekezdésének szabályaiban jelent meg.
Változás:
a Ptk. a jogosult költségviseléséről is rendelkezik arra az esetre, ha a dolog meghibásodásában közrehatott karbantartási kötelezettségének elmulasztása,
addig, amíg a régi Ptk. a fogyasztói szerződéshez kapcsolódóan kimondta a költségviselésre vonatkozó szabályoktól való eltérés semmisségét, ez az itt tárgyalt rendelkezésben normaszöveg szintjén nem szerepel, hiszen a 6:157. § (2) bekezdés hibás teljesítés általános szabályai között az fogyasztó javára szóló egyoldalú kógenciát már kimondta.
A jogosultat karbantartási kötelezettség elmulasztása miatt terhelő költségviselési szabály alkalmazásának feltétele, hogy a jogosult rendelkezett a dolog karbantartására vonatkozó ismeretekkel, illetve, hogy a kötelezett őt megfelelően e kérdésben tájékoztatta. (Jellemző módon a szükséges karbantartási ismereteket a szerződés tárgyát képező dologhoz kapcsolódó kezelési útmutató tartalmazza, melynek kötelezett részéről történő átadása a jogosult felé, bizonyítási kérdés.)
6:167. § [A kötelezett gazdagodási igénye]
(1) Ha a dolog kicserélésére az elévülés nyugvása miatt a kellékszavatossági határidő jelentős részének eltelte után kerül sor, és ez a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményez, a kötelezett a gazdagodás megtérítésére tarthat igényt. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben e rendelkezést nem lehet alkalmazni.
(2) Kicserélés, vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.
A rendelkezése a régi Ptk. 309. § (2) bekezdésében már megjelent – újdonság, hogy az új Kódex a kicserélés miatti értéknövekedés jogosult részéről történő megtérítéséről is rendelkezik (nemcsak a rendeltetésszerű használat következménye miatti értékcsökkenés kérdését rendezi).
A gazdagodás mértéke, indokoltsága mindig az adott ügy körülményeinek mérlegelésétől függhet.
A csere folytán ugyanis az élettartam jelentősen növekszik – és nem azzal a helyzettel állunk szemben, hogy hosszú ideig a hiba miatt akadályozott volt a rendeltetésszerű használat.
Gazdagodási igény érvényesítésének feltételei:
a./ a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményezzen;
b./ a dolog kicserélésére a kellékszavatossági határidő jelentős részének eltelte után kerüljön sor;
c./ a kicserélés a határidő hosszabbodásának oka az elévülés nyugvása legyen.
Megjegyzés
Jelentős mértékű gazdagodásról feltételezhetően akkor lehet szó, ha a kicserélésig a dolog várható élettartama nagyobb részt már eltelt.
Figyelemreméltó, hogy a Kódex korábbi tervezetében a nagyobb értékű kijavítás esetére is szabályozott volt a kötelezett gazdagodási igényének a kérdése – a hatályba lépett törvényi rendelkezések körébe azonban ez nem került be – mely utal arra, hogy kizárólag kicserélés esetén kerülhet sor az értéknövekedés megtérítésére.
Joggyakorlat: [BH.1990/186.]; [BH.1988/41.]
10.4.3. Termékszavatosság
6:168. § [A termékszavatossági igény]
(1) Vállalkozás által, fogyasztónak eladott ingó dolog (ezen alcím alkalmazásában termék) hibája esetén a fogyasztó követelheti a gyártótól, hogy a termék hibáját javítsa ki, vagy – ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges – a terméket cserélje ki. A termék akkor hibás, ha nem felel meg a terméknek a gyártó által történt forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal.
(2) Ezen alcím alkalmazásában gyártónak minősül a termék előállítója és forgalmazója.
(3) A gyártó mentesül a termékszavatossági kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy
a./ a terméket nem üzleti tevékenysége, vagy önálló foglalkozása körében gyártotta, vagy forgalmazta;
b./ a termék forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy
c./ a termék hibáját jogszabály, vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta
(4) Csere esetén a kicserélt termékre, kijavítás esetén a termék kijavítással érintett részére vonatkozó kellékszavatossági kötelezettség a gyártót terheli.
A Ptk. új rendelkezése, termékszavatosság jogintézményét a régi Ptk. ugyanis nem szabályozta.
Lényege: a termék gyártója szavatossági helytállással tartozik a termék forgalomba hozatal időpontjában fennálló hibájáért.
Megjegyzés
A fogyasztó a vele szerződéses kapcsolatban lévő eladóval szembeni kellékszavatossági jog helyett, a szerződések relatív szerkezetéből kilép, és közvetlenül érvényesíthet szavatossági igényt a gyártóval szemben. (Hasonló jogintézmény a gyártó által vállalt jótállás jogintézménye is, hiszen ott sincs közvetlen szerződéses jogviszony, és mindenkori tulajdonosával szemben a gyártó ez utóbbi esetben is helytállni tartozik.)
A termékszavatossági igény több ponton eltér a kellékszavatossági igénytől:
a termékszavatosság csak fogyasztó és vállalkozó közötti szerződésben értelmezhető;
tárgya csak ingó dolog lehet;
a termék akkor hibás, ha nem felel meg a gyártó által forgalomba hozatalkor hatályos minőségi követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott, leírásban szereplő tulajdonságokkal (a [6:157. § (1)] bekezdésében rögzített hibás teljesítési fogalom ettől eltérő - lásd. ott a leírtakat);
termékszavatosság esetén a gyártó a jogszabályban rögzítettek szerint kimentheti magát (kellékszavatosság esetén kimentésnek helye nincs);
szavatossági igények szűkebbek, kijavítást, vagy kicserélést igényelhet a fogyasztó – elállás szerződés hiányában fel sem merülhet, ugyancsak nem kerülhet sor a szerződéses ellenszolgáltatás hiányában az árleszállításra.
A 6:168. § (3) bekezdésben szabályozott mentesülési okokat a gyártónak kell bizonyítania.
(Ezt megelőzi természetesen az első lépcsőben a fogyasztót terhelő bizonyítási kötelezettség, azaz, hogy a termék hibás, illetve, hogy nem felelt meg a gyártó által történt forgalomba hozatalkor hatályos minőségi követelményeknek, stb.)
Megjegyzés
A termékszavatosság nem tévesztendő össze a termékfelelősség jogintézményével (lásd [1993. évi X. törvény]-t a termékfelelősségről), melynek funkciója eltérő, hiszen a termékfelelősség esetén a hibával okozati összefüggésben bekövetkező személyi károk megtérítéséért való helytállás kerül szabályozásra, s mint ilyen a Ptk. deliktuális kártérítési felelősségi szabályai között nyert elhelyezést.
A Ptk. az új jogintézmény bevezetésével a fogyasztó számára választási lehetőséget biztosít, ő jogosult eldönteni, hogy szerződéses partnerével szemben szavatossági igényt érvényesít, vagy a gyártóval szemben termékszavatossági igénnyel él.
6:169. § [Közlési és igényérvényesítési határidők termékszavatosságnál]
(1) Fogyasztó a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát gyártóval közölni. A hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből eredő kárért a fogyasztó felelős.
(2) A gyártót a termékszavatosság az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított két évig terheli. E határidő eltelte jogvesztéssel jár.
A jogalkotó a kellékszavatossági szabályhoz hasonló módon határozta meg a közlésre vonatkozó szabályokat – ellenben az igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezések eltérőek:
a./ a termékszavatossági határidő jogvesztő;
b./ a termékszavatosság a termék általa történt forgalomba hozatalától két évig terheli a gyártót.
A jogszabály szövegében szereplő két hónapos határidő eltelte utáni hibaközlés nem jelenti automatikusan a közlés késedelmét, mindössze azt jelzi, hogy két hónapos időtartamon belül a közlés késedelmére hivatkozni nem lehet.
Amennyiben a fogyasztó két hónapon túl közli a gyártóval a hibát, a hiba felfedezésétől – az eset körülményeinek tisztázása után – a hiba jellege, hibaközlést megelőző intézkedések, tárgyalások mérlegelésével dönthető el, hogy időben történt-e a hibaközlés.
Itt sem rendezi a jogalkotó a közlés alakszerűségét, ezért a [6:4. § (2)] bekezdése szerint ez megtörténhet szóban, írásban, és ráutaló magatartással is.
Ugyancsak nem rendezi a normaszöveg a hibaközlés tartalmi kellékeit – a fogyasztónak az érdeke azonban az, hogy minél pontosabban határozza azt meg.
Kiemelendő, hogy a jogvesztő határidő kezdete nem a teljesítés időpontja, hanem a gyártó által történő forgalombahozatal ideje.
6:170. § [Termékszavatosság tulajdonos változás esetén]
A termékszavatossági jogokat a termék tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos érvényesítheti a gyártóval szemben.
A rendelkezés a termékszavatosság új jogintézményéhez kapcsolódik – a régi Ptk. ilyen rendelkezést nem tartalmazott.
Azt biztosítja, hogy amennyiben a forgalomba hozataltól számított két éves jogvesztő határidőn belül a terméknek új tulajdonosa lesz – azaz a termék tulajdonjoga ezen határidőn belül másra át lesz ruházva – a termékszavatossági jogokat a még hátra lévő határidőben az új tulajdonos érvényesítheti a gyártóval szemben.
A határidő ez esetben is az adott terméknek a gyártó által történő forgalombahozatalától kezdődik.
10.4. Hibás teljesítés
10.4.4. A jótállás
6:171. § [Jótállás]
(1) Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal, vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban, vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.
(2) A jótállás a jogosultnak jogszabályból eredő jogait nem érinti.
A jótállás jogintézménye régi Ptk-ban a 248. §-ban került szabályozásra – rendszertanilag a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között.
Változás:
mivel a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának egyik eszköze – immáron a hibás teljesítés jogkövetkezményei között került szabályozásra,
nem tartalmaz szolgáltatásra vonatkozó reklámra történő külön utalást, illetve
nem tartalmaz külön rendelkezéseket a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésekhez kapcsolódó jótállásra vonatkozóan
A jótállásnál – és ez adja a kellékszavatossághoz képesti lényegi eltérést – a vélelem a teljesítés hibája mellett szól, azaz a bizonyítási teher megfordul, és a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.
A jótállást keletkeztetheti:
a./ a felek megállapodása; vagy
b./ jótállási kötelezettséget előíró jogszabály.
(Jelenleg hatályosak:
a 150/2003. (IX.22.) Kormányrendelet – egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
a 181/2003. (XI.05.) Kormányrendelet lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról
a 249/2004. (VIII.27.) Kormányrendelet – az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról.)
Maga a normaszöveg nem határozza meg a Ptk-ban a jótállás alapján történő helytállás mibenlétét ezt a felek szerződésére, vagy a jótállást alapító jogszabályra bízza – tipikus azonban, hogy a kötelezett szavatossági jellegű kötelezettséget vállal, így jellemző módon a hibás szolgáltatás kijavítását, kicserélését, vagy árleszállítást vállal.
A jótállást tartalmazó megállapodás létrejöhet írásban, szóban is. [6:4. § (2)] bekezdés.
A jótállás vállalása nem jelent lemondást a jogosult oldalán a hibás teljesítéssel okozott kárigény érvényesítése alól. A jogosult, ha úgy ítéli meg, kellékszavatossági, kártérítési, vagy akár termékszavatossági igényt is érvényesíthet – amennyiben ezek feltételei fennállnak.
A jótállási helytállás nem vonatkozik azokra a szavatossági kötelezettségekre, és kártérítési igényekre amelyekre a jótállás tartalma nem terjed ki.
Joggyakorlat: [BDT.2012/2683.]; [BDT.2009/2088.]; [BDT.2006/0302.]; [BH.2012/99.]
6:172. § [Jótállási jogosultság tulajdonos változás esetén]
A jótállásból eredő jogokat a dolog tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben.
A rendelkezés új a régi Ptk. ilyen szabályt nem tartalmazott – sőt a szerződésen alapuló jótállás a felek eltérő megállapodásának hiányában csak a szerződés alanyai között hatályosulhatott.
A szabály tartalmában - természetét tekintve - egy törvényi engedmény.
Megjegyzés
A joggyakorlat fog választ adni arra a kérdésre, hogy amennyiben az egyes fogyasztási cikkekre vonatkozó fentebb már hivatkozott 151/2003. (IX.22.) Kormányrendelet jogosult pozíciójában csak a fogyasztót ismeri el – és a 6:172. § szerint a dolog új tulajdonosa nem fogyasztói minőségben fog fellépni – milyen jogok illetik meg.
6:173. § [A jótállási igény érvényesítése]
(1) A jótállási igény, a jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett kötelezettségének a jogosult felhívására – megfelelő határidőben – nem tesz eleget, a jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
(2) A jótállási igény érvényesítésére egyebekben a kellékszavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Változás: A jótállási igény fő szabály szerint – eltérően a régi Ptk szabályainak alkalmazása során kialakult, egyébként vitatható bírói gyakorlattól – a jótállási időben érvényesíthető. Emellett a Ptk. szerint, ha a jótállásra kötelezett, kötelezettségének a jogosult felhívására megfelelő határidőben nem tesz eleget, a jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapos jogvesztő határidőn belül akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt.
A jótállási igény bejelentése írásban, szóban is megtörténhet. (bizonyítás szempontjából kedvezőbb az írásbeli érvényesítés – a Ptk. [6:5. §]-a szerint a jognyilatkozatok a címzettel való közléssel hatályosulnak.)
A jótállási határidő elmulasztása jogvesztéssel jár – a jótállási jogok megszűnése azonban nem zárja ki, hogy a jogosult a szavatosság, vagy kártérítés szabályai szerint kérje a hibás teljesítés orvoslását, ha ennek feltételei fennállnak.
A 6:173. § (2) bekezdése, mivel a kellékszavatossági igény érvényesítésére vonatkozó szabályokra utal – alkalmazandó a [6:160. §]; [6:161. §]; [6:163. § (5)] bekezdés, [6:166. §] rendelkezése is.
Megjegyzés
Kérdésként merül fel és jogalkalmazás fog választ adni arra a kérdésre, hogy alkalmazható-e a [6:164. §] azon rendelkezése, hogy a jogosult kifogásként érvényesítheti a jótállási jogait akkor is, ha a jótállási idő már eltelt.
Tekintve, hogy a normaszöveg a kellékszavatossági igények esetén a jogvesztés jogintézményét nem ismeri – ellenben a jótállásnál igen – és mivel a törvény magyarázata szerint a jogvesztés elhagyása a kellékszavatossági jogok esetében a jogi anomália feloldását jelentette – az elképzelhető megoldás az lehet, hogy mivel a jótállási határidő elmulasztása a jogvesztés jogkövetkezményét vonja maga után, jótállási jogok megszűnése esetén a jótállás kifogásként nem érvényesíthető. (Az már más kérdés, hogy a követeléssel szemben azonban a jogosult a kötelezett hibás teljesítésére hivatkozással a kifogást a kellékszavatossági szabályok szerint érvényesítheti.
10.4.5. Kártérítési igény
06:174. §; [Kártérítés kellékhibás teljesítés esetén.]
(1) A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a hibás teljesítésből eredő kárát, kivéve, ha a hibás teljesítést kimenti.
(2) A hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk megtérítését a jogosult akkor követelheti, ha kijavításnak, vagy kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást, vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz, vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. E kártérítési igény a kellékszavatossági jogok érvényesítésére meghatározott határidőn belül évül el. A jogosult kártérítési igényét az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kártérítési igény elévült.
A régi Ptk. 310. §-a szabályozta a hibás teljesítésből eredő kár megtérítésének általános szabályát, a Ptk. 6:174. §-ában szabályozott kártérítés azonban a szerződésen kívüli kártérítés szabályainak megváltozása miatt nem tekinthető a korábbival azonos jogintézménynek.
A kellékhibás teljesítés esetén fennálló kártérítési helytállás ugyanis nem feltétlen – a 6:174. § (1) bekezdése szerint ugyanis a kötelezett kimentheti magát.
A kimentésre a Ptk. [6:142. §]-ában foglaltak teljesülése esetén van helye, azaz bizonyítania kell, hogy
a hibás teljesítés ellenőrzési körén kívül eső;
szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta;
nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.
A hibás teljesítés esetén érvényesíthető kártérítési igény azonos módon a kellékszavatossági igényekkel - elévülési jellegű határidőben érvényesíthető. (Egy év – két év – öt év.)
A hibás teljesítés folytán jogosultnál jelentkező kár lehet az ún. tapadó kár, vagy az ún. következmény kár.
A 6:174. § (2) bekezdése az ún. tapadó károkra vonatkozó szabályozást tartalmazza, melynek megtérítése három vagylagos feltétel fennállása esetén lehetséges, melyek a következők:
a./ a kijavításnak, vagy kicserélésnek nincs helye, vagy
b./ ha a kötelezett a kijavítást, vagy kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy
c./ ha a jogosultnak a kijavításhoz, vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
Megjegyzés
A feltételek megegyeznek a [6:159. § (2) bekezdés b./] pontjában a szavatossági igények második lépcsőjébe tartozó feltételekkel.
Ezen normaszövegben is meglévő azonosságból egyértelműen következik, hogy az ún. első lépcsőbe tartozó természetbeni orvoslást biztosító kellékszavatossági jogokhoz képest (kijavítás, kicserélés után) a kártérítés másodlagos jogintézmény. (Az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogokkal viszont az ún. tapadó kár megtérítésére vonatkozó igény már egy sorban helyezkedik el.)
Megjegyzés
Megjegyzendő, hogy van olyan álláspont, mely szerint annak a körülménynek, hogy a szolgáltatás miatti kártérítési igény érvényesítésére csak a kellékszavatossági igények érvényesítésére nyitva álló határidőben kerülhet sor, és a kellékszavatossági jogok második lépcsőjébe tartozó igény érvényesítés választási feltételeivel azonos feltételek fennállása mellett – ennek következménye az lesz, hogy a gyakorlatban ilyen igényt ténylegesen nem fognak érvényesíteni. Ez a megállapítás pedig alapvetően abból vezethető le, hogy addig, amíg a kellékszavatosságnál a helytállási kötelezettség feltétlen, addig a 6:174. § (1) bekezdése szerinti kártérítési igény esetén kimentésnek van helye.
Bár a 6:174. § (2) bekezdése az ún. tapadó károkhoz kapcsolódó szabályokat tartalmazza – nem kizárt a hibás teljesítés folytán elszenvedett, ún. következménykárok megtérítésére irányuló igény érvényesítése sem – melynek feltételeiről a [6:142. §], [6:143. §] és [6:144. §]-ok rendelkeznek.
10.4.6. Jogszavatosság
6:175. § [Jogszavatosság a jogszerzés akadálya miatt]
(1) A tulajdonjog, jog, vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog, vagy követelés megszerzését harmadik személy joga akadályozza, a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.
(2) Ha a kötelezett jóhiszemű volt, a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megtéríteni.
A régi Ptk. egyrészt az adásvételi szerződésnél, másrészt a bérleti szerződésnél rendezte a jogszavatosság kérdését.
Változás: a Ptk-ban jogszavatossági szabályokat a jogalkotó az általános szerződésszegési szabályok közé emelte, egyben tartalmi pontosításokat is végrehajtott abban.
A szerkezeti változtatás indoka, hogy jogszavatosság a kellékszavatossághoz hasonlóan, a megfelelő teljesítést szolgálja – és a kötelezettnek nem csupán fizikai hibáktól mentesen kell teljesítenie, hanem azt is biztosítania kell, hogy harmadik személy joga ne akadályozza, vagy korlátozza a jog, vagy kötelezettség jogosult által történő megszerzését.
A jogszavatossági helytállásnak két alapvető esete van:
a./ a jogosult a szerződésben meghatározott jogot, vagy követelést harmadik személy joga miatt egyáltalán nem tudja megszerezni - ezt rendezi a 6:175. §;
b./ jog, vagy követelés megszerzését, vagy gyakorlását harmadik személy joga korlátozza, vagy értékét csökkenti – ezt a 6:176. § szabályozza.
A 6:175. § (1) bekezdésében megjelölt „felhívás” mivel nincs alakisághoz kötve, írásban és szóban is megtörténhet.
Az itt jelzett „megfelelő határidő” az eset összes körülményei (akadály jellege, elhárításához szokásosan indokolt idő, felek méltányos érdekei) mérlegelésével állapítható meg.
A határidő eredménytelen eltelte esetére a jogosultnak elállási joga és kártérítési igénye nyílik meg.
(Az elállást a [6:213. § (1)] bekezdése, illetve [6:212. § (3)] bekezdése rendelkezései szerint kell elbírálni, és a jogosult az átadott ellenszolgáltatás visszafizetését követelheti.)
A kártérítés mértéke attól függ, hogy jóhiszemű, vagy rosszhiszemű volt-e a kötelezett:
jóhiszeműség esetén a szerződéskötésből eredő károkat (negatív interesse) köteles megtéríteni a kötelezett
rosszhiszemű kötelezett esetében teljes kár jár.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BDT.2004/1070.]; [BH.2009/357.]; [EBH.2007/1604.]
6:176. § [Jogszavatosság a jogszerzés korlátozott volta miatt]
(1) Ha tulajdonjog, más jog, vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog gyakorlását, vagy a követelés megszerzését harmadik személy joga korlátozza, vagy értékét csökkenti, a jogosult megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést követelhet.
(2) A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult a tehermentesítést a kötelezett költségére elvégezheti.
(3) Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a jogosult a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében az ellenérték megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a jogosultat akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a jogosult nem kívánja a dolog tehermentesítését.
(4) Ha a kötelezett jóhiszemű volt, a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megtéríteni.
(5) Nem illetik meg ezek a jogok a jogosultat, ha a szerződés megkötésekor tudta, vagy tudnia kellett, hogy a korlátozástól mentes tulajdonjogot, jogot, vagy követelést nem szerezhet, kivéve, ha a kötelezett a tulajdonjog, más jog, vagy követelés korlátozás mentességéért kifejezetten szavatosságot vállalt.
A jogszerzés korlátozott volta miatti jogszavatossági szabályokat a régi Ptk. is ismerte, alapvetően az adásvételi szerződésnél, és bérletre irányadó jogszavatossági szabályoknál. (Régi Ptk. 370. §-a.)
Változás: a jogintézmény Ptk-n belül a hibás teljesítés szabályai között található.
A harmadik személy joga általi korlátozott jogszerzés a jogszavatossági helytállás másik esete. A különbségtételt a szerződésszegés súlya közötti különbözőség indokolja.
A harmadik személyt megillető, és a jogosult jogának gyakorlását korlátozó, vagy értékét csökkentő jogok lehetnek kötelmi jogi és dologi jogi természetűek.
Amennyiben a korlátozás fennáll, először megfelelő határidőt kell tűzni a tehermentesítésre.
Nem indokolt határidő tűzése, amennyiben előre látható, hogy a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna.
A tehermentesítésre történő felhívással egyidejűleg a 6:139. § (1) bekezdése szerinti visszatartási jog megilleti a jogosultat.
Amennyiben a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, jogosult választása szerint
a./ elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet;
b./ a teher átvállalása fejében az ellenérték megfelelő, korlátozással arányos csökkentését követelheti.
A jogszavatossági helytállási kötelezettség itt is a jó-, vagy rosszhiszeműségtől függő.
Jóhiszemű kötelezett esetén a jogosult a szerződés megkötéséből eredő kárát igényelheti - rosszhiszemű kötelezettnél pedig a teljes kárt.
Mentesül a kötelezett a jogszavatossági helytállás alól, a jogosult a szerződés megkötésekor tudta, vagy tudnia kellett, hogy korlátozástól mentes tulajdonjogot, vagy követelést nem szerezhet.
Kivétel ez alól, ha a kötelezett a korlátozás mentességért szavatosságot vállalt.
A 6:176. § (5) bekezdése szabályozása körében annak bizonyítása, hogy a jogosult a szerződéskötéskor tudta a korlátozástól mentes tulajdonjog megszerzésének a hiányát – a kötelezettet terheli.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BH.2011/162.]; [BH.2009/357.]; [BH.2005/253.]
10.4.7. A hibás teljesítés különös szabályai
6:177. § [Hibás teljesítés eredmény létrehozására irányuló szerződéseknél]
(1) Ha a kötelezett valamely dolog, vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy
a./ kicserélésen a munkával elérhető eredmény részben, vagy egészben való újbóli teljesítését kell érteni, és
b./ a kijavítás, vagy a szolgáltatás részben, vagy egészben való újbóli teljesítése – a jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével – a munkával elérhető eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat; az ebből eredő többlet költségek a kötelezettet terhelik.
(2) A kötelezett mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult által adott
a./ anyag alkalmatlanságára, vagy hibájára;
b./ adat hiányosságára, vagy hibájára; vagy
c./ utasítás célszerűtlenségére, vagy szakszerűtlenségére vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat figyelmeztette.
A régi Ptk. 305/A. §-a és 311/A. §-a tartalmazta a nem dolog szolgáltatására irányuló kötelezettség esetére a hibás teljesítés jogkövetkezményei alkalmazását.
Újdonság:
a jogalkotó szerint a munkával elérhető eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat a szolgáltatás újbóli teljesítése,
a szabályozás a kötelezetti mentesülés eseteit kiegészíti a korábbi szabályozáshoz képest.
Egyebekben az eredmény létrehozására irányuló szerződések esetében is változatlanul alkalmazhatók a hibás teljesítés általános szabályai.
A vállalkozási szerződés [6:240. § (2)] bekezdésben foglalt rendelkezése szerint, ha a megrendelő célszerűtlen, vagy szakszerűtlen utasítást ad, köteles a vállalkozó őt erre figyelmeztetni – ezzel összhangban rendezi a jogalkotó a szavatossági igényeknél azt az esetet, ha a hiba jogosult által adott anyag alkalmatlanságára, vagy hibájára, vagy az utasítás célszerűtlenségére, stb. vezethető vissza.
Megjegyzés
A 6:177. § (1) bekezdés b./ pontja normaszövegben történő megjelenésének hátterében az áll, hogy gyakran jelentett eredménykötelmeknél problémát, hogy a kijavítás az eredeti tervdokumentációnak megfelelően nem végezhető el, csak úgy, hogy műszakilag értékesebb munkaeredmény áll elő – ezt a kényszerből bekövetkezett értéknövelést azonban a bírói gyakorlat nem engedte a megrendelőre, azaz a jogosultra gazdagodásként áthárítani – azaz az irányadó esetjog szerint az ebből eredő többletköltségek a hibásan teljesítő, szerződésszegő vállalkozót terhelik. (BDT.2011/128.)
Joggyakorlat: [BH.2012/36.]
6:178. § [Hibás teljesítés használatra, vagy hasznosításra irányuló szerződéseknél]
(1) Ha a jogosult más dolgának, vagy más vagyoni joga által védett oltalmi tárgynak időleges használatára, felhasználására, vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartalma alatt a kellékszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolog, vagy az oltalom tárgya a szerződésszerű használatra, felhasználásra, vagy hasznosításra alkalmas.
(2) Ha jogosult más dolgának, vagy más vagyoni joga által védett oltalmi tárgynak időleges használatára, felhasználására, vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a jogszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolognak, vagy az oltalom tárgyának szerződésszerű használatát, felhasználását, vagy hasznosítását harmadik személy joga nem akadályozza, és nem korlátozza.
A rendelkezés a bérbeadó szavatossági kötelezettségére vonatkozó, régi Ptk. 242. §-ban szabályozott rendelkezését veszi át.
Változás: Minden használatra, vagy hasznosításra irányuló szerződésnél alkalmazandó és a szabályozás a hibás teljesítés szabályainál jelenik meg.
Megjegyzés
Azzal, hogy a hibás teljesítés különös szabályai közé lett emelve a bérbeadó szavatossági kötelezettsége, a használati kötelmek hibás teljesítésére lett általánosítva a korábbi speciális szabály.
Használati kötelmeknél a kötelezett azzal tartozik helytállni, hogy a dolog, vagy vagyoni jog által védett oltalmi tárgy a szerződés egész tartama alatt alkalmas legyen szerződésszerű használatra és megfeleljen a szerződésben, valamint jogszabályokban előírt minőségi követelményeknek. Ebből következően a helytállási kötelezettség tágabb, mint általában dologszolgáltatásnál, hiszen nemcsak a szerződéskötés időpontjában meglévő hibákért kell, hogy helytálljon, a kötelezett, hanem a helytállási kötelezettség a használati kötelem egész időtartamára kiterjed.
Nem áll be a kötelezetti helytállás, ha a hiba a rendellenes, vagy szerződés ellenes használat következménye.
Egyebekben a hibás teljesítésre és jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok a használati kötelmek esetében változatlanul alkalmazhatók.
10.5. A szerződésszegés egyéb esetei
A jogalkotó három nevesített esetét rögzíti az egyéb szerződésszegésnek:
teljesítés lehetetlenné válását;
teljesítés megtagadását;
és a jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlását.
10.5.1. A teljesítés lehetetlenné válása
6:179. § [A teljesítés lehetetlenné válása]
(1) Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik.
(2) A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt a mulasztó fél köteles megtéríteni.
A teljesítés lehetetlenné válása nem új jogintézmény, a régi Ptk. 312. §-a tartalmazta az ide vonatkozó szabályokat.
A rendelkezéssel szorosan összefügg a [6:107. §] lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmisségét kimondó jogszabályi rendelkezés.
A régi Ptk-hoz kapcsolódó bírói gyakorlat a szerződéskötés időpontjában lehetetlen szolgáltatás érvénytelenségének a tételét többször áttörte – ezt a bírói gyakorlatot vette át a [6:107. § (1) bekezdés], amikor kimondja, hogy a szolgáltatás nem lehetetlen azért, mert a kötelezett nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával.
A teljesítés lehetetlenné válása a szerződésszegés azon esetét jelöli, amikor a szerződéskötés után beállott körülmények miatt hiúsul meg a teljesítés.
A teljesítés lehetetlenülésének több oka lehet:
jogi ok (például jogi környezet megváltozása miatt);
fizikai ok (szolgáltatás tárgyát érintő fizikai változások);
gazdasági ok (például kínálati viszonyok alapvető megváltozása);
érdekbeli ok (ennek fogalmi elemeit a bírói gyakorlat dolgozta ki) lényege, hogy a szerződéskötést követően akár a kötelezett helyzetében, akár a piaci, gazdasági környezetben változások következtek be, amelyek nem voltak előre láthatóak. [BDT.2006/1366.]
A teljesítés lehetetlenné válásának jogkövetkezménye a szerződés megszűnése és ez a jogkövetkezmény bármelyik fél magatartása miatt, és bármely okra visszavezethetően bekövetkezik. A megszűnés folytán a felek nem tartoznak egymásnak szolgáltatásokkal, az addig nyújtottakat pedig a 6:180. § rendelkezései szerint kell elszámolni.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BDT.2011/2552.]; [EBH.2003/867.]
6:180. § [Felelősség a lehetetlenné válásért]
(1) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnésének időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni. Ha a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.
(2) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége aló, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti.
(3) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól.
A rendelkezés a régi Ptk. 312. § (2) és (3) bekezdésének szövegezését vette át.
Változás:
előírja az objektív meghiúsulás miatti megszűnés előtt teljesített szolgáltatás pénzbeli ellenértéke megtérítését;
szubjektív meghiúsulás szabályozását kiegészíti azzal az esettel, ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős.
A lehetetlenné válásért fennálló felelősség kérdésénél a jogalkotó változatlanul két alapesetet különböztet meg:
a./ objektív meghiúsulást - amikor a teljesítés meghiúsulása egyik fél magatartására sem vezethető vissza;
b./ a szubjektív meghiúsulást - amikor valamelyik fél magatartására vezethető vissza a meghiúsulás.
Objektív meghiúsulás esetén mindkét fél oldalán fennállóak a kimentés [6:142. §]-ban a szerződésszegésért való kártérítési felelősségnél szabályozott feltételei.
Szubjektív lehetetlenné válásnak két esete van:
a./ csak az egyik fél felelős: ez esetben a kontraktuális szabályai szerint igényelheti a másik fél a lehetetlenné válásért felelős féltől kára megtérítését. (Mivel a jogalkotó kár fogalmáról beszél, ezen a teljes kárt érteni kell.)
b./ amikor mindkét fél felelős: ez esetben a szerződés megszűnik, és a lehetetlenné válásból eredő kárt a felek közrehatás arányában követelhetik egymástól.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BDT.2007/1666.]; [BDT.2006/1366.]; [BH.2007/370.]
6:181. § [Vagylagos szolgáltatás lehetetlenné válása]
(1) Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik.
(2) Ha a szolgáltatás lehetetlenné válásáért a választásra nem jogosult fél a felelős, a másik fél választása szerint a lehetséges szolgáltatást kell teljesíteni, vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
A régi Ptk. 312. §-ában rögzített szabályozással tartalmilag azonos rendelkezés.
A vagylagos szolgáltatás lényege, hogy a jogosult választásától függ a szolgáltatás.
A szabályozás logikája szerint amennyiben a lehetetlenné válásért egyik fél sem felelős, a kötelem a megmaradt szolgáltatásra korlátozódik.
Amennyiben a lehetetlenülés a választásra jogosult félnek róható fel, ugyancsak a megmaradt szolgáltatásra korlátozódik a kötelem.
Amennyiben a választásra nem jogosult fél felelős a szolgáltatás lehetetlenné válásáért – az eredetileg vagylagos szolgáltatások vonatkozásában választásra jogosult fél választása átalakul, és vagy a lehetséges szolgáltatást, vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit választja.
6:182. § [A lehetetlenné vált dologszolgáltatás maradványa]
Ha a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa, vagy a dolog egy része a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő értéket kapott, vagy igényelhet, a jogosult ennek átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.
A szabályozás a régi Ptk. 312. § (6) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmaz.
A szövegezésben mindössze annyi változás történt, hogy a régi Ptk. „lehetetlenné vált szolgáltatás” kifejezést, míg a Ptk. „lehetetlenné vált dologszolgáltatás” terminológiát használja.
A jogszabály szövege világos, egyértelmű, az külön magyarázatra nem szorul.
10.5.2. A teljesítés megtagadása
6:183. § [A teljesítés megtagadása]
Ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a másik fél választása szerint a késedelem, vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
A régi Ptk. 313. §-a majdnem azonos tartalommal szabályozta a szerződésszegés ezen esetét.
Változás: egyértelművé lett téve, hogy a rendelkezést arra az esetre is alkalmazni kell, ha a jogosult tagadja meg a teljesítést.
A teljesítés megtagadásáról akkor beszélünk, ha a szerződésszegő egyértelműen és félreérthetetlenül kifejezésre juttatja azon szándékát, hogy teljesíteni egyáltalán nem kíván – annak ellenére, hogy a szolgáltatásnak elvileg sem fizika, sem jogi akadálya nem volt.
A [6:153. §]-ban szabályozott kötelezetti késedelemtől annyiban különbözik, hogy itt a teljesítési szándék hiánya nem átmeneti jellegű, hanem végleges.
A [6:179. §]-ban szabályzott teljesítés lehetetlenné válásától pedig az különbözteti, hogy itt a szolgáltatás teljesítése elvileg nem ütközne akadályba.
Amennyiben a jogosult a késedelem jogkövetkezményeit választja, úgy a 6:154.-6:155. §-ok szerint igényelhet teljesítést, vagy késedelemből eredő kára megtérítését.
(A jogintézmény jellege miatt azonban a késedelem alóli kimentésnek nincs helye.)
Amennyiben a jogosult lehetetlenné válás jogkövetkezményeit választja, úgy a 6:180.-6:182. §-ok szerinti szabályozás irányadó, és a jogosult a teljesítés elmaradása miatt teljes kártérítést igényelhet.
Joggyakorlat: [BH.2008/90.]; [BH.1994/263.]
10.5.3. Jognyilatkozat tételének elmulasztása
6:184. § [Jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlása]
Ha a fél szerződés alapján jognyilatkozat tételére köteles és ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.
A jogintézményt a régi Ptk. is ismerte, annak 295. §-ában nyert szabályozás, tartalmilag azonos módon.
Változás, hogy szerkezetileg az új Kódex az egyes nevesített szerződésszegésekre vonatkozó rendelkezések között helyezi el a jogintézményt – míg korábban a teljesítés szabályai között szerepelt.
A jogintézmény a jognyilatkozat-tételi kötelezettséget létrehozó szerződés teljesítésének a kikényszerítését szolgálja – és mivel a kötelezett a szerződésben vállalt – jognyilatkozat-tételi kötelezettségének nem tesz eleget, ezzel szerződést követ el.
Lényege: létezik egy, a kötelezett által érvényes szerződésben vállalt jognyilatkozat tételre vonatkozó kötelezettség. (A bíróság szerződési akaratot soha nem pótolhat.)
A jognyilatkozat tételére irányuló szerződéses kötelezettségvállalás jogosult oldalán kötelmi igényt keletkeztet arra, hogy a kötelezett a szerződésben vállalt jognyilatkozatot a rendeltetésszerű felhasználáshoz szükséges alakiságnak megfelelő formában adja ki – vagy azt a bíróság ítéletével pótolja. (Tekintve, hogy kötelmi jellegű igényről van szó, vonatkoznak rá az elévülés szabályai.)
XI. Cím: A szerződés megerősítése és módosítása
Változás a régi Ptk-hoz képest, hogy az új Kódex a jelen XI. címben szerződést megerősítő jogintézményként három – korábban szerződést biztosító mellékkötelezettségként ismert jogintézményt nevesít: a foglalót, a kötbért és a bankgaranciát.
A régi Ptk-ban szerződést biztosító mellékkötelezettségként ismert kezesség és bankgarancia a Hatodik Könyv LX. és LXI. fejezetében tárgyalt, az óvadékra vonatkozó szabályok a zálogjog szabályai közé épültek be, a jótállás a hibás teljesítés következményei között található, míg a tartozáselismerés [6:26. §] a kötelmek közös szabályai között.
A régi Ptk. szerkezetétől történő eltérés magyarázata, hogy míg korábban a szerződést megerősítő biztosítékok főként a szerződéskötéshez kötődtek, és későbbi kikötésük érvénytelennek minősült – addig az új Kódex már nem teszi érvényességi feltétellé a biztosíték szerződés megkötésével egyidejű kikötését.
A szerződés megerősítéseként tárgyalt jogintézmények egy, a szerződés megerősítésének olyan többletszankciói, amelyek szerződésszegés esetén is csak akkor érvényesíthetőek, ha azt a felek a szerződésben kikötötték.
11.1. A foglaló
6:185. § [Foglaló]
(1) A másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik.
(2) Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.
(3) A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.
(4) A foglaló elvesztése, vagy kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A kötbér és a kártérítés összege a foglaló összegével csökken.
(5) A túlzott mértékű foglaló összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
Változás:
jogintézményt a régi Ptk. a szerződést biztosító mellékkötelezettségként szabályozta [Ptk. 243-245. §]
nemcsak a szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget lehet foglalónak tekinteni – az új Ptk. szerint ugyanis lehetőség van arra, hogy akár a szerződéskötés előtt, akár a szerződéskötés után kerüljön a foglaló átadására sor. (A változás indokolt volt elsősorban a banki átutalással történő teljesítés, a banki átutalások számának megnövekedése miatt.)
Szakít a régi Ptk. azon szabályával, hogy pénz mellett más dolgot is lehetett foglalónak tekinteni – foglaló csak pénzben adható a törvény szövege szerint. (Az indokolás szerint azonban ez diszpozitív szabály, a felek megállapodhatnak más dolog átadásában is.)
a Ptk. szerint a kötelezettségvállalás erősítéseként adják át (és nem annak jeléül - az utóbbi céljára az előleg szolgál.)
a kétszeresen visszatérítendő, vagy elveszett foglaló nemcsak a kártérítésbe, hanem a kötbérbe is beszámítandó.
a bíróság a túlzott mértékű foglalót csak a kötelezett kérelme esetén mérsékelheti.
A foglaló érvényessége változatlanul nincs írásbeliséghez kötve – az írásbeliség elmaradása azonban bizonyítási problémákat vethet fel.
Amennyiben a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékeként kell elszámolni.
Amennyiben van teljesítés elmaradás, akkor a foglaló elvesztése, vagy kétszeres visszaadása még nem mentesít az alól, hogy a másik fél a teljesítést követelhesse – vagyis a foglaló szankciós jellege a szerződésszegés jogkövetkezményei alól nem mentesít.
A bírói gyakorlat jellemző módon a szerződési érték, ellenérték 10%-a alatt nem tekintette túlzottnak a foglaló mértékét – míg 10% fölött az eset körülményeitől függően.
Megjegyzés
A régi Ptk. szövegezésében megjelenő „szerződés megkötésekor” kifejezést a több évtizedes bírói gyakorlat akként értelmezte, hogy a szerződéskori megállapodás mellett megkövetelte a szerződéskori átadást is. Ez a bírói jogértelmezés több esetben nem felelt meg a szerződő felek akaratának sem, a készpénzforgalom csökkenésével, a banki átutalással is történő teljesítés általánossá válásával pedig gyakorlati problémákat is felvetett. A változást a jogalkalmazás is üdvözli.
Joggyakorlat: [BH.2002/225.]; [BH.1996/599.]; [BH.2012/198.]; [BH.2009/269.]
Figyelem: a jogintézményt érintő legtöbb jogeset a „szerződés megkötésekor” kifejezés értelmezéséhez kötődött, s e körben az új Kódex, új szabályozást tartalmaz – az ehhez kapcsolódó régi jogesetek nem alkalmazhatóak.
11.2. A kötbér
6:186. § [Kötbér]
(1) A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség aló, ha szerződésszegését kimenti.
(2) Kötbér írásban köthető ki.
(3) A jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e.
(4) A pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.
A régi Ptk. is tartalmazta (246-247. §-okban), mint szerződésbiztosító mellékkötelezettsége a kötbér jogintézményét.
Változás:
a szerződés megerősítésére szolgáló, önként vállalt többletfunkcióként került szabályozásra (és nem szerződést biztosító mellékkötelezettségként),
lehetőség van a: 186. § (1) bekezdés utolsó mondata szerint a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentésre – a szerződésszegés szabályai szerint – a [6:142. §]-ban rögzített feltételek mellett.
Megjegyzés
Emlékeztetőül az új, szerződésszegés alóli mentesülési klauzula szakít a felróhatósági felelősséggel, szinte objektivizálódik ezáltal a felelősség.
A kötbérkikötés érvényességi feltétele az írásbeliség.
A kötbér minimál kárátalány szerepet tölt be, azaz ha a kötbér jogosultjának semmilyen kára nincs, a kötbér akkor is jár.
Kötbért meghaladó kár pedig kártérítési igény összegszerűségének bizonyítása mellett érvényesíthető.
Pénzkövetelés késedelmes teljesítésénél a kötbér a késedelmi kamat funkcióját tölti be.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BDT.2009/85.]; [BDT.2007/1516.]; [BH.2011/63.]; [BH.2010/151.]
6:187. § [Kötbér és egyéb szerződésszegési igények]
(1) A teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítési kötelezettség alól.
(2) A jogosult a hibás teljesítés miatti kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági igényt.
(3) A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát.
(4) A jogosult a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti, ha a kötbér igényét nem érvényesítette.
A régi Ptk. 246. §-a (2) és (3) bekezdése tartalmában azonos módon szabályozta a kötbér és egyéb szerződésszegési igények egymáshoz való viszonyát.
Kötbérfizetési kötelezettség bármely szerződésszegés esetére vállalható. A meghatározott szerződésszegéshez kapcsolódó kötbér megnevezése azért indokolt, mert eltérő joghatás fűződik hozzájuk.
A teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbért meghiúsulási kötbérnek nevezi a jogirodalom, kizárja a teljesítés követelését.
A késedelmi, vagy hibás teljesítési kötbér megfizetése pedig a természetbeni teljesítési kötelezettség alól nem mentesít.
A meghiúsulási kötbér magában foglalja más szerződésszegés esetére kikötött kötbért.
Kizárt a szerződésszerű teljesítést biztosító szavatossági jogok mellett hibás teljesítés miatti kötbér érvényesítése.
A kötbért meghaladó kárigény érvényesítése a kártérítés 6:142-6:147. §-okban leírt szabályok szerint történik.
Az érvényesített kártérítés összegébe a kötbért természetszerűleg be kell számítani. A jogosult választhat a szerződésszegés jogkövetkezményei között – a kötelezettet ilyen jog nem illeti meg, azaz nem kérheti, hogy a jogosult előbb kötbérigényét érvényesítse.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [EBH.2012/94.]
6:188. § [A kötbér mérséklése]
A túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
A Régi Ptk. is ismerte a túlzott mértékű kötbér mérséklésének a jogintézményét, azt 247. §-ban szabályozta.
Változás: csak az esetben mérsékelhető a bíróság részéről a túlzott mértékű kötbér, amennyiben a kötelezett ilyen kérelmet előterjeszt.
A kötbér mérséklése jogintézménye jól mutatja, hogy a szerződéses kapcsolatokban is az arányosság elve a rendezőelv.
A bíróság a döntése során mérlegel, a bírósági beavatkozás csak kivételes lehet.
Jellemző módon a bíróság akkor dönt a túlzott mértékű kötbér mérséklése mellett, amennyiben a szerződésszegés objektív, (azaz az okozott hátrány ) és szubjektív (azaz az enyhébben megítélhető szerződésszerű magatartás, felek helyzete, stb.) összetevői miatt a mérséklésre megfelelő indok áll rendelkezésre.
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BDT.2011/104.]; [BH.2005/281.]; [BDT.2012/2706.]; [EBH.2011/522.]; GK.17: gazdálkodó szervek egymás közötti viszonylatában mikor van helye a kötbér mérséklésének.
6:189. § [Kötbér igény kamata]
Kötbér után kamat kikötése semmis. Az esedékessé vált kötbér után a kötelezett késedelmi kamatot köteles fizetni.
A régi Ptk. is tartalmazta annak 246. §-ában, hogy kötbér után kamat kikötése semmis.
Változás: az esedékessé vált kötbér után a kötelezett késedelmi kamat fizetésére is köteles. (Egyébként a kötbér utáni kamat kikötése változatlanul semmis.)
A túlzott mérték a konkrét helyzet elemzése eredményeként állapítható meg – de valószínűsíthetően a foglalónál már ismertetett 10%-os mérték a szerződési érték ellenértékhez képest itt is zsinórmérce lehet (a meghiúsulási kötbér funkcióját tekintve nyilván eltérő).
Megjegyzés
Joggyakorlat: [BH.2012/194.]
11.3. Jogvesztés kikötése
6:190. § [Jogvesztés kikötése]
(1) A felek írásban köthetik ki, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné.
(2) Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a kötelezett kérelmére a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.
A jogintézmény a régi Ptk. 250. §-ában szabályozott volt, akkor, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség.
A korábbi szabályozáshoz képest tartalmi változás nincs.
Változás:
jogintézmény rendszertani elhelyezkedésében, mivel a szerződések általános szabályai között kerül nevesítésre,
mérséklésre csak kérelem esetén kerülhet sor.
Jogvesztés kikötése esetén a szerződésszegő fél jogi helyzete valamilyen módon elnehezül. (Például részletfizetési kedvezményt elveszít.)
Jogvesztés kikötésénél is érvényességi feltétel az írásbeliség.
A gazdasági erőfölénnyel való esetleges visszaélés kiküszöbölését szolgálja a bíróság joghátrány mérsékléséhez kapcsolódó alakító joga.
Megjegyzés
Jogvesztés kikötése is elvileg bármely szerződésszegéshez kapcsolódhat – a feleknek azonban a szerződésben előre és pontosan kell meghatároznia, hogy milyen szerződésszegés esetére, milyen jog elvesztését írják elő.
Joggyakorlat: [BDT. 2002/608.]; [BH.1979/179.]
11.4. A szerződés módosítása
A szerződések joga egyik legfőbb rendező elve a felek szerződési akaratának az érvényesülése.
Ebből következően csak kirívó esetekben kerülhet sor egy adott szerződés külső módosítására (jellemző módon bíróság általi módosítására) – például közérdek, vagy a gyengébb fél érdekeinek védelme érdekében.
A Ptk. a szerződés módosításának két fajtáját különbözteti meg, a régi Ptk-val egyezően,
a./ a felek általi módosítást;
b./ a bíróság általi szerződés módosítást.
6:191. § [A szerződés felek általi módosítása]
(1) A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.
(2) A szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhessebbé.
(3) A szerződés módosítására, a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(4) A szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a szerződésben kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.
A régi Ptk. is ismerte a szerződés felek általi módosítása jogintézményét, azt a 240. §-ban szabályozta.
Változás:
az új jogszabályi rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy a szerződés módosítására, a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni – (hiszen a közös megegyezéssel való módosítás nem más, mint a szerződés valamely elemét érintő újabb szerződéskötés),
rögzíti a szerződés egyoldalú módosításának a lehetőségét, ennek feltételeit rögzíti,
elhagyja a régi Ptk. azon rendelkezéseit, hogy a zálogkötelezett és kezes korábban keletkezett kifogásai a szerződésmódosítás után fennmaradnak – hiszen ez egyébként is következik a 6:191. § (2) bekezdés első részéből.
A felek bármely tartalmi elemét módosíthatják a szerződésnek, és lehetőségük van kötelezettségvállalásuk jogcímét is módosítani.
A szerződés felek általi módosításának azonban korlátai vannak – nem módosítható harmadik személy sérelmére – az ilyen módosítás adott esetben harmadik személlyel szemben – az ő beleegyezése hiányában – relatíve hatálytalan.
Megjegyzés
A 6:191. § (4) bekezdésében szabályozott egyoldalú szerződésmódosítás jogintézménye különösen nagy hangsúlyt kapott a gyakorlatban az utóbbi időben a pénzügyi szolgáltatások területén.
A Kúria 2/2012. (XII.10.) PK véleményben összegezte a fogyasztói kölcsönszerződésben a pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségére vonatkozó álláspontját.
Eszerint a kikötés tisztességtelennek akkor minősül, ha a pénzügyi intézmény számára – a fogyasztó hátránya – indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt. Ennek vizsgálatához az alábbi követelmények értékelése szükséges:
§ egyértelmű és érthető megfogalmazás elve;
§ tételes meghatározás elve;
§ objektivitás elve;
§ ténylegesség és arányosság elve;
§ átláthatóság elve;
§ felmondhatóság elve.
Van olyan nézet, mely szerint a 6:191. § (4) bekezdésében rögzített egyoldalú szerződésmódosítási szabály, mint fogalom téves, hiszen ez esetben nem a szerződés módosítására kerül sor, hanem az előnyt élvező fél részéről a létező szerződési lehetőségeik kihasználása történik meg (a sérelmet szenvedett fél esetlegesen a joggal való visszaélés alapelvi tilalmára hivatkozván kaphat védelmet).
A régi Ptk. a szerződés felek általi módosításával együtt szabályozta a szerződés egyességgel történő módosításának a kérdését.
(Az új Kódex ezt a Hatodik Könyv V. fejezetében a 6:27. §-ban szabályozza.)
Joggyakorlat: [BDT.2009/168.]; [BH.2012/41.], [BDT.2009/2106.]; [BDT.2001/475.]
Forrás
§ Kemenes István: A pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról, Gazdaság és jog 2012/4. 3-12. oldal.
§ Gabó Gábor: A fogyasztói kölcsönszerződések egyoldalú módosításáról Gazdaság és jog 2012/10. 2-7. oldal.
§ (A Kúria [2/2012. (XII.10.) PK véleménye] változatlanul irányadó.)
6:192. § [Bírósági szerződésmódosítás]
(1) Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
a./ a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előre látható;
b./ a körülmények megváltozását nem ő idézte elő és
c./ a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
(2) A bíróság a szerződést az általa meghatározott időponttól, legkorábban a szerződés módosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától kezdődően úgy módosíthatja, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogos érdeke se sérüljön.
A régi Ptk. 241. §-ában szabályozta a bírósági szerződésmódosítás jogintézményét.
Változás:
a régi Ptk. csak a „clauzula rébus sic stantibus” elvét fogalmazta meg, a 6:192. § (1) bekezdése azonban további körülmények vizsgálatát is kötelezővé teszi,
a jogszabály a módosítás időbeli korlátját egyértelművé teszi, és a bíróság számára csak a módosításra irányuló igény bírósági érvényesítésének időpontjától kezdődő lehet a szerződés módosítása,
a jogos érdek fogalma helyett „jogi érdek” fogalmat használja a törvény.
További tartalmi korlát, hogy a módosítás egyik fél lényeges, jogos érdekét se sértse.
Változatlanul csak a felek tartós jogviszonya esetén van lehetőség a bíróság általi szerződésmódosításra. (A bírói gyakorlat tartós jogviszonyként a huzamos időre szóló használati szerződéseket tekinti.)
Új körülmény bekövetkezése a szerződéskötés megkötését követően kell, hogy megtörténjen, és ezzel okozati összefüggésben egy olyan helyzet szükséges, hogy a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése a fél lényeges jogos érdekét sértse.
A Ptk. diszkrecionális mérlegelési jogot biztosít a bíróság számára a szerződésmódosítás kezdő időpontját érintően, mert annak csupán a legkorábbi időpontját rögzíti. (Ezáltal a régi Ptk-hoz kapcsolódó joggyakorlatban mutatkozó bizonytalanság e körben megszűnik.)
A bírói szerződésmódosítás időbeli hatálya csak ex nunc lehet. (Visszamenőleg akkor sem lehetséges módosítani a szerződést, ha a módosítási feltételek egyébként fennállnak.)
Megjegyzés
Az új Kódex azon változása, hogy a fél rendes üzleti kockázatába eső körülményváltozás esetén kizárja a bírói módosítás lehetőségét – az új Kódex azon szellemiségének próbál megfelelni, amely az üzleti élet szereplőihez igazítja a magatartási szabályokat.
A lényeges, jogos érdek sérelme változatlanul mindkét fél helyzetének elemzését kívánja.
Nemcsak a szerződésmódosítás feltételeiként jelenik a jogi érdek fogalma és ennek vizsgálati kötelezettsége, hanem a 6:192. § (2) bekezdése szerint egyben a módosítás tartalmi határai során is vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze.
Kiemelendő, hogy a szerződés módosítása során – a felekhez hasonlóan, a bíróságnak is lehetősége van a kötelmi jog diszpozitív szabályaitól való eltérésre – ellenben a kógens szabályok a bíróságot is kötik.
Joggyakorlat: [BDT.1997/242.]; [BH.1998/274.]; [BDT.2007/1707.]; [BDT.2000/277.], [BDT.2013/2840.]; [BDT.2012/2769.]
Forrás
§ Az új Ptk. magyarázata (Hvg-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013.)
§ Ptk. Fordítókulcs (Hvg-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013.)
§ A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal (Complex Kiadó Kft. Budapest, 2013.)
§ Wellmann György – A szerződésszegés általános szabályairól az új Ptk. tervezetben Gazdaság és Jog 6-7. 2007. 13-20. oldal
§ Juhász László – A hibás teljesítés szabályai az új Ptk. tervezetében Miskolci Konferenciák 2006/2007. 281-304. oldal
XII. Cím: Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás
12.1. Az engedményezés (XXVIII. Fejezet)
12.1.1. Helye az új Ptk.-ban
A régi Ptk. az engedményezést – a tartozásátvállalással együtt – a Negyedik Rész XXVII. Fejezetében szabályozta (328.-331. §). Az új Ptk. a Hatodik Könyv XII. Cím XXVIII. Fejezetét szenteli az engedményezésnek.
12.1.2. Fogalma
6:193. § [Engedményezés]
(1) A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át.
(2) A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.
(3) Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.
Az engedményezés mint jogváltozást kiváltó rendelkező ügylet során az eredeti jogosult, az engedményező a kötelezettel szembeni követelését másra, az engedményesre ruházza át. Az eredeti jogviszony jogosultja személyében hoz létre változást az eredeti és az új jogosult kölcsönös és egybehangzó kifejezésével létrejövő szerződése folytán; a kötelem jogosulti oldalán az engedményező helyére az engedményes lép. Az engedményezés a kötelezett pozícióját nem érinti, így hozzájárulására nincs szükség.
Az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy a követelés átruházásához – a tulajdonjog átruházásához hasonlóan – jogcím is szükséges, melyek ugyanazok lehetnek, mint tulajdonjog átruházása esetén. Így adásvétel és ajándékozás tárgya dolog mellett jog és követelés is lehet.
Az engedményezés jogcímes jellege miatt nem találhatunk rendelkezést az engedményező felelősségére, hiszen azt a mögöttes jogviszony határozza meg.
A főkövetelés vagy annak egy része engedményezése esetén az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, továbbá – szemben a régi Ptk.-val – a kamatkövetelés is.
Megjegyzés
EBH 2003. 868 Engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a közöttük fennálló jogviszonyban kell levonni. Az érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolhatja.
Az engedményezhető követelések
6:194. § [Az engedményezhető követelések]
(1) A követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad.
(2) Az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi.
(3) Semmis a jogosult személyéhez kötött követelések engedményezése.
Új elemként tartalmazza a törvény, miszerint a követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad. Ha az alapul szolgáló jogviszony létezik, a még ténylegesen létre nem jött követelés is engedményezhető. Ha a szerződés megkötésekor a követelés már nem létezett, az engedményezési szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul, semmis (6:107. § (1) bekezdés).
Változatlanul mód van nem csak szerződésen alapuló, hanem más jogviszonyból származó követelések engedményezésére is. Továbbra sem lehetséges a jogosult személyéhez kötött követelések, valamint azon követelések engedményezése, melyekre vonatkozóan jogszabály kizáró rendelkezést tartalmaz.
Megjegyzés
BDT 2006. 1463 Személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perben nincs helye engedményezésnek. A személyhez fűződő jogok megsértése miatt támasztott igény vonatkozásában az engedményezésen alapuló jogutódlás kizárt, ezért a felperes jogi személy megszűnése esetén az eljárás félbeszakadásának megállapítása helyett a pert meg kell szüntetni.
BDT 2013. 2854 Az engedményezési szerződés lényeges tartalma annak a követelésnek a határozott megjelölése, amelyre az engedményezés vonatkozik, azaz legalább az engedményezett követelés kötelezettjének meghatározása. Ha a követelés még létre sem jött, az engedményezési szerződés érvényesen nem jön létre. A jövőben lejáró és feltételhez kötött követelés is engedményezhető, feltéve, hogy az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a jövőbeli követelés fakadhat.
12.1.4. Engedményezést kizáró kikötés
6:195. § [Engedményezést kizáró kikötés]
(1) Harmadik személlyel szemben hatálytalan a követelés engedményezését kizáró kikötés.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti az engedményező felelősségét az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért. Semmis a szerződés azon kikötése, amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít vagy kötbérfizetési kötelezettséget ír elő.
A régi Ptk. nem foglalkozott az engedményezést kizáró kikötésekkel. A bírói gyakorlat ezt megengedte, és érvénytelennek tekintette az ilyen kikötésbe ütköző engedményezést, azonban olyan döntések is közzétételre kerültek, melyek ezt a joghatást az ilyen kikötésektől megtagadták, s csupán szerződésszegésnek minősítették az engedményezést kizáró kikötésbe ütköző engedményezést. A bírói praxis szembesült azzal, hogy az engedményezést kizáró kikötések jellemzően általános szerződési feltételekben jelennek meg, s ekként követelések széles körét vonják ki a vagyoni forgalomból.
Az új Ptk. azt a megoldást fogadta el, hogy az engedményezést kizáró kikötések érvényesek ugyan, de csak relatív hatályuk van, azaz harmadik személlyel szemben hatálytalanok, a követelés átszállását megakadályozni nem tudják. Az ilyen kikötésbe ütköző engedményezés szerződésszegésnek minősül, de a kötelezett legfeljebb csak kártérítési igénnyel léphet fel. Azok az esetek pedig, amelyekben a kötelezettek általános szerződési feltételekben zárják ki a velük szembeni követelések engedményezését, az általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések szerint vizsgálandók.
12.1.5.Tájékoztatás és okiratok átadása
6:196. § [Tájékoztatás és az okiratok átadása]
Az engedményező köteles az köteles a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító okiratokat az engedményesnek átadni engedményest a követelés érvényesítéséhez szükséges tájékoztatással ellátni, és köteles a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító okiratokat az engedményesnek átadni.
A régi Ptk. az engedményező tájékoztatási és iratátadási kötelezettségéről nem tartalmazott szabályozást. Az engedményes jogvédte érdekére figyelemmel törvény nevesíti e kötelezettségeket.
12.1.6. Értesítés az engedményezésről
6:197. § [Értesítés az engedményezésről]
(1) Az engedményező köteles az engedményes választásának megfelelően a kötelezettet az engedményezésről az engedményezés tényét és az engedményezett követelést megjelölve írásban értesíteni, vagy az engedményes személyét is meghatározó engedményezési okiratot az engedményesnek átadni.
(2) A kötelezett értesítését követően az engedményessel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása. A kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.
(3) Az engedményezésről szóló értesítés a (2) bekezdés szerinti joghatást akkor váltja ki, ha az engedményezőtől származik, vagy az engedményes az engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon igazolja az engedményezés megtörténtét.
A törvényi indokolás szerint a régi Ptk. szűkszavúan és nem kellően világosan rendelkezik a kötelezett értesítésének jogi jelentőségéről. Kimondja ugyan, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell, azonban a követelés az értesítéstől függetlenül átszáll az engedményesre, így az értesítés joghatása csupán az, hogy a kötelezett ezt követően már nem jogosult az engedményezőnek teljesíteni. Ezzel szemben az új Ptk. egyértelművé teszi az értesítés joghatását, s ahhoz két jogkövetkezményt fűz: egyrészt az értesítés után az engedményessel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező közötti, a követelés alapjául szolgáló szerződés módosítása, másrészt a kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat a követeléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.
Újdonság az is, hogy az engedményes határozza meg az értesítést végző személyt. A törvény rendelkezik továbbá annak tartalmáról és ahhoz kötelezően írásbeliséget rendel.
Ha az engedményezésről a kötelezettet nem, vagy nem megfelelően (pl. az engedményezőn és az engedményesen kívüli harmadik személy) értesítik, úgy az vele szemben nem hatályos, változatlanul csak az eredeti jogosultnak teljesíthet.
Megjegyzés
BH 2008. 298 A kötelezett az engedményezésről szóló értesítését követően csak az engedményesnek teljesíthet, vele szemben kifogásként csak arra hivatkozhat, amelyre az engedményezővel szemben is hivatkozhatott volna; az engedményező és az engedményes jogviszonyát érintő kifogást nem érvényesíthet.
12.1.7.Teljesítési utasítás
6:198. § [Teljesítési utasítás]
(1) A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap olyan teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét, valamint az engedményes telephelyét, ennek hiányában székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát meghatározza. Ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet.
(2) A teljesítési utasítás akkor váltja ki az (1) bekezdés szerinti joghatást, ha az utasítás az engedményezőtől származik, vagy az engedményes engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a követelést rá engedményezték. Ha az értesítés megjelölte az engedményest, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag az engedményes adhat.
(3) Ha a kötelezett az engedményező részére teljesít, az engedményező köteles a szolgáltatás teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. Az engedményező hitelezői az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.
A törvény az engedményezésről történő értesítéstől elkülöníti a teljesítési (fizetési) utasítást. Önmagában az értesítéshez nem fűződik az a joghatás, hogy a kötelezett ettől az időponttól kizárólag az engedményesnek történő teljesítéssel szabadul a kötelemből. A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap olyan teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét, valamint az engedményes telephelyét, ennek hiányában székhelyét, természetes személy esetében lakóhelyét, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát meghatározza. Ezt követően a kötelezett azonban már csak a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet, különben a kétszeri teljesítés veszélyét viseli.
A teljesítési utasítás az engedményezőtől és az engedményestől is származhat. Ha azonban a teljesítési utasításra a kötelezett értesítése után kerül sor, s az értesítés az engedményest megjelölte, úgy teljesítési utasítást csak az engedményes adhat. Ha a teljesítési utasítás a kötelezett értesítését megelőzi, az engedményesnek engedményezési okirattal, vagy más hitelt érdemlő módon kell igazolnia a követelés rá történt engedményezését. Ha a kötelezett az teljesít az engedményezőnek, az így birtokába került vagyontárgyakat az engedményező a sajátjától elkülönítve köteles kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. Az engedményező hitelezői – hasonlóan a bizományoshoz került dolgokra vonatkozó szabályozáshoz (6:282. § (3) bekezdés) – az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.
Megjegyzés
A 6:198. § (3) bekezdésének szövegét a 2013. évi CCLII. törvény 188. § (4) bekezdése az eredetileg elfogadotthoz képest azzal a különbséggel állapította meg, hogy a teljesítésre vonatkozóan nem tartalmazza az engedményezésre vonatkozó értesítés után, azonban teljesítési utasítás hiányában fordulatot.
12.1.8. Többszöri és utólagos engedményezés
6:199. § [Többszöri és utólagos engedményezés]
(1) Ha az engedményező azonos követelést többször engedményez, a kötelezett akkor szabadul, ha az elsőként kapott teljesítési utasításnak megfelelően teljesít.
(2) Ha az engedményes a követelést továbbengedményezi, a kötelezett akkor szabadul, ha az utolsó teljesítési utasításnak megfelelően teljesít.
A többszöri és utólagos engedményezés a régi Ptk. hallgatásával szemben ugyancsak az új Ptk.-ban jelenik meg.
Ugyanannak a követelésnek többszöri engedményezése esetén a követelést az első engedményes szerzi meg, hiszen az eredeti jogosult későbbi engedményezése esetén az engedményező immár nem a követelés jogosultja, annak vonatkozásában nincs rendelkezési joga. Ugyanakkor az adósvédelem elve jut kifejezésre azzal, hogy a kötelezett szabadul a kötelemből, ha az elsőként kapott teljesítési utasításnak megfelelően teljesít, akkor is, ha ez az engedményes nem szerezte meg a követelést. Ennek oka az, hogy amennyiben az engedményezést a későbbi engedményes megfelelően igazolja, a kötelezett nincs abban a helyzetben, hogy meg tudja állapítani, történt-e korábbi engedményezés. Ilyenkor a kötelezett által teljesített összeg kifizetését a korábbi engedményes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén érvényesítheti.
Utólagos engedményezésről van szó akkor, ha a követelést megszerző engedményes a követelést továbbengedményezte. A többszöri engedményezéssel szemben az utólagos engedményezés nem érvénytelen. A kötelezett az utolsóként teljesítési utasítást adónak köteles teljesíteni, aki az engedményezés bizonyítékául benyújtott okiratokból állapítható meg.
12.1.9.A kötelezett költségeinek megtérítése
6:200. § [A kötelezett költségeinek megtérítése]
A kötelezett engedményezéssel okozott költségeinek a megtérítésére az engedményező és az engedményes egyetemlegesen kötelesek.
A közvetlenül az engedményezéssel összefüggő, a kötelezettnél jelentkező költségeket az engedményező és az engedményes egyetemlegesen kötelesek megtéríteni. Ilyen eset lehet, ha a banki utalással teljesítendő követelést engedményeznek, s ezáltal a banki költségek emelkednek. E rendelkezés az új Ptk.-ban szintén új elemként jelenik meg.
12.1.10. Követelés átszállása jogszabály rendelkezése alapján
6:201. § [Követelés átszállása jogszabály rendelkezése alapján]
Ha a követelés jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az engedményező helytállási kötelezettsége akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.
Az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a követelés nem szerződés, hanem jogszabály, avagy jogszabály felhatalmazása alapján bírósági, hatósági határozat folytán száll át az új jogosultra. Ez a törvényi engedmény (cessio legis) esetköre. Ennek főbb eseteit a törvény maga szabályozza. Példaként említhetjük a 6:243. §-t, mely alapján az alkezes teljesítése estén a követelés erejéig mindazon jogokat érvényesítheti, amelyeket a kezes érvényesíthetett volna, ha a jogosult követelését kielégíti. Hasonlóan rendelkezik a kárbiztosítási szerződés körében a 6:468. § (1) bekezdése, mely a biztosító javára állapít meg megtérítési igényt az általa megtérített kár mértékéig a károkozóval szemben, kivéve, ha a kárt a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó okozta.
Törvényi engedmény esetén főszabályként nem érvényesül az értesítési kötelezettség, hiszen a követelés átszállásának és a kötelezettel szembeni joghatás beállásának időpontját a jogszabály határozza meg.
12.2. A jogátruházás (XXIX. Fejezet)
12.2.1. Helye az új Ptk.-ban
A törvényalkotó szükségesnek látta külön fejezetet szentelni a jogok átruházhatóságának, szemben a régi Ptk. hallgatásával. Ebből következően az új Ptk hatálybalépéséig csak azok a jogok forgalomképesek, melyeket jogszabály ilyennek minősít; egyébként forgalomképtelenek. Az új Ptk. indokolása rögzíti, az alanyi jogokat létrehozó jogszabályok a jogok átruházhatósága tekintetében nem tekinthetők következetesnek. Egyes jogszabályok kifejezetten lehetővé teszik az általuk létrehozott vagyoni értékű jogok átruházhatóságát, míg mások ezt megtiltják, s azt sugallják, mintha jogszabályi tilalom hiányában a jogok forgalomképesek lennének. A know-how-t például a régi Ptk. védelemben részesítette (86. § (4) bekezdése), de nem szólt annak forgalomképességéről, a bírói gyakorlat és a jogirodalom mégis elismerte annak átruházhatóságát.
12.2.2. Fogalma
6:202. § [Jogátruházás]
(1) A jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik.
(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jog átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás szükséges. A jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerződése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép.
(3) A jogok átruházására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(4) Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átruházásához az engedményezésen felül a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
Az új Ptk. vitathatatlanná teszi, hogy a jogosult jogát főszabály szerint másra átruházhatja. Ez alól két kivétel van: ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja, vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik. Az új Ptk. 5:148. § (1) bekezdése például azt mondja ki, a haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át. Az 5:161. § (4) bekezdése pedig azt tartalmazza, a telki szolgalom nem lehet önállóan forgalom tárgya. A tartási szerződés (6:491. § (1) bekezdése) tartós és célkötelmi jellegű természetéből, a szolgáltatások személyhez kötöttségéből pedig külön jogszabályi rendelkezés nélkül is az következik, hogy a jogosult e jogát másra nem ruházhatja át.
12.2.2. Általános szabályai
A jogok átruházását a törvény a követelések átruházásával azonos módon, a tulajdonjog átruházásának mintájára szabályozza. Két érvényes ügyletre van szükség: egy jogcímesre (leggyakrabban adásvételi vagy ajándékozási szerződésként jelenhet meg), továbbá egy rendelkező ügyletre, mely maga a jogátruházás. A jogátruházást a törvény az átruházó és az új jogosult közötti szerződésként definiálja, melynek következménye az alanycsere, ugyanakkor az alapjogviszony tartalmában változatlan marad. A jogok átruházására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azaz az adott jog jellege dönti el, az engedményezés szabályai milyen körben irányadók.
12.2.3. Különös szabályai
Annak érdekében, hogy a lajstromban bízva jogot szerző személyek az ingatlan-nyilvántartásban bízva jogot szerző személyekhez hasonló védelmet élvezzenek, a lajstromozott jogok átruházására a törvény speciális rendelkezéseket tartalmaz. Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átszállásához a jogátruházáson kívül a jogosult változásának a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Így biztosítható ugyanis a közhiteles nyilvántartásoknak az a funkciója, hogy a nyilvántartott jogok jogosultjairól hiteles, megbízható információkat nyújtson. A lajstromokkal kapcsolatos szabályokat ugyanakkor az érintett nyilvántartásokra vonatkozó jogszabályok határozzák meg. Az új Ptk. csak azt rögzíti, hogy valamely lajstromban nyilvántartott jog megszerzése csak a nyilvántartásba való bejegyzés útján lehetséges.
Megjegyzés
Ilyen lajstrom jelenleg az ingatlan-nyilvántartás, továbbá a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal által az iparjogvédelem alá eső alkotásokról vezetett szabadalmi, védjegy, használati és formatervezési minta és a mikroelektronikai termék oltalmából eredő jogokat tartalmazó nyilvántartás.
12.3. A tartozásátvállalás (XXX. Fejezet)
12.3.1. Helye az új Ptk.-ban
A régi Ptk. a tartozásátvállalást – ahogy arra már utaltunk – a Negyedik Rész XXVII. Fejezetében szabályozta (332.-333. §). Az új Ptk. a Hatodik Könyv XII. Cím XXVIII. Fejezetében öt §-ban, jóval részletesebben tárgyalja e jogintézményt. Újítása, hogy a tartozásátvállalás tágabb értelmű fogalmába tartozóan a szűkebb értelemben vett tartozásátvállalás mellett nevesíti a régi magánjogunkban is ismert tartozáselvállalást és a teljesítésátvállalást is. Mindegyik sajátossága, hogy az alapügyletben nem érintett harmadik személy kötelezi magát, hogy az alapügyletben meghatározott kötelezettséget annak jogosultja felé teljesíti. Különbség köztük abban van, hogy e harmadik személy mindkét féllel vagy csupán az adóssal állapodik-e meg, továbbá hogy ezáltal az adós a kötelemből szabadul-e.
A tágabb értelemben vett tartozásátvállalás körébe nem tartozik bele a harmadik személy részéről felajánlott teljesítés, melyet a törvény a kötelmek közös szabályai között, a teljesítés sajátos eseteként szabályoz (6:57. §).
12.3.2. Tartozásátvállalás
6:203. § [Tartozásátvállalás]
(1) Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (e fejezet alkalmazásában: átvállaló) abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti.
(2) Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették.
(3) A tartozásátvállalással a követelés biztosítékai megszűnnek. Fennmarad a biztosíték, ha annak kötelezettje a tartozásátvállaláshoz hozzájárul.
A régi Ptk. megalkotása előtti magánjogunk a tartozásátvállalást kétoldalú, az alapügylet jogosultja és a tartozásátvállaló közötti szerződésnek tekintette. E hagyománnyal szakított a régi Ptk. akkor, amikor a tartozásátvállalást változatlanul kétoldalú, de az eredeti kötelezett és a tartozás átvállalója közötti szerződésként szabályozta. Kimondta ugyanakkor, ennek hatályosulásához a jogosulttal szemben annak hozzájárulása szükséges; a tartozásátvállaló csak ebben az esetben lépett a kötelezett helyébe. Más kérdés, hogy a tartozás átvállalóját az eredeti kötelezettel szemben a létrejött szerződés akkor is kötötte, ha ahhoz a jogosult nem járult hozzá.
Az új Ptk. a 6:203. § szerinti értelemben vett tartozásátvállalást már háromoldalú szerződésként kezeli, melynek alanyai a jogosult, a régi kötelezett, valamint új kötelezettként a tartozás átvállalója. A törvény indokolása azonban nyomatékosan rögzíti azt is, e dogmatikai korrekció a tartozásátvállalás gyakorlatát nem érinti, mivel a jogviszonyban eddig is szükséges volt valamennyiük közreműködése.
Ebben a konstrukcióban a régi kötelezett szabadul a kötelemből, abba új kötelezett lép. Ebből következik, hogy az átvállalót mindazok a jogok megilletik, amelyek az eredeti kötelezettet a szerződés alapján a jogosulttal szemben megillették (értelemszerűen az eredeti kötelezett személyéhez kötődő kifogások kivételével). A követelés biztosítékai azonban főszabály szerint megszűnnek, azonban mégis fennmaradnak, ha az adott biztosíték kötelezettje a kötelezett személyében bekövetkező változás ellenére a tartozásátvállaláshoz hozzájárul.
Megjegyzés
BDT 2006. 1381 Ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló az eredeti kötelezett helyébe lép és az átvállalóra a tartozás annyiban és olyan terjedelemben száll át, amennyiben és amilyen terjedelemben az átvállalás időpontjában fennállott.
12.3.3. Előzetes hozzájárulás a tartozásátvállaláshoz
6:204. § [Előzetes hozzájárulás a tartozásátvállaláshoz]
(1) Ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen megteszi, a tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik hatályossá.
(2) A jogosult jognyilatkozata megtételekor fenntarthatja a jogot annak visszavonására.
Az új Ptk. a tartozások átvállalásának meggyorsítása érdekében speciális rendelkezésével lehetővé teszi, hogy a megállapodásra időben elkülönülten kerülhessen sor. A jogosult előzetes nyilatkozata megelőzi a régi és az új kötelezett megállapodását, mely utóbbi kétoldalú ügylettel a tartozásátvállalás létrejön. Ennek hatályossá válásához azonban értesíteni kell a jogosultat.
A jogintézmény rugalmasságát szolgálja, hogy a jognyilatkozat – a jogosult és a kötelezett közötti bizalmi viszonytól függően – visszavonhatóan és visszavonhatatlanul is megtehető. Ha a jogosult e jogát nem tartja fenn, az jelentős kockázatot jelenthet számára, hiszen elveszti a kötelezett személye feletti kontrollt, s kevésbé fizetőképes kötelezett kerülhet a kötelembe. Ha előzetes hozzájárulás megtételekor a jogosult nem teszi egyértelművé, hogy nyilatkozata visszavonható-e, s ha igen, milyen körülmények között és miként, úgy a nyilatkozat a törvény diszpozitív szabálya folytán visszavonható.
12.3.4. Teljesítésátvállalás
6:205. § [Teljesítésátvállalás]
Ha harmadik személy megállapodik a kötelezettel a kötelezett tartozásának átvállalásáról, a harmadik személy köteles lesz a kötelezett tartozását teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A jogosult nem követelheti a tartozást a harmadik személytől.
A teljesítésátvállalás a régi kötelezett és az átvállaló szerződése, s mint ilyen nem valódi tartozásátvállalás. Az átvállaló kötelezettsége, hogy esedékességkor a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását maga teljesíti, vagy olyan helyzetbe hozza a kötelezettet, hogy lejáratkor teljesíthessen. A megállapodás csak a felek között hatályos, a jogosult és az átvállaló között jogviszonyt nem hoz létre, ami kifejeződik a törvénynek abban a rendelkezésében, hogy a jogosult nem követelheti a tartozást a harmadik személytől (átvállalótól), őt értesíteni sem szükséges. Ha ez a harmadik személy nem tesz eleget kötelezettségének, az eredeti kötelezettnek vele szemben szerződésszegés címén támad igénye.
A jogügylettel a felek célja lehet magának a teljesítésátvállalásnak a létrehozása, de a teljesítésátvállalás jelenthet egy közbenső lépést a tartozáselvállalás vagy a tartozásátvállalás felé is.
12.3.5. Tartozáselvállalás
6:206. § [Tartozáselvállalás]
Ha a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, egyetemleges kötelezettség jön létre. Tartozáselvállalás esetén az egyetemleges kötelezettet mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozás elvállalója nem jogosult beszámítani a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését.
Ha az eredeti kötelezett és az átvállaló a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, úgy - anélkül, hogy a régi adós a kötelemből szabadulna - új adós jelenik meg, az átvállaló. Kötelezettsége a jogosulttal szemben az eredeti kötelezettel egyetemleges, tehát a követelés vele szemben is közvetlenül érvényesíthető. A tartozáselvállalót a tartozásátvállalóhoz hasonlóan (6:203. § (2) bekezdése) megilletik mindazok a jogok, melyek a szerződés alapján a kötelezettet a jogosulttal szemben megillették. A törvény kizárja azonban a tartozás elvállalója részéről a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelésének beszámítását.
12.3.6. Tartozás átszállása jogszabály rendelkezése alapján
6:207. § [Tartozás átszállása jogszabály rendelkezése alapján]
Ha a tartozás jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A törvény lényegében átveszi a régi Ptk.-nak a törvényi tartozásátvállalásra vonatkozó rendelkezését (333. §). Ha a tartozás átvállalását jogszabály vagy – jogszabály felhatalmazása alapján – hatósági határozat mondja ki, annak hatályosságához nem szükséges a jogosult hozzájárulása.
12.4. A szerződésátruházás (XXXI. Fejezet)
12.4.1. Helye az új Ptk.-ban
A szerződésátruházás önálló jogügyletként először az új Ptk.-ban jelenik meg. A régi törvény a teljes szerződési pozíció átruházhatóságáról nem rendelkezett. Meg kell jegyezni ugyanakkor, az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a régi gyakorlat sem látta akadályát annak, hogy valamely fél egész szerződéses pozícióját harmadik személynek átengedje. Az új Ptk. mögöttes szabályként már maga is visszautal az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályaira:
6:210. § [Az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazása]
A szerződésátruházásra egyebekben a követelések és a jogok tekintetében az engedményezés, a kötelezettségek tekintetében a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
12.4.2. Joghatásai
6:208. § [A szerződésátruházás joghatásai]
(1) A szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról.
(2) A szerződésbe belépő felet megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a szerződésből kilépő felet a szerződésben maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A szerződésbe belépő fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő félnek a szerződésben maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződésben maradó fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését.
(3) A szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek. A zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre.
A szerződésből kilépő fél szabadul a jogviszonyból, mely az eredeti, a szerződésben maradó fél, valamint a szerződésbe belépő fél között marad fenn. A kötelem alanyi oldalán a jogutódlás ekként teljes körű, nem kizárólag a jogosulti vagy a kötelezetti pozícióra vonatkozik. A szerződésátruházás háromoldalú jogügylet, lényegében nem is átruházás, hanem az eredeti szerződés megszüntetése kötelemújítás folytán, s új szerződés létesítése (nováció). Eredményeként a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél pozíciójába kerül, így mindazok a jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik, mint a szerződésből kilépő személyt. A szerződésbe belépő fél lesz pl. felelős a szerződésből kilépő fél által okozott károkért is. A személyhez kötődő kifogásokon kívül a szerződésben maradó féllel szemben minden kifogást érvényesíthet. A szerződésbe belépő fél viszont az abból kilépő félnek a szerződésben maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését, illetve a szerződésben maradó fél a szerződésből kilépő féllel szembeni egyéb követelését nem jogosult beszámítani.
Főszabályként a szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek. Ezt a jogalkotó a jogintézmény dogmatikai jellemzőivel indokolta, azonban elismeri, hogy a szerződésátruházást választó felek igényeit nyilvánvalóan nem elégíti ki. Ezért lehetőség van arra is, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségek a szerződésbe belépő félre is átszálljanak. Mivel a szerződésátruházás mögöttes szabályaként jönnek számításba a tartozásátvállalás rendelkezései, így – amennyiben a mellékkötelezettség kötelezettje a tartozásátvállaláshoz hozzájárul – a követelést biztosító mellékkötelezettség fennmarad. A zálogjogosultak rangsora miatt ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy a zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jöjjön létre. Ez a megoldás figyelemmel van a szerződésbe belépő fél és a zálogjogosult érdekeire, s nem érinti a rangsorban hátrébb álló zálogjogosultak pozícióját sem.
Megjegyzés
BDT 2008. 1760 Nincs jogi akadálya annak, hogy az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedje harmadik személy részére, ehhez azonban a szerződés eredeti alanyainak és a harmadik személynek az együttes, tehát háromoldalú megállapodására van szüksége.
12.4.3. Előzetes hozzájárulás
6:209. § [Előzetes hozzájárulás a szerződésátruházáshoz]
(1) Ha a szerződésben maradó fél a szerződésátruházáshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen megteszi, a szerződésátruházás a szerződésben maradó fél értesítésével válik hatályossá.
(2) A szerződésben maradó fél a jognyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot annak visszavonására.
A szerződésátruházáshoz kapcsolódó jogosulti hozzájárulás előzetes megadásának szabályait az új Ptk. a tartozásátvállalással azonos módon rendezi (6:204. §). Ha a szerződésben maradó fél a tényleges szerződésátruházási szerződés megkötését megelőzően hozzájárulását adja az átruházáshoz, maga a szerződésátruházás kétoldalú konstrukcióval, a szerződésből kilépő és az abba belépő fél megállapodásával létrejön. Ennek hatályosulásához azonban a szerződésben maradó féllel szemben szükséges a szerződésátruházás létrejöttéről való értesítése.
Az előzetes hozzájárulás visszavonhatósága kapcsán is a tartozásátvállalásnál megismert megoldással találkozunk.
12.4.4. Szerződésátruházás jogszabály rendelkezése alapján
6:211. § [Szerződésátruházás jogszabály rendelkezése alapján]
Ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A szerződésátruházás szabályai megfelelően alkalmazandók, ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály rendelkezése alapján száll át másra.
Megjegyzés
Ilyen jellegű rendelkezést tartalmaz pl. a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 93. § - ának (1) bekezdése.
XIII. Cím: A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú nyilatkozattal
13.1. Helye az új Ptk.-ban
A régi Ptk. XXVI Fejezete foglalkozott a szerződés megszűnésének egyes eseteivel és az elévüléssel (319.-327. §). Nemcsak a szerződésnek a felek megállapodásán nyugvó közös megegyezésével történő megszüntetésére, az ehhez vezető egyoldalú jognyilatkozatokra (az elállásra és a felmondásra) tartalmazott rendelkezéseket, hanem azt is kimondta, hogy megszűnik a szerződés, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett (confusio), s rendezte, hogy a halál mikor szünteti meg a szerződést. Az új Ptk. struktúrájában a XIII. Cím kizárólag a felek általi, megállapodással és egyoldalú akaratnyilatkozattal történő megszűnési módokkal, továbbá a szerződés bíróság általi megszüntetésével foglalkozik, az egyéb megszűnési módokat máshol, leginkább a kötelmek közös szabályai között helyezi el. Így a confusioval a 6:3. § b) pontjában, a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével a 6:3. § c) pontjában, a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével a 6:3. § d) pontjában, a lehetetlenüléssel a 6:179. § (1) bekezdésében találkozhatunk. Az elévülés pedig a Hatodik Könyvben külön fejezetet kapott (IV. Fejezet, 6:21. – 6:25. §).
13.2. Megszüntetés a felek megállapodásával
6:212. § [Megszüntetés a felek megállapodásával]
(1) A felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik vagy a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják.
(2) A szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni.
(3) A szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ha az eredeti állapot természetben nem állítható helyre, a szerződés felbontásának nincs helye.
Nem hozott változást az új Ptk. annyiban, hogy a szerződés a felek közös megegyezésével ex nunc hatállyal – azaz a jövőre nézve – megszüntethető vagy ex tunc – a szerződés megkötésének időpontjára visszaható – hatállyal felbontható. A szerződés teljesítés nélküli megszüntetése mindkét esetben a szerződésből származó jogosultságok és kötelezettségek megszűnését eredményezi.
A törvény új szabályként rögzíti, hogy a szerződés felbontása csak akkor lehetséges, ha a teljesített szolgáltatások természetben visszatéríthetők, másként fogalmazva azok reverzíbilisek. Ilyenkor ugyanis az eredeti állapotot kell helyreállítani. Az eredeti állapot helyreállítása pedig a törvény következetes elvi alapja szerint a nyújtott szolgáltatások természetbeni visszatérítését jelenti. Ha a szerződéskötés előtti helyzetet nem lehet visszaállítani, mert bármely szolgáltatás irreverzíbilis, úgy a szerződés ex nunc hatályú megszüntetésére vonatkozó szabályok irányadók.
A felek konszenzusán alapuló megszüntető és felbontó szerződés alakjára az eredetileg megkötött szerződésre vonatkozó alakszerűség jön számításba (6:6. § (2) bekezdése). A 6:94. § (2) bekezdése értelmében viszont főszabály szerint – ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalást nem ír elő, s a szerződés nem ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul – a szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
Megjegyzés
BH 2006. 256 A szerződés közös megegyezéssel akkor szűnik meg, ha a felek erre vonatkozóan – akár ráutaló magatartással kifejezett – egybehangzó nyilatkozatot tesznek.
Ha a kötelezett a szerződést jogellenesen felmondja, a szerződés teljesítéséhez szükséges, a jogosult tulajdonában lévő berendezéseket leszereli, a jogosultnak azt a magatartását, hogy a tulajdonát képező dolgokat elszállítja – önmagában – nem lehet a szerződés közös megszüntetésére irányuló ráutaló magatartásnak tekinteni, sem pedig a felmondás – jogkövetkezmények nélküli – elfogadásának.
13.3. Megszüntetés egyoldalú jognyilatkozattal
13.3.1. Általános megjegyzések
6:213. § [Megszüntetés egyoldalú jognyilatkozattal]
(1) Aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. A szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy elállásra a fél akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja.
(2) Ha a felek az elállás jogát meghatározott pénzösszeg (bánatpénz) fizetése ellenében kikötötték, a túlzott mértékű bánatpénz összegét a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti.
(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.
Az új Ptk. a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése mellett – kivételesen, de több helyütt is – a másik félhez címzett jognyilatkozattal változatlanul lehetőséget ad a szerződés egyoldalú megszüntetésére. Ha ez a szerződéskötésre visszamenő hatállyal történik, elállásról, ha hatálya a jövőre nézve áll be, felmondásról beszélünk. A jogszabály az ismétlések elkerülése érdekében párhuzamot von az egyoldalú nyilatkozattal és a felek megállapodásával történő szerződés megszüntetés esetei között: az ex nunc hatályú megszüntetést eredményező felmondásra a megszüntetés, míg az ex tunc hatállyal megszüntetést jelentő elállásra a felbontás szabályait kell alkalmazni. Mivel azonban a szerződés felbontásához a szerződéskötéskor fennállott helyzet természetben történő visszaállíthatósága szükségeltetik, elállásra a fél csak reverzibilis szolgáltatások esetén jogosult, azaz azzal a feltétellel, hogy az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja. A törvény indokolása némileg kiterjesztően azt is feltételül szabja, hogy a fél képes is legyen a szolgáltatás visszaadására. Jogvita esetén a bíróság akkor jár el helyesen, ha ezt a képességet vizsgálat tárgyává teszi.
Az elállás és a felmondás alakszerűsége tekintetében értelemszerűen irányadók a szerződés megállapodással történő megszüntetése vonatkozásában kifejtettek.
Megjegyzendő végül, a törvény e helyen – a régi Ptk.-hoz hasonlóan – nem tesz különbséget a rendes, azaz indoklást nem igénylő, valamint a rendkívüli, indoklást igénylő, általában a másik fél súlyos szerződésszegése folytán alkalmazható elállás, illetve felmondás között. Nem tartalmaz itt rendelkezést arról sem, hogy a szerződés egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetése azonnali hatályú-e, avagy van-e időköz (felmondási idő) a nyilatkozat megtétele és a joghatás beállása között. A rendelkezés értelmezésénél azonban figyelembe kell venni a jognyilatkozatok hatályosulására vonatkozó rendelkezést (6:5.§).
Megjegyzés
Az elállásra és a felmondásra vonatkozóan a törvény számos helyen tartalmaz rendelkezéseket. A teljesség igénye nélkül ilyen a 6:140. § (1) bekezdése a szerződésszegés egyik jogkövetkezményeként. A használati szerződéseknél ugyancsak mindenhol találkozunk a felmondás jogával, pl. bérleti jogviszony rendes felmondással való megszüntetésének eseteiről szóló 6:339. §-ban. A 6:278. § (1) bekezdése a megbízási szerződésekben teszi lehetővé bármelyik fél számára annak felmondását, a 6:364. § pedig a letéti szerződés megszűnéséhez vezető felmondás feltételeit boncolgatja.
BH 2004. 320 A szerződés alapján elállásra jogosult fél ezt a jogát nem tudja gyakorolni, ha a körülményekben bekövetkezett változás folytán a másik szerződő fél a dolog visszaadására már nem képes.
13.3.2. Az elállás
13.3.2.1.Az elállás jogalapja és alakja
Az elállás jogát a felek – vagy valamelyikük – számára jogszabály és szerződés is biztosíthatja. Jogszabályon alapuló elállási jogot maga a törvény is több helyen tartalmaz, de más – különösen fogyasztóvédelmi - jogszabályokban is találhatunk erre példát.
Megjegyzés
Így a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló 141/2011. (VII. 21.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése a fogyasztó számára írásban indokolás nélküli elállási jogot biztosít a szerződéstől (ideértve az előszerződést is) annak megkötése napjától, vagy ha ettől eltér, úgy kézhezvételétől számított tizennégy napon belül.
A teljesítés nélküli menekülést természetesen maga a szerződés is biztosíthatja, melynek tartalmát főszabály szerint szabadon állapíthatják meg (6:59. § (2) bekezdése). Megfordíthatatlan szolgáltatások esetében az eredeti állapot nem állítható helyre, így ilyen esetekben az elállás fogalmilag kizárt.
Jogszabály vagy a felek eltérő megállapodásának hiányában az elállás nincs írásbeliséghez kötve.
BH 2005. 393 Az elállás egyoldalú, a másik félhez címzett jognyilatkozat. Nem szükséges azonban az elállás okának, jogcímének a megjelölése. Az elállás közlése fax útján is történhet.
13.3.2.2. A bánatpénz
A törvény továbbra is lehetővé teszi, hogy a felek meghatározott pénzösszeg megfizetése, az ún. bánatpénz ellenében az elállás jogát kikössék. A bánatpénz lényegében az elállási jog megvásárlásának ellenértéke, kárátalány funkciót tölt be, mely mértékét tekintve abszolút. Jár akkor is, ha kár nem mutatható ki, vagy az kevesebb, mint a bánatpénz összege, ugyanakkor ha az elállással érintett félnek keletkezett is kára, a bánatpénz összegénél többet nem követelhet. Ebben különbözik a teljesítés felróható elmaradása (mint szerződésszegés) esetére kikötött kötbértől, amelynek megfizetése mellett a jogosult érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát (6:186. § (3) bekezdése).
A túlzott mértékű bánatpénz összegét a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti.
BH 2005. 173 Amennyiben a felek az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében kötik ki, az elállás jogszerű magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősül, és a bánatpénzt meghaladó kár nem követelhető.
BDT 2009. 1982 A bánatpénz az elállást gyakorló fél számára biztosít vagylagos felhatalmazást arra nézve, hogy a szerződést teljesíti vagy a bánatpénz elvesztése, illetve megfizetése ellenében a szerződéstől eláll. A bánatpénz ellenében gyakorolt elállás jogszerű magatartás, ezért kártérítési kötelezettséget sem vonhat maga után. A bánatpénz fizetésére kötelezettséget vállaló fél ellenfele – a másik fél részéről az elállási jog gyakorlása hiányában – a bánatpénzt nem követelheti, ehelyett a szerződés teljesítésére való kötelezés iránt terjeszthet elő kereseti kérelmet.
A bánatpénzzel szemben a kötbér nem a szerződéses kötelezettségektől való egyoldalú szabadulásra ad felhatalmazást, hanem a szerződés teljesítésére ösztönöz, azt a szerződést szegő fél ellenfele kártérítési átalányként követelheti.
Ha a szerződésben meghatározott határidőn belül a jogosult az elállási jogát nem gyakorolta, utóbb csak érdekmúlás bizonyítása esetén állhat el a szerződéstől.
13.3.2.3. Rendes és rendkívüli elállás joga jogszabályon alapulóan
A jogszabályon alapuló elállás joga eredhet a másik fél súlyos szerződésszegéséből; ilyenkor a rendkívüli elállásról beszélünk. Ezt rendszerint a hátrányosan érintett fél érdekmúlása alapozza meg.
Megjegyzés
Ebbe a csoportba sorolható a már említett 6:140. § (1) bekezdésében írt jog, vagy a kötelezett késedelme miatt a jogosultat megillető elállási jog (6:154. § (1) bekezdése).Az elállás lehet indokláshoz nem kötött objektív jogosultság (rendes elállás joga). Ez utóbbira példa a 6:231. § (3) bekezdése, mely fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele esetén biztosít a vevő részére elállási jogot az eladó teljesítésének felajánlásáig. A 6:249. § (1) bekezdése vállalkozási szerződés esetében teszi lehetővé a megrendelő számára, hogy a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhasson.
13.3.3. A felmondás
Az egyoldalú akaratnyilatkozattal történő szerződésmegszüntetés másik, gyakrabban előforduló módja a felmondás, mely a kötelmet a ex nunc hatállyal szünteti meg. Irreverzíbilis szerződéseknél csak ez a módozat alkalmazható, s akkor is, ha egy teljesítési folyamat részben befejeződött, s az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, avagy a felek ezt nem kívánják. Határozatlan idejű, tartós jogviszonyt létrehozó szerződések megállapodás hiányában csak felmondással vagy bírósági úton szüntethetők meg. A felmondás jogát ezekre a szerződésekre a törvény – hacsak másutt eltérően nem rendelkezik - általános jelleggel biztosítja. Abból pedig, hogy a felmondási jog kizárása semmis, látható, hogy e rendelkezés kógens.
13.3.3.1. Felmondási idő
A felmondási idő jogpolitikai célja az, hogy a felmondással érintett félnek legyen ideje felkészülni a jogviszony megszűnése utáni helyzetre. A rendkívüli felmondás szankciós természetéből adódóan általában azonnali hatályú, míg a rendes felmondáshoz felmondási idő kapcsolódik.
Megjegyzés
Ez utóbbira példa kárbiztosítási szerződés esetében a 6:466. § (1) bekezdése, amely szerint a határozatlan időre kötött szerződést a felek írásban, a biztosítási időszak végére, harmincnapos felmondási idővel mondhatják fel.
A törvény egyébként általános jelleggel a rendes felmondáshoz nem fűz határidőt, annak megítélését a bíróság mérlegelésére bízza. A felmondási idő meghatározásánál azonban a másik fél lényeges jogi érdekét figyelembe kell venni.
13.3.3.2. Rendes és rendkívüli felmondás
A 6:213. § (3) bekezdése a felmondás jogintézményéről meglehetősen tömören rendelkezik, így nem tesz különbséget a rendes és a rendkívüli felmondás módozatai között. Mindkét esetben alapul szolgálhat a felek megállapodása és jogszabály rendelkezése is, de rendkívüli felmondásra rendszerint valamely fél súlyos szerződésszegése vezethet, és e jogalapot tipikusan jogszabály teremti meg.
A felmondás tekintetében az egyes szerződések körében az általános rendelkezéshez képest eltéréseket találunk, melyek általában határozatlan időre kötött, tartós jogviszonyokat létrehozó szerződésekhez kapcsolódnak. Erre hozható fel példaként a tartós megbízás (6:278. § (4) bekezdése), a bérlet (6:339. § (2) bekezdése), a lakásbérlet (6:347. §), valamint a letét (6:364. §).
Ötödik rész: Az értékpapír
29. Általános szabályok
29.1. Helye az új Ptk.-ban
A régi Ptk. a szocialista tervgazdálkodás időszakában keletkezett. Az értékpapírokra vonatkozóan eredetileg nem is tartalmazott szabályozást.. Csak a rendszerváltás hajnalán, az 1988. évi XXV. törvény elfogadásával látta szükségesnek a törvényhozó a régi Ptk.-ban külön fejezetet szentelni az értékpapírnak. A XXVIII/A. Fejezet előbb három, majd négy §-ban (338/A.-338/D. §-ok), s ekkor is csak a legfontosabb rendelkezéseket emelte törvényi rangra. Emellett az értékpapírjog magánjogi szabályaival a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) is találkozhatunk. (E törvény a régi Ptk. értékpapírra vonatkozó szabályait is érintette.) Ezt a rezsimet egészíti ki az egyes értékpapírokkal kapcsolatos jogszabályi környezet.
Az új Ptk. indokolása rögzíti, a kialakult szabályozásnak oka lehetett, hogy a dematerializált értékpapír olyan új jogintézmény volt, melynek szabályaival a jogalkotó nem kívánta a törvényt terhelni, ezért mindössze utaló szabályok jelezték az értékpapírjogi szabályozás hatókörének kibővülését. A szabályozás megszilárdulásával azonban a dematerializált értékpapírok az értékpapírjog és a tőkepiac bevett intézményei lettek, ezért az új Ptk. már az ezekre az értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályokat is magában foglalja.
Az új Ptk. Hatodik Könyve külön része, az Ötödik Rész három Címben (XXIX.-XXXI. Címek) és 14 §-ban (6:565. – 6:578. §) foglalkozik az értékpapír jogintézményével úgy, hogy előbb az általános szabályokat, majd az okirati formában előállított értékpapírokra, végül a dematerializált értékpapírra vonatkozó rendelkezéseket taglalja. A törvény alkotóinak kiindulópontja az volt, hogy az értékpapírok hagyományosan akként tudják a bennük foglalt jogok mobilizálásának gazdasági funkcióját betölteni, hogy az értékpapírjog olyan szoros kapcsolatot jelent a jog és a jogot rögzítő okirat között, ami lehetővé teszi az értékpapírba foglalt jog forgalmát a jogot megtestesítő értékpapír forgalmán keresztül. Ehhez tapad az értékpapír legitimációs hatása és átruházásának módja is. Ezzel szemben a dematerializált értékpapírok azt a lehetőséget használják ki, hogy a technikai fejlődés következtében nem csupán az okiratok képesek jogosultságokat oly módon rögzíteni, hogy azok az időbeli és a térbeli korlátokat is áthidalva biztonságosan megismerhetők legyenek. Mivel az elektronikus jelekkel rögzített adatok jogi értelemben dologként nem jelennek meg, ezért a dologi jogi jellegre épülő hagyományos értékpapírjogi szabályozás nem alkalmazható vonatkozásukban. A törvény figyelemmel van a kétféle jelenség közötti eltérésre, amely az alapoknál igen jelentős, de nem vonul végig azonos intenzitással az értékpapírjogi szabályozás teljes spektrumán. Az új Ptk. az értékpapírokra és a dematerializált értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályozást szándékoltan nem kívánja teljes körben átfogni, csak általános szabályozásukat kínálja. Nevezhetjük ezeket általános értékpapírjogi szabályoknak, melyek minden értékpapírra vonatkoznak, míg az értékpapírjog különös részével, egyes értékpapírok eltérő szabályaival a törvény más pontjain (a részvény esetében pl. a 3:213. – 3:248. §-okban), illetve más jogszabályokban találkozhatunk.
A nyomdai úton előállított értékpapírokra vonatkozó szabályozást az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet teszi teljessé. Ezzel párhuzamosan a dematerializált értékpapírok kapcsán a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapír-számla, központi értékpapír-számla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól rendelkező 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendeletre kell utalnunk.
Meg kell végül jegyezni, a törvény másutt, az Ötödik Könyvben kimondja azt is, a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell az értékpapírokra (5:14. § (2) bekezdése).
Az értékpapírokat tipizálhatjuk akként, hogy milyen tartalmú jogokat, illetve kötelezettségeket foglalnak magukban. A dologi jogi papírok tulajdonjogot, zálogjogot testesítenek meg anélkül, hogy az áru átadására volna szükség (pl. közraktári jegy). A kötelmi jogi papírok mögött követelés, rendszerint hitelviszony áll. Ide tartozik mások mellett a váltó, a csekk, a kötvény. A tagsági jogokat megtestesítő papírok meghatározott vagyoni érték, legtöbbször pénzösszeg megfizetése ellenében az értékpapír birtokosának vagyoni és más jogokat biztosítanak (pl. részvény, részjegy). Emellett vannak sui generis, egyik fenti kategóriába sem sorolt értékpapírok (pl. befektetési jegy, kárpótlási jegy).
A régi Ptk. azt a szabályozási technikát követte, hogy a pénzkövetelésekről szóló értékpapírt vette alapul (338/A.-338/C. §-ok), s a 338/D:. § utaló rendelkezése e szabályokat megfelelően alkalmazni rendelte valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jogosultságról kiállított értékpapírra.
29.2. Az eltérő szabályozás lehetősége
6:567. § [Az eltérő szabályozás lehetősége]
Jogszabály az értékpapírokra nemzetközi egyezmény alapján az e részben foglalt rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg.
A törvény megalkotásakor fontos szempont volt a rugalmasság. Nem lett volna indokolt, hogy azoknak az értékpapíroknak az esetében, melyek nemzetközi egyezmény útján váltak, vagy válnak a magyar jog részévé, a törvény szabályaitól való eltérést megtiltsa. E körben kell megemlíteni a Genfben 1930. június 7-én elfogadott váltójogi és az 1931. március 19-ei csekkjogi egyezményeket.
29.3. Az értékpapír fogalma
6:565. § [Az értékpapír fogalma]
(1) Ha valaki írásban, nem elektronikus formában vagy elektronikus formában rögzített és értékpapírszámlán nyilvántartott (dematerializált) módon egyoldalúan kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy a nyilatkozatában megjelölt más személy a nyilatkozatban rögzített jog gyakorlását a nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére biztosítja, vagy az okiratban, illetve az elektronikus úton rögzített nyilatkozat szerinti szolgáltatást az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére teljesíti, az okirat, illetve a nyilatkozatot rögzítő elektronikus jelsorozat értékpapírnak minősül.
…
(4) Ha jogszabály meghatározza egyes értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeit, kizárólag az ezeknek megfelelő okiratot vagy számítógépes jelet lehet az adott értékpapírfajtába tartozó értékpapírnak tekinteni.
(5) Jogszabály által nem szabályozott értékpapírfajta estében az okirat vagy számítógépes jel akkor minősül értékpapírnak, ha a kibocsátója az értékpapírban legalább az alábbi tartalmi elemeket feltünteti:
a) a kibocsátó nevét és címét;
b) azt, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül;
c) az értékpapír által megtestesített jogosultságot;
d) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén az értékpapír-sorozat megjelölését, a sorozat értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát;
e) a kibocsátás helyét és időpontját;
f) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírását.
A régi Ptk. 338/A. § (2) bekezdése értékpapírnak csak olyan okiratot vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adatot tekint, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Ebből következően az értékpapírnak minősítés jogszabályon alapult, mely mindenféle jogbizonytalanságot kiküszöbölt. Hátránya viszont rugalmatlansága. A gazdaság fejlődését, a tőkepiac innovációs igényeit és eredményeit viszont képtelen követni. Így egyes új okiratfajták jogszabályi felhatalmazás híján jogi értelemben nem funkcionálhatnak értékpapírként, bár elméletileg a szükséges jellemzőik megvannak. Így az értékpapírjogi szabályozás garanciális normái nem védik ezeket, mely bizonyos visszaélésekhez vezethet.
Mindezek miatt a jogalkotó a normatív szabályozás rendszerére tért át, azaz tartalmi ismérvek alapján határozható meg, mi minősül értékpapírnak. A piaci szereplőknek nem kell arra várniuk, hogy az igényeiknek megfelelő okiratot vagy számítógépes jelet jogszabály értékpapírnak minősítse. Ez a rendszer a piaci szereplőktől nagyobb tudatosságot vár el, az egyértelmű jogszabályi rendelkezésekhez képest bizonytalanságot okozhat, ugyanakkor egyes okiratokat a jogalkotó továbbra is értékpapírként határozhat meg. Ilyenkor ez a jogszabály nevesíti az adott értékpapír tartalmi kellékeit, mely természetesen eltérhet az értékpapírok általános fogalmi elemeitől. Ha a kibocsátani kívánt értékpapírfajta tartalmi kritériumainak az értékpapír nem felel meg, de a 6:595. § (5) bekezdése szerinti tartalmi ismérveket kimerítően magában foglalja, úgy értékpapírnak minősülhet. Ellenkező esetben, illetve ha speciális jogszabály sem vonatkozik rá, az adott instrumentum értékpapírjogi elismerést nem kaphat.
Jogszabály által nem szabályozott értékpapírfajta esetében az okirat vagy a számítógépes jel akkor minősül értékpapírnak, ha kibocsátója az értékpapírban feltünteti legalább
(I.) a kibocsátó nevét és címét;
(II.) azt, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül;
(III.) az értékpapír által megtestesített jogosultságot?
(IV.) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén az értékpapír-sorozat megjelölését, a sorozat értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát,
(V.) a kibocsátás helyét és időpontját;
(VI.) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírását.
Az értékpapírt vagy írásban, nem elektronikus formában állítják ki, vagy pedig elektronikus formában rögzítik és értékpapírszámlán tartják nyilván. (A törvény nem teszi lehetővé dematerializált értékpapírok mellett elektronikus formában megjelenő, de ilyennek nem minősülő okiratok értékpapírrá nyilvánítását.) Az okiratot valamely polgári jogi jogviszony kötelezettje egyoldalú nyilatkozataként állítja ki. Az okirat, illetve az elektronikus úton rögzített nyilatkozat tartalmazza annak a jognak a leírását, aminek a gyakorlását az értékpapír kiállítója lehetővé teszi, s annak a szolgáltatásnak a meghatározását, aminek teljesítésére az értékpapír kötelezettje kötelezettséget vállal akként, hogy az okirat vagy elektronikus módon rögzített nyilatkozat által jogosultként igazolt személynek teljesíti kötelezettségét.
29.4.Az értékpapírba foglalt kötelezettség keletkezése
6:565. § [Az értékpapír fogalma]
…
(2) Aki a kötelezettségvállalását tartalmazó értékpapírt a kötelezettség vállalásának céljával más birtokába adja, vagy intézkedik annak érdekében, hogy a dematerializált értékpapír a jogosult értékpapírszámláján nyilvántartásba vételre kerüljön, az értékpapír tartalma szerint válik kötelezetté az értékpapír által jogosultként igazolt személlyel szemben.
(3) Az értékpapírban rögzített jog gyakorlása vagy követelés érvényesítése, továbbá a jog vagy követelés bizonyítása, illetve átruházása kizárólag az értékpapír által lehetséges.
…
(6) Az értékpapír átruházható. A kibocsátó az értékpapír átruházását - a tilalomnak az értékpapírban való feltüntetésével - megtilthatja.
A törvény - a régi Ptk.-tól eltérően – egyértelművé teszi, az értékpapírban foglalt jog vagy követelés mikor, milyen jogcselekmény által keletkezik. Állást foglal abban, hogy az értékpapírban foglalt jog nem az alapjogviszony keletkezésével jön létre, attól függetlenedik, absztrahálódik. Akkor is az értékpapír tartalma szerint létezik, ha alapjogviszony nem is volt, illetve az nem jött létre érvényesen vagy joghatályosan. Nem elégséges önmagában az értékpapír kiállítása sem, azt a kötelezettnek kell kibocsátania úgy, hogy más személy birtokába adja, vagy intézkedik, hogy a dematerializált értékpapír a jogosult értékpapírszámláján nyilvántartásba vételre kerüljön.
Az értékpapírba foglalt jogot ugyanakkor a jogosult csak az értékpapír birtokában, az értékpapír által tudja érvényesíteni, bizonyítani vagy átruházni. Ez az alaki legitimáció jogintézménye, amiből következik egyrészt az, hogy a jóhiszemű jogosultnak jogosultsága fennállását, terjedelmét, annak anyagi legitimációját nem kell igazolnia, másrészt az is, miszerint annak részére, akit az értékpapír jogosultként igazol, a kötelezett azzal a hatállyal teljesíthet, hogy kötelezettsége megszűnik. A kötelezettség tehát az értékpapírban rögzül, a jogosultság az értékpapír által érvényesíthető, s így alakul ki olyan szoros kapcsolat az értékpapír és a benne foglalt jog között, amely e jognak a gazdaság érdekeit szolgáló gyors és biztonságos mobilizálását lehetővé teszi. Mindez természetesen nem akadálya annak, hogy a jogosult, amennyiben nem kizárólag értékpapíron alapuló követelése van, a kötelezettel szemben más jogcímen is igényt érvényesíthessen.
Megjegyzés
Az új Ptk. indokolása az értékpapíron, illetve más jogcímen alapuló követelések dualizmusára a következő példát hozza fel. Ha az eladó a vételár összegére kiállított váltót fogad el a vevőtől, akkor a váltón alapuló követelést csak a váltó által érvényesítheti, de ez nem feltétlenül zárja ki azt, hogy az adásvételi szerződés alapján is felléphessen a kötelezett ellen. A szerződésen és az értékpapíron alapuló követelések egymáshoz való viszonyát az egyes értékpapírokra vonatkozó speciális szabályok jelölik ki. A váltót annak átruházása folytán megszerző későbbi váltójogosult ugyanakkor a váltó kibocsátójával nincs szerződéses kapcsolatban, tehát kizárólag az értékpapíron alapulóan, az értékpapír által érvényesíthet jogot.
Itt szükséges rámutatni végül arra, a jogalkotó deklarálta az értékpapír átruházhatóságát. Megengedte ugyanakkor, hogy a kibocsátó az értékpapír átruházását megtiltsa; ezt azonban magában az értékpapírban fel kell tüntetni.
BH 1998. 497 Az értékpapírnak minősülő részvény birtoklása ugyan alapfeltétele az azzal való korlátlan rendelkezésnek, ez azonban nemcsak az értékpapírok fizikai birtoklása útján, hanem azzal is megvalósul, ha a tényleges birtokban tartó ezt a tulajdonos érdekében, annak hozzájárulásával teszi.
29.5. Kifogáskorlátozás
6:566. § [Kifogáskorlátozás]
Az értékpapír kötelezettje a jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír vagy az értékpapírszámla tartalmából kitűnő kifogásokon kívül nem hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapulnak.
Az értékpapír funkciói a kifogáskorlátozás jogintézménye nélkül nem tudnának rendeltetésszerűen működni. Nem csupán az szükséges az értékpapírba foglalt jogok biztonságos átruházhatóságához, hogy a jogosult személye kétségtelenül megállapítható legyen, hanem az is, hogy az értékpapírban rögzített, a forgalomban megszerezhető jog tartalma se lehessen vitás. Irányadó ugyanis, hogy az értékpapír átruházásával az abban rögzített jogok, s nem a korábbi jogosult jogai szállnak át. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy az értékpapír kötelezettje a jóhiszemű jogosulttal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapulnak. E szabály alól mintegy kivételt képezve a kötelezett hivatkozhat az értékpapír vagy az értékpapírszámla tartalmából kitűnő kifogásokra.
A törvény szövegéből azonban kitűnik, a kötelezett az értékpapír aktuális jogosultjával szemben a köztük létrejött személyes jogviszonyon alapuló kifogásokat is érvényesíthet, a korábban vele szemben keletkezett vagy az értékpapíron alapuló követelés keletkezésekor már létező követelését beszámíthatja. Az értékpapír újabb jogosultja irányába azonban ezek a kifogások már nem hozhatók fel.
Másik oldalról a tárgyalt rendelkezés egyértelművé teszi azt is, a kifogáskorlátozás kedvezménye csak a jóhiszemű jogosultakra korlátozódik. A jogalkotó nem tartotta ugyanis védelemre érdemesnek azokat, akik tudtak, vagy kellő gondosság mellett tudhattak volna a kötelezett kifogásairól az értékpapírban megtestesített követeléssel szemben. Így nem kaphat törvényi védelmet az a személy, aki azért szerzi meg az értékpapírt, hogy a kötelezett kifogását ne érvényesíthesse.
A kifogáskorlátozás szabálya harmadrészt azt is kétségtelenné teszi, hogy a kötelezett és az alapjogviszony szerinti jogosult közötti viszonylatban az e jogviszonyból eredő kifogások korlátozástól mentesen felhozhatók.
BH 1996. 162 A közraktári jegy – vagyis az áru- és zálogjegy együttes – birtokosával szemben a letevő vagy a forgatmányos alapjogviszonyából eredő kifogások (pl. az áru beraktározásának hiánya) csak akkor hozhatók fel, ha a közraktári jegy birtokosa rosszhiszemű volt (az értékpapír megszerzésekor tudott arról, hogy az értékpapír kiállításakor annak nem volt árufedezete). Ha a közraktár az árut nem tudja kiszolgáltatni, a letett áru ellenértékét kárként tartozik megfizetni.
30. Az okirati formában előállított értékpapírok
30.2. A kibocsátás hibája
6:568. § [Az okirati formában előállított értékpapír kibocsátásának hibája]
Az okirati formában előállított értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben akkor is terhelik az értékpapírban rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba.
Az értékpapír kibocsátása általában a kötelezett és az első jogosult megállapodásának teljesítéseként, tehát a kötelezett akaratából történik. Az értékpapírból eredő jogok keletkezéséhez annak kibocsátása szükséges. Az értékpapír későbbi megszerzői azonban a kötelezettel már nincsenek közvetlen kapcsolatban. Nem tudják megítélni, a kibocsátás szabályszerűen történt-e. Az értékpapír gazdasági szerepével ellentétes volna, ha annak jóhiszemű megszerzője nem lehetne bizonyos abban, hogy az értékpapír által megtestesített jogot vagy követelést érvényesítheti. A kibocsátás hibájából eredő kockázatot diszfunkcionális volna rá telepíteni. Ezért mondja ki az új Ptk. korrekciós szabályként, hogy az értékpapír szerinti kötelezettet az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben az értékpapír abban az esetben is kötelezi, ha kibocsátása meg sem történt (pl. a kiállított, de a jogosultnak még át nem adott értékpapírt a kiállítótól ellopták), vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba (pl. a kiállítóval szemben erőszakot alkalmaztak, s ennek folytán került sor az értékpapír átadására).
A törvény indokolása fogódzót ad abban a tekintetben, kit kell jóhiszemű papírbirtokosnak tekinteni. Úgy foglal állást, azt, aki nem tudott a kibocsátás hiányáról vagy annak hibás voltáról, és e körülményekről az adott helyzetben elvárható gondosság mellett sem szerezhetett volna tudomást.
30.3. Az átruházás módja
6:569. § [Az okirati formában előállított értékpapírok átruházásának módja]
(1) Az olyan okirati formában előállított értékpapír, amely nem tartalmazza a jogosult megnevezését, vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír tartalma szerint a kötelezett nemcsak a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (a továbbiakban: bemutatóra szóló értékpapír), az átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházással ruházható át.
(2) Az olyan okirati formában előállított értékpapír átruházásához, amely tartalmazza a jogosult megnevezését, és nem tartalmaz olyan kikötést, amely szerint a kötelezett az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (a továbbiakban: névre szóló értékpapír), az átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházáson kívül teljes vagy üres forgatmány szükséges.
(3) A teljes forgatmány a névre szóló értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra (a továbbiakban: toldatra) vezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák.
(4) Az üres forgatmány az értékpapír hátlapjára vagy a toldatra rávezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az értékpapírt átruházzák. Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján vagy a toldaton szereplő aláírása is.
(5) Az okirati formában előállított értékpapír üres forgatmánnyal való átruházása esetén az értékpapír birtokosa
a) az üres forgatmányt kitöltheti a saját vagy más személy nevére;
b) az értékpapírt átruházhatja üres vagy teljes forgatmánnyal;
c) az értékpapír birtokát harmadik személyre átruházhatja anélkül, hogy az üres forgatmányt kitöltené és az értékpapírt újabb forgatmánnyal látná el.
(6) Ha jogszabály felhatalmazása alapján a kibocsátó a névre szóló értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja (a továbbiakban: negatív rendeleti záradék), az értékpapír az engedményezés hatályával ruházható át.
Az értékpapírok kapcsán a megszerezhető jogot azok tartalma, nem pedig a jogelőd jogosultsága határolja be. Valamely jog átruházásakor az átruházás általános szabálya szerint jogot szerző nem szerezhet több jogot, mint amivel jogelődje rendelkezett; ha az átruházó mégis ennél több jog átruházását vállalta, úgy vele szemben a jogosult jogszavatosság jogcímén érvényesíthet igényt. Ha azonban értékpapírra vonatkozó jogot ruháznak át, úgy – miként az 5:40. § a tulajdonjog megszerzése kapcsán ki is mondja – nem érvényesül a nemo plus iuris elve.
Az értékpapírjog egyik központi kérdése az átruházás módjához kapcsolódik, hiszen az értékpapír átruházásával a benne foglalt jogok és követelések is átszállnak. Ebből a szempontból az új Ptk. az értékpapírokat két csoportra, a bemutatóra szóló és a névre szóló értékpapírok csoportjára osztja.
A régi Ptk. 338/B. § (2) bekezdése jogszabály eltérő rendelkezéseinek hiányában eredetileg az értékpapír átruházásának módjára a váltóra vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni. Ezzel a szabályozási technikával már a 2001. évi CXX. törvénnyel módosított szöveg szakított, s részletesebb rendelkezéseket iktatott be főként a nyomdai úton előállított névre szóló értékpapír átruházása tekintetében. Az új Ptk. is lényegében ezt veszi alapul.
30.4. A bemutatóra szóló értékpapír átruházása
A bemutatóra szóló értékpapír a törvény definíciója szerint okirati formában előállított értékpapír, amely nem tartalmazza a jogosult megnevezését, vagy tartalmazza ugyan, de a kötelezett az értékpapír tartalma szerint nemcsak a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni. Átruházása az átruházásra irányuló jogcímen (pl. az értékpapírra vonatkozó adásvételi vagy ajándékozási szerződésen) alapuló birtokátruházással megy végbe. A bemutatóra szóló értékpapír birtoklása önmagában legitimálja a jogosultat a kötelezettel és harmadik személlyel szemben, amiből az is következik, hogy az értékpapír bemutatója felé a kötelezett a szabadulás joghatásával teljesíthet.
30.5. A névre szóló értékpapír átruházása
Az ugyancsak okirati formában előállított névre szóló értékpapír abban különbözik a bemutatóra szóló értékpapírtól, hogy a jogosult megnevezését tartalmazza, s nem foglal magában olyan kikötést, miszerint a kötelezett az értékpapír bármely bemutatójának teljesíteni köteles. Ennek átruházásához elengedhetetlen, hogy legyen jogcíme, s hogy átadják, de emellett írásbeli átruházó nyilatkozatot, forgatmányt kell az értékpapírra rávezetni.
A törvény a forgatmány két fajtáját, a teljes és az üres forgatmányt különbözteti meg. Mindkettő kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de csak a teljes forgatmány jelöli meg azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák. A teljes forgatmány a névre szóló értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra, az üres forgatmány pedig az értékpapír hátlapjára vagy a toldatra rávezetett írásbeli nyilatkozat. Az üres forgatmánnyal átruházott névre szóló értékpapír sem veszti el azonban névre szóló jellegét annak ellenére sem, hogy a jogosult megnevezése az üres forgatmány rávezetése után az értékpapírból nem tűnik ki. A jogalkotó az üres forgatmány birtokosának több lehetőséget biztosít. A 6:569. § (5) bekezdése értelmében
§ az üres forgatmányt kitöltheti a saját vagy más személy nevére;
§ az értékpapírt átruházhatja üres vagy teljes forgatmánnyal;
§ az értékpapír birtokát úgy is harmadik személyre ruházhatja, hogy nem tölti ki azt és az értékpapírt újabb forgatmánnyal sem kell ellátnia.
1/2000. Polgári jogegységi határozat Nyomdai úton előállított részvény csak forgatmány útján ruházható át. A forgatmány nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (előszerződésnek).
BH 2007. 268 A nyomdai úton előállított névre szóló részvények tulajdonjogának megszerzéséhez a részvényeket forgatmánnyal kell ellátni.
30.6. Negatív rendeleti záradék
A törvény lehetővé teszi, hogy a kibocsátó a névre szóló értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja. Ez az írásbeli nyilatkozat a negatív rendeleti záradék. E lehetőség korlátját képezi azonban, hogy kizárólag jogszabály felhatalmazásán alapulhat.
Megjegyzés
Ilyen rendelkezést tartalmaz pl. a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (2) bekezdése, továbbá a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24. IM rendelet 14. § (2) bekezdése. E jogszabályok hozzáfűzik, „nem rendeletre” szóló váltó és csekk átruházása esetén az értékpapír csak közönséges engedmény alakjában és hatályával ruházható át. A kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdése viszont pusztán azt mondja ki, a kötvény átruházását jogszabály (törvény vagy kormányrendelet) vagy a kibocsátó korlátozhatja, kizárhatja.
Lényeges, hogy a forgatás kizárásához a törvény – összhangban a váltójogi szabályokkal – nem az értékpapír forgalomképtelenségének jogkövetkezményét fűzi, hanem az átruházás joghatásait határozza meg a forgatás joghatásaitól eltérően úgy, hogy ilyenkor az értékpapír az engedményezés hatályával ruházható át. A váltójogi szabályozáshoz képest különbség ugyanakkor, hogy az új Ptk. a negatív rendeleti záradékkal ellátott értékpapír átruházásának kizárólag a joghatását korlátozza, a formáját ugyanakkor nem. A törvény indokolása rögzíti, ebből az következik, hogy a váltóátruházással szemben a Ptk. a rektapapír (negatív rendeleti záradékkal ellátott értékpapír) forgatmánnyal való átruházását érvényesnek fogadná el, csak annak joghatását szorítja az engedményezés hatásaira. Ez a megoldás egyszerűsíti az átruházást, s azoknál az értékpapíroknál, melyekre speciális szabályozás nem vonatkozik, különösebb zavarok nélkül alkalmazható.
30.7. Az átruházás joghatása
6:570. § [Az okirati formában előállított értékpapír átruházásának joghatása]
A bemutatóra szóló és a negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok és követelések átszállnak az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett.
A törvény az értékpapírok átruházásának joghatása körében egyértelműsíti, hogy a bemutatóra szóló és negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok és követelések attól függetlenül szállnak át az értékpapír új jogosultjára, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett. Fentebb már utaltunk arra, hogy jóhiszemű szerző esetében jogosultságát az értékpapírban foglalt jog határozza meg, mely a kötelezett és az első jogosult közötti alapügylettől függetlenedik.
30.8. Alaki legitimációs hatás
6:571. § [Az okirati formában előállított értékpapírok alaki legitimációs hatása]
(1) A bemutatóra szóló értékpapír esetén az értékpapír birtokosát kell az értékpapírban rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosult személynek tekinteni.
(2) Névre szóló értékpapír esetén az értékpapírnak azt a birtokosát kell az értékpapírban rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosult személynek tekinteni, akit az értékpapír szövege jogosultként megjelöl, vagy akit a forgatmányok megszakítatlan láncolata jogosultként igazol. Ha az utolsó forgatmány üres, az értékpapír birtokosát kell jogosultnak tekinteni, feltéve, hogy a forgatmányok láncolata megszakítatlan. Ha valamely üres forgatmányra újabb forgatmány következik, az utóbbi aláíróját úgy kell tekinteni, mint aki az értékpapírt üres forgatmány útján szerezte meg.
(3) A jogosultnak tekintendő jóhiszemű személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt.
(4) Ha a névre szóló értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik meg, az új jogosult a jogszerzését igazolni köteles. A nem átruházás útján való jogszerzést követően az értékpapírra vezetett forgatmányok megszakítatlan láncolata az értékpapír birtokosát a nem átruházás útján való jogszerzés igazolásától függően igazolja jogosultként. Ha jogszabály meghatározott személyt feljogosít a nem átruházás útján való igazolt jogszerzésnek a forgatmányi láncolatban való feltüntetésére, az ilyen bejegyzés biztosítja a forgatmányi láncolat megszakítatlanságát, és a jogszerzés hiánya, érvénytelensége vagy hatálytalansága az értékpapír jogosultjának tekintendő jóhiszemű harmadik személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja.
A törvény megteremti a szükséges jogi kapcsolatot az okirat fizikai léte és az abban foglalt jog között. Ennek egyik központi ismérve, hogy az okiratot maga a jog teszi alkalmassá a benne foglalt jogosultság vagy követelés jogosultjának azonosítására, azaz az értékpapír maga képes legitimálni a jogosultat. Így annak, aki értékpapíron alapuló jogosultságot kíván érvényesíteni, nem kell anyagi jogi jogosultságát is igazolni, jogosultságát nem kell a származékos jogszerzések sorozatán keresztül az eredeti jogosultig visszavezetnie. Az értékpapír által megtestesített jog vagy követelés érvényesítéséhez elegendő, ha az értékpapír mint okirat formailag őt jogosultnak mutatja. Legáltalánosabb értelemben ezt jelenti az alaki legitimáció, melyet méltán tarthatunk az értékpapírok elterjedéséhez, népszerűségéhez vezető legfőbb jellemzőnek a kifogáskorlátozás jogintézménye mellett.
Az alaki legitimáció nem csupán a jogosult számára jelent biztonságot, de kedvező a kötelezettnek is, hiszen tudhatja, az értékpapírba foglalt kötelezettségét a kötelezettség alóli mentesülés hatásával teljesítheti annak, akit az értékpapír formailag jogosultként feltüntet. Nem kell tehát vizsgálnia az anyagi jogi jogosultságot. Ebből következően lényegesen csökken a kétszeres teljesítés veszélye.
Attól függően, hogy a különböző értékpapírok miként képesek legitimálni az általuk megtestesített jog jogosultját, különbség van az értékpapír átruházásának módja szerint.
A bemutatóra szóló értékpapírok a jogosultat név szerint nem tartalmazzák, s annak személyét az átruházáskor sem jelölik meg. Emiatt ez a fajta értékpapír jogosultját pusztán birtoklásával legitimálja, tehát az értékpapír birtokosát kell az abban rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosult személynek tekinteni.
Az alaki legitimációhoz az értékpapír birtokban tartása névre szóló értékpapíroknál szintén szükséges, de nem elégséges feltétel. Általa jog vagy követelés csak akkor érvényesíthető, ha az értékpapír szövege jogosultként a birtokost jelöli meg, vagy akit a forgatmányok megszakítatlan láncolata jogosultként igazol. A törvény indokolása rögzíti azt is, a forgatmányok láncolata akkor és addig tekinthető megszakítatlannak, ha és ameddig a forgatmányok a korábbi jogosulttól származnak. Ha valamely forgatmány aláírója nem a korábbi jogosult, úgy e láncolat megszakad, s ezt követően az értékpapír már nem rendelkezik alaki legitimációs hatással a megszakadás utáni forgatmányok szerinti jogosultak tekintetében.
Az új Ptk. a forgatmányok megszakítatlan láncolata szempontjából az üres forgatmányra speciális rendelkezéseket szab meg. Ennek indoka, hogy az üres forgatmány nem rögzíti az újabb jogosult személyét, s ezáltal kérdéses lehet, miként kell kezelni legitimációs hatását újabb átruházás, avagy az értékpapírba foglalt jog gyakorlása vagy követelés érvényesítése során. A törvény szerint ha az utolsó forgatmány üres, ez az értékpapír birtokosát legitimálja, azaz őt kell jogosultnak tekinteni, amennyiben a forgatmányok megszakítatlan láncolata vezet az üres forgatmányig. Az üres forgatmány tehát nem szakítja meg a forgatmányi láncolatot még akkor sem, ha később sem töltik ki. Ha valamely üres forgatmányra pedig újabb forgatmány következik, utóbbi aláíróját úgy kell tekinteni, mint aki az értékpapírt üres forgatmány útján szerezte meg.
A törvény az alaki legitimációs hatás elérése céljából mondja ki, hogy az alaki legitimáció szabályai szerint jogosultnak tekintendő személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, illetve az hibás (érvénytelen vagy hatálytalan) volt. Arra figyelemmel, hogy a jogcím az értékpapírra vezetett átruházó nyilatkozatból nem derül ki, az ezzel kapcsolatos hibák, hiányosságok kockázata nem telepíthető az értékpapír későbbi megszerzőire. Ezt a védelmet azonban csak jóhiszemű személyek élvezhetik, azaz azok, akik valamely korábbi átruházás hibájáról nem tudtak, és az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett nem is kellett tudniuk.
Bár az értékpapír jogosultjának személye leggyakrabban átruházás folytán változik, ezt a joghatást más tulajdonszerzési mód is kiválthatja. Ilyen eset lehet a jogosult halála, megszűnése, vagy akár a hatósági határozat és az árverés is. Bemutatóra szóló értékpapír esetében ez semmilyen problémát nem indukál, hiszen a kívülállók az értékpapír birtokosát tekinthetik az abban rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosultnak. Névre szóló értékpapír jogosultja viszont igazolni köteles jogszerzését. Az értékpapír ilyenkor csak korlátozottan, a forgatmányok láncolatának megszakítatlanságáig képes alaki legitimációs hatás kifejtésére. Ezt követően viszont azt kell megállapítani, a forgatmányi láncolat szerint utolsó jogosultként kimutatott személytől az értékpapír birtokosa az abban foglalt jogot az anyagi jogi szabályok szerint megszerezte-e. Ez az igazolás a jogszerzés sajátosságainak megfelelően, pl. jogerős hagyatékátadó végzéssel, hatósági határozattal, vagy az árverés tényét igazoló végrehajtási jegyzőkönyvvel történhet. A törvény ugyanakkor – egyes értékpapírokra vonatkozó hatályos szabályozásra tekintettel – elismeri annak lehetőségét, hogy jogszabály meghatározott személyt feljogosítson a nem átruházás útján való jogszerzés megvizsgálására, s arra, hogy ennek eredményeként az új jogosultat a névre szóló értékpapírban jogosultként feltüntesse. Ha jogszabály meghatározott személyt feljogosít a nem átruházás útján való igazolt jogszerzésnek a forgatmányi láncolatban való feltüntetésére, az ilyen bejegyzés biztosítja a forgatmányi láncolat megszakítatlanságát, és a jogszerzés hiánya, érvénytelensége vagy hatálytalansága az értékpapír jogosultjának tekintendő harmadik személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja.
Kúria Gfv. IX. 30.128/2012/9. A közraktári jegy értékpapír, melyhez alaki legitimáció fűződik. Ez azt jelenti, hogy felmenti a jogosultat a papírba foglalt jogosultsága anyagi jogi igazolásának kényszere alól, a kötelezettet pedig annak anyagi jogi vizsgálata alól, hogy valóban a jogosultnak teljesít-e. Ezek a szabályok azonban a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 15. § (3) bekezdéséből következően az értékpapírt a piacon jóhiszeműen szerző személyek tekintetében irányadók.
30.9. Megsemmisítés
6:572. § [Az okirati formában előállított értékpapírok megsemmisítése]
(1) Ha az okirati formában előállított értékpapír elvész, fizikailag megsemmisül vagy oly mértékben megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, erre irányuló eljárás eredményeként az értékpapír megsemmisítésére kerülhet sor.
(2) Az értékpapír megsemmisítése esetén a megsemmisített értékpapírhoz nem fűződnek többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra irányadó általános szabályok szerint lehet érvényesíteni.
A törvény – eltérően a régi Ptk.-tól – rendelkezik az értékpapírok megsemmisítésének legfőbb anyagi jogi szabályairól. Meghatározza, az értékpapír megsemmisítésére milyen esetekben kerülhet sor, s rendezi a megsemmisítés joghatását. A szabályozás kiindulópontja az, hogy az értékpapír elvesztése, megsemmisülése, súlyos mértékű, tartalmának megismerhetőségére kiható megrongálódása ne enyésztesse el az értékpapírba foglalt jogokat teljes egészében, de az értékpapír hiányában ne érvényesíthesse korlátlanul jogait, illetőleg az értékpapír esetleges jogosulatlan birtoklásával ne lehessen visszaélni.
Az értékpapír megsemmisítése sajátos jogi aktus, amelyben az erre hivatott állami szerv mondja ki a megsemmisítést – nemcsak deklarálja a fizikai megsemmisülést -, s egyúttal – a megsemmisítés negatív hatásaként - megfosztja az okiratot mindazoktól a jogi hatásoktól, amelyek értékpapírrá tették. Erre azért van szükség, mert ha az értékpapír – az erre irányuló eljárás adatai ellenére – mégis létezne, úgy ez a joghatás garantálja az értékpapír kötelezettjének, hogy kötelezettségét nem kell kétszeresen teljesítenie. Ugyanakkor ez az eljárás a jogosult érdekét is szolgálja, hiszen újból lehetővé teszi értékpapírból eredő jogai gyakorlását, immár az e jogra irányadó általános szabályok szerint. Ez utóbbit nevezzük a megsemmisítés pozitív hatásának.
Megjegyzés
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 28.-36. §-ai szerinti eljárásban közjegyzői hatáskörbe tartozik az értékpapírok semmissé nyilvánítása E törvény 35. §-a maga is kimondja, hogy a semmissé nyilvánított értékpapírral a benne foglalt jogot gyakorolni, követelést érvényesíteni nem lehet. Ez az eljárás különbözik az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendeletben foglalt, az értékpapír fizikai megsemmisítésére vonatkozó eljárástól, melyben a megsemmisítés megtörténtét főszabály szerint közjegyző tanúsítja. Ebben az esetben a papír megvan, de megsemmisítését kívánják.
BH 2000. 166 A közjegyző által hozott, váltót megsemmisítő határozat nem jár a főadós és kezese váltójogi kötelezettségének megszűnésével. A váltókövetelést csak a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendeletben és a Ptk.-ban írt jogi tények szüntetik meg.
31. A dematerializált értékpapír
Az informatikai fejlődés lehetővé tette, hogy az értékpapírba foglalt jogokat és kötelezettségeket elektronikus jel formájában rögzítsék. Mára a dematerializált értékpapírok a tőkepiaci forgalom elsődleges eszközévé váltak. Az új Ptk. vonatkozásukban átfogóan rendelkezik, s érint minden olyan kérdést, amelyek az okirati formában előállított értékpapíroktól eltérő szabályozást igényel. A dematerializált értékpapírok kapcsán mindazonáltal részletekbe menő rendelkezéseket a Tpt.-ben találhatunk.
31.2. A dematerializált értékpapír előállítása
6:573. § [A dematerializált értékpapír előállítása]
(1) Dematerializált értékpapírként sorozatban kibocsátott értékpapírt lehet előállítani.
(2) A dematerializált értékpapírt a központi értéktár a kibocsátó megbízása alapján megnyitott központi értékpapírszámlákon tartja nyilván.
(3) A központi értékpapírszámlákat a központi értéktár értékpapír-sorozatonként, azoknak az értékpapír-számlavezetőknek a nevén vezeti, akik az adott értékpapír-sorozatba tartozó értékpapírokra vonatkozó értékpapírszámlát vezetnek. A központi értékpapírszámlán az értékpapír-számlavezető által nyilvántartott, azonos sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok mindenkori darabszámát kell nyilvántartani.
(4) A központi értékpapírszámlák megnyitásához a kibocsátónak a központi értéktárnál letétbe helyezett, értékpapírnak nem minősülő okiratban kell közölnie a központi értéktárral
a) a kibocsátásról szóló döntés tartalmát és a döntés meghozatalának időpontját;
b) a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok jogszabály által meghatározott tartalmi kellékeit, ha pedig jogszabály a kötelező tartalmi elemeket nem határozza meg, akkor a dematerializált értékpírban rögzítendő tartalmi elemeket;
c) a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok darabszámát és - ha ilyennel rendelkezik - névértékét;
d) azoknak az értékpapírszámla-vezetőknek a megjelölését, akik a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó értékpapírokat az értékpapírok jogosultjainak értékpapírszámláin nyilván fogják tartani;
e) az egyes értékpapír-számlavezetők által nyilvántartandó értékpapírok darabszámát.
(5) Ha a dematerializált értékpapírként kibocsátott értékpapír-sorozatba tartozó újabb dematerializált értékpapírok kibocsátására kerül sor, vagy a központi értéktárnál letétbe helyezett okirat tartalmában más változás áll be, a kibocsátónak a (3) bekezdésben meghatározott tartalommal újabb okiratot kell benyújtania a központi értéktárhoz. Az újabb okirat benyújtásával a dematerializált értékpapír előállításának alapjául szolgáló korábbi okirat érvényét veszti.
A dematerializált értékpapírok a gyakorlatban tipikusan nagy számban előállított, azonos tartalmú jogosultságokat megtestesítő értékpapírok. A törvény az ilyen, sorozatban kibocsátott értékpapírok esetében kívánja lehetővé tenni a dematerializált előállítást. Egyedi, nem sorozatban kibocsátott értékpapírok kizárólag okirati formában állíthatók elő.
A dematerializált értékpapírok nyilvántartása kétszintű számlarendszerben történik: a rendszer egyik szintjét a központi értékpapírszámlák, míg másik szintjét az értékpapírszámlák képezik.
Központi értékpapírszámlát kell nyitni értékpapír-számlavezetőnként minden értékpapír-sorozatról. E számlát a központi értéktár vezeti, amely a kibocsátó megbízása alapján jár el. A szabályozásból kitűnik, a dematerializált értékpapír kibocsátásáról a kibocsátó dönt, de azt csak a központi értéktár szolgáltatásának igénybevételével tudja végrehajtani. Egy központi értékpapír-számlán kizárólag egyetlen sorozatba tartozó, azonos jogokat megtestesítő dematerializált értékpapírokat tartanak nyilván. A központi értékpapírszámlán a dematerializált értékpapírokat az adott sorozatba tartozó értékpapírokra ügyfeleik számára értékpapírszámlát vezető értékpapír-számlavezetők neve szerint tartják nyilván, így nem ismerhető meg a dematerializált értékpapírok tulajdonosainak neve. Csak azt lehet tehát megállapítani, mennyi az értékpapírszámla-vezető által nyilvántartott, azonos sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok mindenkori darabszáma.
A törvény 6:573. § (4) bekezdése a központi értékpapírszámla megnyitásának főbb feltételeit taglalja. Az itt írt felsorolás kimerítő jelleggel határozza meg, mit kell közölnie a kibocsátónak a központi értéktárnál letétbe helyezett, értékpapírnak nem minősülő okiratban. Ugyanezen § (5) bekezdése pedig azt tartalmazza, ha a dematerializált értékpapírként kibocsátott értékpapír-sorozatba tartozó újabb dematerializált értékpapírokat bocsátanak ki, vagy a központi értéktárnál letétbe helyezett okirat tartalmában más változás áll be, úgy az eredeti kibocsátás során irányadó tartalommal a kibocsátónak újabb okiratot kell a központi értéktárhoz benyújtania. Ezzel a dematerializált értékpapír előállításának alapjául szolgáló korábbi okirat érvényét veszti.
31.3. Értékpapírok dematerializált értékpapírrá alakítása
6:574. § [Értékpapírok dematerializált értékpapírrá alakítása]
(1) Ha a kibocsátó a nyomdai úton előállított értékpapír dematerializált értékpapírrá történő átalakítását határozza el, hirdetményben köteles felhívni az értékpapírok jogosultjait az okirati formában előállított értékpapíroknak a kibocsátónál való benyújtására, és annak közlésére, hogy melyik értékpapír-számlevezetőnél nyitott, milyen számú értékpapírszámlán kívánják nyilvántartatni a dematerializált értékpapírt. A hirdetményben tájékoztatást kell adni arról, hogy a be nem nyújtott, tagsági jogot megtestesítő értékpapírok milyen módon kerülnek értékesítésre, illetve bevonásra.
(2) A felhívásban meg kell jelölni azt a - hatvan napnál nem rövidebb - időtartamot, ameddig az értékpapírok jogosultjai értékpapírjaikat benyújthatják.
(3) A kibocsátó a benyújtásra előírt határidő leteltét vagy valamennyi átalakítandó értékpapír benyújtását követő első munkanapon készíti el és nyújtja be a központi értéktárnak a dematerializált értékpapír előállításához szükséges okiratot. Ennek alapján a központi értéktár megnyitja a központi értékpapírszámlát, és azon a nyomdai úton előállított értékpapírokkal azonos darabszámú és tartalmú dematerializált értékpapírt ír jóvá. Ezzel egyidejűleg az okirati formában előállított értékpapírok érvénytelenné válnak.
Az új Ptk. rögzíti a nyomdai úton előállított értékpapírok dematerializált értékpapírrá alakításának legfontosabb szabályait. A folyamat eredményeként az eredetileg okirati formában előállított értékpapírok érvénytelenné válnak.
31.4. Átalakításra be nem nyújtott értékpapírokra vonatkozó szabályok
6:575. § [Az átalakításra be nem nyújtott értékpapírokra vonatkozó szabályok]
(1) A nyomdai úton előállított értékpapír jogosultja által az előző §-nak megfelelően be nem nyújtott értékpapírok helyett előállított dematerializált értékpapírokat a központi értéktár a kibocsátó részére vezetett központi értékpapírszámlán írja jóvá. Ezen a központi értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokkal kapcsolatban a kibocsátó az e §-ban meghatározottak szerint rendelkezhet.
(2) A szabályszerűen be nem nyújtott értékpapírok helyett előállított dematerializált értékpapírok lejárta esetén a kibocsátó a dematerializált értékpapírok pénzbeli ellenértékét köteles a jogosult javára letétbe helyezni.
(3) A kibocsátó a szabályszerűen be nem nyújtott, tagsági viszonyt megtestesítő értékpapírokat a hirdetményben megjelölt feltételek szerint értékesítheti vagy bevonhatja. Az értékesítésből befolyó ellenértéket, illetve az értékpapír bevonása esetén a jogosultnak fizetendő pénzösszeget a kibocsátó köteles a jogosult javára hitelintézetnél letétbe helyezni.
(4) Az okirati formában előállított értékpapír azon jogosultja, aki elmulasztotta az értékpapírját szabályszerűen benyújtani, a késedelemből eredően a kibocsátónál felmerült költségek megtérítése mellett kérheti a dematerializált értékpapír jóváírását az értékpapírszámláján, illetve a javára letétbe helyezett pénzösszeg kiadását.
A törvény rendelkezéseket tartalmaz arra, hogy az előző § szerint átalakításra megfelelően be nem nyújtott értékpapírokban foglalt jogoknak mi a sorsuk.
Arra tekintettel, hogy az átalakítás a teljes értékpapír-állományt, az adott sorozatot érinti, a központi értéktár a kibocsátó részére vezetett központi értékpapírszámlán az előállított demeterielizált értékpapírokat jóváírja, melyek felett a kibocsátó az alább tárgyalt korlátozásokkal rendelkezhet.
Ha a szabályszerűen be nem nyújtott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok helyett előállított dematerializált értékpapírok lejárnak, úgy a kibocsátó a jogosult javára köteles letétbe helyezni a dematerializált értékpapírok pénzbeli ellenértékét. A törvény itt azonban nem írja elő, hogy a letétbe helyezés hitelintézetnél történjék.
A szabályszerűen be nem nyújtott, tagsági viszonyt megtestesítő értékpapírokat a kibocsátó a hirdetményben megjelölt feltételek szerint értékesítheti vagy bevonhatja, aminek eredményeként az alaptőke leszállítására kerülhet sor. Az értékesítésből befolyt ellenértéket, illetve az értékpapír bevonása esetén a jogosultnak fizetendő pénzösszeget a kibocsátónak a jogosult javára hitelintézetnél letétbe kell helyeznie.
Előfordulhat az is, hogy az okirati formában előállított értékpapír jogosultja elmulasztja értékpapírját szabályszerűen benyújtani, de az értékpapírból eredő jogosultságait gyakorolni kívánja. A jogalkotó erre az esetre lehetővé tette, hogy a kibocsátónál felmerült költségek megtérítése mellett az elévülési határidőn belül kérhesse dematerializált értékpapír jóváírását az értékpapírszámláján, illetve a javára letétbe helyezett összeg kiadását.
31.5. Értékpapírszámla
6:576. § [Az értékpapírszámla]
(1) Az értékpapírszámla a dematerializált értékpapíroknak és azok jogosultjainak nyilvántartására szolgáló elektronikus számla, amelyet az értékpapírszámla vezetésére feljogosított szervezet a dematerializált értékpapír jogosultjával kötött szerződés alapján nyit meg.
(2) Az értékpapír-számlavezető az értékpapírszámla vezetésére vonatkozó szerződés megkötésekor rögzíti a számla jogosultjának azonosításához szükséges adatokat.
(3) A központi értékpapírszámla megnyitásáról a központi értéktár értesíti azokat az értékpapír-számlavezetőket, akiknek a nevén a dematerializált értékpapírok a központi értékpapírszámlán nyilvántartásba kerültek. Az értékpapír-számlavezetők az értesítés alapján, az értesítésben meghatározott időponttal kezdődően írhatják jóvá a dematerializált értékpapír jogosultjának értékpapírszámláján a dematerializált értékpapírt.
A dematerializált értékpapírok nyilvántartására és forgalmazására szolgáló számlarendszer második szintjét az értékpapírszámlák képezik. Az új Ptk. az értékpapírszámla fogalmát akként határozza meg, hogy az a dematerializált értékpapíroknak és azok jogosultjainak nyilvántartására szolgáló elektronizált számla, amelyet az értékpapírszámla vezetésére feljogosított szervezet a dematerializált értékpapír jogosultjával (ideértve a leendő jogosultat is) kötött szerződés alapján nyit meg. Mivel maga a dematerializált értékpapír a jogosult megjelölését nem tartalmazza, az értékpapírszámla a dematerializált értékpapírok nyilvántartásán túlmenően a jogosultat is képes azonosítani.
A törvény kitér arra is, hogyan jön létre a központi értékpapírszámla és az értékpapírszámlák közötti kapcsolat. A dematerializált értékpapírok előállítása után a központi értéktár erről a tényről értesíti azokat az értékpapírszámla-vezetőket, akiknek a nevén a központi értékpapírszámla megnyílt. Ezt az értesítést követi az értékpapírszámla-vezető részéről az értékpapírszámlák megnyitása az ügyfelek részére. Egy értékpapírszámla-vezető pontosan annyi darab dematerializált értékpapírt tart nyilván az általa vezetett értékpapír-számlákon, ahány darab az ő nevén szerepel a központi értékpapírszámlán.
31.6. Átruházás
6:577. § [A dematerializált értékpapírok átruházása]
(1) A dematerializált értékpapír átruházásához az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím, valamint az átruházó értékpapírszámlájának megterhelése és az új jogosult értékpapírszámláján a dematerializált értékpapír jóváírása szükséges.
(2) Ha a dematerializált értékpapír új jogosultjának értékpapírszámláját nem az átruházó számlavezetője vezeti, akkor az átruházó számlavezetője az értékpapírszámla megterhelésével egyidejűleg köteles közölni a központi értéktárral, hogy melyik értékpapír-számlavezető által vezetett értékpapírszámlán kell jóváírni az átruházásra kerülő dematerializált értékpapírt. A központi értéktár az átruházó számlavezetőjének központi értékpapírszámláját az átruházandó mennyiséggel megterheli és az új jogosult értékpapírszámláját vezető számlavezető központi értékpapírszámláján az átruházandó mennyiséget jóváírja. A jóváírásról a központi értéktár értesíti az új jogosult számlavezetőjét, aki ezt követően az új jogosult értékpapírszámláján az átruházandó dematerializált értékpapírt jóváírja.
(3) A dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok átszállnak az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett.
A dematerializált értékpapír átruházásához a jogcímen kívül az is szükséges, hogy az átruházó értékpapírszámláját megterheljék és az új jogosult értékpapírszámláján a dematerializált értékpapírt jóváírják.
A 6:577. § (2) bekezdése rendezi a jóváírás módját akkor, ha az átruházó és a szerző értékpapírszámláját más-más befektetési szolgáltató vezeti. A folyamat ilyenkor ötmozzanatú:
(I.) Az átutaló számlavezetője az értékpapírszámla megterhelésével egyidejűleg közli a központi értéktárral, mely értékpapírszámla-vezető által vezetett értékpapírszámlán kell jóváírni az átruházásra kerülő dematerializált értékpapírt.
(II.) A központi értéktár az értesítés alapján megterheli az átruházó számlavezetőjének központi értékpapírszámláját az átruházandó mennyiséggel.
(III). A központi értéktár az új jogosult értékpapírszámláját vezető számlavezető központi értékpapírszámláján az átruházandó mennyiséget jóváírja.
(IV). A jóváírásról a központi értéktár értesíti az új jogosult számlavezetőjét.
(V). Az új jogosult számlavezetője az értékpapírszámlán az átruházandó dematerializált értékpapírt jóváírja.
Az átruházás joghatása körében az új Ptk. a dematerializált értékpapírokra nézve is kimondja a nemo plus iuris szabályának áttörését.
31.7. Alaki legitimációs hatás
6:578. § [A dematerializált értékpapír alaki legitimációs hatása]
(1) A dematerializált értékpapír jogosultjának annak az értékpapírszámlának a jogosultját kell tekinteni, amelyiken a dematerializált értékpapírt nyilvántartják.
(2) A dematerializált értékpapír jogosultja jogosultságát az értékpapírszámla vezetője által kiállított számlakivonattal vagy jogosulti igazolással igazolhatja a számlakivonat vagy a jogosulti igazolás kiállításának időpontjában. A számlakivonat és a jogosulti igazolás nem minősül értékpapírnak. A számla adatainak és a számláról kiállított okirat tartalmának eltérése esetén a számla adatait kell valósnak tekinteni.
(3) A jogosultnak tekintendő jóhiszemű személynek a dematerializált értékpapírból eredő jogosultságát nem érinti, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt.
(4) Ha a dematerializált értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik meg, az új jogosult a jogszerzés igazolása mellett kérheti, hogy a dematerializált értékpapírt az értékpapírszámláján írják jóvá. A korábbi jogosult számlájának megterhelését és a dematerializált értékpapírnak az új jogosult számláján való jóváírását a dematerializált értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell végrehajtani.
A törvény az okirati formában előállított értékpapírok alaki legitimációs hatásával azonos elvi alapok mellett, azonban a dematerializált értékpapír speciális jellemzőire figyelemmel rendelkezik annak alaki legitimációs hatásáról. A szabályozás szükségességét a jogszabályi indokolás abból vezeti le, hogy a dematerializált értékpapír is akkor képes kiteljesíteni gazdasági funkcióit, ha az átruházások ellenére mindenkor biztonságosan, az alanyváltozások anyagi jogi feltételeitől függetlenítve képes megbízható módon kimutatni azt, hogy kit kell a dematerializált értékpapírba foglalt jog vagy követelés jogosultjának tekinteni. Míg azonban nyomdai úton előállított értékpapírok esetében az alaki legitimációs hatás az értékpapír fizikai megjelenéséhez, annak okirati jellegéhez kapcsolódik, addig ez nem lehet megoldás az okirati formával nem rendelkező dematerializált értékpapírok vonatkozásában. Ezzel magyarázható, hogy a törvény – a régi Ptk. 338/B. § (8) bekezdéséhez hasonlóan – az értékpapírszámla szerinti jogosultsághoz köti a dematerializált értékpapír alaki legitimációs hatását. Azt kell tehát a dematerializált értékpapír jogosultjának tekinteni, akinek az értékpapír-számláján azt nyilvántartják, akit az értékpapírszámla jogosultként igazol.
A Tpt.138. § (1) bekezdése értelmében a dematerializált értékpapír tulajdonosának – az ellenkező bizonyításáig – azt kell tekinteni, akinek a számláján az értékpapírt nyilvántartják. A törvény azonban – a régi Ptk.-hoz hasonlóan – nem utal arra, hogy a legitimációs hatás csak ellenkező bizonyításáig érvényesülne. A jogalkotó úgy foglalt állást, ha a jogszabály minden megszorítás nélkül az ellenkező bizonyítására teret adna, úgy a dematerializált értékpapír elvesztené a forgalom által megkívánt biztonságát, alkalmatlanná válna gazdasági funkciója betöltésére. A dematerializált értékpapír tehát attól függetlenül legitimálja az értékpapírszámla szerinti jogosultját, hogy volt-e megfelelő jogcíme a dematerializált értékpapír megszerzésére. E szabály nem rontja le viszont azt a követelményt, hogy a dematerializált értékpapír átruházásában résztvevő személyek közötti belső jogviszonyban érvényes jogcímre is szükség van.
Az új Ptk. a hatályos szabályozással tartalmilag megegyezően elismeri annak a lehetőségét, hogy a dematerializált értékpapír jogosultja jogosultságát az értékpapírszámla vezetője által kiállított számlakivonattal vagy jogosulti igazolással igazolhassa a számlakivonat vagy a jogosulti igazolás kiállításának időpontjában. Ezek az instrumentumok azonban nem minősülnek értékpapírnak, s amennyiben a számla adatai és a számláról kiállított okirat tartalma eltér, úgy a számla adatait kell valósnak tekinteni.
Az okirati formában kiállított értékpapírokhoz hasonlóan a jogosultnak tekintendő jóhiszemű személynek a dematerializált értékpapírból származó jogosultságát sem érinti, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt.
Az új Ptk. értékpapírjogi fejezete végül szabályozza azt az esetet is, hogy amennyiben a dematerializát értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik meg, az új jogosult a jogszerzés igazolása mellett kérheti a dematerializált értékpapír jóváírását értékpapírszámláján. A korábbi jogosult számlájának megterhelését és ezt a jóváírást a dematerializált értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell végrehajtani.
Forrás
§ Az új Ptk. magyarázata VI/VI. , Kötelmi Jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész; HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013., 509.-533. old.
§ Kisfaludi András: A Ptk. értékpapírjogi szabályainak koncepciója , PJK 2001/6., 13-16. old.
32. A jogalap nélküli gazdagodás
32.1. Helye az új Ptk.-ban
A régi Ptk. a jogalap nélküli gazdagodás jogintézményét a kötelmi jog általános részének végén, a Negyedik Rész II. Címében, annak XXXII. Fejezetében rendezte (361.-364. §-ok). A törvényben külön tételesen nem szabályozott, jogalap nélküli vagyoneltolódást eredményező eseteket egységesen rendező fejezet meglehetősen szűkszavú volt, visszautalt a kártérítés és a jogalap nélküli birtoklás szabályaira. Legfontosabb jellemzője, hogy tényállástípusokat nem emelt ki, helyettesítő, azaz szubszidiárius jellegű. A kikristályosodott bírói gyakorlat szerint szabályai csak akkor voltak alkalmazhatók, ha a követelésnek nincs más jogalapja.
Az új Ptk. Hatodik Könyvének Hatodik Része foglalja össze a másutt nem szabályozott egyéb kötelemkeletkeztető tényeket. Ennek élén, a XXXII. Címben szerepel a jogalap nélküli gazdagodás.
A törvény indokolása rögzíti, a jogalap nélküli gazdagodásnak a jog által nem támogatott vagyoni eltolódások visszarendezésénél a régi Ptk.-hoz és annak bírói gyakorlatához képest szélesebb körben kíván szerepet biztosítani. Ez három összefüggésben mutatkozik meg legmarkánsabban. Egyrészt ha a személyiségi jogok megsértése a jogsértőnél vagyoni előnyt eredményezett, objektív szankcióként a törvényalkotó indokoltnak tartja a vagyoni hátránnyal járó jogsértés orvoslását a kártérítés és a sérelemdíj szubjektív feltételeitől függetlenül. Erre a jogalap nélküli gazdagodás a legalkalmasabb magánjogi eszköz, melynek kapcsán a vagyoni előny átengedésének helyreállító, értékkiegyenlítő szerepe van. Feltétele más személy személyiségi értékeinek jogosulatlan elsajátítása, felhasználása és az ebből eredő jogosulatlan vagyoni előny (2:51. § (1) bekezdésének e) pontja). A második összefüggés az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeként merül fel. Irreverzibilis szolgáltatások esetén a már teljesített szolgáltatások miatti vagyoni eltolódást a törvény jogalap nélküli gazdagodásként fogja fel, s rendeli el azok visszatérítését. Ugyanezt a megoldást választja az új Ptk. akkor is, ha a bíróság az adott eset összes körülményének mérlegelése alapján célszerűtlennek találja az eredeti állapot helyreállítását, bár arra elvileg mód volna (6:113. § (1) bekezdése). Harmadik oldalról pedig a törvény kifejezetten rugalmasan és kiegyensúlyozott módon kívánja felfogni a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius jellegét. A kiinduló elv, hogy a jogalap nélküli gazdagodás járulékos jellegű, azonban a törvény túl kíván lépni azon a nézeten, amely más (mindenekelőtt szerződéses) jogviszony fennállta esetén eleve kizártnak tartja e szabályok alkalmazását. Úgy orientálja a bírói gyakorlatot, hogy más jogviszony fennállása esetén az indokolatlan vagyoneltolódást elsősorban az e jogviszonyra irányadó szabályok szerint szükséges megítélni, azonban ha a vagyoni egyensúly ezek után nem állt helyre, az indokolatlan előny visszatérítésének nincs elvi akadálya.
BH 2010. 333 A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazhatóságát a felek közötti szerződéses kapcsolat önmagában nem zárja ki. Az igazolatlanul előállott gazdagodás visszatérítésére akkor kerülhet sor, ha a vagyoneltolódásra a szerződéses jogviszony nem adott alapot és az a szerződésszegés szabályai alapján sem orvosolható.
Meg kell jegyezni, a Ptk. különös szabályai a fentiek legfontosabb eseteken kívül is számos alkalommal rendelik alkalmazni a jogalap nélküli gazdagodás szabályait.
Megjegyzés
Ilyen módon szabályozza pl. eltérő rendelkezések hiányában a törvény a jogalap nélküli birtokos helyzetét (5:12. § (4) bekezdése), vagy ugyancsak a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell megfelelően alkalmazni vállalkozási szerződés lehetetlenülése esetén a megkezdett, de be nem fejezett mű átadásából fakadó megtérítési igényekre (6:248. § (2) bekezdése)
A törvény a régi Ptk.-hoz képest más pontokon is eltér. Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeihez hasonlóan megszünteti az állam javára marasztalás lehetőségét. Nem tartja szükségesnek fenntartani a régi Ptk. 363. § (1) bekezdésének rendelkezéseit, azaz a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó utaló szabályát (e szabályok alkalmazásának minden kifejezett utalás hiányában is helye lehet), továbbá a gazdagodó fél a dologra fordított költségeit attól függetlenül követelheti, hogy ezt a törvény ehelyütt nem mondja ki. Az új Ptk. nem tartalmazza immár a kártérítés szabályainak megszorítás nélküli megfelelő alkalmazását, mivel nem azonosak a jogalap nélküli gazdagodás és a kártérítés feltételei, mértéke és módja. Újdonság viszont a közös gazdagodók visszatérítési kötelezettségének nevesített megjelenése.
32.2.Tényállása
6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás]
(1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.
(2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha
a) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz; vagy
b) a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.
A 6:579. § (1) bekezdésének rendelkezése szó szerint megegyezik a régi Ptk. 361. § (1) bekezdésével.
32.2.1. A gazdagodás
A gazdagodás vagyoni előny megszerzését feltételezi, melynek következtében a gazdagodó vagyonának értéke nő, illetve nem csökken a vagyoni előny hiányának megfelelő mértékben. Megvalósulhat számos módon: a gazdagodó meglévő vagyontárgyának értéke nőhet; új vagyontárgy kerülhet hozzá; olyan kiadások maradhatnak el vagy csökkenhetnek, amelyek egyébként felmerülnének, vagy nagyobb összegűek volnának; a vagyont terhelő kötelezettségek szűnhetnek meg, vagy válhatnak szűkebb terjedelművé. A jogalap nélküli gazdagodás tipikus, de korántsem kizárólagosan előforduló eredője a tartozatlan fizetés és az okafogyott szolgáltatás.
Lényeges utalni arra, hogy a gazdagodónál jelentkező gazdagodás mértéke nem feltétlenül azonos a másik oldalon mutatkozó vagyoni hátránnyal.
32.2.2. A jogalap hiánya
Ha a gazdagodó nem rendelkezik érvényes jogcímmel a gazdagodás megtartására, úgy a vagyoni előny jogalap hiányában keletkezik nála. Ez a körülmény teszi a jogalap nélküli gazdagodást szubszidiárius tényállássá. Ezáltal a jogosult egyik a vagyona rovására szerzett vagyoni előnyt más jogcím hiányában is visszakövetelheti a gazdagodótól, ugyanakkor ha a vagyoni előny kérdése más jogviszony keretei között rendezhető, nincs helye a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazásának.
A jogalap nélküli gazdagodás független a gazdagodó tudatállapotától, így akkor is megállapítható, ha az érintett felek vagyona vélt jogcím alapján változott. Jogalap nélküli gazdagodás a visszaható hatállyal bekövetkező jogváltozások (pl. a szerződés megszüntetése annak felbontásával vagy elállással) esetén is bekövetkezhet, bár ilyenkor a gazdagodás időpontjában annak volt jogcíme.
BH 2010. 39 Jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítheti.
32.2.3. A más rovására gazdagodás
A jogalap nélküli gazdagodás tényállása csak akkor valósulhat meg, ha a gazdagodó más rovására jut jogalap hiányában vagyoni előnyhöz.
32.3. Jogkövetkezményei
32.3.1. Általános jogkövetkezmény
A jogalap nélkül más rovására szerzett vagyoni előnyt a gazdagodó nem tarthatja meg, ugyanakkor ennek visszatérítésére annak a személynek, akinek rovására a gazdagodás történt, joga nyílik. Mindig a másik fél rovására megszerzett vagyoni előnyt kell visszatéríteni, nem az elvont vagyon mértékét. Ebből az következik, hogy amennyiben a gazdagodás mértéke az elvont vagyon mértékét nem éri el, a felelősség a gazdagodás erejéig áll fenn, ha pedig a gazdagodás azt meghaladja, úgy sem haladhatja meg a gazdagodó felelőssége ezt az értéket. A gazdagodó felelőssége addig állhat csak fenn, amíg a vagyoni előny vagyonának tiszta értékét növeli, vagy ameddig annak megtartására nem szerez jogcímet.
A fentiekből látszik, az előny visszatérítése nem represszív jellegű, ellentétben a kártérítési felelősség általános szabályával sokszor nem azonos a másik fél vagyonában beállt értékcsökkenéssel, a keletkezett kárral. A gazdagodó még rosszhiszeműsége esetén sem kerül a gazdagodás előttinél hátrányosabb anyagi helyzetbe.
EBH 2010. 2228 Az apasági vélelem megdőlte esetén a vélelmezett apa a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti a gyermekre fordított költségei és a teljesített tartásdíj megtérítését attól a férfitól, aki teljes hatályú elismerés folytán a megüresedett apai státuszba lépett. A megtérítésre annyiban jogosult, amennyiben az elismerés folytán az apai jogállásba lépő férfi eltartási kötelezettsége az érintett időszakban fennállt.
32.3.2. Visszatérítési kötelezettség a gazdagodástól elesés esetén
Főszabály szerint nincs visszatérítési kötelezettsége annak, aki a gazdagodástól a visszakövetelés előtt elesett. Ilyenkor a vagyoni előny megszűnik, nem lép helyébe más, egyenértékű vagyoni érték. Nincs szó a gazdagodástól való elesésről pl. akkor, ha a gazdagodó a jogalap nélkül megszerzett vagyontárgyat elcseréli.
E szabály alól a törvény két kivételt tesz. A régi Ptk.-val azonosan kimondja, ha a gazdagodó rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz – tehát a vagyoni előny megszerzésekor tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy vagyoni előnyét a másik fél rovására, jogalap nélkül szerezte -, legfeljebb az elvont vagyon mértékéig felel azért a vagyoni előnyért, amelytől a visszakövetelés előtt elesett. Ide tartoznak a vagyoni előny be nem szedett hasznai is.
A főszabály alóli másik kivétel arra az esetre vonatkozik, amikor a gazdagodót a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli. A törvény a régi Ptk. szabályával szemben expressis verbis nem követeli ugyan meg, hogy a gazdagodónak számolnia kelljen a visszatérítési kötelezettséggel, de a felróhatóság értékelésekor ennek a körülménynek változatlanul jelentősége lesz.
32.4. Az érték megtérítése
6:580. § [Az érték megtérítése]
Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, annak értékét kell megtéríteni.
A gazdagodó a törvény 6:579. § (1) bekezdéséből következően általában természetben köteles a nála jelentkező vagyoni előnyt visszatéríteni. Ha azonban a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, úgy annak értékét kell megtéríteni. Ilyen eset az, amikor a szolgáltatás természetéből adódóan nem téríthető vissza, már eredetileg is irreverzibilis Ez a szabály alkalmazandó azokban az esetekben is, amikor a gazdagodó a visszakövetelés előtt a gazdagodástól elesett, s ahhoz rosszhiszeműen jutott vagy a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli, s akkor is, ha a vagyoni előny tárgyát saját érdekkörében felhasználta (utólagos irreverzibilitás). A vagyoni előny értékét rendszerint pénzben kell megtéríteni, mely után a visszatérítési kötelezettség esedékessé válásától, azaz a vagyoni előny megszerzésének időpontjától késedelmi kamat is jár.
Az új Ptk. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a gazdagodó visszatérítési kötelezettségével érintett vagyoni előny hasznai, illetve a be nem szedett hasznok visszatérítése kapcsán. Ezekben a kérdésekben a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó más szabályok tükrében a bírói gyakorlat adhat választ.
BH 1993. 500 A jogalap nélkül gazdagodó nem mentesül visszafizetési kötelezettsége alól, ha a jogalap nélkül felvett összeget felélte.
32.5. Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése
6:581. § [Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése]
Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást jogalap nélküli gazdagodás jogcímén visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.
E szabály mögött az a jogpolitikai álláspont fedezhető fel, hogy az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatás visszakövetelésére csak nagyon szűk körben legyen mód. Hasonló megfogalmazást tartalmazott a régi Ptk. 362. §-a is, de az a juttatás bűncselekmény útján történő megszerzésének esetén kívül a visszakövetelést jogszabály eltérő rendelkezése esetére is kifejezetten lehetővé tette. (Ennek elmaradása valószínűleg csupán a törvény egészén kitapintható koncepcióra vezethető vissza, hogy a jogszabályi eltérés lehetőségére lehetőleg nincs hivatkozás.) Az ebbe a körbe tartozó juttatások még akkor sem követelhetők vissza, ha a gazdagodó rosszhiszemű volt, vagy a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.
A törvény az életfenntartás céljára adott, de arra fel nem használt juttatás visszakövetelésére láthatóan módot ad, ugyanakkor a régi Ptk. 362. §-ához kapcsolódó bírói praxis az életfenntartás céljára adott juttatást teljes egészében mentesítette a visszafizetés kötelezettsége alól, s csak túlfizetés esetén nem látta akadályát a jogalap nélkülivé vált teljesítés beszámításának.
PK 34. A fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján kifizetett tartásdíjat, életjáradékot és baleseti járadékot, illetőleg annak túlfizetett részét a keresetnek a fellebbezési bíróság által történt elutasítása vagy a marasztalás összegének leszállítása esetén nem lehet visszakövetelni; annak azonban nincs akadálya, hogy a kötelezett a jogalap nélkülivé vált fizetést – az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén – a jogosulttal szemben fennálló követelésébe beszámíthassa.
Túlfizetés esetén beszámításnak a tartási, életjáradéki és baleseti járadékkövetelésnek a később esedékes részleteivel szemben is helye van.
A beszámítási jog gyakorlásának nem feltétele, hogy azt a bíróság ítéletében kifejezetten megengedje.
A gyakorlat az „életfenntartás” fogalmát nem értelmezte megszorítóan, az ilyen címen adott szolgáltatást nem azonosította a létminimumnak megfelelő igénnyel egyenértékűként. E fogalom nem azonosítható a tartásdíjjal sem, más jogcímen biztosított juttatás (pl. munkabér) is ide sorolható. Az ilyen juttatás megítélésekor annak céljából, tehát abból kell kiindulni, hogy a gazdagodónak abból a célból juttatták, hogy az életfenntartás körében használja fel azt.
32.6. Közös gazdagodók
6:582. § [Közös gazdagodók]
A jogalap nélkül közösen gazdagodók egyetemlegesen felelnek a gazdagodás visszatérítéséért.
A közösen – tehát egymástól nem függetlenül – gazdagodók gazdagodásuk visszatérítéséért egyetemlegesen (6:29. §) felelnek.
33. A megbízás nélküli ügyvitel
33.1. Helye az új Ptk.-ban
A régi Ptk. a megbízással egy fejezetben, a megbízásra vonatkozó rendelkezéseket követően szabályozta a megbízás nélküli ügyvitel jogintézményét (484.-487. §-ok). Ezt a szerkesztési megoldást az indokolta, hogy az ügyvivő tevékenysége a megbízottéval lényegében azonos, a megbízás szabályai alkalmazhatók voltak, függetlenül a szerződéses jogcím hiányától.
Az új Ptk. a bírói gyakorlatban tapasztalható alkalmazási gyakoriságára tekintettel a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok után, a XXXIII. Címben szól a megbízás nélküli ügyvitelről.
A törvény az indokolás szerint a megbízás nélküli ügyvitel szabályain – azok bevált volta miatt – nem kíván változtatni. Szerepköre azonban a régi Ptk. által ismert felelős őrzés (196.-197. §-ok) intézményének megszüntetése miatt kibővült. A felelős őrzés önálló, a régi Ptk. dologi jogi szabályai közötti elhelyezése tévesen azt a látszatot keltette, mintha egy sajátos intézményről és dologi jogi rendelkezésekről lett volna szó. Bár a két jogintézmény nem volt azonos tartalmú (a felelős őrző a birtokába került dolgot jogszabályi kötelezettsége alapján őrizte, míg a megbízás nélküli ügyvivő a beavatkozásra nem jogosult, s nem is köteles), ténylegesen a „felelős őrzési” helyzetek a megbízás nélküli ügyvitel tényállását idézték fel. Ezekben az esetekben a törvény ezért a megbízás nélküli ügyvitelre vonatkozó szabályokat hívja fel.
Megjegyzés
A megbízás nélküli ügyvitel szabályait a törvény számos helyen felhívja. Így e törvény eltérő rendelkezésének hiányában a jogalap nélküli birtokos jogállására (5:9. § (3) bekezdése), a teljesítés visszatartására jogosult fél jogaira és kötelezettségeire (6:139. § (3) bekezdése) a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók. A jogosult átvételi késedelme mint szerződésszegési alakzat esetében e szabályok szerint köteles a kötelezett a dolog őrzésére (6:156. § (3) bekezdése). A kötelmi jog különös részében is találunk utalásokat a megbízás nélküli ügyvitelre, pl. a haszonbérleti szerződés (6:358. § (6) bekezdése) és a letéti szerződés (6:364. § (6) bekezdése) körében.
33.2.Tényállása
6:583. § [Megbízás nélküli ügyvitel]
Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.
Megbízás nélküli ügyvitel történik, ha valaki valamely ügyben más helyett anélkül jár el, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna.
Az „ügy” fogalmába nem csupán hatósági vagy bírósági eljárások tartoznak, hanem bármely elvégzendő feladat. Ez nem a beavatkozó ügye, az ő szempontjából idegen ügy.
Az „eljárás” fogalma is tágabb a képviseletnél, a feladat tágabb értelemben vett ellátását is magában foglalja.
Az ügyvivő akkor jár el más helyett, ha az ügyben egyébként eljárási kötelezettség nem terheli. Ebből következik a jogintézmény önkéntes jellege.
A megbízás nélküli ügyvivőt nem csupán kötelezettség nem terheli az ügyben más helyett való eljárásra, hanem arra jogosultság sem illeti meg.
Ha a megbízás nélküli ügyvivő – bár erre kötelezettsége és jogosultsága sincs – az ügyben más helyett mégis eljár, az ügyet úgy köteles ellátni, ahogy azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott. Az ügy urának akaratát a közönséges életfelfogás szerint kell megítélni. A „feltehető” fordulatból az is következik, az ügy urának akarata általában nem ismert. Ellenkező esetben az ügyvivőnek az ügy ura akaratának nem megfelelő eljárása akkor sem helyénvaló, ha az egyébként az ügy ura érdekeinek megfelelő.
XXXII. számú PED Ha a vállalkozó a szerződés (a módosított szerződés) kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelő alkalmazásával rendezhető.
BH 1999. 564 A pénzintézet a betétszámla-szerződést írásban mondhatja fel. A felmondásra a számlakivonat megküldése útján is sor kerülhet, feltéve, ha a felmondás indokát – például akár a fedezethiányra vonatkozó utalást – tartalmazza. A felmondás hatályossá válásától kezdve a felek jogviszonyára a megbízás nélküli ügyvitel szabályai az irányadók.
BDT 2012. 2802 A megbízás nélküli ügyvitel kizárólag más érdekében végzett önkéntes tevékenység jogi kereteit adja meg. Nem megbízás nélküli ügyvivő az, aki a hivatkozott tevékenységet saját érdekében végzi; még akkor sem, ha úgy véli, eljárása a másik fél érdekeit is szolgálja.
33.3. A beavatkozás helyénvalósága
6:584. § [A beavatkozás helyénvalósága]
(1) A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik feltehető érdekének és akaratának, különösen, ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg.
(2) Életveszély elhárítása érdekében az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése érdekében a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.
A törvény a régi Ptk. 485. §-ával jórészt azonosan határozza meg, mikor kell helyénvalónak tekinteni a más személy ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást. Ez azért szükséges, mert a beavatkozás helyénvalósága jelöli ki, a megbízás nélküli ügyvivőt milyen jogosultságok illetik és milyen kötelezettségek terhelik.
A 6:584. § (1) bekezdésének főszabálya szerint a más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozás akkor helyénvaló, ha megfelel a másik feltehető érdekének és akaratának, különösen, ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg.
A régi Ptk. 485. § (1) bekezdésének szövegezése annyiban tért el, hogy a „feltehető” fordulatot csak a másik akaratával, s nem érdekével kapcsolatban használja. Az új törvény viszont nem tartalmazza ezt a megkülönböztetést, feltehetően azért, mert a beavatkozótól beavatkozása előtt rendszerint nem tartja elvárhatónak az ügy ura valódi érdekének vizsgálatát.
Meghatározó jelentősége a beavatkozás helyénvalósága összefüggésében az ügy ura feltehető érdekének van. Ha a megbízás nélküli ügyvivő ezt ugyan nem ismeri fel, ettől még beavatkozása nem minősül nem helyénvalónak, ha az ügy ura érdekének felismerése érdekében az adott helyzetre figyelemmel úgy járt el, ahogyan az elvárható. A törvény vélelmezi a beavatkozás helyénvalóságát, ha a beavatkozás az ügy urát károsodástól óvja meg.
A törvény elismer olyan eseteket, amikor a beavatkozás akkor is helyénvalónak minősül, ha az ügy urának akarata ezzel ellentétes.
Életveszély elhárítása érdekében az életveszélybe került személy akarata ellen is helyénvaló a beavatkozás. Ennek tipikus példája az öngyilkossági kísérlet.
Helyénvaló beavatkozást alapoz meg széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása is, függetlenül a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy akaratától. Széles körben fenyegető veszély alatt több, pontosan meg nem határozható személy, köztük az ügy ura jogát vagy jogos érdekét veszélyeztető helyzetet, állapotot érthetünk.
Megjegyzés
Ha az ügy urának jogát vagy jogos érdekét nem fenyegeti veszély, de annak elhárítása neki kárt okoz, a szükséghelyzetre vonatkozó szabályok (5:26. §) lehetnek irányadók.
A törvény kivételként nevesíti végül a tartási kötelezettség teljesítését. A tartáshoz fűződő érdek eszerint még a jogosult akarata ellenére is érvényesülhet, amennyiben a tartásra rászorultság megállapítható.
33.4. A megbízás nélküli ügyvivő kötelezettségei
6:585. § [Megbízás nélküli ügyvivő]
(1) A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, beavatkozásáról késedelem nélkül értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik.
(2) Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.
(3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett volna be.
(4) A megbízás nélküli ügyvivőt a hozzá került idegen vagyontárggyal kapcsolatban terhelő elkülönítési, őrzési, elszámolási és kiadási kötelezettségre a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A megbízás nélküli ügyvivő kötelezettségei közül a törvény az ügy urának értesítését nevesíti. Az értesítési kötelezettség teljesítése akkor megfelelő, ha ez nem szorítkozik a beavatkozás tényére, hanem annak tartalmára, az ismert következményekre is kiterjed. A régi Ptk. javaslatának miniszteri indokolása szerint a megbízás nélküli ügyvivőnek – feltéve, hogy a halasztás nem jár veszéllyel – az ügy urának rendelkezését is be kell várnia.
A megbízás nélküli ügyvivő további kötelezettségei abból származnak, hogy a törvény egyebekben a megbízott kötelezettségeire utal. Így pl. köteles az ügyet megfelelő gondossággal ellátni, az ügy urának esetleges utasításait követni, őt tájékoztatni.
33.5. A megbízás nélküli ügyvivő jogai
A megbízás nélküli ügyvivő jogai eltérően alakulnak attól függően, hogy beavatkozása helyénvaló volt-e vagy sem.
Helyénvaló beavatkozás esetén őt a megbízott jogai illetik. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy beavatkozása sikeres volt-e. E jogok közül kiemelni szükséges, hogy – ha a jogviszony jellegéből más nem következik -, díjazás jár neki, s igényt tarthat költségei megtérítésére. Ezek biztosítására törvényes zálogjog illeti meg az ügy urának az ügy ellátása következtében hozzákerült vagyontárgyain.
EBH 2008. 1883 Ha a települési önkormányzat a vállalkozási szerződés keretében működő háziorvossal a készenlétre nem köt szerződést, de a háziorvos a folyamatos alapellátás érdekében a készenlétet ellátja, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint jogosult díjazásra.
Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, úgy díjazás és törvényes zálogjog a megbízás nélküli ügyvivőt nem illeti meg, költségeit pedig kizárólag a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti. Felelős továbbá mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett volna be. E szigorú szabályozás indoka egyfelől a megbízás nélküli ügyvivő oldaláról nem helyénvaló beavatkozás felróhatósága, másfelől az ügy ura törvényes érdekeinek védelme.
33.6. A bizalmi vagyonkezelés szabályainak alkalmazása
A 6:585. § (4) bekezdésének új szabálya a felelős őrzés intézményének megszüntetése miatt került a jogszabályba. A bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályainak felhívása (6:310. -6:330. §-ok)biztosítja, hogy a megbízás nélküli ügyvivő az idegen vagyont a saját vagyonától elkülöníteni köteles, azzal kapcsolatban őrzési, elszámolási és kiadási kötelezettség is terheli. A törvény indokolása arra is felhívja a figyelmet, hogy az elkülönített vagyonból a megbízás nélküli ügyvivő hitelezői a megbízás nélküli ügyvivővel szemben keletkezett követeléseiket nem elégíthetik ki.
33.7. Idegen ügy sajátjaként történő ellátása
6:586. § [Idegen ügy sajátként való ellátása]
Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy költségeit a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint jogosult beszámítani.
E rendelkezés tartalmilag a régi Ptk. 487. §-ával azonos. Az idegen ügy sajátként való ellátása jogintézménye a megbízás nélküli ügyvitel általános alakzatától abban tér el, hogy az eljáró személy a maga nevében látja el az ügyet. Vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogok érvényesíthetők. Költségeit is csupán annyiban érvényesítheti, hogy a jogok érvényesítése esetén azokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint beszámítani jogosult.
34. Az utaló magatartás
34.1. Helye az új Ptk.-ban
Az utaló magatartás jogintézményét a régi Ptk. vezette be, s helyezte el azt mindjárt a bevezető rendelkezések között, a 6. §-ban. Meghonosításának indoka más személy komolynak látszó – szerződési nyilatkozatnak vagy tiltott cselekedetnek nem minősülő – szándékos magatartásában való jóhiszemű bizalom védelmének elve volt. Tipikus alkalmazási területének példájául a komolynak látszó, ám végül meghiúsult, s ekként károsodásra vezető házassági ígéretet és az előzetes tárgyalások ellenére elmaradt szerződéskötést hivatkozzák a leggyakrabban.
Az új Ptk. készítői indokoltnak tartották az utaló magatartás jogintézményének fenntartását. Kiindulópontjuk – az indokolásból megállapíthatóan – az volt, hogy a jogalanyoknak saját magatartásuk következményeit maguknak kell viselniük, még akkor is, ha e magatartásukat mások – nem jogellenesen – befolyásolják. Különösen így van ez a szokásos üzleti kockázat viselése körében. Az utaló magatartás kivételes szabálya ennek az általános elvnek a korrekciójaként jelenik meg.
EBH 2003. 936 A valamely üzletben, beruházásban való részesedés reményében végzett tevékenység az üzleti kockázat körébe eső olyan magatartás, amely önmagában az üzlet meghiúsulása miatt nem ad alapot kárigény érvényesítésére. A saját kockázatvállalással járó kárt a fél általában maga viseli.
Bár az utaló magatartásnak az új Ptk. 6:587. §-ában foglalt definíciója szó szerint megegyezik a régi Ptk. szövegével, a jogintézmény mégis számottevően eltérő szerepet fog kapni. Ez mindenekelőtt abból látszik, hogy rendszertanilag a kötelmi jog különös részébe, a kötelemfakasztó jogi tények között helyezi el. Már önmagában ebből következni fog, hogy az utaló magatartásra alapított kártalanítási igények jóval szűkebb körben lehetnek alaposak. A törvény indokolása kritikával illeti a kialakult bírói gyakorlatot, amely álláspontja szerint meglehetősen parttalanná vált, gyakran nyilvánvalóan deliktuális felelősségi tényállásokat is e szabály alapján ítélnek meg.
Az utaló magatartás alkalmazási terjedelmének szűkítéséhez az új kártérítési szabályok is hozzájárulnak. A szerződő felek együttműködési kötelezettségének a szerződéskötési tárgyalások során történő megszegését, a culpa in contrahendo esetkörét kifejezetten a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint rendeli megtéríteni (6:62. § (5) bekezdése). Az új Ptk. indokolása rögzíti azt is, ezzel a megoldással az utaló magatartás miatti kártalanítási igény legtipikusabb esetkörében, az ún. biztatási károk vonatkozásában is egészen kivételessé teszi az utaló magatartás tényállásának alkalmazhatóságát. Nem tűnik túlzottan kockázatosnak kifejezésre juttatni azt a várakozást, miszerint az utaló magatartás jogintézménye az új Ptk. gyakorlatában legfeljebb marginális szerephez juthat.
Nem változik viszont, hogy az utaló magatartás továbbra sem önálló kárfelelősségi alakzat, hanem méltányossági kártelepítési szabály. Kisegítő (szubszidiárius) jellegű, azaz kártérítési, kártalanítási, megtérítési igényt megalapozó más rendelkezés esetén nem alkalmazható. A megállapíthatóságához szükséges tényállási elemek továbbra is konjunktívak, azaz bármelyikük fennállásának hiányában az utaló magatartásra alapított követelés nem vezethet eredményre.
34.2. Az utaló magatartás folytán okozott kár áthárításának feltételei
6:587. § [Utaló magatartás]
A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.
Az utaló magatartás méltányossági szabálya az alábbi feltételek együttes fennállása esetén alkalmazható:
(I.) Az utaló magatartás szándékossága. Az utaló magatartást tanúsító félnek magatartásakor tisztában kell lennie magatartása lehetséges következményeivel, ideértve a másik fél várakozásait, de szándéka nem terjedhet ki az utaló magatartás időpontjában annak károsodására. Ha magatartása tanúsításakor tudja, hogy a másik fél várakozásai meg fognak hiúsulni, úgy e szabályok nem alkalmazhatók. Ugyancsak ki kell zárni azt az esetkört, amikor valaki gondatlanul kelt olyan látszatot, aminek következtében a többi tényállási elem megvalósul.
(II.) A károsult magatartása. Szükséges, hogy az utaló magatartás a károsultat meghatározott magatartásra indítsa, mely cselekvéssel és annak nem tanúsításával egyaránt megvalósulhat. E károsulti magatartás vezet közvetlenül a károsodás bekövetkezéséhez. Ebből az is következik, az e jogcímen áthárítani kívánt kár önokozta kár, melynek bekövetkezéséhez szükségképpen károsulti közrehatás társul.
(III.) A károsult jóhiszeműsége. A törvény a károsulttal szemben elvárásokat fogalmaz meg. Csak akkor lehet jóhiszemű, ha kellő gondosság tanúsítása mellett véli úgy, a másik fél magatartása kellően komoly, annak megváltoztatása az adott körülmények között nem várható. Ha tehát a károsult a károkozó magatartás tanúsításakor tudja, vagy kellő gondossággal eljárva tudhatja, hogy az utaló magatartás nem tükrözi megfelelően a másik fél valós akaratát, illetve az nem komoly (pl. mert tréfa), vagy annak megváltozása várható, továbbá az utaló magatartást megalapozó feltevés feltehetően meghiúsul, úgy nem tekinthető jóhiszeműnek.
(IV.) A károsult magatartásának indokoltsága. A törvény az „alapos okkal” fordulattal juttatja kifejezésre, hogy a jóhiszeműségen túlmenően is erős indítékra, megalapozott feltevésre van szükség.
(V.) A károsulti önhiba hiánya. Az önhiba nem önmagában a károsult közrehatásának hiányát, hanem várakozásai meghiúsulásához vezető felróható közrehatását jelenti.
A bíróság a fenti feltételek mindegyike fennállásának bizonyítása esetén is mérlegelheti, az utaló magatartást tanúsító felet a kár egészben vagy részben való megtérítésére kötelezi-e.
BDT 2005. 1175 Az „utaló magatartás” nem deliktuális felelősségi eset, hanem olyan szubszidiárius törvényi tényállás, melynek alkalmazására kivételesen akkor kerülhet sor, ha a felek között polgári jogi szerződés nem jött létre, az ügyletkötéssel ugyanakkor a másik fél nyomatékosan biztatta a jóhiszemű felet, ezért az ebből eredő hátrányok miatt – a kockázat megosztásával – a jogosult kártalanításra tarthat igényt.
35. A díjkitűzés
35.1. Helye az új Ptk.-ban
A díjkitűzés jogintézményét a régi Ptk. korábbi magánjogunkból a lényegi változtatás szándéka nélkül vette át, s szabályozta a Ptk. 592. §-ában – hasonlóan a közérdekű célra történő kötelezettségvállalással, azzal azonos fejezetben - az egyes szerződésekkel foglalkozó részben, annak ellenére, hogy egyoldalú jognyilatkozattal jön létre. A régi Ptk. nem látta indokoltnak a kisszámú és gyakorlati szempontból nem jelentős jogviszonyt keletkeztető egyoldalú nyilatkozatok esetében azok jobb elkülönítését a szerződéses kötelmektől.
Az új Ptk. immár dogmatikailag helyesen az Ötödik Könyv Hatodik Része XXXV. Címében az egyéb kötelemkeletkeztető tények sorában helyezte el a díjkitűzést. A törvény indokolása szerint a gyakorlatban csekély számú jogvita fordult elő, ezekre pedig megfelelő eligazítást adtak a régi Ptk. rendelkezései, így annak szabályait alapvetően fenntartotta.
35.2. Tényállása
6:588. § [Díjkitűzés]
(1) Ha valaki meghatározott teljesítmény vagy eredmény létrehozójának nyilvánosan díjat ígér, a díjat köteles kiszolgáltatni annak, aki a teljesítményt vagy eredményt először létrehozza. E kötelezettség akkor is terheli, ha a teljesítményt vagy eredményt a díjkitűzésre tekintet nélkül hozták létre.
(2) Ha a teljesítményt vagy az eredményt többen együttesen hozták létre, a díjat közöttük közreműködésük arányában kell megosztani. Ha a közreműködés arányát nem lehet megállapítani, vagy többen, egymástól függetlenül hozták létre a teljesítményt vagy az eredményt, a díjat egyenlő arányban kell megosztani.
(3) A díjkitűzés visszavonása akkor érvényes, ha a díjkitűző a visszavonás jogát kifejezetten fenntartotta, és a visszavonás legalább ugyanolyan nyilvánosan történt, mint a díjkitűzés. A díjkitűzés visszavonása a teljesítmény vagy az eredmény létrehozójával szemben hatálytalan, ha a visszavonásra a teljesítmény vagy az eredmény megvalósulását követően kerül sor.
35.3. A kötelezettség keletkezése
A díjkitűzés a nyilvánosság előtt tett, vagy nyilvánosságra hozott egyoldalú nyilatkozat; a díjkitűző által kívánt nyilvánosság hiányában a nyilatkozat nem hatályosul. A díj meghatározott teljesítményt vagy eredményt először létrehozó személyt illeti meg. A díjkitűzés alakiságára nézve a törvény szűkítő rendelkezést nem tartalmaz. Az egyoldalú nyilatkozatnak tartalmaznia kell a kívánt teljesítményt vagy eredményt, az annak elérésére járó díjat, valamint ennek szolgáltatására határozott ígéretet kell tenni. A díjkitűzés érvénytelensége kapcsán az új Ptk.-nak a szerződés általános szabályaira vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadók (6:9. §).
35.4. A kötelezettség teljesítése
A törvény újítása, hogy a nyilatkozatban meghatározott teljesítmény vagy eredmény elérése esetén a kitűzött díj azt illeti meg, aki a teljesítményt vagy eredményt először hozta létre. Nincs változás viszont abban, hogy a díj kiszolgáltatásának kötelezettsége a díjkitűzőt akkor is terheli, ha a teljesítményt vagy eredményt a díjkitűzésre tekintet nélkül hozták létre.
35.5. A díj megosztása
A törvény feltételezi, hogy a díjként kitűzött szolgáltatás osztható. Ha a teljesítményt vagy az eredményt többen együttesen hozták létre, úgy a díjat közöttük közreműködésük arányában kell megosztani. Amennyiben a közreműködés arányát nem lehet megállapítani, vagy többen, egymástól függetlenül hozták létre a teljesítményt vagy az eredményt, úgy a díjat egyenlő arányban kell megosztani.
35.6. A díjkitűzés visszavonása
A régi Ptk. 592. § (3) bekezdése azt tartalmazta, milyen feltételek esetén érvényes a díjkitűzésre irányuló ígéret visszavonása. Az új Ptk. 6:588. § (3) bekezdése szembetűnően elkülöníti a díjkitűzés visszavonásának érvényességi és hatályossági feltételeit. A díjkitűzés visszavonása változatlanul csak akkor érvényes, ha a díjkitűző a visszavonás jogát kifejezetten fenntartotta, és a visszavonás legalább ugyanolyan nyilvánosan (ha nem is azonos módon) történt, mint a díjkitűzés. A törvény elhagyja viszont „az eredmény megvalósulása előtt” fordulatot. Nem hatályosul ugyanakkor az érvényes visszavonás sem a teljesítmény vagy eredmény létrehozójával szemben, ha a visszavonásra a teljesítmény vagy az eredmény megvalósulását követően kerül sor.
36. A kötelezettségvállalás közérdekű célra
36.1. Helye az új Ptk.-ban
A közérdekű kötelezettségvállalás jogintézményét a régi Ptk. honosította meg, mely eredetileg az alapítványt nem szabályozta. Ezt a régi Ptk. indokolása azzal támasztotta alá, hogy az alapítvány jogdogmatikailag is bonyolult, merev, életszerűtlen jogi forma, azonban szükség volt olyan jogi instrumentumra, amely az alapítvánnyal azonos célt szolgál. A kötelezettségvállalás közérdekű célra így került a díjkitűzéssel azonos fejezetbe; rendelkezéseit az 593.-596. §-ok tartalmazták.
A régi Ptk. rendszerében a közérdekű kötelezettségvállalás egyoldalú jogügylet és szerződés is lehetett. Az új törvény azonban e jogintézményt a szerződésektől elkülönítve tárgyalja. Olyan egyoldalú jognyilatkozatnak tekinthető, melyből kötelem keletkezik (6:2. § (1) bekezdése).
Az új Ptk. a közérdekű kötelezettségvállalást a díjkitűzéshez hasonlóan. az egyéb kötelemkeletkeztető tények között helyezte el. A régi törvény szabályait lényegében fenntartja, bár több olyan rendelkezést is elhagy, mely a szabályozás diszpozitív jellegéből adódóan eddig is csak iránymutatás céljából, illetve tájékoztató jelleggel szerepelt.
A közérdekű kötelezettségvállalás megőrzi az alapítvánnyal rokon jellegét, ugyanakkor az ennek keretében nyújtott vagyoni szolgáltatásból származó vagyont a törvény nem ruházza fel jogi személyiséggel. További különbség, hogy a közérdekű kötelezettségvállalás személyhez kötött és visszavonható.
36.2. A közérdekű kötelezettségvállalás fogalma
6:589. § [Kötelezettségvállalás közérdekű célra]
Ha valaki kötelezettséget vállal arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít, megállapíthatja azokat a feltételeket, amelyek szerint a szolgáltatást a meghatározott célra kell fordítani, és kijelölheti azt a személyt, akinek javára a szolgáltatást fordítani kell.
A közérdekű kötelezettségvállalás a kötelezően írásbeli formát rendelő régi Ptk.-val szemben alakisághoz nem kötött egyoldalú nyilatkozat, amelynek tevője arra vállal kötelezettséget, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít. E nyilatkozatnak magában kell foglalnia a teljesítendő vagyoni szolgáltatást, a közérdekű cél meghatározását, s a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó határozott kötelezettségvállalást.
A cél elsősorban akkor minősül közérdekűnek, ha a vagyon felhasználása a társadalom vagy annak szélesebb része érdekét szolgálja. Nem kizárt azonban egy vagy néhány kedvezményezett számára közérdekű kötelezettségvállalás címén anyagi támogatást biztosítani, ha ez valamely alkotmányos alapjogának érvényre juttatására vagy valamely közérdekű tevékenységének előmozdítására irányul. A törvény indokolása kiemeli, a kötelezettséget vállaló megállapíthatja azokat a feltételeket, amelyek szerint a szolgáltatást a meghatározott célra kell fordítani, s kiköthet olyan feltételt, hogy a szolgáltatásnak a meghatározott célra fordítása nevének feltüntetésével történjék, és kijelölheti azt a személyt is, akinek javára a szolgáltatást fordítani kell.
Az új Ptk. elhagyja a régi Ptk. 593. § (1) bekezdésének normatív tartalommal nem bíró, s egyébként is félrevezető azon a mondatát, miszerint a szolgáltatás ingyenességét nem érinti az olyan kikötés, amely meghalt személy emlékével kapcsolatos, és amelynek teljesítése vagyoni szolgáltatással is jár.
36.3. Szerv kijelölése
6:590. § [Szerv kijelölése]
(1) Ha a kötelezett nem jelölte ki azt a szervet, amely a szolgáltatást a meghatározott célra fordítja, annak kijelöléséről az ügyész keresete alapján a bíróság határoz.
(2) Ha a kijelölt szerv a szolgáltatást nem fordítja a meghatározott célra, az ebből eredő igények érvényesítésére az ügyész is jogosult.
A törvény a közérdekű kötelezettségvállalásra vonatkozó ügyészi beavatkozás lehetőségét a (kezelő) szerv kapcsán határolja be. Arra az esetre, ha a kötelezett nem jelölte ki azt a szervet, amely a szolgáltatást a meghatározott célra fordítja, illetőleg kijelölte ugyan, de az a szolgáltatást nem fordítja a meghatározott célra, a jogalkotó az igényérvényesítésre módot teremtett.
Megjegyzendő, a régi Ptk.-t módosító 1993. évi XCII. törvény hatályba lépéséig az állami felügyelő szervet illették meg egyes jogok. Így a közérdekű kötelezettségvállalás érvényességéhez e szerv jóváhagyása kellett, mely jogosultsága már az említett módosítással megszűnt. A kezelő szerv kijelölése vonatkozásában jogkörét a bíróság vette át, amit az új Ptk. is megtart.
36.4. A közérdekű kötelezettségvállalás visszavonása
6:591. § [Visszavonás]
(1) Az egyszeri szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást érvényesen a teljesítés előtt lehet visszavonni, ha a kötelezettség elvállalása után a kötelezett körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettségvállalás teljesítése többé el nem várható.
(2) A határozatlan időre szóló, rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást a kötelezett bármikor visszavonhatja.
(3) A kötelezettségvállalás visszavonása esetén a már teljesített szolgáltatás visszakövetelésének nincs helye.
A törvény továbbra is lehetőséget ad a közérdekű kötelezettségvállalás visszavonására, melyet egyrészt az ingyenes jelleg, másrészt az alapoz meg, hogy feltétlen kikényszerítése a kötelezett számára rendszerint aránytalan terhet jelentene. Nem változott az sem, hogy eltérő szabályok vonatkoznak az egyszeri szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalás, valamint a határozatlan időre szóló, rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalás visszavonására.
A 6:591. § (1) és (3) bekezdéseinek együttes értelmezése alapján nyilvánvaló, csak a teljesítés előtt lehet az egyszeri szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást érvényesen visszavonni. Ennek feltétele – hasonlóan az ajándékozási szerződés teljesítése megtagadásának a 6:236. §-ban írt esetköréhez -, hogy a kötelezettség elvállalása után a kötelezett körülményeiben olyan lényeges változás álljon be, aminek következtében a kötelezettségvállalás teljesítése többé el nem várható.
A határozatlan időre szóló, rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást a kötelezett bármikor visszavonhatja. E rendelkezés szó szerint azonos a régi Ptk. 595. § (2) bekezdésével.
A kötelezettségvállalás visszavonása esetén a már teljesített szolgáltatás nem követelhető vissza.
36.5. A kötelezettség megszűnése
6:592. § [A kötelezettség megszűnése]
(1) A kötelezettség megszűnik
a) a kötelezett halálával;
b) a kötelezettségvállalás céljának megvalósulásával; vagy
c) a kötelezettségvállalás céljának lehetetlenné válásával.
(2) Ha a kötelezettség a cél megvalósulása vagy lehetetlenné válása miatt szűnt meg, a fel nem használt szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.
A törvénynek a kötelezettség megszűnésére vonatkozó szabályai lényegében megegyeznek a régi Ptk. 596. §-ának rendelkezéseivel.
A közérdekű kötelezettségvállalás személyhez és célhoz egyaránt kötött, ezért megszűnik a kötelezett halálával, a közérdekű cél megvalósulásával, vagy annak lehetetlenné válásával is. Kizárólag a kötelezettségvállalás céljának megvalósulásával, vagy annak lehetetlenné válásával történő megszűnés esetén a fel nem használt szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.
EBH 2007.1620 A közérdekű célra történt kötelezettségvállalás jogosultja a támogatási összeg megfizetését akkor is jogszerűen követelheti, ha a közérdekű célt csak áthidaló kölcsönnel tudta megvalósítani. Ebből ugyanis az következik, hogy a közérdekű kötelezettségvállalás nélkül a cél nem valósulhatott volna meg. A visszaszolgáltatási kötelezettség is csak akkor áll fenn, ha a cél a közérdekű kötelezettségvállalás nélkül valósult meg, vagy a cél bármely okból meghiúsult.
BH 2008. 38 Az egyszeri szolgáltatásra irányuló közérdekű kötelezettségvállalás is megszűnik, ha céljának megvalósítása többé nem lehetséges. Annak megállapításánál, hogy a cél meghiúsultnak tekinthető-e, alapvető jelentősége van a kötelezettséget vállaló nyilatkozatainak és magatartásának.
Forrás
Az új Ptk. magyarázata VI/VI. , Kötelmi Jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész; HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013., 534.-566. old.